Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-10-06 / 40. szám

a 1 & az. A- Li k.

II I iliifTH

*t(j UE K.

Emlékeznék ?! . . .

i.

Emlékeznék erre a virágra:

Síép, hófehér őszirózsa-szálra ?

Bár megsárgult, régen elhervadott,

Szirma is régesrég szertehullott.

//,

,Mostan is, ha olykor meg-meg nézem,

Újra látom ragyogó színében;

Oly ragyogón, reszketve, remegve,

Mintha a régi kötiy még rajt’ lenne.

III.

Dobozkámba vissza-e!helyezem,

Szirmaiban kevesebb csak nekem,

Míg megavultan lassan elenyész,

Emléke is a feledésbe vész ?! , . .

Szudey Mária.

— Lapunk mai száma is. a még mindég tartó izr. ünnepek miatt (melyek alatt kiadónk alkalmazottait nem dolgoztatja) 6 oldalnyi terjedelemben jelent meg.

A „Mátészalka“ legközelebbi — /. évi 41. (184.) — száma rendes megjelenési időnkben, pénteken, f. kó 11.-én jelenik meg.

2. Old'll. Mátészalka, 1912.

— Az aszfaltanyag magyar tarméki voltának igátoknál nem találja elegendőnek tt kereskedelmi miueitm azzal, hegy *i anyag magyar- országi állomáson adatott fel. Felszólította tehát a* elöljáróságot, hogy az aszfaltanyag kibzmyásrásának helyét közölje. Hogy n felszólításának nagyobb súlyt adjon, megkeresésére az alispán s főszoigabiróság utján jelentéstételére hívta fel elöljáróságunkat, az elöljáróság viszont ajánlott levélben a vállalkozó céget hívta fel, hogy haladéktalanul nevezze meg azt a magyar bányát, melyből az általa itt felhasznált anyag kibányásztatok E felhívásnak vállalkozó cég még n«m telt eleget.

— Árvíz. Olcsváról jelentik lapunknak, hogy ott a Szamos a folytonos esőzések következtében megáradt és kilépett medréből. A szolgabiró- ság a kellő biztonsági óvintézkedéseket megtette.

— Az uj menetrend, melyre visszatérünk még, ez ideig nem jutott hozzánk. Az azonban már tudott dolog előttünk, hogy most sem állítatták vissza, art a vonatot, mely este indult Kárply- ból és a pesti gyorsat bevárva lehetővé tette azt, hogy akinek rövidebb időt igénylő elintézni valója volt a fővárosban ló óra alalt járhatta meg Mátészalka—Budapest—Mátészalka utat, mely igy minimálisan 24 órát vesz igénybe. Eltekintve ettől, e vonat mindenképpen üdvös .voltát, merl'd. u. V*3-kor elindulva Pestről, este 1ő re hon lehettünk. De éppen e szempontból fontos jelentőségű e vonat a Nagykárolytól Vásárosnaményig fekvő minden községre- Azt hisszük, hogy a Nagykároly—Csap h. é. vasút igazgatósága visszaállitaná ezt a hőn óhajtott vo- natjárfltot, ha az erre illetékesek akcióba lépnének.

A Nagykárolytól Vásárosnaményig a vasútvonal mentén fekvő községek nagvobbrésze a mátészalkai járáshoz tartozik és igy elsősorban Péchy László járásunk főszolgabírója és képviselőnk azok, kik hivatva volnának a mozgalmat megindítani ennek érdekében. E tekintetben bizonyára eredményre vezetne, ha az érdekeit községek kép- viselő-testüietei egyértelműen átiratot intéznének a MÁV. igazgatóságához a jelölt vonatjárat beállítása iránt. Ugyancsak szükségesnek tartanok átiratot intézni a ránk illetékes debreceni Kereskedelmi ós iparkamarához, hogy kérésünkéi párlolóiag átiratot intézzen a kereskedelmi minisztériumhoz.

Reméljük a közérdek szempontjából, hogy szavaink megszivleiésre fognak találái.

— A községházáról. Rohay Gyula, községünk főjegyzője hosszabb távoliét után hazaérkezett és átvette hivatala vezetését.

— óvás. Tudomásunkra jutott, hogy egy helybeli úriember, aki valamikor összeköttetésben állott lupánkkal, mindott, ahol valami újdonságról

| értesülhet, megjelenik és igyekszik az ujdvnságo- kat megszerezni A kérdéses helyeken azt hiszik, hogy a »Mátészalka« munkatársa és szívesen állanak rendelkezésére. Éppen ezért figyelmeztetjük a nagyközönséget, hogy lapunk minden helyi munkatársának — nem beszélve a lapon kitüntetett bel- dolgozótdrsakrói és kiadónkról — felelős szerkesztőségünk aláírásával és szerkesztőségünk pecsétjével ellátott igazolvány van birtokában és csak annak legyenek szívesek rendelkezésére állani, aki az ilyen igazolványát felmutatja.

— Meghalt a válisji plébános. Matiakovszky Miklós vállaji róm. kaib. plébános csütörtökön Budapesten elhunyt. Holttestét Vállajra szállították és ott temették el.

— Uj posíaügyaíikség. A nagyváradi m. kir.

I postaigazgatóság Szamoskeéren uj postaügynöksé- \ get létesített.

— öngyilkos loáiy. N. Erzsébet márki leány szerelmes volt egy falujabali legénybe, ki azonban nem viszonozla érzelmeit. A szerelmes leány e miatt szerdán öngyilkosságot köreteit el. Édesatyjának vadászfegyverével a szájába lőtt és szörnyet halt.

— Mátészalkaiak a nagykárolyi nép- gyűlésen. A múlt vasárnapon a nagykároiyi választókerület ellenzéki választói Nagykárolyban népgyülést tartottak, melynek keretében gróf Károlyi József, a kerület orsz. képviselője beszámolót tartott. E gyűlésre Tóth Bálint szíjgyártó, Doby Antal férfiszabó és Lengyel Peter asztalos, továbbá Mdndy Kálmán, Veress Lajos községi albiró, Qosz- tonyi Lajos községi esküdt és Novdh György föld- mivesek (utóbbiak a két hó előtt egy itt megtartandó népgyülés tárgyában összehívott értekezleten a népgyülés megtartása ellen foglaltak állást) kíséretében képviselőnk a déli vonattal Nagykárolyba utazott. Ez a deputáció a nagykárolyi állomáson bevárta a bpesti gyorsvonatot, melyen a képviselők a népgyülésre megérkeztek, majd a képviselők fogadtatására megjelent tömeghez csatlakozva: rövid ulon elkísérte a bevonuló képviselőket, aztán pedig visszafordult és — a nélkül, hogy a népgyülésen megjelent volna — a d. u. V» 5 órai vonattal képviselőnkkel egyetemben hazaérkezett. A küldöttségből mindössze hárman: Doby, Lengyel és Tóth vettek részt, illetve jelentek meg e népgyülésen is, melyen Apponyi, Zichy Aladár és Mezőssy beszédei is elhangzottak, ami érdemessé tette azt, hogy a népgyülésen is jelén legyenek.

— A külkereskedelmi forgalom mérlege líll-bea

újra Magyarország kárára zárult. Ebben az esztendőben az ország összes behozatala 2.082 millió koronát, összes kivitele 1.830 millió koronái tett; áruforgalmunk mérlege tehát 252 millió koronával passziv. Árumérlegünk passzivitása 1909 óta állandóan és nagyarányban emelkedik, amennyiben 1909-ben 109, 1910-ben 136, 1911-ben 522 millió koronát tesz. N

Ha egyéb nem, ezek a megdöbbentő számok igazolják, hogy a< iparfejlesztésre milyen sürgős szüksége van az or-zagnak. Amit Magyarország exportál, az nagyrészt nyerstermék, amit behoz, ipari cikk. Ha a nyersterméket idehaza változtatnák át iparcikké, azaz sokszoroznák még a termékek értékét, eltűnnék a mérlegből a passzaivu.n. Sőt megszűnnék az a helyzet is, amelyben a kormáüy állítólag kényszerül az élelmiszerek kivitelét minden uton-niódon előmozdítani és ezzel idehaza fokozni a drágaságot.

Magyarország gazdasági tönkremenetelét csakis az iparfejlesztés akadályozhatja meg. Természetesen nem szubvenciós panamákkal folytatott »fejlesztés«, hanem a céltudatos ipari politika.

PEN Z.

»Kettő tojás pohárban!« — kiáltotta a főpincér, mikor Biró a kávéházba lépett és hozzá sietett, hogy lesegiise a télikabátját. Még le se ült, máris hozta a reggeli és hetilapokat az újságos fiú-s lerakta a székre Biró asztala ni.Hé. Szórakozott nemtörődömséggel forgatta az ujságlapokat, azután eléjetettek a reggelijét. Elfogyasztotta, majd egy sárgafedtlii füzetet vett a kezébe és egykedvűen olvasott tovább, do semmit sem értett az egészből, mert a gondolatai messze kalandozlak, mig egyszerre csak ismerősnek találta a szavakat és önkénytelenül odafigyelt a mondottakra. Hiszen ez az én novellám, gondolta és ráeszmélt, hogy ezt adta volt át az öreg Veérnek, hogy amennyiben jónak véli, helyezze e! a lapjában. Jóleső lassúsággal kezdte most már olvasni, minden betűre odaügyelt, szelíden simította tekintete a papirt, anyásán és büszkén, «hogyan az

apa nézi a Isgényfiát, aki ráhasonüt de

v magasabbra nőtt, szebb és erősebb naia. Bird \ kedvtelve olvasta és nagyon szépnek találta az írását, fel szeretett volna kiáltani: Nézzétek emberek, ezt én irtain; én; nézzétek meg, csodáljatok és irigyeljetek érte! Mikor a végéhez ért, szemeivel nz irő nevét kei este kiváncsi volt, hogyan fest dűlt hetükkel szedett neve az erdes de még!» finom papiroson. Mikor odapillantott, elbámutt és nem akad hinni a szemeinek. A novellája alatt nem az ö neve állott, hanem »Veér Róbert« feke- télett gúnyosan és kötekedve, pedig mennyire örült már, hogy elismert© a tehetségét ez az újság,

mindannyi közt a legkételkedőbb, és milyen büszke volt magára ezért az Írásáért, amely öntudatos volt, szép és különös, mert ebben magát adta, a szavakban a fiatalsága lüktetett, a messze reményei és ez aláírta nevét Veér az öreg mester, aki már régen hallgatott, nem lévén igazi mondanivalója.

»Fizetek !« — szólt s elókotorászott a mellénye zsebéből egy pár hatost. Mikor csüggedten az utcára lépett, hat krajcárja volt mindössze és még nem tudta mit fog tenni. Felmegyek a szerkesztőségbe és megmondom, hogy én irtain ezt a novellát — gondolta és megáit a villamos állomáson. Mig kocsi jött, elég ideje volt töprenkedni a teendői felett, Elmosolyodott a gyerekes felbuzdulásán, hiszen ha nagy hirtelen beállít a redakcióba, ott a szamába nevetnek és nem hisznek neki, aminthogy ő is bolondnak tartaná azt, aki ilyet állítana Véért öl a zseniális vén bohémról, akit mindenki csoűáiva tisztel. Azután, na ás azután neki végre minden vagyona hat vagy tudom is én talán nyolc rézkrajcár, pénz után kell hát néznie, mert mégis csak az ál! hozzá legközelebb, hogy ebédrevalója legyen. Előob a nyomor és csak azután jön más minden egyéb. Talán egyszerre elintézhetem mindekét ügyet, tűnődött, amintlas*.u célnélküli léptekkel baktatott az aszfalton.

Egyszerre elégedetten elmosolyodott. Egy kis szőke lány jött szembe vele, az boldogan fogta el a mosolyál, mert azt hitte, hogy neki szól, Biró azonban ezt nem vette észre, ment tovább, most már gyorsan, öntudatos sietséggel és öt perc múlva már Veér ajtaja előtt állt és megnyomta a csengő gombját.

A mester szivarozva ült íróasztala előtt a széles karosszékben, épen úgy mint a fényképein á Dorotlya-utca boitkirakataiban és kényszeredett szívélyességgel fogadta a fiatal irót. Nem kérdezi* tőle, hogy miért jött, a méltóságos fölénye eltűnt és Biró szinte szánakozva nézte ezt az ősz hajú fáradt embert, akit az ő hallgatag nyugalma zavarba hozott. Akadozva összefüggés nélkül beszélt sokat és minden értélén? nélkül valót, mintegy maga elölt igyekezett mentegetni az eljárását. B(ró nem figyelt a szavaira, boldog volt, hogy ilyen alázatosnak látta ezt a mindenkinek nagy embert és elhatározta, hogy most már 300 koronát fog tőle kölcsönkérni, holott mikor belépett még százzal is nagyon meg lelt volna elégedve. Nem is felelt háta szánalmas embernek, csak mikor;Veér{fárad- tan a kellemetlen szégyenkezéstől elhallgatott, kelt fei a helyéről, oda lépett a mesterhez, barátságos kegyetlenséggel veregette meg a vállát s határozottan, mint aki biztos a maga dolgában, fordult hozzá: öregem adjon kölcsön 500 koronát.

Mikor leszaladt a lépcsőn már csak arra gondolt, hogy van pénze, hazahozatja a fehérneműjét, kifizetheti a nem tudom hány vacsoráját a kávéházban és szinte szédült az örömtől, hogy most egy darabig nem kell magát pénz után törnie, hogy pár napig neki tet3zö életet élhet. Intett egy fiakkerért és egy dunaparli szálló éttermébe hajtatott, ahol megebédelt.

A kávéházban már várta a barátja, kinek a novelláját felolvasta volt és felháborodottan mutatta Bírónak V*ér nevét a cikk alatt. Sajnálkozott felette, nem tudta megérteni a jókedvű nyugalmát.