Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-07-26 / 30. szám

5. oldal. Mátészalka, 1912. MÁTÉSZALKA julius h<$ 26. A cigányasszony ugyanis azt tanácsolta Sz. Gy.-né asszonyomnak, hogy beretváljon le a sze­retője beretvájával a maga testéről egy-néhány szőrszálat, de ne a fejéről, (mert mi köze annak a szerelemhez) és ne is a lábáról, (mert ugyan an­nak sincs sok köze a szerelemhez) hanem vala­honnan olyan helyről, amelyre a fentebbi tagadá­sokat nem lehet vonatkoztatni. (Persze a cigány- asszony sokkal egyszerűbben tudatta megértetni Sz. Gy.-né asszonyommal, hogy honnan is hát.) A levá­gott szőrszálakat jószagura kellett pörkölni hosszu- tözön és kész a hatás. Persze e diszkrét müvelete- tet a szemérmetes Sz. Gy.-né elbújva, nagy szé­gyenkezések között vitte véghez, ami alatt azután »a pénzesbögre bucsujárni ment örökre és ami csak könnyen mozdult, lába kelvén mind eltűnt« a furfangos cigányasszonnyal együtt. Hogy mit szólott ehez a leberetvált Sz. Gy.-né és hogy vajon visszatért-e a szerelő, nincs fel­jegyezve a krónikába. Talán megnyugodott abban, hogy az idő mindent meggyógyít és megnöveszt. P —or. 4-1 i R E K. V® _____ 'R égi vágy. Sokszor bolyogni visz a lábam A frissen szántott puha földre. {Csak az bolyong el igy magában, Ki nem gondol csupán egy hölgyre) Nézem soká a zöld faágat, Nézek a szöges boronákra S magamban gondolok csodákat, Amit oly régóta szeretnék, Arcával ezüst pénzt veretnék S a hány forint csak nálam volna, Felváltanám mind koronákra. Don Kát lösz. Nyírbátor — Contra Mátészalka. — Futball Mérkőzés A Mátészalkai Éi Nyir­bál« ri Diákok Között. -- A Győztes Szál­káink. — Eredatéay 8:8.— Mátészalka, 1912. julius 2i. Mint múlt heti számunkban megírtuk, a máté­szalkai tanuló ifjúság futball csapatot szervezett, ínely 1—2 hét óta trenírozta magát, az lévén a szándéka, hogy mielőbb nyilvánosság elé lépjen. Ez hamarább következett be, mint gondoltuk volna, vagy mint ők erre előre elkészülhettek. Bekö­vetkezett pedig abból az alkalomból, hogy a nyir­velő hatással lesznek e lapok ezentúl azon nagy- emberektől is, kik az egyetemes emberiség s a haza sorsát előre vitték, mert hisz a kulturegyéniségek nevelő hatása ép oly nagy. Ide sorolom a nagy Széchenyit, Kossuthot, Aranyt, Eötvöst, Tompát, a lánglelkü Petőfit, hogy csak róluk szóljak. Nagy királyaink, kik a hont kulturális tekintetben emel­ték, is ide sorolhatók: Nagy Lajos, Mátyás. Végül ide sorolom az emberiség nagy jóltevőit: Koper- nikust, Keplert, Newtont, Schopenhauert, Goethei, Hugo Viktort, — kit csak most a XXVI. század­ban ismertek fel igazában — Marxot, Spencert és sok mást. A céltalan, a háború s militariznnisért kidobott milliókat ezentúl a kultúra oltárán fogjuk áldozni . . . A háború elszakította a gyermekektől atyju­kat, a szerető és a kenyérkereső férjet, az anya fiát, támaszát, a menyasszonytól a vőlegényt. Ezen­túl senkisem fogja készakarva a boldogtalanságot előmozdítani, hanem a közös boldogságért munkál­kodni nagy örömmel és lelkesedéssel lesz a jövő feladata. Már egy csillagász a XIX. században — neve Fiammarion — mondotta az eddigi viszo­nyokra : »Ez a szegány emberfaj nem azt a prob­lémát oldotta meg, hogy boldogan éljen a termé­szet fényében, de nyájakra oszlott és nekimennek egymásnak«. Sajnos, úgy volt eddig, de ma véget vetettünk e barbárságnak, amely ezentúl már soha bennünket fenyegetni nem fog.« így beszélt az elnök, még pedig uj magyar­sággal. E nyelv — az uj magyarság — az espe- ranto az egész világ nyelve. Különben ily beszédek tarttattak másutt is. insBti bátori már régebben működő labdarugó csapat értesülvén a »Mátészalkából« a mi tanuló ifjúsá­gunk ebbeli szándékáról, nyilvános mérkőzésre hívta ki a mieinket. Diákjaink nem valami nagyon bíztak maguk­ban, de a kihívást elfogadták, hogy megmentsék a haza becsületét. így aztán f. hó 21.-én délután meg is tar­tották a mérkőzést. Ha figyelembe vesszük a fentebbi körülmé­nyeket, úgy az elért 0 : 0 eredmény a ml tanuló ifjúságunkra nézve fényes és nem várt eredmény­nek mondható. A bátoriaknak, akik már több ver­senyben vettek részt, sokkal rutinirozottabbaknak kell lenniük, mint a mi most kezdő ifjainknak, kik a kezdet nehéz munkájában magukra vannak hagyatvai mert a közönség teljesen közönyös és nem tudja, vagy nem akarja felfogni és megérteni a jelentő­ségét ennek a testedző sportnak. Rendezés egyál­talán nem volt és a bátoriak, kik a V2 5-ös vonat­ta! már vissza mentek, sürgették a verseny meg­kezdését, úgy, hogy arra az időre, mikor kezdeni kellett volna, már vége is volt a meccsnek. Egy­részt ez, másrészt pedig a megeredt eső volt az oka annak, hogy a pályán csak kis számú — az igaz, hogy lelkes — közönség jelent meg. A mátészalkai csapat felállítás a következő volt: Vasas István kapus. Barth János é3 Laskai Miklós hátvédek. Nevelés János Schwartz Zoltán Solo Tibor jobb- center- bal­fedazet, Klein Lajos, Petrócy József, Bérsss László, Béress Gyula jobb szélső jobb összekötő bal összekötő bal szélső Kerekes Bertalan conter csatárok. A mi ifjúink közül dicséretet érdemelnek Schwartz Zoltán és Béress László, kiknek jó érdé műk az, hogy biztos és gyors lövésekkel sokszor veszélyeztették a bátoriak abbeli reményét, hogy Mátészalkának fölibe helyezik Nyírbátort, az itt el­érni remólyt győzelmükkel. Meg kell még említenünk a néző közönség­ről azt, hogy — tekintve, hogy a belépő dij a kö­zönség tetszésére volt bízva — egyáltalán nem fi­zettek be. ügy, hogy a szegény diákoknak a saját zsebükből kellett fedezni a verseny költségeit. A bátoriakról csak annyit Írhatunk, hogy akár otthol is maradhattak volna a inamukájuk szok­nyája mögött mert az illemnek még avval a leg- alapelemibb szabályaival sincsenek tisztában, hogy ha egy idegen helyre jönnek, be szokás mutalkoz­Az iskolában szünet volt és a boltok zárva voltak. Voltak még népünnepélyek és alkoholmen­tes bankettek. A keletről, ahol még a japán harc utójátéka folyt, már elébb hivattak vissza a katonák a házi tűzhely mellé. Az emberiség nagy tévedései meg­örökítésére egy vaskos könyv jelent meg »Az em­beri barbárság áldozatai« címen csstatörténetekkel telve. Nem retteg már senki egy kitörő háború es­hetőségétől, nem borítják fekete felhők az eget, nem tépi szét a sors még ezzel is a szerelő fele­ket. Egy felhőtlen azúrkék színben ragyogó eget látnak szemeim, amely alatt minden, mit emberi kéz alkotott, tudomány, művészet, társadalom egy­aránt virul. Az emberiség még csak most ébred annak tudatára, hogy e földön kell neki meg­alkotnia paradicsomát, boldogságát. És megalkotta, ledobta a barbárság utolsó maradványát, hogy ujraszületve, az emberi elnevezéshez méltóan ne­mes tulajdonságának, a szellem világainak éljen. És ez a gyönyör megváltoztatja az egész emberi nemet. Testének nemes vonásai jobban-jobban ki­domborodtak, egész lénye visszatükröztette lelke magasfoku kifejlődését és nemének igazi rendeltetését. * * Lelkemet gyönyör fogta el, látva a nagyszerű képet, amelyben ringatódzott. Felém mosolygót! az egész természet, az egész emberiség . . . midőn egyszer csak szétfoszlott a kép. Hirtelen felébred­tem s magam előtt láttam a rideg valót. Az egész csak álom volt. 29. (173.) számj ni. De hamár ezt nem is tették kötelességük lett volna neveiket megmondani, ők azonban, mikor kiküldött munkatársunk, vagy mikor Róth Miksa játék-biró vagy valamelyik szálkái ellenfelük kér­dezte nevüket válasz helyett elfutottak. Mint értesülünk a mi futballistáink rövidesen átrándulni szándékoznak Bátorba, hogy ott még a mostanitól Í3 jobb eredménnyel bizonyítsák be fölényüket. — Szerencsésen sikerült elfuccsolni az aszfaltot! Mátészalkán vagyunk, ezt ne méltóz- tassanak elfelejteni, Mátészalkán pedig a hires-ne- ves szálkai-tnódszer dívik és ezzel intéznek el min­den elintézendőt. Mért volna hát kivétel az aszfalt? Nos, nem is az. Tessenek megáliani a Kossulh- utcán a Friedman Testvérek üzletének ajtaja előtt és méltóztassanak végig nézni az aszfalt külső peremén, el a dr. Varjas házának a Rosenberg-ház felé eső szegletéig és nyomban meg méltóztatnak látni, hogy igenis: kitünően sikerült elfucscsolni a legfőbb utcán, annak is frekventáltabb oldalán az aszfaltot. A Friedmann Testvérek háza előtt széles és egyenes aszfalt fokozatosan keskenyedik, 111 ig a végén az özv. dr. Guttmanné-féle háztól a dr. Varjas házáig befelé domborodó nagy körivet csap és úgy megy ki a dr. Varjas háza elé, hogy(a*tan ottan, éppen ellekező irányban, könyökbe törjön. Tí­pusa ez annak, amire a magyar ember találióan jegyzi meg: »olyan, mintha kiharapta volna a kutya«. Ezzel — ismételjük — sikerült alaposan el- fuccsolni az egész utca-oldalrészlet járdáját. De hát Mátészalka a Brassay Samuk, az en- ciklopedisták, polihisztorok, Pulszkyk hazája. Itt csupa univerzális zseni, csupa mindenttudó szalad­gál, aki mindenhez ért. Ma aszfaltszakértő, holnap ménló szakértő, holnapután pedagógiai szaktekin­tély itt mindenki. Szóval mindnyájan értünk min­denhez, mindenki beleszól, sőt bele is avatkozik, mindenbe és a vége az, hogy dühöng a szalkai-mód- szer és elfuccsolunk mindent. A sok hozzáértő kö­zött elvesz a hozzáértés. — A tűzjelző gyári kürt. Igen életrevaló, helyes eszmét vetett fel Fazekas Arthur községünk tűzoltóságának parancsnoka. Nevezetesen azt, hogy más, megfelelőbb tűzjelző készülék és tüzoltóőrto- rony hijján.Jaz erős hanggal búgó gyári kürt ad- jen vészjelt tűz esetében szakadoztatott bugással. A vészjelzés után pedig hosszan annyit bugatna a kiirt, a hányadik kerülethez tartozó utcában van a tűz. Egyidejűleg t. i. Fazekas a község területét kerüleiekre óhajtja beosztani. így aztán elkerülhe­tők volnának egyszer és mindenkorra azok a tragi­komikus esetek, amikor fel és le szaladgál az oltásra kész népség, mig végre sikerül megtudnia: holj a tűz. Reméljük: az eszme megtestesül és agyárte­lep szívesen fogja a tűzoltóság e tekintetbeni kéré­sét honorálni. — Tiltakozó népgyülgst óhajtanak tartani a mátészalkai választókerület függetlenségi polgárai. A népgyülés előkészítése céljából /. hó 29.-én d. e. V2 11 órára, a Hungária nagy termébe érte­kezletet hívtak össze. A mozgalom élén a helybeli gazda és iparos osztály hangadói állanak, kik mozgalmuk támogatása érdekében kéréssel fordultak a Justh-párt utján az egyesült ellenzéki pártok vezetőségéhez, az országos diákbizottsághoz, a vár­megyei függetlenségi párthoz és a kerületünkben függetlenségi párt elnökségéhez. — Mérgezés. Katona Sándor tunyogi la­kos és egész családja vasárnap délután szardíniát uzsonnázott, melyet egy ottani üzletben szereztek be. A szardínia tömlőit lehetett, mert azj egész család ételmérgezést kapott tőle. Hogy vég­zetessé nem vált e szerencsétlenség, azt csak a gyors és radikális orvosi segélynek köszönhetik. — Vandáliztnus. Régen tudjuk, hogy a mátészalkai nép nemcsak hijján van a nemesebb szép iránti érzékeknek, de egyenesen valóságos vandalizmussal van telítve. Többször leszögeztük ezt n csúnya tulajdonságot, melynek ujabbi meg­nyilatkozási alkalma az aszfalt építése. Figyeljük meg csak: a hány gyerek, az mind felmászik a homokhalmokra, a kavics darabokat szét hajigál- ja, bemászik a lécekkel elkerített puha betonra. De nagyon sok felnőtt se kivétel. A dunántúli részen, a felföldön nemes gyümölcsfákkal szegélye­zettek az országutak. Az utas jól lakik belőle kedf

Next

/
Thumbnails
Contents