Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-07-05 / 27. szám
íj / £ j 0 Mátészalka, 19)2. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész, évre; — — — — — — — & Korona» Félévre; — — — — — — — 4 koronaNegyedévre’ — — — — — — —-2 korona. Tanítóknak és. községi közegeknek egész évre 5. korona- ....1 Egy szám ára 20 fillér. ---Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ., SZKRKKS2TÖSÉQ ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A községi elöljárósághoz intézünk ittí három közkérdést, mely kérdésekre óhajtanánk mielőbb feleletet nyerni. De nem any- nyira szavakban,, mint inkább teltekben. Azért vagyunk ilyen szerénytelenek érdemes előjáró urak, mert az alábbi kérdéseket végeredményében, nem. is^ mi„ hanem Mátészalka nagyközönsége, e község egész polgársága, a közvélemény intézi önökhöz és mi ennek csak szerény tolmácsai vagyunk. Kifejezésre juttatói vagyunk azoknak a kérdőjeleknek,, melyek — mint a. lizoform- reklam- plakáton — vastagon ráülnek minden mátészalkai lakos arcára,, valahányszor estébe jut az egyenes ut,. a. villanyszerelés és a rendőrség. Az- egyen-es-ut 1911'. évi szeptember hó 19.-én megnyílt és a község tulajdonába került. Ez az égető közszükséglet közel háromévig. tartolt hare után jutott el a megvalósulás ezen sládiumáig. Azóta házak épültek és házak, felépítése terveztetik az egye- nes-u.t mentém Mégis, jóllehet kereskedelmünk. és iparunk nagy érdeke parancsoló- lag megköveteli, és polgárságunk kényelme joggal megkívánja, mai napig sincs ez az útvonal járhatóvá téve és a forgalomnak. átadva. Ez ut közigazgatási bejárása még ez év áprtls hó 24.-én megtartatott. Ennek eredményeként megállapítást nyert, hogy a stratégiai ut az egye- nes-utat Vb kilométernyi része kivételével ábszorbeálni fogja. Arm azt jelenti, hogy ez Vs km.-nyi részt leszámítva, az állam fogja kiépíteni és karbantartani az egyenes-utat. Éppen ezért a kiszállott alispán utasította a községi elöljáróságot, hogy tegye az utat haladék nélkül járhatóvá és mielőbb adja át a közforgalomnak. Dacára ennek, ámbár ez utasítás óta 27* hónap telt eJ„. az elöljáróság mégcsak a kezét se mozdította meg.. Az ut ma is fel van árkoiva, planéroza-tlan, járhatatlan és a forgalomnak át nem adatott. Kérdjük: miért? Miért nem sürgős ma az egyenes-ut, mikor már három év előtt az volt? Mi készteti iendára az elöljáróságot, holott az ui rendbe hozatalának semmi akadálya? Mily oknál fogva nem teljesiii az elöljáróság a képviselő-testület és a vármegye egyenes parancsát? És hol a föszolgabiró ur és miért nem vonja ezért felelősségre és mért nem szorítja kötelessége teljesítésére a renitens, vagy indolens elöljáróságot ? Tudnánk felelni e kérdésekre, de ma még nem tesszük, mert reméljük, hogy erélyes felszólalásunk megszivlelásre fog találni. De ha nem igy történne, majd rámutatunk arra, aki és ami oka a mulasztásnak. Most megelégszünk a mondottakkal annak rámutatása mellett, hogy az aszfalt munkálatok rövidesen kezdődnek, tehát az egyenes-ut márcsak azért is mielőbb rendbe hozandó, hogy olt az aszfalt elkészíthető legyen, nehogy majd külön kelljen a jáidát ott megépíttetni, ami tetemesen többe kerülne, mintha azt most, az általános aszfaltozás sorfán készíttetjük meg. Elég tekintélyes lesz az a költségtöbblet is, amit az okoz, hogy az ut elrendezése elmulasztatott akkor, amikor a napszám és a fuvar olcsóbb volt, mint ma, niikor aratás,, cséplés, betakarítás ideje következik. A villanyszerelések költségének ügye is, a levegőben lóg, az elöljáróság jóvoltából. A község a villany vállalkozóval olyan szerződést kötött, melynek értelmében a szerződés hatályba léptétől két éven át a 2>al a fiamhoz. (’2>ehrrjet') Házam kapuján szél kopog,. Szivem az éjbe kidobog S én megint felriadok,. Mini gyermek aki fél. Te kis fiam, oh. halld, oh halld,. Egy, távoli, altatódalt Zeng álmaidba zizegve a szél. Egykor nevettem érv. is még Etám; és Jel nem ébiedék. De jpU egy szürke éj, oly szép Mini. e mai.. Vihar, zug ma at fákon át S oly félem, hallgatom dalát,. Mintha csengnének édes apám szavai Halljad a fák koronája, Hogy hajlong;. és fiiról-fára. Fiam, vad melódiára Kacag a. szél — oh hallgassad I I égy példái róla, sohse fél,. Ki most is lm hozzád beszél: Légy önmagád! S ha kötelességadói Kíván atyád, paro.ncsolód, Ne fogadj szót, ne fogadj szól: Halld, hogy teremt tavaszt a szél Házam kapuján hogy\ kopog. Szivem az éjbe kidobog És fél . ., . Raduány Ernő. Föl a háborúra!!! Azt mondják, hogy a macska megérzi az esőt, a kutya a halált* a tyúkszem az időváltozást, a ló pedig a közelgő veszedelmet, ami akár betyár, akár farkas képiben csap rá. Ha ez igy van, akkor éppen nem furcsa, ha a kétlábú tol- latlan állat megérzi a háborút. Nem tudjuk biztosan, hogy lesz-e, nem lesz-e, csak sejtjük, mint a macska az esőt. Az uralkodók egymás látogatására sietnek. Péter király kiváltotta a kardját, a monakói fejedelem kiélesitelta a nadrágját. Mit mondjunk még? A béke-liga áldásosán működik, Triesztben óriási csatahajót loccsantanak a vizre; katonát kérnek, pézt kérnek a néptől; az angolok öklüket mutogatják a németeknek; a németek nyelvet öltenek a franciákraa franciák olyan repülőgépet konstruálnak,, amely a revánsot is magával viszi és elpukkanja Berlin fölötl; a török olaszt eszik, az olasz pedig, törököt; a muszkák egyik szeme a balkánt lesn* a másik meg az ozmánbirodalmat; Kínában és Hódmezővásárheljen kikiáltják a köztársaságot* bemondják a kontrát __ Úriste n, mi lesz ebből A háború réme a levegőben úszik. Az uralkodók jönnek,, mennek és ruganyos léptük alatt reng a béke talaja. A börziánerek idegesek, a bankok tartaléktőkéi a bizonytalanságtól elolvadnak és a félelemtől elcsigázott ember a legelső zörgésre felriad álmából, oldalba löki a feleségét — Hallottad anyjuk? Nem a háború tört ki? Kimegyek, fölköllöm a cselédet is, hogy nézze meg, bevan-e zárva a kapu; Egyelőre csak « macska verte le a tejes köcsögöt és nem a muszkák törtek be a községházára foglalni. Ilyen rettenetes izgalmakat élünk át évek óta és ezt az idegölő bizonytalanságot fokozza az a két hír, amely Rómából és Párisból érkezik hozzánk. Az elsőből megtudjuk, hogy nemcsak a Qui- rinál ég a harci vágytól, hanem a Vatikán is készül valamire. A Vatikánban ugyanis nemcsak pápa van, de van testőrség is, aminek a parancsnokát Jules Repaud urnák hívják. Az elődjét valami kártya-stikli miatt kilökték a díszes állásból. Nem csatát vesztett, partit nyert, de oly szerencsétlenül, hogy rajta kapták. Repaud parancsnok hadvezéri ambícióval megáldott férfin és ezt az ambíciót kitöltheti a pápai testőrségen. A száműzött Napóleonnak adtak vén gránátosokat, hogy katonásdizhasiék velük, a reichstadli herceg ólomkatonákkal háborúzott és a pápának is adtak egykét tucat zsandárt, hogy világi uralmának a megtestesülését legalább azokban az ölestermetü zsandárokban láthassa, akik naponként elmasiroz- nak az ablakja alatt és aztán egész nap a lábszárukon légyvadásző hadgyakorlatot tartanak. Csakhogy Repaud parancsnok félszázados nyugalmukból kizavarta a svájci testőröket. A régi, uniformist lehuzatta róluk, aztán olyat | szabott rájuk, hogy a jámbor testőrök igazi katonákhoz hasonlítanak messziről. A gummi-pus- kát, a majd ismét pukkanó bodzafa fegyvert, amikkel még Garibaldi idejében lövöldöztek a verebekre, elvetette tőlük és igazi finánc-puskát nyomott a markukba. A hátukra bornyut, a cipőjük talpába szeget rakatott és igy tovább. Aztán mikor megtanította őket állani, egyszerre lépni, bemutatta;
