Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-07-05 / 27. szám
2. oldal. Mátészalka, 1912. M ÁTÉSZALKA julius hó 5. 27. (170) szám. magán vezetékek és szerelések »végzésére is kizárólag a vállalkozó jogosult, Hogy pedig e tekintetben a község ne legyen kiszolgáltatva az egyoldalúságoknak, a szerződés megmondja, hogy a most említett munkálatok egységárait a vállalkozó és a község együttesen szabják meg, melyet a vállalkozó respektálni köteles. A vállalkozó — a mondott rendelkezések értelmében — már hónapokkal ezelőtt lelkiismeretesen eleget tett ez irányú kötelességének és eljuttatta az általa proponált árak jegyzékét az elöljárósághoz. De azrét az elöljáróság még észrevételeit se tete meg eddig, nemhogy az egységárak megállapításáról gondoskodott volna. Kérdjük: mért? Kérdjük: tudja-e a községi élöljáróság, hogy hallgatása egyformán sérti a villany-bérlők és a vállalkozó vitális érdekeit? Tudja-e, hogy a bérlők egy része az árak egy oldalú megállapítása miatt valósággal már zúgolódik, mig a vállalkozó nem tud pénzéhez jutni, mert több bérlő arra utalva, hogy a községgel kijelölt egységárak megállapítva még nincsenek, megtagadja a fizetést? Mi mindezekről tudunk. í2s mivel úgy a bérlők, mint a vállalkozó - mert hiszen közvállalatról van szó — jogos érdekeit is óvni óhajtjuk minden injuriával szemben, kérdezzük: hajlandó-e az elöljáróság a mai anarhikus bizonytalanságot megszüntetni és elvégre az egységárak megállapítása iránti kötelességét haladéktalanul teljesíteni? Harmadik kérdésünk a rendőrség szervezésére vonatkozik. Még az 1910 évi január hó !5.-iki közgyűlés kimondta a rendőrség'felállítását és utasította az elöljáróságot, hogy készítse meg a rendőrségi szabályrendeletet és szervezze a rendőrséget. Azóta évek hosszú sora múlt, de a rendőrségi szabály- rendelet nincs meg és a szervezés munkája néhány nádbot kiosztásában kimerült. a pápának a Vatikán haderejének a harckepessé- get. A pápa a csapalszemle után könyezve kitiltott föl : t— Parancsnok ur, fogadja megelégedésemet és pápai áldásomat. Ha majd üt az óra, talpon legyenek. Lehet, hogy ószentsége azt értette, hogy esti kilenc órakor minden legény talpon legyen az őrhelyén, nehogy a Vatikán kertjéből virágokat lopjanak, de Repaud parancsnok ur úgy értelmezi, hogy ez az óraütés a háború kitörését jelenti. Azóta kétszeres erővel gyötri a jámbor pápai fináncokat, akik már azon törik fejüket, hogyan kéne Repaud ur ellen szervezkedni, szrájkba lépni. Ámde a vitéz parancsnok is háború-szagot érez és nem enged a 48-ból. Párisban pedig a militárizmus szelleme már az asszonyokat is megzavarta. Amig a hadsereg egyre-másra gyárija a röpülőgépeket, amig a buzgalom akkora, hogy a hadihajók katonái is a le vegőben repülnek : addig hires francia asszonyok, írónők és más kiváltságos lények azon törik a fejüket az »Eclair« cimii lapban, hogy miképpen köszöntsék a hadsereg zászlóját a nők ? Egyik csókkal, másik fejhajlással, harmadik virágszórás- sal akarja köszönteni. Szóval Párisban már a dicsőséges hadi zászló köszöntéséről gondoskodnak, már isznak a medve bőrére. Talán korai még ez a fejtörés és egyelőre legjobb lesz elfogadni azt az ajánlatot, amely a taps mellett szól és igy is még csak a valamely szerencsétlenség folytán egyik kezüket vesztett nők üdvözöljék a zászlót tapssa! ugy, ahogy egy .tenyérrel tapsolni tudhat a lelkes honleány. Né . . . va. A »Mátészalka« állandóan ostorozza bár e visszás állapotokat, az elöljáróság — amely pedig más alkalmakkor előzékenységgel szívlelte meg £(szivesen elismerjük ezt) szavát —• füle mellett szélnek bocsátja minden intelmét, minden sürgetését. Pedig a »Mátészalka« már azt is megtette, hogy szabályrendelet-tervezetet készíttetett az elöljáróságnak, ezzel is könnyítendő a neki úgy látszik, nagyon nehéz munkát. Sajnos, ez is hiábavalónak bizonyult. A község eddigj 5608 koronát költőt rendőrségre — amely nincs, holott ezért a pénzért bizony többet is beszerezhettünk volna, mint pár uniformisba bujtatott és feínádpálcázott községi kifutót. Kérdjük: mi késlelteti az elöljáróságot abban, hogy a képviselő testület több-éves határozatát végrehajtsa ? Hajlandó-e eleget tenni az elöljáróság- végre a képviselő-testület utasításának? Belátja-e, hogy a mai állapot nehéz ezrekbe kerül, de teljesen tanhatatlan? f:s mint és mikor szándékszik végre ezen a tarthatatlan helyzeten segi- iein ? * Kíváncsink vagyunk: lesz-e képviselőtestületi Ing, aki a legközelebbi közgyűlés alkalmát megragadva, fenti kérdésekkel meginterpeüáija az érdemes elöljáróságot ? 1 IPAROS KAMARÁK. A magyar agráriusok hagyományához nem tartozik az iparos osztáiy, különösen a kisiparos felkarolásé, gondolkodásuk tárgya az elejétől fogva s j már 1895-ben az akkor tartott kongreszuson Ber- j ná!h 1. tván javaslata folytán a kisiparosok érdekeinek védelmére és ü '-veinek tanulmányozására külön bizottságot küld»..,ki. Azóta az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet is megindította a mozgalmat, megteremtve többek között az iparos szövetkezeteket is. Mióta megszületett és el lerjed! 2 gyári ipar és uralomra jutott a nagy tőke, ez nemcsak nálunk, hanem a külföldön is leigázta a kisipart. Amit az iparos eddig egy-két segéddel egy nap alatt végzett, azt a nagy gyárak gépei nagy mennyiségben, tehát kevesebb költséggel állítják- elő alig néhány óra alatt. A piacot elárasztotta az olcsó gyári áru s az iparos taríósabb készítményeit alig értékesíthette. Felállították ugyan a kereskedelmi és iparkamarákat, de mi az eredmény? Hogy a nagytőkések kezében összpontosult kereskedelem és gyáripar a kamarák által csak saját érdekeit óvja, a kisipar pedig, még a legnagyobb sérelemmel szemben sem részesül védelemben. A nagyipar nyomása alatt megcsappant a mesterek, sót a tanult iparos- segédek száma is, mert hiszen a gyárban kiképzési nyerni nem lehet, a munka túlságos elaprő- zása miatt. Az iparos és kézműves osztály talpra állítására a müveit nyugati államokban a tanoncképzés rendezése által megtették az első lépést. Min- denekfölött feállitoiták a külön iparkamarákat vagy felügyelő bizottságokat. Németországban 1910 április hó l.-en lépett életbe az iparkamarai intézmény, amelynek célja mindenek elölt a tanoncügy rendezése és felügyelete, továbbá az iparossegédek vizsgálata s vizsgálóbizottságok alakítása. Szakiskolákat állítanak fel és arra igyekeznek, hogy a mestereket, segédeket és tanoncokat úgy saját szakmájukban, mint erkölcsileg is magasabb fokra emeljék. Miután a kamarák még csak 12 év óta működnek, határozottan nem tudjuk megállapítani, vajon minden irányban megfelelnek-e a követelményeknek? Hiszen, mint minden uj intézmény iránt eleinte itt is bizalmatlanok voltak maguk az iparosok is, kiknek érdekei védelmére ezek a kamarák létesültek, Megalakulásuk után legelső feladatuknak tartották, hogy a tanoncügy rendezése által előmozdítsák a kisipar érdekeit olyképpen, hogy képzelt iparostanoncokat és segédeket neveljenek. Fddig ugyanis majdnem általános szokás volt, hogy a mesterek a tanoncokat, vagy a kézműves inasokat sok felesleges vagy kézi munkára használták, ahelyett, hogy nekik a kellő kiképzést nyújtották volna. A gyárak pedig tanoncokat egyáltalán nem foglalkoztattak, csakis képzett segédekre tartottak igényt. Az iparos kamarára vonatkozó rendelet a tanoncszám és tanulási idő megállapítását is javasolja, azonban értesülésünk szerint ezideig az iparos kamarák erre nem terjesztették ki működésűket, azért, mert az a véleményük, hogy a tanoncokat és azok számát csak akkor szükséges korlátozni, hogyha több tanonc képeztetett, mint ameny- nyi alkalmazást nyerhet. Itt a legnagyobb óvatosságra van szükség, ha nem akarjuk azt, hogy az iparos osztály lassankint nagyon is megfogyjon. Az iparos kamarák eddig egyes kerületek felet gyakoroltak felügyeletet, azonban helyenként má felmerült az a vélemény, hogy jobb lenne egy-ks. felügyelőt alkalmazni, kik jobban volnának képe sek megfigyelni és megállapítani, vnjjon a tanonc ügy rendezésére hozott intézkedések pontosan be tartatnak-e? i Az iparkamarák igen fontos intézkedése az, hogy mielőtt a tánoncból segéd lesz, vizsgát kel lelennie. Eleinte természetes, hogy még a mesterek néi is Yisszateíszésre talált ez a kövelelés, moi azonban a berlini iparkamra jelentése szerint mind nagyobb körökben elismerik, minő haszon nal járnak azok a vizsgák a tanonc további pá lyájára nézve. Gyakori esetek met ültek fel ugyanis, amikor egyes gyárak azért nem fogadtak fel kitanult segédeket, mert azok nem tették le a vizsgát. Az iparossegédek szívesen alávetik magukat ennek a képesítő vizsgának általában jó eredményűvel. Az oscheni 1911—12 évi jelentésében azt mulatja, hogy a vizsgára jelentkezettek gyakorlatilag teljesen megfeleltek, sajnos azonban az el- niéíeii vizgáknál iám volt ily kielégítő az eredmény, aminél oka ugyan az is lehel, hogy ebben a kerületben nagyon sok hollandi születési! iparosta- none tette ie a vizsgát, ami természetesen a német nyelv mialt nehezükre esett. A vizsgáld bizottságok egyáltalán azon a nézeten vannak, hogy a továbbképző és szakiskolák szorgalmas látogatása a tanoncokra elengedhetetlenül szükséges. Éppeuezért ezeknek az iskoláknak és tanfolyamoknak minél nagyobb számban való létesítése mindenütt kívánatos. Tervbe vették továbbá, hogy az iparosmestereket is levizsgáztatják és e célból mesterképző tanfolyamokat létesítenek. Erre nézve ezeket irja a berlini iparos kamara jelentése: A tanfolyamok által az iparosok ismereteik kibővítése folyón képesek lesznek az uj kor legnagyobb igényeinek megfelelni s a kitanult mesterek mellett a tanon- cok is kielégítőbb kiképzést fognak nyerni. Ezek a mester-tanfolyamok nemcsak az iparosoknak, hanem magának az iparnak is hasznára fognak válni. Németországban léteznek iparos szövetkezetek, de még sem terjedtek el oly mértékben, mint kívánatos, pedig hasznukat az iparos kamarák is elismerik. Hogy számuk nem oly nagy, mint kellene, annak oka leginkább az, hogy az iparosoknak nem áll módjukban kellőleg megismerkedni a szövetkezetek irányával, céljával és üzletmenetével. Az iparoskamarák tehát azon is igyekeznek, hogy a szövetkezetek létesítését lehetőleg előmozdítsák. Fontos intézmények azok, amelyeket az iparoskamarák az iparosok és kézművesek szellemi kiképzésének érdekében létrehozlak, ilyenek mindenek előtt az iparosköuy vtárak, a Innone-otlhonok segédek vagy tanonc-munkák kiállítása, továbbá a strabsondi iparkamara által felállított jogi tanácsadó intézménye. Három ev alatt meggyőződtek Németországban arről, hogy az iparos-kamarák felállítása ez iparososztály érdekében nagyon is fontos. Évről-évre nő az iparos kamarák hasznot hajtó tevékenysége és a kézművesek bizalma irántuk. Előfizetési felhívás. Ezúttal ismételten tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijaikat, illetőleg hátralékaika beküldeni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAu.
