Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-05-26 / 21. szám

jük s eltesszük a spór, vagy a cselédágy alá, mivel a gombák tenyésztésére nem szükséges a világosság. A gombák életföltétele a meleg és nedvesség, nedvesen tartjuk tehát, langyos vízzel gyakran meglocsoljuk, a melegségből pedig számára elég 10—14 fok Reamur.

Egy hét múlva kezdenek a kis gombák kibújni s ez a kis ládácska három hónapon kevésztül képes asztalunkat ellátni e kedves csemegével. Még félni sem kell tőle, hogy mérges gomba kerül bele.

A láda közepén aztán egy pár gombát teljesen kifejlődni hagyunk, hogy ezek er- jöket szórják el a láda földjén. Midőn aztán már több gomba nem fejlődik, a láda földjét ^gondosan leseperjük a trágyáról, zsacskóba kiszárítva eltesszük jövő télire magnak. Igen, e földben lesznek azok az érjék, melyeket a fent elmondottak szerint veteményezésre használhatunk.

A spenótot melegágyon kívül korai veteményül a következőképen állítjuk elő

(Ezen veteményt, mi férfiak nem szívesen, csak a házibékesség kedvéért fogyasztunk el, Pedig indolenciánk nem indokolt, mert egy konyhakerti vetemény sincs — talán a rehabarbarát sem véve ki — amely oly vértisztitó és tápláló tulajdonsággal bírna mint s spenót.)

A spenót épugy, mint a saláta kis hideget könnyen kibír. Október elején kertünk északi és északnyugati szelektől védett tetején tetszésszerinti nagyságban kiásunk egy ásónyom földet. Ezt ló és szarvasmarha trágyával keményen letapossuk, majd 4—5 cm. vastag földet hintünk rá, erre rávetjük a spenpt magvát. A magvak csakhamar kikelnek, ezután a hideg beálltáig az esetleges locsoláson kívül, alig van valami dolgunk vele.

Ha a hidegek beálltak a spenótágyat 30 cm. magas trágyakörzettel vesszük körül, a tetejére étetett tengerikórót rakunk, majd zsuppszalmával letakarjuk s igy telel az aztán át, még a legszigorúbb télen is.

Az időjárás nyiltával február vagy március elején eltávolítjuk a takarót, a trágya melege és az esetleges napfény fejlődésnek indítja a spenót-plántákat, március végétől aztán a konyhán felhasználhatjuk e korai veteményt.

Hortulánus.

x A Cftkoradó. Egy németalföldi szaklap ősz- szeállitása szerint a csukoradd métermázsánként 70 korona Olaszországban. 55 korona Németalföldön, 16 8 korona Németországban, 20 korona Belgiumban, 4 8 korona Angliában, 40 korona Bulgáriában, 10 korona Dániában, 25 korona Francia- országban, 30 korona Romániában, valamint Szerbiában, 37-70 korona Spanyolországban, és 38 korona Magyarországban és Ausztriában. Figyelemreméltó az is, hogy Németországban, Franciaországban és Belgiumban a cukoradd leszállítása 60—90 százalékkal emelte'a fogyasztást s as adóbevételek is 20—25 százalékkal fokozódtuk a mérséklést kővető esztendőben.

Tisztára rablógazdálkodás tehát, ami Auszt- riábon és Magyarországon a nép teherviselő képességével űznek a cukoradd dolgában, amely Olaszozszágot és Hollandiát kivéve sehol sem oly magas, mint nálunk. Ha leszállitnák az adót, növekednék a fogyasztás s vele az állami jövedelem is. Miért nem szállítják le hát? Ncrt a cukorgyáraknak a mai állapot kisebb forgalom mellett is nagyobb jövedelmet biztosit. A cukorkartell érdeke parancsol, nem az államé s nem a fogyasztóké.

x A hitbizományos aralom és a —terméshozam. Az agrárius »Köztelek« szerint 1910. évben hektáronként állag termett métermázákban kifejezve:

búza

rozs

árpa

zab.

Németblrodalomban

20-60

17-70

19-93

17-80

I Franciaországban

13-76

16 04

14-33

12-60

Ausztriában

13-20

1310

14-86

12-10

Magyart) rs z i igo n

13-10

11-65

10-21

9-30

Oroszországban

4-40

3-96

7-60

3-71

Ez a összehasonlítás is mutatja, hogy átlagos terméseredményeink a belterjesebb gazdálkodást folytató nyugati államok, sőt még a szomszédos Ausztria mögött is jóval elmaradnak. A hires termékenységü magyar föld mögött marad minden nyugati államnak tejméshozam dolgában. Mögöttünk csak Oroszország marad a terméshozam s a — nagybirtokok kiterjedtsége dolgában is. Az exten- ziv gazdálkodás, a kulturális és politikai elmaradottság, amely a nagybirtok oligarchikus uralmának eredménye, azzal bünteti az elmaradt országokat, hogy termékenyebb földön is kesesebbet termel, mint a haladottabb ország terméketlenebb talajon.

X Aratási szabadságolás. A közös hadsereg tényleges állományú legénységét, amennyiben a katonai szolgálat, kiképzés és a véderő érdekei megengedik a csapatok parancsnokságai(a learatására, a takarmány lekaszálására és behordására, a szőlőművelés munkálatainak, a szüret és kukoricatörés, valamint a selyemhernyötenyészlés különleges munkálatainak idejére 3 hétre szabadságolni fogják. Az aratási szabadságot az illető katonának személyesen, kihallgatáson rendszerint legalább egy hónappal a szabadság megkezdése előtt kell kérelmeznie. A később előterjesztett kérelmet csak különös méltánylást érdemlő esetekben veszik figyelembe.

JJz iniervju.

Reszkess, remegj atyámfia, nagy vész közéig

[feléd,

Nagyobb mintha reád zudul a villámterhes ég: Egy intervju-mén született s most dühbe

[van nagyon.

Ha megfog, bizton téged is — intervjuhol agyon.

APRÓSÁG.

Korszakos reform a hadseregben.

— Szatíra. —

Magunkfajta pókhasu. gacsoslábu, szükmellü civilekben, akik a kaszárnyát kívülről ismerik, akik nem pofoztak ki újoncot, nem vágtak-szurtak karddal a kávéházi csataterekeo, nem nagy érdeklődést keltenek a hadsereg reformjáról szóló hirek és közülünk sokan azt hiszik, hogy a hadseregben tulajdonképen nincs is reform, mert a hadsereg megmarad örökké eopfos, változásoktól félő, újításoktól elzárkózott intézménynek, amelyet szá- radtagyu, rogyottinü generálisok kormányoznak évszázadokkal ezeiőit szabott minta szerint. Hát pedig ez nem áll, tisztelt és gtcso» civilek. Alig múlik nap, hogy valami fontos katonai reformról ne adna hirt a sajtó. Ezeket a refomokat, ugy-e, ki is kell találni, meg is kell csinálni; tehát azok a bizonyos jelzőkkel fölruházott generálisok nem csak emésztenek ám, hanem gondolkoznak is.

Aki figyelemmel kilóri ezeket a tréfán kívül korszakalkotó reformokat, észrevehette, hogy ezek a gyakori fontos ujitások nem csupán a katonai erények elsajátítása körül forognak, nemcsak a hadsereg állományának értelmi fejlesztését célozzák, hanem még ennél is fontosabb szempont körül csopnrtosulnak: a tábori és a diszegyenruhdn. végzendő változtatások mikéntjét tárgyazzák. Tét- szik érteni?

Nohát, tisztelt pókhasu és csámpás civiltárs, tudja meg, hogy egy-egy hadsereg életében nagyon fényes esemény az uniformis és éppen ezért fontos, kiható, beható, le- és fölható ahnak reformja.. Mert nem igaz ám az, hogy nem ruha tessi az embert. A huszár csak akkor huszár, ha lovassági uniformis van rajta és a finánc is akkor valódi, ha zöld. Kétségtelen, hogy a mi hadsereg- reformátoraink se csinálnak egyebet, mint éjjelnappal azon törik fejüket, hogy hány sor gomboslegyen az uj kabát, mit tűzzenek a csákó mellé?

Ezekről a kétségtelen fontos reformokról olvassuk, hogy nagyszerű generálisaink, akik a gyalogság csukaszürke szinét kitalálták és akiknek köszönhetjük, hogy most már a rendőr-, posta-, só-, adó- és finánc-tisztek is uniformisban járnak, most a lovasság tábori és diszegyenruhájának a reformján törik az illetékes szabó és nem szabó- művészek fejét. Egyszerre annyi újítást hallunk, hogy szinte szédülünk bele és képseletben is alig tudjuk követni a reformok-szülte változásokat. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a lovasság nem lesz csukaszürke. E szin nem passzol a lóhoz, úgy lehet. A zsebes, könnyű blúz megmarad. Hála Istennek 1 Úgy féltette azt a blúzt. Hogy is leszünk a nadrággal ? Hát kérem, a vörös nadrág is megmarad, mert bebizonyult, hogy ötszáz lépésről nem: látható a csatárláncban, ami nem aranylánc vagy ezüstlánc, hanem csatárldnc, amiben ha a nadrág nem látható, a katona se látható, mert a katona alkalmasint benne van a nadrágjában, a nadrágja meg a láncban. De hát miért vették el a honvéd- gyalogságtól a régi piros nadrágot ? mert a honvéd látszott a láncban is, a nadrágban is.

Hanem nagy változás lesz, szomorú változás, A huszár csákójáról leveszik a rózsát, az ulánu- séról a lófarkat, le bizony. Ezt megsiratjuk, csám- pás civiltárs mi is. Legszebb emlékeink közé lepréseljük, eltesszük a rózsát meg a lófarkat. Mennyit sok hadi dicsőséget köszönhetünk a csákórózsának és u lófarknak, ugy-e ? A mi hadseregünket elfe- nekelhették, de a rózsái, a lófarkat soha. Mi futhattunk Königgraetznél, de a rózsa, a lófark a helyén maradt. Kegyelmezzenek meg vitézlő generális uraimék, a hadseregünk e két legyőzhetetlen szervének, kegyelmezzenek 1

Jóleső örömmel kell fogadnunk azt a hirt is,

amelyik diszegyenruhák reformjáról szól és azt újságolja, hogy az egy sor gombos Waffenrockot két sor gombossal cserélik föl. A honvédségünknél már ez megvan és azóta honvédségünk számos hadi dicsősséggel bizonyította be, hogv ez az.

V