Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-05-03 / 18. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA május 3. cákon végig sétálunk, minden ajtóban, ablakban, üzlethelyiség előtt, kis fiók-piacot látunk. Sőt egyes háziasszonyaink elibök sétálnak a Cinevégre az elárusitónak, hogy hátha olcsóbban megszerezheti a szükségeseket. Midőn látják az eladók, hogy nekik a nagyságák elibük is sétálnak, egymáskezéből veszik el az árucikket s mig a piacon végig haladnak vagy ötvenszer megállítják őket, ha a Cinevégen valami húsz filléren adott el, mire a piacra ér, már 30 fillérre tartja az ottani vevőknek. Hogy a vevő közönség élelmicik nélkül ne maradjon, megadja e tulcsigázott árt is. Háziasszonyaink úgy szokták mondani: »én bizony ha helyembe jő az a kofa egy krajcárral többet fizetek*. Csakhogy ez a pár krajcár egy éven keresztül mit tesz és ez az eljárás mesterségesen mennyire fel hajtja az árakat, azt a szegény ember érzi legjobban. Mint fentebb mondatik, valamely áru értékét a kereslet és kínálat szabja meg. E sorok írója éveken keresztül figyelemmel kiséri piacunk e betegségét, de nálunk — mondják meg háziasszonyaink is — piaci ár kialakulásról lehet-e szó? De egyébbként is a háziasszonyainkban a hiba, ami az árak felhajtását eredményezi, valamint azt, hogy a reális piaci ár ki nem alakulhat. Az árusítók már reggel 5 órakor jönnek a piacra s e vándorlás tart 8 óráig is. Háziasszonyaink nagy része pénteken a heti vásár napján, már 5 órakor talpon van s kiki igyekszik a vásárlást vagy a jövő-menő árusítóktól, vagy kint a piacon megkezdeni. A sok kereslet és kevés készlethez képest magasan beszerzik szükség- letöket, mig a későn jövő eladók, áruikat a magas árhoz szabják, s azok, akiknek kevés pénzűk van, látva, hogy hiába várnak; csak magas az ár, belemennek a magas ár fizetésébe. Nagyvárosokban oly jókor nem látunk vásárló közönséget, csak 7—8 órakor gyűl a vásárló, akkorra bejönnek az eladók a kereslet és kínálathoz képest kialakul az ár. Az ősszel járásunk sok községében skarlát, difteritisz járvány volt. Bizony sok kettea le ne győznénk. A mi szerelmünk olyan tiszta, hogy mi nem is gondolunk ily gyarló, változó viszonyokra. Meglásd, mi nagyon boldogok leszünk. Ő jó és nemes. Éspedig igyekszem majd kiérdemelni a szerelmét. Hűséges, odaadó hitvese leszek. — Oh lányom, mennyire gyermek vagy te még 1 Mily együgyű gondolkozás. Még mit sem tapasztaltál. Hát te arra nem is gondolsz, hogy a főnemesi ifjú nem mindig mond igazat? Éppen meg egy szép, tudatlan gyermeklánynak. És hogy csak a szemének, érzékeinek tetszel te, de szive igaz érzelmében nem ? Hátha csak megejteni próbál a mézédes szavakkal? Hiszen ő is férfi, olyan mint a többi . . . — Anyám, anyám, hogy gondolhatsz és mondhatsz ily borzasztóságokat. Hogy tételezhe- heted fel mindezt ó róla? Falvay Istvánról? — No lelkem, azért ne vedd úgy a szivedre e szavakat. Ismerem én őt. De te a gyermekem vagy s az anyai szív úgy vigyáz, úgy fél . . . Neked séminél láthatólag nagyon ártalmas ez a bán- kódás. Törődj már bel*. Készülj el, hogy soha sem fogod őt többé viszontlátni. Talán már el is esett a csatatéren. Már el is temethették ... Vagy a keselyük . . . — Ne folytatsd anyám, ne folytatsd! Ne kínozz I! Én eddig oly nyugodt voltam élete felől, fertőzött helyöl ment árusító családjaink közé. Hogy városunk e miatt járvány fészek nem lett, az isteni csoda. Vártuk a múlt nyáron a kolerától való védekezés szempontjából, hogy a közigazgatási hatóság tesz valamit. Bizony nem tudunk erre nézve e téren semmi intézkedést. De anyagi veszteséget okoz ez az állapot úgy a vásárvám bérlőjének, mint a vásárvám tulajdonosainak is. Az eladók szívesebben viszik áruikat a házhoz, mert egy részről Többet .kapnak érte, másoldalról a vásárvámfizetés alól is kibújnak. Háta húsfogyasztással hogy is állunk? Nem kell azt bőven fejtegetni, hogy mészárosaink közt megvan a kartell, nem kell azt elsorolni, bog) egy kilogram húst jó ha 90 dekagramban fogyasztunk el. Jól esnék már egyszer azt is tudnunk, hogy valmelyik mészáros ne csak az áremelésért keresné meg a főszolgabírói hivatalt, hanem az élőállat árának ez esése folytán az ár redukálásával is. Hogy az élösertés ára jelenleg 1 kor. 10 fillér s henteseink, hogy adhatják a sertést oly árban, mint mikor 1 kor. 80 fillér volt, ezt véges elmével meg nem foghatjuk. És hogy mészárosaink egy kiló hús helyeit 90 dekát kimérve szükséges-e kilónként csak 4 fillért is nyerni: hivatkozom egy városi mészáros ama kijelentésére: »én minden vágásból a jószág böreárával mint nyereséggel, tehát 16—20 koronával megelégszem*. Nehány évvel ezelőtt egy gazdálkodó ember nehány társával a husvágás elnyeréséért lépéseket tett. A hatóság azzal utasította el őket, hogy metszőt úgy se kap, Hát kérem szépen, bátorkodunk kérdeni, hol és melyik törvényben van az megírva, hogy keresztény ember húsfogyasztására múlhatatlan szükséges a metsző? A hatóságnak más községek és városok példájára hivatkozva a husinség és mizéria megszüntetésére, a mészárszékek 'felállítását nem akadályozni, de előmozdítani kötelessége. íme, ezek azok az okok, amelyek ami helyi drágaságunkat előidézik. Háziasszonyainknak jól felfogott érdeke azt kivánja, hogy a házi és utcai vásárlásokat, a piaci árak egészséges kialakulása érdekében a piacra tereljék. de ma reggel óta nagyon izgatott vagyok. Az éjjel álmomqan felnyílt előttem egy sötét kárpit, szűk cellát láttam, ő láncraverve, könnyes szemmel ült rideg fekhelyén . . . Szivettépö látvány! . . . Még most is úgy zakatol a szivem, ha rágondolok. — Isten tudja. Lehet hogy több is beteljesedik. Próbálj lányom felejteni, vigasztalódni . . . A környék csendjét lódobogás töri meg. Az ut végén, ahol a fasorok összeérni látszanak, lovas ; alakja bontakozik ki. Nagy távolságról jöhet, fáradtnak, levertnek látszik. Lassan lépésben jön. Minél közelebb ér, annál jobban lassítja menetét. Végre a hídhoz ér. Átjön. Leszáll lovárói, megköti. Végignéz ruháján, kissé leveri mentéjét. Egy pillanatra gondolataiba mélyed, észrevehetőleg töpreng . . . Gyors elhatározással megindul a lugas felé . . . — Szent Isten! Palotoy Jánosi Hát István? Hol van István ? Szóljon 1 Az Istenre, szóljon! Palotay azonban hallgat. Mély szomorúsággal csüggeszti le fejét. Úgy fáj, úgy égeti valami.., Mindjárt őt kérdi, . . . akit szeret . . , Erőt vesz magán: — Kedves, légy elkészülve a legrosszabbra ... Istvánnak nincs semmi baja . . . István jól van ... csak egy kis szerencsétlenség történt vele ... Az ütközet hevében ... oroszlánbátorsággal küzdött... Karjának csapásai alatt hullott az ellen . . . Én A főszolgabírói hivatal pedig akár közegészségi szempontból a házi árusítást, akár közrendészeti szempontból az utcait, a községekbe kibocsátandó rendelettel büntetés terhe alatt tiltsa be. Városi rendőrségünk utasitassék, hogy minden pénteken a bejáró utcákon cirkáljon, a bejáró elárusítót a hatóság elé áilitsa. Csak egyszer legyen egy ilyen bejáró vagy utcai elárusító megbüntetve, megszűnik a káros állapot. Kívánjuk, hogy a vett hús valódi súlyának ellenőrzésére a községházánál hiteles mérleg állítassák föl, hogy ha valaki kételkedik a hús valódi súlyában, ott hatóságilag megmérhesse. Hiány esetén a községi elöljáróság legyen köteles hivatalból az ilyet a föszolgabirói hivatalhoz megbírságolás végett beterjeszteni. Végre a hatóság nyújtson módot arra, hogy megbízható egyének a husvágást mennél könnyebben gyakorolhassák. X. Y. J R E K. A munkanélküliség és kivándorlás. — Ä vmeovei 1912. évi első negyedévi kivándorlók kimutatása alkalmából. — (*) Korunk egyik nyavalyája a munkanélküliség, a mellyel kiváltképen nálunk nem tudnak sikeresen megküzdeni, pedig lehetne. Hiába hangoztatják azt, hogy Magyarországon lenne elegendő munka, mely minden komolyan dolgozni akaró embernek juttatna. Fájdalom, ez nem felel meg a valóságnak. Eltekintve az ipari munkások óriási számától, kiknek java része kap ugyan itten munkát, csakhogy vagy nem elegendő nekik a munkabér és ennek emelését sztrájkkal szokták — ha tudják — kivívni, vagy tényleg nem jutnak munkához idehaza, hát egészen más foglalkozás után néznek, vagy idegenben próbálnak szerencsét. Egészen másképen áll azonban a mezőgazda- sági illetve földmives munkásoknál a helyzet, kiknek tekintélyes száma nem jut tisztességes munkááoz, bár mindenképen dolgozni szeretne, munkakedvelők, józanok, izmos két karjuk van, de a tétlenség, a semmittevés lassacskán meg- bomlasztja az acélos idegszálakat a kemény izmokat és bármennyire is ragaszkodnak a hazai földhöz, bárhogy is szeretnének itthon munkálkodni, nem tudnak, mert nincs munkájuk. Ezekből kerül ki a kivándorlók legnagyobb hányada; a mezőgazdasági munkások hagyják mindig mellette . . . Szenvedélyében egyszerre benyargalt az ellenség közé s egy ládzsa hátulról keresztüldöfte . . . Mellette termettem mindjárt. Mell ében a beletört vassal lankadatlanul osztotta tovább a halált . . . mint egy igazi hős ... Elkaptam lova zabláját, utat törtem és a táborba hurcoltam. Haragudott, hogy elvontam a harctól... pedig már akkor alig volt benne élet . . . Szét- ! nyitottam mentéjét s patakokban ömlött a vére , . . j a horgas fegyvert nem tudtam kivenni . . . Egyetlen igaz barátom, — szólt ő ekkor elhaló hangon — én már nem élek sokáig. Nem is bánom. Hazámért balok meg ... De egy kis csöndes zúgja a földnek ügy vonz. úgy húz magához . . . s akkor fáj e seb ... Én annak a lánynak Ígéretet tettem ... igen . . . komoly Ígéretet, hogy boldoggá fogom őt tenni. Be is váltom. Te voltál igaz hivem az életben, benned bizom legjobban . . . Nem is volt előtted soha titkom. Menj tehát s helyettem tedd boldoggá őt . . . Rád bizom őt, hagyom neked végrendelkezésül . . . Büszkék lehetnek rá, úgy halt meg, mint igazi férfi, mint igazi hős . . . Lélekemelő volt a végtisztessége . . . A gyönge leány már nem hallja az utolsó szavakat, eszméletlenül borul anyja kebelére . . . Folytatjuk.
