Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-05-03 / 18. szám
el százával és ezrével a magyar földet, mert hát koldulni nem akarnak, önérzetük nem engedi az alamizsnakérést, tehát felcihelödnek és egész családok, falvak mennek Amerikába. A kivándorlás oly méreteket ölt, annyira beleveszi magát a köztudatba, hogy még azok is itt hagyják a szülőföldet, kiknek van itthon valamelyes kenyér- keresetük. Így azután nem csodálható, ha a földek sok helyütt parlagon, miveletlenül hevernek, melyek pedig dús gyümölcsöket nyújtanának. Ilyenkor kezdünk el rimánkodni, hogy volna munka elegendő, csakhogy nincs hozzá munkás. A baj gyökere abban van, hogy felette lanyhán, hányi-vati módon kezeljük ezt a nagybecsű és fontos szociális kérdést. Nem tudunk rendszert teremteni. Hozzunk olyan törvényeket, melyek valóban megvédenék a magyarokat minden ellenséges áramlattól! Igen, volna elegendő munka idehaza, de megengedjük azt, hogy idegen munkások ezrével dolgozhassanak Magyarországon, idegen munkavezetők basáskodjanak nálunk, inig honfitársaink kiszorulnak, mellőzésben részesülnek. Pedig számos állami munka van folyamatban és lesz is rövidesen, ami ezer meg ezer embernek ad és nyújt majd kenyeret, de tekintettel kell lenni elsősorban és mindenekelőtt a munkások honosságára. Ha már magyar munkás nem akad, de csak ebben az esetben, kerülhet sor a külföldire. Addig semmi esetre sem. Emellett gondoskodni kell tisztességes munkabérekről, ami könnyen megtehető, ha másoldalon megannyi felesleges kiadást korlátoznak. így aztán elejét vehetjük a nagyarányú és egyre fokozódó kivándorlásnak, véreinket idehaza tartjuk, a nyomorúságos viszonyokat szanáljuk ; mindkevesebb lesz a koldus-k*nyéren élők száma és az ország tetemesen fellendül az áldásos munka nyomán, mert az itthon maradt polgárok, kik tisztességes munkával keresik meg kenyerüket, mindegyike külön fog közremunkálkodni hazánk virágzóvá tételén, Magyarország fejlődésének, haladásának névtelen, de hasznos munkásaivá lesznek. Az államnak tehát szerető gonddal kell felkarolnia a munkanélküliség becses és értékes ügyét és adni keil ott, ahol máskép nem lehet. De ha ad Is a kormányzat, akkor is megszolgált munkákért fog adni. Beszélő számok. — A magyar népnevelés fekete statisztikája. — A gazdag embernek drágább az élete. — Adatok a klvándori •- Növekszik a jogtalans^. — 1. Az iskolázatlanok számáról megdöbbentő adat került nyilvánosságra a legutóbbi, 1910. év végnapján megejtett népszámlálás adatai halmazából. Ezek as adatok azt mutatják, hogy a tanköteles iskolázatlanok száma sokkal nagyobb, mint 400,000 — 500,000, amennyit a legutóbbi években az erre hivatott közigazgatási hatóságok kimutattak. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint ugyanis Magyarországon 3,325.000 tanköteles gyermek él Ezek közül 655.000 gyermek nem iratkozott be semmiféle iskolába, mert még nincs elég iskola nálunk. Az összes iskolákba 2,642.000 gyermek járt. Egy iskolára igy 149, egy tanítóra pedig 80 tanuló esett Hogy ezen állapotok mily sivárak, csak akkor tűnik ki igazán, ha összehasonlítást teszünk ami kul- turállapotunk és a küföldé között. így raig nálunk egy tanítóra 86 tanuló esett, addig Finnországban csak 41, Olaszországban 62, Franciaországban 64, Svájcban 64, Németországban 66. Az iskolakerülés fő oka persze az iskolahiány és a gyermekmunka. A gyerek nem jár iskolába, mert iskola nincs és mert munka van számára az uraság földjén és a gyárakban. Tudatlanság és kizsákmányolás — ez a gyereksórs Magyarországon, a mindenható oligarchia birodalmában. 2. A »Titanic« katasztrófája fölött már-már kezdünk napirendre térni. A változhatatlanba bele kell nyugodnunk, az idő enyhíti a fájdalmat és a magunk baja, életösztöne, fenttartási küzdelme ismét csak az in-t tolija előtérbe. De mielőtt a rettenetes tengeri szerenasétlenséget az emlékezésnek adnék át, leszögezzük itt ezt a kimutatást: MÁTÉSZALKA A »Titanic« idusaiból megmentettek : Az első osztályból 34 százalék férfit, 97 százalék nőt, 100 százalék gyermeket, összesen 63 százalékot. A második osztályból 8 százalék férfit, 84 százalék nőt. 100 Százalék gyermeket, összesen 43 százalékot, A harmadik osztályból 12 százalék férfit, 55 százalék nőt, 30 százalék gyermeket, összesen 25 százalékot. Mind a három osztályt összevéve, 38 szá zalékot. A legénységből 25 százalékot. Végeredményképp a hajó födélzetén levő 2206 ember közül 703 at mentettek meg, ami annyit jelent, hogy 1503 ember pusztult el a tengerben és a legnagy obb része harmadosztályú utas volt. Amig az első- és mdsodosztdlyos utasok asz- szonyai és gyermekei majdnem teljes számban megmeneküllek, addig a harmadik osztályon utazó nőknek és gyermekeknek majdnem a fele „odaveszett . . . Ezeknél előbbre valók voltak az I. és II. osztály férfiai. Hja, pénz beszél 1 . . . 3. Az esztergomi hercegprímás jószágigazgatója kimutatást készített a hercegprímás 100,000 hold birtokának elosztásáról. Ebből a kimutatásból adunk itt kóstolót. Tessék ! Pilismardthon van a prímásnak 7482 hold földje. A község lakossága 1900, a község határa 7659 hold. Tehát: a prímásé 7482 hold; 1900 lakosé 197 hold.— Szötgyén község határa 6358 hold, lakosok száma 1857. A prímásé 5000 hold; 1857.lakosé 1358 hold. — Bazóth határa 2856 hold, lakossága 1248. A prímásé 2826 hold; 1248 lakosé 30 hold. Folytassuk ? Úgy véljük: felesleges. Tehát csak azt jegyezzükvmeg, hogy ez csak a priinási birtok elosztásáról szóló kimutatás egy csipetnyi része. De hány ilyen latifundium terjeszkedik széles e hazában? Hol van mé|[ a nagyvárad« püspök, az egri érsek, a kalocsai érsek stb. stb. birtoka és hol vannak még az Eszterházyak, Károlyi grófok, Andrássyak, Zictiyek, Csekonichok stb. stb. hitbizományai ? ! ... És még csodálkoznak rajta, ha a magyar ember, kezében koldusbottal, nyakán koldustarisznyával kivándorol! . . . 4. Mi nem politizálunk. Ahoz a politikai küzdelemhez tehát, mely must a magyar fórumon a népjogok kiterjesztése körül folyik sem pro sem kontra nem szólunk hozzá. Csak mint egyszerű, de szomorú társadalmi jelenséget szegezzük le ezeket az í itt következő adatokat: Az országgyűlési képviselőt választók össze- í írásánál kitűnt, hogy S narmegyében 1246 választóval apadt a választók száma. Ez az apadás igy oszlik meg kerületek szerint: a csengeri kerület választóinak száma 282-vel, a fehérgyarmatiban 444-gyel, a mátészalkaiban 292-vel, a nagysomkuti- ban 228-cal apadt a választók száma. Ennek az apadásnak —úgy mondják — oka: a kivándorlás. Akceptáljuk ezt az okot, minden kritika nélkül! És akkor azt látjuk, hogy amig az urak odafent a népjogok kiterjesztésén veszekszenek, addig idelenn fogy, sorvad a nép. Mire a nép | jogokhoz jutna: nem lesz nép. Az egyszeri férj szomorú sorsa ez : mi or lett volna mivel, nem volt kivel; mikor lett volna kivel, már nem volt mivel. A politikára tartozik eldönteni: hogyan jobb: nép jogok nélkül, vagy népjogok nép nélkül ?! . . . Ránk csak az a fájdalmas tény tartozik, hogy maholnap meg kell változtatni a tankönyveket:* A magyar nép hazája: Amerika . . . —- Halálozások. E hó 26.-án egy nemes életű matróna hunyt el Matolcson. özv. Klein Menyhértné született Grósz Pepi szenderült jobb létre, gyászba borítva a Klein Móric társadalmunk egyik vezérlő alakjának, a Takarékpénztár vezér- í igazgatójának, az izr. hitközség elnökének és testvérének Klein Ignác, nábrádi birtokosnak házát, kik anyjukat gyászolják az isteni jámborságban és nemes jótékonyságban elhunyt úrnőben, ki 85 évet élt és 6 év óta volt özvegy. Körülbelül 10 év előtt ünnepelte meg a család az arany lakodalmát. A temetés, melyen 'Mátészalka, Fehérgyarmat és a környékbeli intelligencia, többek közt Péchy főszolgabirő, Német Elemér földbirtokos, Szálkái Sándor képviselő s más előkelőségek és impozás számú polgárság jelent meg, manifestátiója volt az elhunyj iránti nagy és kegyeletes tisztetetnek, melynek Grün- baum Manasse rabbink és a fehérgyarmati rabbinus adtak mélyen megható gyászbeszédekben kifejezést. Szép kort ért el. Ez csak kiválasztottaknak jut osztályrészéül. Mündel József, nyírbátori tekintélyes földbirtokos, múlt hó 27.-én elhunyt. Az elhunytban Szálkái Sándorné nagybátyját gyászolja. E hó 25.-én a polgárságnak egyik tisztes alakja Varga Lajos hunyt el évek óta tartott hosz- sz.is belsősége után éleltének 48 évében. Fiatalabb éveiben tevékeny, munkabíró, egyháza és községe ügyei iránt me'eg érdeklődéssel viseltető I egyén volt Varga Lajos, ki tekintélyes vagyon tulajdonosa volt, mit becsületes szorgalommai fejlesztett, szaporított — inig az emésztő kór hatalmába nem kerítette. Kincses István magas szárnyalást! szavakban jellemezte egyháza egyik oszlopos tagjának egyéniségét. Temetése impozáns gyászpoinpa és a polgárság nagy részvéte mellett történt meg 26.-án. E hó 1.-én környékünkből való egyik kiválóbb egyéniség hunyt el Budapesten : Kántorjánosi Mdndy Ignác, életének 78-ik évében. Szálkái Sándor, képviselőnk apósát veszti az elhunytban. A »Bóni Gyártelep és Mezőgazdászig! r. t. Nyírbátor« külön gyászjelentésben jelzi a halálát, kiben a társaság alapítóját és igazgatósági tagját gyászolja. Mikor a rendőr rendetlenkedik. Egy iparos tanuló panaszszal fordult hozzáuk. Panasza az, hogy amint az ipartanociskolából a múlt héten hazainenőben volt, az özv. Qultmanué-félo ház elölt, egy. rendőr nádvesszőjével és kéziéi súlyosan ütlegelte. »Mikor verekedés van az utcán. — úgy mond a kis panaszos — »akkor nincs a rendőr sehol; mikor egy éjjel három helyen is betörnek« — fakadt ki a sértett tanuló — akkor nincs rendőr, aki észre vegye; de mikor egy szegény tanulót kell megverni, akkor van rendőr; akkor hösködik is a rendőr!« Nagyon helyesen beszólt, illetve irt nekünk ez a kis iparo«gyerek. Teljeseit igaza van! Csakhogy mi nem a rendőrt hibáztatjuk, hanem azokat, akiknek hibájául róható fel, hogy kétéves rendőrségünk léljesen szervezetlen, tudatlan és kiképzeltlen. Tény, hogy meglehetősen pajkos, féktelen népség az iparostanulók hada. Bizony nem mindig 1 tartják be az utcai morálszabályokat és igy a felügyelet helyes. Hiszen mi magunk sürgettük ezt többször is. De arra igazán nem godoltunk, hogy a felügyelet nádpálcával gyakoroltassék. A deres idejét múlta és a bot büntetést eltörölték. Tessék tehát más, megfelelő módját találni a megtorlásnak, mert a testi fenyíték alkalmazása jogtalan s amelyik rendőr alkalmazza, az rendbetyár, nem rend- . őr. Nem is vagyunk kiváncsiak : rendetlenkedett-e- az a tanuló-gyerek az utcán vagy sem, mert ha telte is: akkor se jogos és helyes a brutalitás, amely rajta elkövettetett és amelyről szemtanuk által aláirt nyilatkozat van kezeink között Jól ismerjük a brutális rendőr nevél is, de ez úttal nem hozzuk azt nyilvánosságra, mert — mint irtuk — nem annyira őt, mint inkább azt hibáztatjuk, ki kellő oktatásával késik. Tessék szervezni, kiképezni a rendőrséget, tessék felszerelni, számmal ellátni s akkor a rendőr őre lesz a rendnek és nem megzavarója ! Addig pedig a község egy veres fillért se szavazzon meg a rendőrség számára. Ha igy marad minden, mint most van, úgy el fognak fajulni a dolgok, hogy a rendőrbot lesz ur felettünk. Ez pedig aligha lészen igy jó, mert ma neked, holnap nekem l — AZ BÍasok kézi podgyászai. A Máv. igazgatósága rendeletben utasította az állomásvezetóket annak ellenőrzésére, hogy az utasok a jövőben csak annyi kézipodgzási-i vihessenek magukkal a személykocsiba, a mennyi saját ülőhelyük felett és ülőhelyük alatt elférhet. A rendelet értelmében tehát az ülőhelyeken és folyosókon nem szabad podgyászokat elhelyezni. Kedvezésben csak a III. osztályú utasok részesülnek, kik annyi szerszámot és kézi holmit vihetnek magukkal, amennyit a gyalogjáró emberek magukkal szoktak hordozni. A rendelettel a Máv. részben az utasok kényeimét óhajtja biztosítani, részint pedig saját bevételét óhajtja növelni. — Testvér testvér ellen. B József és B. La jós hodászi gazdálkodók az örökség miatt összevesztek. A veszekedés hevében B. József kapát ragadott s azt testvér combjába vágta. A kapa a szerencsétlen ember lábát kelté vágta, B. Lajost haldokolva szállították be a kórházba. B. Józsefet pedig a csendőrség letartóztatta.
