Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-07 / 14. szám

2. oldal.

MAT »ESZ ALK A

14. (105.) szám.

felköszöntöt visszakőszönti. Nevetségessé kell tenni, hogy lejárja magát ez a nyala- kodás, mert igaz maVad az, hogy minden felkapott divat akkor járja le magát leghamarabb, ha nevetségessé válik.

Magyarország — Európa éléskamrája.

A legutóbbi párisi sütő kongreszuson Leblon elnök azzal üdvözölte a többi nemzetek képviselői között a magyar kiküldötteket, hogy ők abból az országból jönnek, mely terméseinek, jóságánál és bőségénél hivatva volna Európa éléskamrájává lenni. A magyarok viszont nem tehettek egyebet, mint hogy áradozva köszönjék meg — a felfedezést s a fönséges szimbolikus jelzőt. Magukban bizony lelkifurdalást érezhették. Íme egy francia, egy nagy francia mondja és kiáltja ki a nagy világba Magyarország természeti gazdagságát s nem földi, kit talán inkább lehetne vádolni részrehajlással.

Elvégre az igazság az, hogy még mindig a fejlődés kezdő stádiumában vagyunk, kivitel tekintetében különösen. Egyelőre már annyit elértünk, hogy kezdünk eszmélni. Nem csoda talán, hisz egész újjászületésünk úgyszólván a hatvanas évektől datálódik. Ha most mégis tudunk már eszmélni és körültekinteni és látjuk a Felvidék, az aranytermő Erdély, a nagy Alföld szegénységét, a nyomorúság viskóit, a förtelmes kenyeret, egészségtelen vidékeket, omladozó iskolákat, vagy ahol iskolák egyáltalán hiányzanak, el kell fogadnunk egyrészt, hogy az óriási latifundiumok kergetik ki népeinket a tengerentúlra, másrészt a nagy tájékozatlanság. Ne keressük, Li felelős ezért. Hisz az egész társadalmat keil okolnunk, melyet annyira leköt a nagypolitika, hogy saját érdekét is képes feláldozni. Ha a középosztály ily beteg, mit mondjunk a népről,, mely teljesen hijján van a szervezettségnek ? I

Addig mig beáll az egészségesebb helyzet, még egyelőre nagy rajokban szakadnak el a magyar nemzet testétől a legnemesebb vérjsejtek, a nép százezrei, mégis nem elégelhetjük, ha sopánkodás- sal is keressük a gyógymódokat. Talán alkalmasak lesznek arra, hogy sokaknak kenyeret adjon és visszatartsa a vándorbottól.

A Felvidék és Erdély arra van rendeltetve, hogy ipari központokat létesítsen magában. Számos külföldi gyár létesül közelebb Magyarországon s igen kívánatos volna, hogy a Felvidék és Erdély intéző körei a kormánynyal oly értelemben lépjenek érintkezésbe, hogy e gyárak a vidékeiken

legyenek elosztva, munkát és kenyeret jutattva számos munkáskéznek.

Van Budapesten egy külkereskedelmi intézmény : a Kereskedelmi Muzeum. Sajnos, még nem hatolt el úgy a közvéleménybe, a köztudatba, amint kívánatos volna. Ez az intézmény a külkereskedelem egy hatalmas faktora s nincs az a szegény ember Magyarországon, a kinek ép keze és lába van, aki ne nyerhetne gyakorlati tanácsot itt a megélhetésre. Kevesen tudják, hogy a mezőkön tömegesen és dúsan termő növények, mily keresettek a hazai és külföldi gyógyszerészek és vegyi gyárak részéről és hogy milliókat lehetne importálni Magyarországba a költségbe nem kerülő munka és anyagért, ha csak a szállítást nem számítjuk. Erre nézve nemcsak a nevezett Muzeum, de a Kolozsvári Növény kísérleti állomás is bizonyára kimerítő felvilágosítást ad, a legkisebb részletekig.

Pi elejtett vadak vagy a vadászatokon lőtt nyulak, farkasok, rókák bőrei a külföldön drága pénzért vásároltatnak, elsősorban Páriában, hol roppant nagy a szücsipar. A párisi magyar kereskedelmi szaktuűósitó, dr. Návay Aladár igen pontos és mindenre kihaló jegyzéket készített mindenről, a mi Magyarországon nagy mennyiségben megy úgyszólván veszendőbe, a francia metropolisban pedig aranyakat fizetnének érte.

A hazai vélemények, gyümölcsök, szárnyasok Magyarországon kitűnőek és úgy Franciaországgal mint Angliával, Orosz vagy Németországgal utól- érhetetlenül versenyezhetnek minőség, olcsóság tekintetében. A Kereskedelmi Múzeumban nemcsak a kivihető termékeket jelölik meg, de a külföldi vásárlók neveit is, akikkel való közvetlen összeköttetés igen ajánlatos. Meg kell kísérelni és senki sem fogja megbánni, ha nem nézett ölhetett kezekkel továbbra is a jövő elé.

Előfizetési felhívás!

Azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése folyó évi

április hó í.-én

lejárt, mint azokat, akiknek előfizetése előbb járt le, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.

A kiadóhivatal.

Községi-ügyek.

— A villanyvilágítás rendezése. —

A villanyvilágítás rendezése tekintetében igen helyes és erélyes határozatot hozott képviselő-testületünk f. évi február hó 24.-én tartott közgyűlésén. E határozatot annakidején részletesen ismertettük. Lényege az, hogy dr. Steinberger Samu indítványára kimondta, miszerint a vállalkozót felszólítja, hogy 8 nap alatt nyilatkozzék : hajlandó-e a város minden utcáját és a rendes dijak kifizetése ellenében a város minden polgárának világítani — és pedig a mainál intenzivebb módon — vagy sem?

Úgy értesülünk, hogy elöljáróságunk a képviselő-testületi meghagyásnak eleget tett s az erélyes fellépés sikerre is vezetett, amenynyiben a vállalkozó cég a kitűzött idő alatt közölte, hogy hajlandó a képviselő-testület óhajának megfelelő szerződés megkötésére.

A villany szerződés rövid Időn belül a képviselő-testület plénuma elé kerül. Ajánljuk a képviselő-testület tagjainak b. figyelmébe. Tesszük ezt annál is inkább, mert évek óta villany ex-lex-ben élünk. A község és a vállalkozó közt létrejött szerződés rég lejárt. Az uj szerződést pedig az alispán még mielőtt a törvényhatóság elé terjesztette volna, vlasszaadta mint semmi szín alatt jóvá nem hagy hatót. Ez a szerződés u. i. 12 évre megkötötte volna a várost teljesen s úgy, hogy világítását egyetlen lánggal se fejleszthette volna egy évtizednél nagyobb icfő alatt, másfelől pedig meghagyta volna azt a mai abszurd rendszert, mely szerint nem az kap villanyáramot aki megfizetni kész, hanem akit a vállalkozó szeszélye erre *méltó“-nak tart. Ez pedig a modern és uj házakat egyre- másra építő lakosságra, a modern üzleteket és műhelyeket berendezni óhajtó kereskedőinkre, illetve iparosainkra egyenesen a pusztulást jelentette volna. Sajátságos, hogy a képviselő- testület ezt a mlnőslthetlenül káros szerződést szó nélkül elfogadta. Ez jellemzi azt a korirta Schmittnek, hogy ő fogta fel a legjobban s világnézetük teljesen egyezik.) — mondom Schmitt Jenó dr. talán ép ezért bámulta Komjáthy! s kereste fel levelével, müveivel. Pantheizmusa hasonló Qiordano Brúnóéhoz, uki ennek szintén köitőileg adott kifejezést. Komjáthynál érzés volt a világfelfogása s nemcsak az ész dolga. Szenvedély, tűz, költőiség, elmeriilés jellemzik őt. A naphoz ”c. versében különösen látszik ez. Megvan tehát nála az igazi vallásos elem. A vallás lényege, ami még Nietzschenél is megvan, akiről Kiel azt mondja: Seine Atheizmus hat religiöse Färbung und Glut. A szív ősvonzalma a rejtélyes, a titokzatos, a jobb utáni vágy, a nagy lelki kitörések s rajongás iránt, ami Bruno Wille és Julius //árinál is megvan.**) A Gemüthnek (kedély, hangulat.) bizony Haeckel szavai dacára sok köze van a világfelfogáshoz. »A világ csak hangulat* (Revicky), A szivtitok után eped, hogy legyen mit csodálni és miért lelkesedni, rajongni. Csak kevés embernél van máskép. Komjáthy átheizmusa is vallás és myszticizmus. Nietzschenél is a titokzatosság érzelme annyira nyomot hagyott müveiben, hogy azok sok tekintetben talányok. A költészetben különben az előttünk érthetetlen, de mélyértelmü kifejezéseket az szüli, hogy a költő a képzelet s értelem nagy nagy kitöréseiben már szavakat nem talál annak kifejezésére, amit érez. A költő szavaiban ép ezért, talán nincs logika, de hisz a lyrai költemény a pillanat szüleménye s nem logikai boncolásra való. A nyelv gyarló és gyakran egy-egy gondolat s érzelem kifejezésére szavakat nem találunk. Nietzsche:nél, Birbaumnál, Ady Endrénél s sok másnál látjuk ezt. Komjáthynál az ódái hang gátolja a képzelet fékevesztett csapongását és hgy érthetetlen szavakban fejeződjék ki az érzés. Nála a szép gondolat költői kifejezése hatalmasabb, mint

**) Monisztikus bölcselők, pantheisták.

az érzelem. Bár ez utóbbi — mint mondottuk már — is megvan.

Komjáthy névéi hódolattal emliti az irodalomtörténet. E sorok Írója pedig büszke arra, hogy kartársat tisztelhet Komjáthyban, aki egyetemi tanulmányának befejezése után a m. kir. Paeda- gogiumban a polg. isk. tanári vizsgát tette le. Előbb Balassagyarmaton, majd Szenicen volt polg. isk. tanár. Revickyvel még Budapesten a legbensőbb barátságban volt, akik mindent megosztottak egymással. Viktor fiának Revicky volt a keresztapja. 1895. jan. 26.-án a Vöröskeresztkórházban Bpesten halt meg, ép azon a napon, amelyen hatalmas verskötete: >A homá'ybóU megjelent. Pa- lágyi Lajos verse van a sírkőre vésve.:

>Ki nap valál, homályban telt el élted, Kortársaidnak serge meg nem értett;

De itt, hova homályba térnek mások, Kezdődik költő, a te ragyogásod.«

Müve Singer és Volfner cég bizományában van. Neje, kivel boldog családi életet élt s ki férjének mindenben hü társa volt, magas eszméit teljesen átértette, költői munkáinak kiadására buzdította, jelenleg komáromi áll. polg. isk. igazgatónő. (Komjáthyné, szül. Márkus Gizella.)

A költő sirja a kerepesi (Rákóci-uti) temetőben van.

Komjáthy a költeményeiben mintegy tulvilági magasságból szemléli e földi létet. Lelke elszáll messze; nem is való a tömeg, a tucatemberek közé. Más világba tartozik s ott talán meg is értenék őt.

Homlokomat dicskörbe vonja Az örök fény, a nagy világűr,

A végtelennek Vizei zengnek

S kilép a lelkem önmagából.

Shelleyre emlékeztetnek e szavak. Az ember- szeretetet hirdetik e sorok:

Fejemben egy világot és szivemben A bünhődést hordom mindenkiért. Majdnem atheista e sorokban :

Ne hívd az Istent kinaidra Az Égiekhez nincs közöd.

Ez már forradalmi hang. Gyönyörű ódája A naphoz hasonló:

Üdvözlégy csillagok királya, büszke hatalom Lángszekerén a lelkesedésnek Tündöklő trónodig emelkedem,

Zengeni és áldani téged, oh dicső!

A mozdulatlan, ős világtalan világot Lángra te gyujtád;

Harmatcsepp, orkán, kedv, sirám a bfin 5 a pompa,

A virág és a gondolat, az állat ás az

eszme:

Mind a te munkád.

A napot pedig Istenné teszi. Nietzschere sok emlékeztet. Leginkább nyelvezete. A vad kitöréstől a legfenségesebb s legszelídebb kifejezésre bukkanunk. Pl. e sorok mily szelídek :

Valami suttog, valami mozdul:

Van, oh van élet a sírokon túl!

Vaiami megkap, valami átfog:

Nem üli a földet törhetetlen átok.

Valami úgy zsong, valami rajzik Valami a sírból fel ide hailszik. Nietzschere emlékeztetnek e szavak:

Lehelni, élni óriási kéj:

A lét varázsa, óh mily mély, mily mély! A fájdalom is csodaszép zene . . .

Él még az elemek nagy Istene. Nietzschénél a hasonló sorok ugyan mást mondanak. Íme Dr Molnár István hajdúböszörményi ref. főgimn. tanár fordításában ;

Oh ember, halld csak, mit beszél A mélységes, éjféli éj.

Aludtam, álmodét,