Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-07 / 14. szám

3. oldal. MÁTÉSZALKA 14. (105.) szám. rupt és gerinctelen állapotot, amely Máté­szalkát hétmértföldre elárulta. Szerencsére ma már más szelek kezdenek fújni és fő­leg a dr. Steinberger érdeme lesz, ha vi­lágításunk kérdése sikeres megoldást nyer. Szükséges azonban, hogy se dr. Steinber­ger, se a képviselő-testület ne álljanak meg a fél utón és jól nézzék meg mi van ab­ban a tárgyalás alapjául szolgálandó leg­újabb szerződésben. Tessenek tanulmány tárgyává tenni az ügyet, áttanulmányozni a hasonló városok (Nyírbátor, Kisvárda stb.) szerződéseit és odatörekedjenek, hogy a köz­ség és a polgárság érdekei megóvassanak. A főutcákon az ívfény világításra kell áttérni {Kpssuth-utcán: 1) Vasut-utca torkolatánál 2) Templomtéren, 3) Központ előtt; a Vasut-utcán pedig — addig is mig az egyenes vasúti ut kiépül, melyen szin­tén megfelelő számú ivlámpára volna szük­ség — 1) a „Hungária“, 2)Forrás- és 3)a Zöldfa-utca torkolatánál volnának ivlámpák íelállitnandók) és lehetővé tenni, hogy az ut­cai lámpák minden utcán és siirvebben elhelyezve, intenzivebb világítást nyújtsa­nak, ne legyenek hetekig tartó világítási intervallumok és mindenki megfelelő dij ellenében korlátlan mennyiségben kap­hasson éjjel-nappal úgy világítási, mint mechanikai célra áramot. Ha a jelenlegi vállalkozó erre nem vállalkoznék, akad más száz, aki vállalkozik örömest. Mi mindenesetre napirenden tartjuk és éber figyelemmel fogjuk kisérni e fontos közkérdés minden részletét s az istenben boldogult képviselő-testülettel ellentétben, nem fogunk „félni“ megmondani minden­kori véleményünket, amelyet egyetlen szem­pont: a közérdek vezérel e dologban is, mint mindenkor. A „Mátészalka“ legközelebbi száma a húsvéti ünnepekre való tekintettel f. hó 14.-ike, péntek helyett f. hó 16.-án vasár- nap délben jelenik meg. 4y R E K. VÉGZET. A világot már bejártam, Laktam, éltem sok helyen, Jóban rosszban volt már részem Nyugodt, csendes lett a vérem S az életet ismerem. Vidám tánc, meg lány és zene Velem voltak szüntelen, S élvezetek mámorában, Nagyváros zűrzavarában: Nem volt boldog életem. De mióta itthol vagyok Kicsiny, szerény falumban, Dolgozom és nem henyélek, Egy kitűzött célnak élek: Érzem magam nyugodtan. Bohó vágyak, ifjú évek, Züllött, romlott szép napok, Fakón fényes bús emlékek, Búcsút intek hát felétek: Én már itten maradok ............ Cy rano. Dr. Erőss Lajos 1857—1911. Az őszinte részvét s Igaz kegyelet érzelmével emlékezünk meg e lap hasábjain is a tiszántúli ref. egyh. kerület korán elhunyt püspökéről, ki im­már több mint egy hete a püspökladányi ref. te­mető csendes és boldog lakója. A tiszántúli nagy egyházkerület s minden kis gyülekezetének feled­hetetlen nagy halottja ő s az ő hirtelen halála az egyetemes magyar ref. egyháznak is kibeszélhetet- len vesztesége. Kit siratnak, kit gyászolnak ő benne, mit és mennyit veszítettünk az ő halálában ?! — csak az tudja, csak az Ítélheti meg kellőleg, ki figve- lemmel kisérte munkában edzett életét, különösen azt a két és féléves, a férfiúi tetterő lázas tevé­kenységében lefolyt püspöki munkálkodást, melyben még a fiatalt is megszégyenítő nemes lelkesedés­sel, kitartással, lankadni nem tudó energiával szol­gálta édes hazájának, szeretett egyházának ügyét s ebben a debreceni nagyhírű főiskolának s a megvalósulás stádiumában levő debreceni egye­temnek ügyét. Hogy mit jelent dr. Erőss Lajos püspök ha­lála a debreceni egyetem ügyére nézve, csak azok tudják, kik most már busán érzik hiányát annak a nagy súlynak, melyet az ő neve, egyénisége, szinte pótolhatatlan tevékenysége kölcsönzött • nagy ügynek. Többnyire agg püspökök után, férfi kora tel­jében, a hatalmas fellendülésnek, 9 jövendő szebb reményei teljesülésének tudata, nagy s jelentős al­kotásoknak sorozata fűződik nevéhez a tiszántúli egyházkerület életében. »Hitet s abból folyó erkölcsöt s eleven egy­házi életet akarok« — mondotta püspöki székfog­laló beszédében. S akképen cselekedett is. Följárta a messze délre lenyúló tiszántúli egyh. kerületnek a központtól legtávolabb eső, nemzetiségek közé ékelt ref. gyülekezeteit, melyek soha nem láttak ref. püspököt. Uj életet, hitet öntött azokba a gyü­lekezetekbe s ez által végtelen szolgálatot tett nemcsak egyházának, hanem a magyar nemzeti érdekeknek is. Igyekezett minden kis gyülekezeté­vel személyesen érintkezni. Volt Ököritón is a nagy tűzvész alkalmával, hogy személyesen (Vi­gasztalja, emelje a sebzett sziveket. És bár erős kálvinista meggyőződésű férfi hí­rében állott, de azért a felekezeti legmesszebb menő türelemnek, a fölvilágosodásnak, az eszmék nemes harcának is őszinte, igaz barátja volt, aki »minden hitet és vallást becsül, mert az isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette.« S e nagy férfi ma már nincs I Élete deléa ragadta el közülünk a halál 1 Nehéz szívvel, de isten akaratán megnyugodott lélekkel állunk meg sírja felett! Végül ide iktatjuk még a megboldogult nagy püspöknek végrendeletét, melynek tartalma kö vetkező : »A sírfeliratom ez legyen : A. B. F. R. A. * Erőss Lajos a theologia doktora, előbb kimeri, földesi, püspök­ladányi református lelkész, később a rendszeres the­ologia tanára Debrecenben 3 végre a tiszántúli re­formátus egyházkerület püspöke s mint ilyen deb­receni lelkipásztor. Született 1857. március 2. meghalt: 19. . . I. Korinth. 15. 20—58. Megmásithatlan és semmiképen el nem ma­gyarázható, a hozzámtartozdk előtt számtalan­szor említett s itt is hangsúlyozott akaratom az, hogy ne Debrecenben, hanem a püspökladányi református temetőben temettessem el abba a sírba, ahol boldogult első feleségem hamvai nyu- gosznak. Temetésem a lehető legegyszerübe le­gyen ; mondjon felettem egy 10 percig tartó imád­ságot a debreceni nagytemplomban a püspök­ladányi református lelkész (de imádság legyen az a nagy Istenhez s ne afféle okoskodás, ami­Mély álomból, felserkenék. A világ mély. Mélyebb, mint nappal képzeléd. Mélységes a világ fájdalma A fájdalomnál mélyebb a gyönyör. A fájdalom múlni akarna De örökkévalóságra tör, Mély örökkévalóságra tör, Minden gyönyör. Íme. Haeckel eszméi: E csillagboly parányürében A csepp is lélekszámba megy. A mindenségnek csarnokában Áll lángbetükkel: Minden egy. Teszófial. buddhista testvériséget kifejező moniztnus: Testvéreim, ti ember, állat, füvek, virágok és kövek, Ti miliók és milliárdok As éj övén s a dél körén, Atomok, óriás családok: Zokogva gyűljetek körém. Komjáthy költészetében nagy az ellentét, célja talán — ahogyan Sikabonyi mondja — Tojstoi s Nietzsche egyesítése. Mint Hugó Viktor ő is megeleveníti azélettelent. Ezt a következő költemény mutatja különösen, amely egyúttal a buddhizmust is fejezi ki (L. fent). A bánat Is közős. Sitj szikla s te puszták homokja Zokogj fel eddig néma rög, Mindenki lássa be zokogva Hogy ez a szenvedés őrök. Onts könnyet, széldajkálta felhő, Üvölts a kíntól, fergeteg! Szaggassa meg haját az erdő, Zokogjatok kevély hegyek. Csak Nietzschenél van ez erőteljes, merész ha­sonlatokkal telt s mindamellett fenséges hang, amit e költemény is mutat: Temetést láttam s ősszeborzadék Ez hát a léti cél ? Ez hát a vég ? Ez élet magvető halált arat? Villám az élet, tüstént elcikáz; A viruló talány fejtvénye váz. A rózsaizmu élet kedvese A csontkezű sziveden rémkirály Hullám az élet, a halál folyam, Mely biztosan egy cél felé rohan Jöttére a dús biborzsin habok,* Sápadva keresik az éjlakot. Tán a halál az ősi lényeg ép? A tiszta forrás, a valódi lét ? A következő sorai Vajdára emlékeztetnek, de nincs itt már töprengés s Vajdaféle kételkedés: mi lesz a halál után? Már fentebb láttuk azt is, hogy Komjáthy istenfogalma a panteisztikusf végtelen­ség, mig Vajdánál a személyes, anthropomor Is­tent látjuk. Komjáthy idedlanarkista, minő volt Hugó, Shelley, Byron. Majd Schmitt Jenő és Tolstoi. E köv. sorokban a Schoppenhaueri világbá­nat is meg van. A tudás és gyönyör is fájdalom­mal jár. Lombroso is rámutat e tényre, hogy a nagy emberek — mert a tömeg nem érti — izolálva állanak s szomorúak. Keresik a magányt, j íme a vers : Nem érzed át a névtelen but, mely emészti Az egész nagy természetet ? Nem tudsz a szin mélyére nézni? Nem látod, hogy minden beteg? Nem az, minek látszik, itt semmise: Csak nézni szép, borzasztó lenni. Szép nyelvezetére álljon még itt e néhány sor: Hattyú lebeg a ringó vizen : Az én gyönyörben úszó szivem; A fénybogár a rózsapelyhen Az én gyönyört sugárzó lelkem ; A pillangók levelek selymén, Az én gyönyörtől ittas elmém. Német verseiből Schmitt Jenőre vall ez : Ich bin ein Mensch, ein Gottessohn Mich rühret nicht der Sklaven Hohn, Das Höchste wird das tiefste frein Was schön ist war ; Der Schein ist Schein. Lerélbeli megkeresésekre árjegy­zékkel ét költségvetéssel díjtala­nul szelgáluuk. ! MOTOR ! Karczag Testvérek 7“Sa Ä Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. aa-* Levélbsli megkeresésekre árjegy­zőkkel és költségvetéssel dijteüa- aul szolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents