Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-03 / 9. szám
/ III. évf. ! (10!) szám. —Mátéczülka, l°'l. március hó 3. TÁRSADALMI HETILAP. l MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. :< ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉT! ÉS KIADÓHIVATAL : Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévr« — — — — — — — 4 korona N*ty«dévr« — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak «» községi közegeknek egész évre 5 korona. Felelős szerkesztő : Dr. VIZSOLY! MANÓ. WEISZ rm Egy szám ára 20 fillér. “■---AN TAL nyomdája (Vasút-utea). A hirdetési dijak előre fizetendők. A vidéki sajtóról. (M. T.) Az egész tisztességes sajtónak ' körülbelül egy és ugyanaz a feladata. Kigyomlálni a dedvát onnét, a hová magát befészkelte. A sa:tó feladata, hogy sasszemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azokna1 a kik a segítségre rászorultak. A sajtó maga az é ö nemzet. A milyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva. A nemzet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészsége - egészséges lelket képes belehelni nzet testébe. Romlott sajtó a fertt bacillusok egész seregét viszi magával s megmételyezi azok lelkületét, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb, mint fogékony lelket hálóba keríteni a sajtó hatai- ] mával. A fővárosi sajtó, mint olyan, mely fő- feladatát az állami élet ellenőrzésében látja, nem terjedhet ki, csak éppen a törvényhozás és törvény végrehajtás több eseméÁLDOZATOK. Potocky gróf, a nagy Potockyak uiolsó sarja halálán volt. Minden erejét elvette már a gyilkos kór, de mielőtt végkép elpusztította volna, ajándékozott neki nehány boldog percet. Melléből már alig hallhatóan törtek elő a kínos hörgések és csak homlokának hideg verejtéke sejtetett valami nagy lelkiindulatot. Lelkében átvonult a rózsás gyermekkor, mikor a falu aprajával játszadozott a kastély parkjában, azután az ifjú évek boldog küzdéseit látta, hogyan harcolt külső ellenséggel és a magáéival, báli téletekkel. Milyen gyönyörrel szívta magába azoknak az Íróknak igéit, kik teljes egyenlőséget kiáltoznak. Atyját látta maga előtt, a buzgó lengyel nemest, minden erényével, minden bűnével. Anyját, kit legszebb éveiben kellett a családi kriptába helyezni. Barátokat és rokonokat, kik fölött virágok nyílnak és fonnyadoznak évrői-évre. A szükebb családi kör látomásai után láza tovább vezette őt. Látta hősi küzdelmében vitéz nemzetét, mint tusakódik egy emberségtelen hordával, ki nem ismer jogot, csak hatalmat és megalázkodást. És azt is látta, hogy az ő népe elveszett... Egy mély sóhajtás és Potocky gróf meghalt. Meghalt mindenki nélkül. Barátai szívesen eljöttek volna a drága bajtárs betegágyához, de hol vannak a barátok? Ki Szibériában bűnhődik, mert nem tűrhette a muszka önkénykedést. Ki Parisban vagy Turinban eszi a száműzetés kenyerét, j mások meg jeltelen sirdomb alatt hallgatnak. De a barátok helyett megjelent néhány orosz j nyeire. Tért nyithat a fővárosi ügyeknek, itt-ott hozzászólhat olyan vidéki eseményekhez is, melyek országos jelentőségűvé növekedtek de a föváros|| sajtó rendes medre mégsem egyéb az általános érdekű és a nap politikai eseményeinél. Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinylő csúfolódással kísérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olyanok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a faktorokat melyekhez vagy fel nem emelkedhetnek vagy kiktől félniök kell, annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvonalozott hatáskörében éppen olyan fontosságú, mint a fővárosi a magáéban. Sőt minden tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy ióval több. Mert inig a fővárosi lapok hasábjai csaic magasabb fokú igények számára vannak nyitva, mig a fejlettebb sajtó nem kepes a részletekre kiterjeszkedni, addig a vidéki sajtó érzi, tudja olvasóközönségének minden óhaját. Tudja a- helyi viszonyok beható ismerete folytán a módját is annak, hogy miképen lehetne javítani, helyre hozni, a mi megkívánja a jobb á/Japotba való helyezést. A vidéki sajtó nagy hatással lehet az illető vidék egész társadalmi életének alakulására. Ha szüksége van magyarosodásra, ha kell e $yik-másik helyen iskola, ha a köz- igazgatás nehézségein egy hivatal létesítése segíthet, vagy könnyíthet, ha a pap, tanító, vagy bármily más nyilvános közeg vissza él a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság és reá mutat a hibákra és megjelzi azt a helyes irányt, melyet követve legkönnyeben és leggyorsabban célt érhet a község, a járás, vagy az egész vármegye. Annak a sajtónak pedig minden más érdektől függetlenül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezérelve. Ha ilyen elvtől engedi vezettetni magát, ha ez képezi minden tövekvésének savát-borsát, akkor hivatásának magaslatáról könnyű lesz neki odajutnia, hogy valóban vezére lehessen minden tekintetben annak a vidéknek, a melynek érdekeit védeni lapja homlokára irta. Az igazság hatalma nagyon erős. Képes a legmakacsabb ellenséggel is szembeszállni. Ez a makacs ellenség pedig minden haladásnak a kerékkötője, mely ellen istenek is hiába viaskodnak: a balitélet Az a balitélet, mely csak az ósdiságon rágókator.a*1 ,zt, e^y rendőrhadnagy és a császári fiskális, Jiugy a gazdátlan birtokot lefoglalják a sta- | tusnak. Két napig feküdt yitott koporsóban a gróf. Azután befedték a koporsót. Galambősz szolgák j vitték le a teremből a kis kápolna elé. A durva tenyerű jobbágyok szemeiből pergett a könny, mintha atyjukat kísérték volna atofeó újára. Ambrozius páter, az ősz ] lébános, beszen- tette a halottat. A cerenióri, után a halotti beszédhez fogott. A magas sovány ag.;ostya: nem tette a legjobb benyi mást a hatóság uraira. Nem látszott meg semmiképp rajta az a keoett-1' alázat, amit papoktól megszoktak az orosz 1 Sokoiov hadnagy úgy érezte magát, 1 íiiuhá viz futna át a gerincén. \ páter nagyon egyszerűen /élt. Nem fűszerezte beszédéi a szén: atyák írásainak idézetével, hanem úgy beszélt, aho^ sz ivedikláltneki. Hangos, tiszta-kiejtéssel szólt. ;Oicsőitette a halált, mely a lengyel ember leg óbb barátja. — Miért sirtok ? - mondt a íkörülálló parasztoknak •— ne sírjatok; a it e koporsó befed, az megtette kötelességet Lazája iránt esti irántatok. Sokolov a rendőrtiszthez fordua — Az öreg nagyon htfveskedik mondá. — A legtökéletesebb éleUSemm meg ezzel, a ki itt előttem fekszik —•*folytatja a tisztelendő atya. Miért hallgatnám ePJrderm :el, Potocky Ádám, népein dicsőbb fia? MM'i? '.l ;án ezek miatt itt, a kik mint hiénák gyűltek ide, erre a szent helyre, a te lábaidhoz ? . . . Az urak összenéztek. Sokolov hadnagy izgatottan nyúlta fegyver zsebébe és egészteste reszketett. A pap kiegyenesedett.Az aggastyán olyan halálmegvetéssel szónokolt mint egy próféta. — Oh, Ádám, milyen ember, voltál te! Te nem úgy szeretted hazádat, mint mi. Mert mi másokat is szeretünk a haza mellett, családunkat, gyermekeinket, de te, Ádám, te senki mást e földön nem szerettél, csak boldogtalan, elveszett lengyeleidet. A hadnagy magánkívül volt. Halálsápadta« izgett-mozgott. — És milyen más módon szeretted te a hazádat, folytatja a páter, — igazán másképpen mint mi. Te átérezted, hogy nem csak az oroszok a mi ellenségeink, hanem az a meghasonlás, a mi a nép és nemesek között van. Te büszke nemesek ivadéka megértetted azt és őseid fényűzése helyett egyszerű udvarházzá alakítottad kastélyodat, belőled pedig egyszerű gazda lett, a ki nem ismer rangkülömbséget ember és ember között. Ezzel a nemes felfogásoddal Ádám, te többet ártottál ellenségeinknek, mint sok hősünk és vitézünk a harcmezőn. És ha valamikor rabbilincseink lehullnak, akkor neked nagy részed lesz abban . . . A rendőrhadnagy már oda lépett a paphoz, hogy vasra verje a »lázitót.« Abban a pillanatban Sokolov tiszt egyet lőtt és az ősz páter barátja koporsójára omlott. Az áldozat véré pirosra festette másik mártír fekete koporsóját. . . . Szabó Imre. i 1 Lapunk mai száma 6 oldal.
