Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-15 / 50. szám
Mátészalka, 1911. III. évf. 50. (141.) szám. december hó 15 ....... TÁ RSADALMI hetilap. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. rss ■# v ELŐFIZETÉSI ÁRAK: s;ész évre — — — — — — — 8 korona, lévre — — — — — — — 4 korona. Igyedévre — — — — — — — 2 korona, bitóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----Egy szám ára 20 fillér. ---------Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Lapunk legközelebbi — karácsonyi — széjma f. évi dec.hó 22-ike helyett f. hó 24-án délben jelenik meg rendkívüli gazdag ^irgalommal. Ismét az egyenes útról. Irta: Puskás Lajos. Amidőn a »Mátészalka« utján az egyenes ut megnyitásáról értesültem, az oly kellemesen érintett, hogy azt szavakkal leírnom nem is lehet. Egy hosszú, fáradságos küzdelem sikerének jól eső érzése volt az, amely egyébként kellemes bizonyságul szolgált arra, miként nem kell épen nagy hatalmasságnak lenni ahoz, hogy valaki egy egészséges eszmét felvessen és diadalra jutni segítsen. De érzem, hogy az a munka amit eddig teljesítettem, valóban sikeres csak akkor lesz, ha úgy és olyan terjedelemben valósul meg, ahogy azt helyesnek, annak idején, amikor az felvettetett, elképzelni tudtam s igy ténykedésemet az eddigiekkel befejezettnek tekintenem közelről se lehet. Sokszor kifejtettem már e lap hasábjain az egyenes ut célját. Arra is reá mutattam már, hogy az egyenes útnak köves úttá tétételére s fentartásának az államkincstár terhére való áthárítására a Debrecen—Beregszász közt épülő félben lévő és Mátészalkán átvonuló hadi ut révén a város közönségére felette kedvező alkalom kínálkozik. Tekintve pedig, hogy tudomásom szerint illetékes helyen az e tekintetben e lap hasábjain felvetett eszmém kellő viszhangra talált, az ut kikövezése és fentartásának, állami utón leendő teljesítése biztosítottnak tekintethető, amiért e kérdéssel se kívánok tovább foglalkozni, bár ismételten felhívom a községi képviselő-testület figyelmét erre a felette, cirka 22000 forint erejéig fontos községi közérdekre, kérve a képviselő-testületi tagokat, hogy a hadi ut közigazgatási bejárásához kiküldendő képviselőjük oly egyénben leendő megválasztását, akinek személye garaficia arra, hogy a község lakosságának egyetemes érdeke bizto- sittassék, illetve megvédessék. Ha a hadi ut az uj egyenes vasúti ut vonalán építtetik fel, magának az útnak kérdése közmegnyugvásra elintéztetik. A hadi ut mai építési technikája ugyanis biztosítja azt, hogy nemcsak az uj útvonal fog lejtmérezés utján vízszintessé tétetni, de megszűnik a jelenleg kikövezett Sima—mátészalkai törvényhatósági útnak Schwarc Adolftól Szabó Zsigmond háztájáig emelkedő s indokolatlanul meghagyott hágója is s igy a régi vasut-utca fekvése az indóház fekvésével egy nívóra kerül. Az ut valódi egyenességére tehát a fekvés egyenessé tétele tekintetében is alapos lehet a remény. Ugyde az állami hadi ut kiépülése a legkedvezőbb esetben is csak 1913 évben remélhető, amivel a megnyitott útvonalakon létesítendő épületeket már a tavasszal rohamosan kezdik építeni tehát még oly időben, amikor a hadi ut nivellálása kezdetét sem veszi. Minélfogva az építkezésnél helyre nem hozható hibák lesznek elkövetve, hacsak annak radikálisan eleje nem vétetik. Véleményem szerint az építkezéseknél elkövethető hibák elkerülhetők lennének, ha a parcellázás alá kerülő földterület egész terjedelmében, még az építkezések megkezdése előtt nivelláltatnék a következő módszerek igénybe vételével. Először is a vásártér egyrészét, ahonnan a homok igen nagy mélységig elhor- datott, községi közmunkával, a parcellázandó területről bekellene hordatni és pedig úgy, hogy a kocsordi uradalom összes igáit, valamint a mátészalkai lakosok igáit arra igénybe kellene venni. A mátészalkai igák igénybe vételét, úgy vélem, indokolnom nem kell, a kocsordi uradalmi összes igák igénybe vételét pedig indokolja azon Jnduló. Most elmegyek és csendbe bucsozom. •— Isten veled, te halottas verem Kicsiny szoba, sok bánatomnak titka, Szivemnek börtön, szerelmemnek kripta Ha majd utódom egyszer itt terem, Fogadd öt illő reverendával. A kis kályha doromboljon neki, Ha fagyott ujjait melengeti, Az ágy várja öt jó pihés párnával, S a díványon éjszaka ne gunyasszon, Ne szúrja szivén majd öt is egy aszzony, Legyen boldog s úgy sohase búsuljon, Hogy revorverhez nyúljon, 0 A fiúnak is emléket adok, Pár jó szót mindegyikhez juttatok, Anyámnak küldöm gyerek-képemet, Melyen fia még félve lépeget S hulló hajamból néhány őszülő száll, Mit zsellér küld a dérfogott mezőről, Deres mezőről, melyre már az ősz szállt. És neki? Neki küldöm a szivem, E bus szivet, mely már fáradt húsú, Hogy tenné kicsiny holmiai közzé És babrálná, de nem törné el többé, . . . Hogy lenne láncán lengő kis zsuzsu, Don KárJasz. Idegen törvények. A legtöbb ember, aki még nem lépett angol földre, az angol nőt plaidbe öltöztetett sep- rünyélnek képzeli, amelynek két széles, ludtalpu lába, nem éppen elegáns cipőkben van bujtatva, mig felül csontos fejben végződik, amelynek tulnagy álkapcsában hosszú, sárga fogak éktelenkednek. E kép azonban nem illik Albion minden asszonyára. Nagyon csinos angol nők is léteznek és ha szépek akarnak lenni, úgy csudamódra értenek hozzá. Kiszmann Nelly a legimádandóbb kis szőke szépség volt, azonfelül pedig tizenötödik leánya volt egy szegény vidéki lelkésznek. Tizennyolcadik születés napján tiszteletes atya, aki már sok mindenre megtanította — húsz schillinget, atyai és lelkészi áldását adta neki és szelíden, de mégis energikusan kitette szűrét, miközben bibliai hangon szólt hozzá: — Menj leányom! Atyád nem tud már eltartani ! . . . Menj és ne térj le soha az Ur ösvényeiről ! — Uram 1 — könyörgött a leány. Mi lesz méltatlan szolgálódból ? Az Ur — aki bizonyára magas kora folytán nagyott hallott — nem felelt neki. A kis Nelly nem merte megismételni kérdését. Vonatra szállt, hogy Lonbonban keressen szerencsét. A szakasz üres volt. Az első állomásnál többször felnyitogatták a kupé ajtaját, de gyorsan be is csukták újra. Férfiak voltak természetesen, akik úgy menekültek, mintha magát a sátánt jelentették volna meg ! Mindenki tudja milyen veszélyes dolog, az erényes Angolhonban fiatal hölgygyei egyedül utazni egy kupéban, még, hogy ha a világ legerényesebb emberével történik is meg e kellemetlen helyzet. Utolsó percben, mikor újra elindult már a vonat, az ajtó felpattant és egy fiatal ember rohant be rajta. Mielőtt helyet foglalt, köszöntötte Nellyt, ami azt a meggyőződést érlelte meg a leányban, hogy ez a férfi nem angol 1 — Miss! — kérdezte az utitárs — Megengedi kérem, hogy lebocsássam az ablakot? Újabb csodálkozás Nelly részéről, aki zavarában leejtette az esernyőjét. A fiatal ember odarohant, hogy felemelje. Erre Nelly már biztosra vette az idegen nemzetiségét. Ez csak francia lehet, gondolta magában. Ez a feltevés, biztonsággá fejlődött, amikor beszélgetésbe kezdett az utitársa. Nelly kezdetben elutasító némasággal és impertinens arckifejezéssel fogadta a fiatal ember fáradozásait. Minden jól n*elt angol lány is igy tett volna az ő helyén. De olyan csinos fiú volt, jómodoru, kellemes hangú, hogy elvétve felelgetett neki Nelly. Aminek az! lett a következménye, hogy a kis Nelly szükségét érezte annak, hogy könnyítsen gondterhes szivén és ezért elmondotta az idegennek, hogy ő a tizenötödik leánya Kiszmann Revenernek, hogy atyja kitette hazulról és ő most — húsz schillinggel zsebében — utazik Londonba. Amikor befejezte elbeszélését, könnyei megeredtek. A fiatalember meghatottan ült melléje, hogy néhány melegszóval megvigasztalja. Meglehet, hogy túlságosan vigasztalta, — lehet, hogy Nelly- ke úgy elmélyedt a bánatában — mindenesetre megállapítható, hogy a fiú ajkai egy pillanatig opatapadtak a leány kis kezére. Ez az érintés felkeltette Kiszmann lelkész leányának szigorú erkölcsét. Lármás ébredés volt ez. Kiszmann kisasszony borzalmas sikolyok közepette fel-alá futkosott a kupéban . . . A francia értelmetlenül bámult reá. E percben, a leeresztet kupéablak előtt megjelent egy megbotránkozott brit fej. — Ach ! — mondta ez a brit hivatalnok, miközben szégyenlősen sütötte le a szemeit. \
