Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-01 / 48. szám
Mátészalka, 191i. III. évf. 48. (139.) szám. december hó I. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, f ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----•— Egy szám ára 20 fillér. —-----«4 » Felelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Az 1912. évi állami költségvetés. I. KIADÁSOK. Másfélszáz millió koronával több kiadást és ugyanannyival több bevételt irányoz elő az 1912. évi költségvetés az idei irányzatnál. A kiadások ezzel 1 milliárd 852 millió koronára nőttek s minthogy deficitet kimutatni nem szabad, ennél az összegnél valamivel nagyobb az előirányzott bevétel. Rohamosan közeledünk tehát a kétmilliárdos költségvetéshez s ez a növekedés szinte szédületes gyorsaságúnak tetszik, ha elgondoljuk, hogy tiz év előtt, 1901-ben rryolcadfélszázmillióval kevesebb volt a kiadás: 1 milliárd 102 millió; húsz év előtt a mai kiadás felét sem költöttük el: 813 millió korona volt a kiadás; harminc évvel ezelőtt, 1881-ben pedig — leszámítva egy államkölcsön 346 millió koronás kiadását, amelynek 398 millió korona ugyanily természetű bevétel felelt meg — 664 millió koronára rúgtak a kiadások. Szóval: három évtized alatt majdnem megháromszorozódtak a magyar állam kiadásai s két évtized alatt kétszeresnél többre nőttek. Ez a kábító pénzáradat, amelyik folyton nő és nő, gondolkodóba ejthet mindenkit. Az ország alig iparosodott, népessége három évtized alatt alig ötven szá- zelékkal szaporodott, közjogi helyzete ugyanaz maradt, külpolitikai súlya nem nőtt — miért kellett tehát megháromszoroznia költségvetését? Mi változott három évtized alatt akkorát, hogy szükségessé tette a költségvetés megháromszorozódását? Megváltozott a vámrendszer s — gyarmatok híján — a változott vámrendszer védelme tette szükségessé a lépést tartást a külföldi fegyverkező őrülettel, ami viszont az államadósságok hihetetlen szaporodására vezetett. A gabonára vetett magas vámok nem a legjobb üzlet volt az államra. Megterhelte a fogyasztót, csökkentette az általános adózóképességet, de nem növelte azoknak a terheit, akiknek jövedelmük nőtt általa: az ezerholdasok földadója azonos maradt. A vámbevételeket elnyelte a mili- tarizmus s az állam nyakába maradt az a költségtöbblet, amelyet az állami alkalmazottak eltartásának nagyobb nehézsége okozott. Ne feledjük el: 305 ezerre nőtt már az állam rendes alkalmazottainak száma s ezen fölül a felekezetek is tiz- meg tízezer pap és tanító ellátásának gondját rótták — részben vagy egészben — az államra. Ezenfölü! vannak százezrével nem állandó állami alkalmazottak, napibéresek az állam bányáiban, gyáraiban, va- sutain, postáján, hivatalokban. Félmillióra kell már tennünk azoknak a számát, akiknek munkáját az állam vásárolja meg. Ha mindegyiknek cr? egv eltartottja van is, akkor is legalább egy millió embert tart el az állam. Ennek a millió embernek eltartására sokkal, igen sokkal többet kell ma áldozni, mint az élelmiszerek vámjának emelése előtt, ez nagyon megnöveli az állam személyzeti kiadásait. De megnőttek a dologi kiadások is, az élelmiszerek drágulása általános drágaságot von maga után s az állami hivatalokban most drágább papiros fogy, drágább Íróasztal pusztul, mint azelőtt, drágábban épit az állam s drágább vasutai szene. A költségvetés horribilis emelkedésének egyik oka a drágaság, amelyen segíteni tehát minden eszközzel az állam önérdeke lenne. A második ok: a katonai kiadások emelkedése. A honvédelmi minisztérium rendes és rendkívüli kiadásainak összege volt: 1881-ben kb. 14.038.000 korona 1891-ben » 24,108.000 1901-ben » 38,946.000 az 1911-es előirányzat kb. 65,604.000 kor. az 1912-es » » 73,893.000 » Három évtized alatt megötszöröződtek a honvédség kiadásai, egyetlen évtized alatt megduplázódtak! Pedig a honvédségre kidobott pénz csak kis töredéke katonai kiadásainknak. Ezek a számok a közös minisztériumoknak szükségletét mutatják a vámbevételeken kívül, a kvóta arányában Magyarországra eső részt: 1881-ben 764 millió korona 1891-ben 61 6 » » 1901-ben 892 * az 1911-es előirnáyzat 134*2 » » az 1912-ös > 1428 » » Habár a közös — főként katonai — célokra fordított vámbevételek, amelyek a nyolcvanas évek első felében alig haladták meg a 22 millió koronát, azóta majdnem megtízszereződtek, a közös, főként hadügyi célokra fordított kiadásaink is majdnem megkétszereződtek. Ha a vámoknak csak a kvóta arányában ránk eső részét vesszük tekintetbe, akkor a honvédelmi kiadásokat is beszámítva, kiderül, hogy 1881 óta megháromszorozódtak Magyarország militaris terhei. Es ez a megháromszorozódás még mindig kevés, ezt a terhet még mindig keveslik i Pedig az ország már ezt sem bírja, amit az államadósságok gyors növekedése is bizonyít. A magyar államadósságok összege 1881-ben 1224 millió koronát, 1891-ben 2404 milliót, tehát kétszer annyit tett ki. Az adósságcsinálását lump jogászok módjára folytatta az állam s az örült tempóban szaporodó adósság-milliók összege 1908-ban már 4803 millió volt, tehát négyszerese a három évtized előtti összegnek. Az adósságot nemcsak csinálni lehet, hanem fizetni is kell: 1912-re 328 millió koronát irányoztak elő erre a célra, az összes kiadásoknak egyhatodnál is nagyobb részét az adósságfizetés vonja el. A kiadások arányának ez a rettentő fokozódása, amelynek okait itt tárgyaltuk, nem egészséges jelenség tehát. Nem az ország gazdagodásának, hanem ellenkezőleg szegényedésének: a drágaságnak s a katonai tulkövetelésnek eredménye, ami maga után vonja az adósságok halmozódását. A drágaság, a millitarizmus s az államadósság nyeli el elsősorban a milliár- dokat és nem kulturális célok vagy gyümölcsöző befektetések. Nem a néptömegek jólétére adják ki ezt a rengeteg vagyont. A népnek — amint látni fogjuk — csak annyi köze van hozzá, hogy — elő kell teremtenie elsősorban a fogyasztás különböző adóinak formájában a milliár- dokat. A'—a. Lapunk mai száma 8 oldal.
