Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-01 / 48. szám

2, oldaK

MÁTÉSZALKA

48. (136.) szám.

NOBILE OFFICIUM.

Irta : Nagy Zoltán kir. törv. bíró.

Ósdi, régi a megjelölés, de még sem any- nyira, hogy a mai kor gyermeke már nem értené. Ha nem tudja, sejti, hogy mit jelent. Ha úgy jelöli meg, »ingyen munka«, már többet mond, mint amennyi a valódi értelme ; ha azt mondja, hogy tiszteletbeli állások, avagy kötelezettségek«, kevesebbet mond, mint a mi e megjelölés igaz tartalma. Legjobb talán azért annál maradni, hogy nobile offcium, igy legalább kiki azt értheti alatta, a mit a két végletként megjelölt meghatározás közül akar.

Olyan nobile offcium, a mely munkával nem jár (vagy legalább nem akarják elfogadni azt, hogy dolgozni is kell érte) bőségesen akad a mi drága hazánkban. Emlékezem magam is rá, hogy egy hivatalos eljárás során a hivatásos védő, mint nyomatékos mentő körülményt azt hozta fel védettje javára, hogy annak annyi tiszteletbeli állása van, hogy ezeknek felsorolása nem férne el egy kartonlapra. És valójában, ha körülnézünk és csak ismerőseink körében bár, széttekintünk, azt látjuk, hogy embertársaink, barátaink, ismerőseink szokszor el nem számolható helyeken, intézményeknél és egyesületeknél .töltenek be bizonyos állásokat, a melyekért díjazás, fizetés nem jár. Hogy pedig ennek dacára mégis kell lennie valami teendőnek vagy munkának, az kézen fekvő, hiszen nem szervezték, nem alkották volna meg az állást, nem jelölték volna ki tevékenységi körét, ha nem lenne tenni, végezni való. Ha tehát ezek az állások azért nobile ofíiciumok, mert fizetéssel, részesedéssel vagy jutalékkal összekötve nincsenek, úgy a legideálisabb értelemben vett tiszlelet- beni állások ezek. Egészen más az, mikor valamely állás, megbízatás munkával jár, de ezért a munkáért nem fizetnek, vagy valójában ingyen munkáról szólhatunk. Ilyen ingyen munka pedig sok, nagyon sok van. Nemcsak olyan, melyet egyesületi, testületi avagy magánérdek ró az emberekre, a melynek csak elvállalása is, kinek- kinek egyéni akaratától és hajlamától függ, hanem olyan, a melyet az államhatalom kényszerit a polgárokra. A polgárok egy életfoglalkozás szerint csoportosult körére, mikor törvényben alkotta meg a szegényvédelmet, az ingyen munkát az ügyvédi kar terhére.

Talán eléggé ismeretes a szegedi ügyvédek mozgalma, kik közül egy pénzhamisitási bűnügyben több napra terjedő főtárgyalásra 16-ot rendellek ki hivatalból védőnek, a mi azt jelenti, hogy

16 ügyvéd, vagy ezek által fizetett helyettesük napokon keresztül fognak ingyen munkát végezni, mert a törvény ingyenes szegényvédelmei törvénybe iktatta és ezt bűnügyi első fokú tárgyalásokra is kiterjesztette.

Úgy,véljük, nem kell sok érvet felhozni, avagy mázsás bizonyítékokat felsoroltatni a tekintetben, hogy az államnak ezen ingyen munka lefoglalását és kisajátítását jelentő rendelkezése ellenében megért- sük*ne csak a 16 szegedi ügyvéd felzúdulását, hanem a kirendelés és az ingyen munka elfogadása által annak az általános elvnek a legfragránsabb megsértését, a melynek egyszerű, megérthető tartalma az, hogy a munka minden körülmények között díjazandó.

Ez nem kegy, hanem kötelezettség. Csak abban a tekintetben lehet vélemény eltérés, hogy ezt a kötelezettséget az állam vagy a társadalom vállalja-e, mikor a szegényvédelem díjazásáról van szó. De abban nem lehet véleményeltérés, hogy az egész ügyvédi karnak, a kamarának, az ügyvédszövetségnek össze kell fogni, hogy ezt a jogos követelést érvényre jutassa, másrészt az államhatalomnak kell gondoskodni, hogy ingyen munkát senkitől el ne fogadjon.

+(J R E K.

Kérjük lapunk azon olvasóit, akik az előfizetési dijakkal még mindig hátralék- ban vannak, hogy az esedékes összeget haladéktalanul szíveskedjenek beküldeni, nehogy alap szétküldésében zavar álljon elő

— A járásunkbeli vármegyei virilisek

közé a múlt számunkban közlőiteken kívül — mint 1000 kor.-án aluli adót fizetőket — még a következők tartoznak: Ujfalussy Lajos földbirtokos Pusztaiak 990.33 kor.; *Dr. Dienes Dezső szolgabiró Mátészalka (államtudor oklevél) 941.96 kor.; Szőke József bérlő Nagyecsed 874.25 kor.; *Budahúzy Sándor ügyvéd Mátészalka (ügyvédi oklevél) 791.62 kor.; Weisz Lajos földbirtokos Mátészalka 786.44 kor.; Péchy László főszolgabíró Mátészalka 779.35 kor.; Kellner Fülöp földbirtokos Tunyog 771.82 kor.; Schreiber Bertalan fakereskedő Mátészalka 751.21 kor.; Halmi Gábor bérlő Nyircsaholy 748.60 kor.; Fried Lajos földbirtokos Vitka 731.44 kor.; Fried Ármin bérlő Mátészalka 729.60 kor.; Csizmadia József földbirtokos Mátészalka 671.65 kor.; Kupferstein József földbirtokos Nyircsaholy 647.80 kor.;

Kulin Sándor földbirtokos Jármi 644.16 kor.; Bu- dahdzy István földbirtokos Nyircsaholy 620.82 kor.; Fodor Zsigmond földbirtokos Nagydobos 609.59 korona adóval.

Úgy jelen, mint múltkori közlésünkben a csillaggal jelöltek (*) kétszeresen számíttatott.

— Sajtóhibák csúsztak be műit számunk Nöegylet ciinü szerkesztőségi üzenetébe. És pedig a 2. pont alatt az első bekezdés második sorában e szó helyett tisztviselői, »képviselői« szedetett, mig az »A1« szó kihagyatott. Itt tehát helyesen a mondat igy szól: Arra nézve azonban, hogy mi igaz abból, hogy e halasztás a tisztviselői karban differenciákat támasztott. .... Majd pedig ugyancsak a 2 pont alatti utolsó bekezdés második sorában »precidens« szedetett precedens helyett, mig az első sorban »produkálták« a provokáltak helyett. Itt tehát a helyes szóval ez : Viszont azoknak, akik a halasztó határozatot provokálták. . . .

— A vármegyei tisztviselők fizetésreadezése Ügyében a belügyminiszter leiratot intézett vármegyénk alispánjához, hogy írassa össze az összes tisztviselőket fizetési fokozat szerint s a kimutatást sürgősen terjessze fel, mert ez fog alapul szolgálni a tisztviselők fizetésrendezési munkálatainál.

— Az alkohol halálos ellenségekké teszi a legjobb a barátokat. Lakatos Lajos és Kis László nagyecsedi, nemkülönben Farkas Károly nagykárolyi lakosok barátságuknak őszinte tanujeléül a nagykárolyi Fendrich-féle korcsmában nagy mulatozásba csaptak. Amikor a jó hangulat már a tetőpontra hágott, holmi nézeteltérés miatt alapos verekedést rögtönöztek, amelyben Farkast két ecsedi cimborája bicskával megszurkálta. Az eset tudomására jutván a rendőrségnek, megindította a bünfenyitő eljárást a tettesek ellen.

— Ne bántsd a rendőrt! Megírtuk annak idején, ifj. L. J. helybeli legényember alaposan elverte egyik községi rendőrünket. Most arról értesülünk, hogy a verekedő ifjút a szatmári kir. törvényszék 3 heti fogházzal jutalmazta virtuskodásáért.

— Tolvaj szomszéd. L. István helybeli lakos a szomszédságában lakó Katona Páltól oltott meszet. Schreiber Bertalan faraktárából pedig épületfát lopott. A tolvaj szomszédot rajtakapták és az eljárást megindították ellene.

— Az elitéit verekedő fitt. Annak idején megírtuk, hogy Kiss Lajos matolcsi lakos angusztus 22.-én apját Kiss Károlyt egy kapával úgy megverte, hogy ezáltal 20 napon túl tartó testi sértést okozott. A kir. törvényszéknek ez ügyben a főtárgyalást tegnap előtt tartotta meg s a verekedő gyermeket 5 heti fogházra ítélte.

T$ohó gyermekésszel.

Bohó gyermekésszel arról álmodtam,

Hogy ha majd én egyszer szép, nagy lány leszek, És értem is eljön a Tündérkirályfi,

S virágos kocsiban, esküvőre visznek:

Szép fehér ruhám lesz, suhogó selyemből, Myrtuskoszoru is, meg sok fehér fátyol A templom hangos lesz az orogonaszólól;

Illatos a sok-sok színes, szép virágtól . . .

Bohó gyermekésszel úgy gondoltam én el:

Hogy az élet csupa színes, boldog álom. Napsugár, fény, derű, vidám, jókedvű dal,

Hogy a sötét borút tán sohasem látom.

Hogy csupa szeretet, megértés, melegség,

Ami majd körülvesz, az utal mutatja;

Hogy az éleinek még tövise is lehet:

Bohó gyermekésszel nem gondoltam arra.

Máskép gondoltam el akkor gyermekésszel.

Régen volt . . . Azóta sokszor tapasztaltam,

Hogy csalnak az álmok; az élet is hazug.

Sima fehér utján tövisbe botlottam . . .

Százszor megtanított azóta az élet:

Nem szabad álmodni, csak az lehet boldog;

Aki józan, okos, — és én mégis, mégis,

Álmok romjain is, újra csak álmodok . . .

Főnyi Ilona.

Argumentum.

Az ember mint társas lény már az ősidőkben jelek megörökítésével törekedett arra, hogy megismeréseit ne engedje feledésbe merülni, amit élénken bizonyítanak az ásatások utján felszínre kerülő őskori tárgyak festményei, kőbe vésett írásai stb. De bizonyiték e mellett az is, hogy az ember már természeténél fogva is törekszik arra, mikép az utódok helyzetét könnyíti, azok javára és használatára épit, alkot, nevel. A diófát ültető egyén, aki jóelőre tudja, hogy fáradságának gyümölcsét már nem élvezheti, de ellenállhatatlan kényszertől ösztönözve mégis gondozza, neveli a földből kibúvó diócsemetét, tudva azt, hogy ha elődei hasonlóan nem jártak volna el, ma neki is nélkülöznie kellene a növényvilág e gyümölcsét. A gyermekét nevelő szüle, aki az élet sok megpróbáltatásán átesett, megismeréseit igyekszik értékesíteni s ha módja és alkalma van reá, élőszóval hozza azokat utódainak tudomására, ha nincsen akkor Írással igyekszik azok javára azt biztosítani.

A betű, illetve irás hatalmát felismerték tehát az emberiség gyermekkorában is, természetesen primitiv ismeretek mellett tökéletlenek voltak az azok révén elért eredmények is, ugyannyira, hogy az irás hatalma csak attól az időponttól vette tulajdonkép a kezdetét, amikor Gutenberg János a könyvnyomtatás mai módszereinek, bár kezdetleges alakját felfedezve, alkalmazni kezdette. Ekkor a betű hatalma oly óriás mérvben fokozódott, hogy az az abszolutizmus és a konzervatív papság hatalmát kezdette ki s eredményezte azt, hogy a ha- talmonlevők hatalmuk biztosítására a prohibitiv

rendszert, az előzetes cenzúrát léptették életbe. w

Látszólag az előzetes cenzúra teljesen meg- törte a betű hatalmát, a tudomány általános terjedését. De csak látszólagos volt ez a tünet, mert a cenzúra legerősebb alkalmazása mellett is utat tört magának a betűből fakadó általános tisztás s az ismeretek általánosabbá válása után megszületett a modern államok sajtószabadsága s összetört az az átkos rendszer, amely az emberi jogok és ismeretek terjedését megakadályozta.

Hazánkban az 1848: XVIII t. c. szabályozza a sajtó szabadságát. Ezen legnagyobb alkotmánybiz- tositó törvényünk 1. §-a következő rendelkezésekkel foglalja magában :

»Az előző vizsgálat eltöröltetvén űrökre s a sajtószabadság visszaállíttatván: gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadoq terjesztheti.«

A törvény ezen néhány szava oly fontos rendelkezéseket foglal magában, hogy azon rendelkezések nélkül a sajtó hivatását betölteni csaknem képtelen lenne. A sajtó ugyanis ma már a politikai és társadalmi lapok révén vélemények kicserélése utján, nagy körben van hivatva terjeszteni az ismereteket, s nagy körből toboroz egyegy felvetődő eszmének híveket, küzdőket és harcosokat.

A sajtószabadságot minden nemzet a legféltettebb kincsének tekinti, s minden modrn egyén nem csak védi, hanem annak fejlődését előmozdítani törekszik, s ellenségét ma csak két helyen kereshetjük és pedig ott ahol konzervatív hatalmat görcsösen védenek és ott, ahol az egyének annyira el vannak maradva, hogy képtelenek megérteni a sajtó célját, feladatát és működését.

A társadalmi érdekeket szolgáló vidéki helyi lapok célja az illető vidéki társadalmi helyzetének javítása, a helység, vagy vidék haladásának előmozdítása, eszmék felvetése s a felvetett eszmék megbirálása s a helyesnek találtak megvalósításának előzmozditása.

Természetes : mindég akadnak kerékkötői a társadalom haladásának, akik vagy jól felfogott önt-