Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-10 / 6. szám

■5. oldal.

MÁTÉSZALKA

6. (97.) szám.

HIRE K.

ELŐFIZETŐINKHEZ 1 Felkérjük azon 4. vidéki előfizetőinket, kik előfizetési dijaikkal HÁTRALÉKBAN vannak, szíveskedjenek azt kiadóhivatalunk cimére MIELŐBB beküldeni.

A halál.

Van-e ember, kit nem foglalkoztatott volna a halál gondolata ? Ha azokra az emberekre gondolunk, kik nagyszerű emberi szellemi tulajdonságaikat csupán pénzszerzésre, a maguk önző céljaikra használják fel és úgy rendezkednek be ezen a földön, mintha örökké cinének, azt kell hinnünk, hogy igen sok ember van, akit nem foglalkoztatott a halai gondolata. Az igaz, hogy nem akadt még tudós, ki a halai problémájához közelebb hozott volna bennünket Csak a teljes elmúlást, a megsemmisülést konstatálhatjuk és az utolsó aktust figyelhetjük meg melyben az a halál bekövetkezik. Egyik embernél gyorsan, váratlanul következik be, a másik embernél lassan, gondosan előkészítve az illetőt az elmúlásra. Egy gyóntató pap ott valahoi Eger tájékán clszunynyadt a vasúti kocsiban, mikor felébredt azon vette magát észre, hogy a vonat már kissé elhagyta azt az állomást, hova menni szándékozott. Egy gondolat villant át agyán, gyorsan határozott és leugrott a robogó vonatról. De oly szerencsétlenül ugrott, hogy a vonat kerekei alá került es az elősieió orvosok már csak a halait konstatálhattak.

Egy másik esetnél mely közelebbről érdekeit bennünket azt tapasztaltuk, hogy az illető teljesen elkészült a halaira, gondosan elrendezett mindent, mielőtt utolsó útjára elindult.

Szó sincs róla, az illetőre nézve sokkal kedvezőbb, ha váratlanul éri a halai. Mert nincs annal borzasztóbb, mintha valaki azzal a tudattal él, hogy napjai meg vannak számlálva. Szellemi erejének teljes tudatában van és tudja, hogy párnap múlva nem lesz az, a ki. Tudja, hogy testében egy részecske nincs rendén es azért el kell pusztulnia Az ilyen állapot egy az öntudatlansággai. Az ilyen ember lelket keresztül-kasulmarcangolhatja a kétségbe- sés é* agyát méhrajként szállhatják meg a hallucinaciók.

S mégis mit láttunk ? Az utóbbi esetnél az illető nyugodtan, minden elérzékenyü- lés nélkül, napokig rendezte viszonyait. Eladta birtokait, pénzzé tett mindent, hogy családja gondjain könnyítsen. Megcsinálta végrendeletét és örököseit megnyugtatta, kiegyeztette egymással. Elbúcsúzott nyugodtan családja tagjaitól, jóbarátaitól és mindegyikhez volt egy pár okos^bölcs élettapasztalatokon nyugvó tanácsa. Megcsinálta gyászjelentését és elrendezte temetését az utolsó részletekig, nehogy hitvesét zaklatásnak tegye ki. Elkövetkeztek a végórák. Elvesztette eszméletet, aztán ismét magához jött egy-egy negyedórára. S azokban a negyedórákban mindég volt még valamely intézkedése, vagy üzenete egy távollevő rokona vagy jóbarátja számára, melyekből a józan okosság sugárzott ki. Egy felületes, fölösleges szó nem hangzott el ajkairól,

Ha egy kicsit gondolkodunk az eset fölött, rögtön belátjuk, hogy itt nem közönséges emberrel van dolgunk. Egy olyan vaserélyü, bölcs világnézetű emberrel van dolgunk, ki halálában mutatta meg, hogy sokkal nagyobb szerepre volt hivatva, mint amilyet az életében betöltött. A kit nem izgat a vég, amelyről semmi biztosat nem tud, nem fél tőle, bátran szembenéz vele és csak azokat sajnálja, akiket itt hagy a földön, akiket

mielőtt utolsó útjára menne, ellát egy munkás élet tapasztalataiból és csalódásaiból leszűrt bölcs tanácsokkal, hogy ne kelljen annyit szenvedniük, mint ő szenvedett. Mintha csak ezt mondta volna:

Az én sorsom az mellékes, nem érdemes rajta a fejemet törnöm, úgysem tudok semmit, csak a teljes megsemmisülést foghatom fel, de ti, kik itt maradtok . . . vigyázzatok . . , ezt tegyétek . . . az életet én ösmerem, milyen nehéz . . . általéltem, tudom milyen -keserves, jól vigyázzatok! . . .

— Ez az ember hárabban halt meg, mint az a hős, ki a ^harctéren egy sereg élen szalad a halál biztos torkába!...

ni. s.

— Előléptetés. A m. kir. pénzügyminisztérium Kerekes Bertalan m. kir. adóhivatali tárnokot a Vili. és Schwartz Józsof ni. kir. adótisztet a X. fizetési osztályba léptette elő.

— Szatmárrasgye közigazgatási bizottsága ma,

f. hó 10.-én, pénteken Nagykárolyban ülést tart. A közig, bizottság ülése után a fegyelmi választmány fog ülésezni.

— Áz ököritóiak még mindég nem kapták meg a segélyt. Múlt év husvétján szakadt Ököritóra a nyomorúság, ma már farsang vége felé közeledünk és a begyült rengeteg pénzt még most sincs kiosztva azok között, akiknek az adományozók szánták és akik arra rá is vannak szorulva. A kiosztásra alakult segélybizottság megtette kötelességét. Már régan befejezte munkáját és a felosztási tervezetet jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminisztériumhoz; onnan még nem érkezett le. Odafenn a szoba, ahol a miniszteri titkár dolgozik, amelyiknek az ököritöi akta kiosztatott, —- légfűtése*. A fényesre mázolt padozaton vastag szőnyeg, az ablakon nehéz függönyök, az ajtők kipárnázva. Nem hallatszik be a téli szél ordítása, az ököritöi segélyre szorultak türelme, sírása, üres gyomrok korgása. Az akta az asztalon álmodik egy jobb közigazgatási rendszerről, a snájdig miniszteri titkár pedig, gomblyukában Olaszországból hozatott gyöngyvirággal cigarettázik. Alig múlik el nap, hogy ne jönne kérő levél a segélyre vonatkozólag és azért Csaba Adorján főispán felírt a belügyminisztériumhoz. A feliratban a kiosztási tervezet jóváhagyását és visszaküldését sürgeti.

— Zár alól feloldott községek. A száj- és körömfájás járványa immár szűnni kezd járásunkban. A hatóság Nyirderzs és Kántorjánsi községeket feloldotta a zár alól.

— Köszönet. Mindazok, kik felejthetetlen férjem elhunytával ért fájdalmunkat részvétükkel enyhítették, fogadják hálás köszöneíünket. Özv. Ilosvay Endréné és családja.

— Halálozás. Benedekfaivi Luby Géza, a fehérgyarmati kerület orsz. gyűl. képviselője, f. hó 5.-én d. u. 63 éves kordban, hosszas szenvedés után Budapesten elhalt.

Luby ősrégi u. n. primae occupationis családból származott, aki családfáját 1150. évig vitte fel. Egyik apai őse: Luby György, Rákóczi hires ezredese, aki Likkava és Árva várát hősi ostrommal foglalta el a labanctól. Anyai ágon való dédapja : 'Ilosvay György (ki a most elhunyt Ilosvay Endrének is egyik őse) szintén egyik retteget ezredese volt Rákóczinak. Vérszerinti atyafiságban volt a gróf Károlyi famíliával is. Évtizedeken keresztül volt tagja a kcpviselőháznak s a függetlenségi eszméktől épp úgy tántoríthatatlan volt, mint amily győzhetetlen volt fehérgyarmati kerületében, mely valósággal bálványozta jósága és készségéért. A Háznak egyik nagyon rokonszenves tagja volt, ki nemrég egyik jegyzői tisztét is betölté. Millió koronán felüli vagyonát nagyrészben politikai és hazafias célokra költötte el. internacioná- lis műveltsége volt. A szatmármegyei pártot ő szervezte, melynek elnöke is volt. Az ő érdeme, hogy a függetlenségi-párt a megyében oly szokatlanul hóditott tért. Az ő fáradozásának eredménye az is, hogy szatmármegyében oly élénken emlékezett a nép Kosuth Lajosra, legnagyobb hazánkfiára, aki elvhüségéért Lubyt — ki őt Tu- rinban többgzör meglátogatta — szintén nagyra becsülte. Három gyermeke maradt: Piroska, Géza (vármegyénk egyik árvaszéki ülnöke) és Margit. Dr. Luby Gyula, a Máv. jogi osztályának főnéke és Luby Lajos, kerületünk függetlenségi pártjának egyik elnöke, fivérüket gyászolják az elhunytban. A megáldáson — mely folyó .hó 7.-én d. e. 11 órakor volt budapesti Lónyai-utcai lakásán, — a képviselőház, Szatmármegye és a fehérgyarmati kerület nagyszámú küldöttsége volt jelen. A temetés szerdán, folyó hó 8.-án volt Nagyarban, hol a családi sírboltba tették örök nyugalomra.

— Á Fehérgyarmati Polgári elrasókörnek a föld- mivelésügyi miniszter 187 kötet könyvet adományozott.

— Útonálló farkasok. F. hó 6.-án Kretz János mérki lakos hazafelé hajtott az ecsedi vásárról. A mérki erdőnél a lovak szimatolni kezdtek és nem akartak tovább menni. Kretz a szekéren ülő felesége kérésére visszafordult s amint rosszat sejtve visszanézett, rémülten vette észre, hogy egy falka ordítozó farkas van a nyomukban. Közévágott a lovaknak és szerencsére még idején egy közelfekvő tanyára értek, ahol kénytelenek voltak bevárni a reggelt, hogy útjukat folytathassák.

— Biróválasztások. Nagyecseden biróul választottak Nérnedi Dánielt, albiróvá Veres Áront, közgyám lett Murguly Sándor, pénztárnok Szűcs Bálint. Nyirvasvári és Nyírcsászári községekben a múlt hó 25-ére kitűzött választásokat a főszolgabíró elhalasztotta

A jelenlegi összeköttetés Bndapest felé még

sok kivánni valót hagy varosunkat illetőleg maga után. Tudjuk ezt különösen azóta, amióta a délutáni gyorsvonatokat illetőleg úgy Budapest felé, mint felől a menetidő egy egy órával meghossza- bittatott, annak dacára, hogy jó másfél órával megrövidíthető lett volna.

Most az államvasutak igazgatósága Nagyvárad és Budapest között egy uj gyorsvonatot készül beállítani, a mely Nagyváradról délután 2 órakor indulna és este hat órakor érkeznék a fővárosba, megrövidítve igy a menetidőt másfél órával a jelenlegi menetidővel szemben.

Ez a terv tudomására jutván azoknak a városoknak, melyek Budapesttel Nagyváradon át vannak összeköttetésben, minden erejüket oda fordítják, hogy ezzel a vonatta! kapcsolatban ők is egy előnyösebb összeköttetéshez jussanak azáltal, hogy a vonat vagy már tőlük indittassék, vagy hogy ehhez a vonathoz csatlakozást nyerjenek. Így különösen Brassó, Kolozsvár és különösen Debrecen, mely utóbbi déli egy órakor onnan indítandó vonat után jár, hogy igy délután fél kettőkor Püspökladányban csatlakozást nyerve, az eddigi majdnem hat órai időtartam helyett 5 órás budapesti összeköttetéshez jusson.

Tudjuk jól, hogy a jelenlegi menetrend szerint épen Debrecentől kezdve mi felénk lettek a vonatok főleg lassítva és igy időszerűnek tartanók, ha úgy Nagykároly városa, mint Szatmármegye törvényhatósága, addig mig nem késő, szintén mozgalmat indítana meg oly irányban, hogy egy gyorsvonatnak, mondjuk Szatmárlól való indítása állal szintén összeköttetést nyerjen az uj gyorsvonathoz. Ha ez irányban Mátészalka is tenne valamit (istenem, borzasztó, hogy miket is kívánunk !) és elérnők azt, hogy a tőlünk Nagykároly felé d. e. 7a 11 órakor indult vonat visszaállíttatnék, akkor csatlakozásunk volna a tervezett uj gyorsvonathoz, amitői többek között az az előny is származnék, hogy d. e. J/a 11 órától másnap reggeli 633 óráig Budapestet Mátészalkáról meg lehetne járni.

Volna ugyan — itt említjük meg — nekünk még egy szerény óhajunk, amely talán még nagyobb szükséglet pótlását célozza, de ez irányban talán még inkább hiába szólalunk fel, mint a fentiekért. Arról van t. i. szó, hogy visszaállítsák azt a vonatot, mely esti 10 órára bennünket haza hozott, ha a Budapestről d. u. (most 2 órakor) induló gyorsvonattal utaztunk el a fővárosból. Bizony pld. a Nyíregyházáról 728 órakor, vagy a Szatniárról 729 órakor induló vonatot később is el lehetné indítani s akkor ez elveszett kellemes összeköttetést újra elnyernők.

Hanem addig is, mig ezt elérhetnők, most alkalmunk volna egy kissé javítani helyzetünkön és ezért addig, mig nem késő hívjuk fel az illetékes körök figyelmét, hogy gyorsan megindítandó mozgalommal igyekezzenek a város és a megye érdekében kihasználni a csak ritkán kínálkozó alkalmat, melyet megragadni elmulaszthatatlan köielességünk.

— A járásbíróság helyisége. Fenti cimü közleményünk hatása alatt a helybeli ügyédi kar, lapunkra való hivatkozással, előterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, az Iparbank elhagyott helyiségeinek a járásbíróság részére leendő kibérlése és a negyedik birői állás visszaállítása iránt.

Vett értesülés szerint az előterjesztésnek meg lesz a kiránt eredménye s ha e kívánság teljesül ez is egyik vívmánya lesz lapunknak.

— Név hiba. Az ópályiban most lefolyt biróválasztás eredményét ismertetve azt irtuk, hogy Pénzes Sándort választották meg biróul. Pénzes keresztnevét igy helytelenül jelöltük meg, mert őt Károly névre keresztelték.

— Birtokvétel. A gróf Károlyi Imre tulajdonát képező 4200 holdas nyírbátori uradalmat megvette kántorjánosi Mándi Ignác vármegyénkben nagybirtokos, Szálkái Sándor orsz. gyűl. képviselőnk apősa.

— Az úrbéres blrtokosság f. hó 30.-án Dénes Dezső dr. szolgabiró elnöklete alatt ülést tartott, melyon elhatározta, hogy nyomásos gazdálkodásról a szabad gazdálkodásra tér át.