Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-10 / 6. szám

— Elfogott tolvaj. Kiss Mihály szamosszegi lakos 21 éves suhanc f. évi január 11.-én Farag Sámuelné ottani lakos szobájába hatolt, ahol a nyílt ruhaszekrényből egy betétkönyvet, benne 6 darab 20 koronással elvitt. A nyomozás eleinte téves utón haladt, később azonban Szabó lza a gyanút Kissre terelte, mivel a kérdéses időben ő dolgozott a háznál. Már az is gyanús volt, hogy Kiss a lopás után elutazott és szép gyűrűket vá­sárolt. A csendőrség ez irányban kezdett tehát nyomozni. Kiss mindent tagadott. A csendőrség házkutatást tartott a suhanc apjánál, aki szintén tagadta, hogy pénz volna a háznál. Ugyancsak meglepődtek azonban akkor, amidőn a csendőrök a szennyes láda aljából ruhanemüekbe göngyölt pénzt és az ellopott gyűrűket szedték elő. Mivel az ott talált 230 kor. és 4 daíab arany gyűrű holszerzéséről felvilágosítást adni nem tudtak, a csendőrség át­adta a járásbíróságnak, ahol jelentést tett az esetről. — Kiütéses (éh-) tífusz szatmármegyében. A kiütéses tífusz, ez a borzasztó betegség, az éhség és nyomor e borzasztó velejárója, mely nem régib­ben az ország fővárosában is pusztított, a nagy­bányai járásban, Felsőfernezelyen fellépett. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos, dr. Condos és dr. Winkler Jenő jarasorvosok kiszáll­tak Felsőfernezelyre és hivatalosan konstatálták a kiütéses tífusz fellépését. Megállapkották, hogy a szörnyű veszedelmet egy fdsőfernezelyi famunkás hozta a beregmegyei Szolyváról, ahol dolgozott s a honnan betegen ér­kezeit meg haza 1910. év december hó 10.-én. A beteg famunkástól a betegséget elkapták családja tagjai s testvére, úgy, hogy eddig nyolc megbete­gedés fordult elő, melyből kettő halálos volt, kettő felgyógyult, négyen pedig mégbetegek. A kint járt orvosi bizottság a két házat, mely­ben a betegek feküsznek, szigorú cserdőri őrizet alá fogta. A betegség fellépéséről jelentést tettek a bel­ügyminisztériumba is. — Szerb hús Szatmáron és Nagyká­rolyban. A mérhetetlen husdrágasag arra ösztö­kélt néhány szatmári és nagykárolyi mészárosmes­tert, hogy Belgrádba utazzék s az ottani piacról szerezze be húskészletét. A szerb hús mai ára 1 korona 20 fillér. Nagy- j báni behozatalánál szállítási költség alig kerül 4 I fillérbe, amely körülmény a szerb húst felette ka­póssá tette. Budapestre, Becsbe, Prágába, sőt Francia- országba és Angliába is naponta nagy mennyisé­gekben szállítanak szerb sertéshúst. — Hamis ötkoronás. F. hó 5.-én egy hely­beli kereskedő tanonca a postán hamis ötkoronas- sal fizetett. A fiú a gazdájától kapta a pénzt, hogy a postára feladja. A kereskedő, mivel sok dolga volt, nem vehette észre a hamis pénzt és igy an­nak előbbeni tulajdonosáról sem tud felvilágosí­tást adni. A nyomozást, a csendőrség megindította. — Lószemle. A m. kir. 5. honvéd huszár ez­red által tartásra kiadott kicstári lovak szemléje f. hó 7.-*én tartatott meg Mátészalkán. — A kötelező fertőtlenítésről szóló sza­bályrendeletet, mely dr. Aáron Sándor vmegyei főorvos szaktudását dicséri, a múlt hó 26.-iki rend­kívüli megyei közgyűlés elfogadta és jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminiszterhez. — A 15-ik huszárezred lószemléje. A csász. es kir. 15-ik huszárezred által tartására ki­adott kincstári lovak szemléje márc. 21.én fog ‘Mátészalkán megtartatni. — A bicskások. Balog Gusztáv, Puskás János és Puskás József szamosszegi suhancok valami felett összevesztek és bicskájukkal igye­keztek egymást meggyőzni. Mar jól összeszurkálták egymást, mikor a csendőrség oda érkezett. A csen­dőrség kihallgatta és feljelentette őket, — Lemondás. Farkas Ernő ököritói kör­jegyző állásáról lemondott, hogy nagy kiterjedésű gazdálkodását maga vezethesse., — Papválasztás. A hodászi ref. egyház f. hó 5.-én tartotta lelkészválasztásán Újlaki Mik­lós, Újlaki Gábor vitkai ref. lelkész fia lett meg­választva. — Kivándoroltak január hóban: Nyircsa- holy 6, Kántorjánosi 4, Nagydobos és Olcsva- apáti 2—2, Nyírmeggyes 1. Tehát összesen 15-en. — A csengeri járásbíróság. A csengeri járás közönségének régi óhaja, hogy székhelyén, •Csengerben járásbíróság állittassék fel. A régi óhaj valószínűleg valóra fog válni. F. hó 9.-én küldöttség járt az igazságügyminiszternél ez ügy­ben. A küldöttséget Tisza István gróf vezette a miniszter elé, a kérelmet pedig Szuhányi Ferenc a csengeri kerület országgyűlési képviselő tolmá­csolta. A miniszter szívesen fogadta a küldöttsé­get s megígérte, hogy a jogos kérést magáévá teszi s teljes mértékben támogatni fogja. — Betörés Ópályiban. E hó 5.-én éjjel Molnár János, Szoiák János és Molnár István ópálvi-i legények betörtek Mandel Benjámin üz­letébe s onnan a kezük ügyébe akadt tárgyakat «lemelték. A csendőrség hamarosan kinyomozta a (tetteseket s megtette ellenük a feljelentést. Mátészalka — Helyreigazítás. Vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjuk múlt évi 52.-ik számában „Tetten­érés“ cint alatt napihir jelent meg, mely Csizmadia Gergelyné kocsordi lakosról azt állítja, hogy Erdé­lyi Bertalan ur, helybeli kereskedőnél lopáson érték. Csizmadia Gergelyné nevű egyén Kocsordon nem is lakik, hanem a kérdéses időben Csizmadia Jakab Abrahámné fordult meg Erdélyi Bertalan ur konyháján, ki aztán általam a hir állítólagos terjesztése miatt Erdélyi ur ellen feljelentéssel élt, ki viszont lopás miatt viszonvádat emelt. A mai napon a helybeli kir. jbgnál megtar­tott tárgyalás alkalmával megállapítást nyert, hogy kölcsönösen félreértés forgott fenn, minek folytán a szükséges kimagyarázások után az ügyek köl­csönös visszavonással békés kiegyenlítést nyertek. Kérem egy egyszerű, de egyéni tisztességére kényes földmi vés asszony érdekében e helyreiga­zító soroK szives közlését, tisztelettel Dr. Steinber- ger Samu. — 20 évi fegyhá? ártatlanul. Egy amerikai magyar lapból vettük át ezt az érdekes hirt. Az Alegheny megyei börtön ajtaja egy ősz ma­gyar rab előtt nyílik meg néhány nap múlva. Huszévi raboskodás után szabadon bocsátják az életfogytig való börtönre ítélt Tóth Andrást, mert kitűnt, hogy a bíróság ártatlanul Ítélte el és más helyett bűnhődött húsz év óta a börtön falai közt a szerencsétlen magyar. Tóth András élete valósá­gos rémregény, olyan, aminőt gyakran ir az élet. Hogy ez a regény a főhősnek nem börtönben való halálával végződik, azt az ártatlanul elitéit Tóth András a fiának köszönheti, aki 20 évvel ezelőtt még gőgicsélő gyermek volt. A fiatal Tóthnak ugyanis sikerűit bizonyítékokat szerezni arra nézve, hogy nem az apja, hanem egy névrokona volt ré­szese annak a gyilkosságnak, amelyért apját, elitéltek. Gyilkossággal vádolták a Szamosszegről kivándorolt Tóthot, két magyar társával együtt. A másik két embert tiz évi börtön után szabadon bocsátották, nemsokára meg is haltak. Tóth And­rás, akit életfogytiglani fegyházee Ítéltek, azóta egye­dül maradt. Amióta csak elfogták, egyre hangoz­tatta ártatlanságát, de ügyet sem vetettek reá. Pia, aki csak 13 hónapos volt, amikor ót elitélték, szép szál legénynyé fejlődött. A fiatal Tóth nemrég leve­let kapott Magyarországból, amelyben tudatták vele, hogy meghalt egy Tóth István nevű névrokona, aki halálos ágyán bevalotta, hogy ó követte el a gyil­kosságot s igy Tóth András, akit helyette elfogtak, ártatlanul szenved az Allegheny megyei börtönben. A fiatal Tóth hazautazott, megszerezte Tóth István hiteles vallomását s elhozva Amerikába, benyúj­totta Allegheny megyei törvényszékéhez, amely rövidesen elintézi az ügyet és szabadon bocsájtja az ártatlanul elitéit öreg magyart. — Mikor ilyen események hírét veszi az ember, önkénytelenül is az a kérdés jut eszébe : mi történik, ha Tóthot halálra Ítélték volna ? Így még — úgy ahogy — minden jórátehető; de hogyan korrigálták volna ki a téves és végrehajtott halál büntetést ? Sehogy. Az életet visszaadni nem lehet. Éppen ezért — mert a Tóth-féle esetek bizony előadódnak — a halálbütelés eltörlése mellett foglalunk mi is állást. — Anyakönyvi ellenőri megbízás. A belügymi­niszter Szatmárvármegye állami anyakönyvei veze­tésének ellenőrzésével Geréb Béla miniszteri osz­tálytanácsost bízta meg. — Eljegyzés. Blau Antal Fülpösről, elje­gyezte Léner Rózikát Vitkáról. — Halálozás. Lencsés Sándórné Vitkán, életének 27-ik évében f. hó 5.-én elhunyt. — Kitiltott földgömb. A Hizatalos Lap múlt szerdai száma közölte, hogy a kultuszminiszter kitiltott valamennyi hazai iskolából egy Prágában készült földgömböt, silány kiállítása és közjogelle­nes hibái miatt. A cime: Pamentulu edit 1. Felkel in Prága romaneskude Juon Simu. — A szatmármegyei gazdasági egyesület leg­utóbb megtartott igazgató-választmányi ülésének halározatata folytán Gróf Teleki Géza elnök és dr. Falussy Árpád alelnök felkeresték Gróf Seré­nyi Béla földmivelésügyi minisztert és Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisztert azon kérelem­mel, hogy a f. évi szeptember hóban megtartandó gazdasági kiállítást megfelelő támogatásban része­sítsék. Az egyesület küldötteit mindkét miniszter szívesen fogadta és kilátásba helyezték, hogy vármegyénk gazdasági kiállítását ugyanoly mérvben segélyezik, mint a muH kormány a szabolcsmegyei gazdasági kiállítást segélyezte. Egyidejűleg mind­két kormányférfiu megígérte, hogy a kiállítás meg­nyitásánál a minisztérium képviselője jelen lesz. Teát rumot, finomat, Erdélyi Bertalan !“S"Sb.*" MÁTÉSZALKA, Kossuth-u. (Saját ház.) 6. (97.) szám. TÖRMELÉK. A Zombory-előadás után történt. Ifjak és vének Japánról, a japáni életről és szokásról beszélgetnek. A vélemények megegyezők abban, hogy igen ész­szerű és természetes, hogy a japánok főistene a nap, „Nippon,“ mert hiszen a mi vallásaink sze­rint is az „Istenség“ éltet és termékenyít, az az Istenség melyet emberi szem nem lát. S mert lát­hatólag a napsugár hozza a reggelt, a napsugár éltet és termékenyít, még racionálisabb a japán felfogás, mely a napot, tehát látható istenséget imád. — Milyen fenséges szokás az — szól egy sokatalvó, koránkelő bankfiu — hogy minden ja­pán, minden .reggel megvárja istenének, a napnak felkeltét, hogy azonnal imádhassa. — Tényleg fenséges szokás — mondja kaján mosolylyal az élcember — s csak most értem meg szükebb hazám, e kies városka ifjúságában élet­módját. Napimádók vagytok, gyerekek. Csak azt nem értem, hogy miért mindig ébren várjátok meg a Nippont ? . . . * Méltó büszkeséggel meséli a törzsasztalnál egy „nagyvégesi“ ifjú, hogy az ő utcája lassan, de biztosan egész úri utcává fejlődik. — Rövidke tiz év alatt — láthatjátok — egé­szen kiuriasodott ez a falusi utca. Ott a királyi közjegyzőség, a polgári fiúiskola s most megint egy ügyvéd — már a harmadik — költözött oda. — Igazán szép — szól egyik „palotalakó“ — csak a név ne lenne olyan mucsai hangzású. Lá­tod megpróbálhatnád a városnál keresztül vinni, hogy utcátok nevét e rohamos haladásra való te­kintettel „Csalóköz"-re változtassa meg , , . * A helyi irodalmárok poharazás közben az el­múlt hét helyi sajtótermékeiről diskurálnak. — Látjátok — szól az egyik — ez a legújabb rovat engem végtelenül bosszant. Ha valaki magát Sz. S.-nek tartja, sőt annak írja is, nem szabadna neki ilyen ész nélkül felrúgni a verstant, mondat­tant ortográfiát és jó Ízlést. — Hagyjátok — szól a másik —• legalább látunk egv olyan pennát, mely minden pénteken — csütörtököt mond. . t * V Sok szó esett az utóbbi napokban a nép- számlálásról és természetesen a mi megdöbbentő­en csekély 10 évi szaporodásunkról. Mindenféle műveleteket végeztek azok, akik számolni szeret­nek. Kiszámítottak, hogy hány ember, illetőleg félember, negyedember szaporulat esik az év egy napj.ira, illető eg órájára, percére. És ■ számadá­sok eredménye mindig egyforma és egyértelmű volt az. hogy: pusztulunk, veszünk. Három uriasszony, — kiknek egyike sem járult soha hozzá a népszámlálás kedvezőbb ered­ményéhez —; ugyancsak erről beszélget egy fia­tal orvosunkkal. — Hát mondja már meg doktor — kérdik egyöntetűen — mi az oka ennek az ijesztően cse­kély szaporodásnak ? — Bizony — feleli a doktor — ezt én nem tudom megmondani, ennek csak a jó Isten, Ame­rika — és Önök a megmondhatói . . —kas. 102/1911. v. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulirt kiküldött bir. végrehajtó ezennel köz­hírré teszi, hogy a bpesti kir. törvényszék­nek 94225/1910. sz. végzése folytán Bpst Erzsé­betvárosi bank felperes részére 2924 kor. 64 fill, tőkekövetelés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végre­hajtás folytán alperesektől lefoglalt és 3000 kor. becsült ingóságokra a mszalkai kir. jbiróság 1910. V. 460/4 számú végzésével az árverés elrendeltet­vén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követe­lése erejéig amennyiben azon törvényes zálogjo- gott nyertek volna, alperesek lakásán Necseden 492 ház sz. a. megkezdve és folytatva az 501 házszám alatt leendő megtartására határidőül 1911. évi február hó 28. napján délután 2 órája kitüzetik, amikor a biróilag lefoglalt cséplőgamitura s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégítéshez jogot tartanak, hogy ameny- nyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés meg­kezdéséig alulirt kiküldöttnél Írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes haridő a hirdetménynek a bíró­ság tábláján történt kifügesztését követő naptól számittatik. Kelt, Mszalkán 1911. évi febr. hó 5. PÉNER, kir. b. vhajtó. OLCSÓN

Next

/
Thumbnails
Contents