Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-24 / 47. szám

Mátészalka, 19íi.

HL évf. 47. (138.) szánt. november hó 24.

I——- ————<á-—— ------------------------ "

TÁ

RSADALMI HETILAP.

i MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. 1

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 korona.

Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

TaífitóUnak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----““ Egy szám ára 20 fillér. —---Fe

lelős szerkesztő :

Dr. VIZSOLY! MANÓ.

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca).

»

A hirdetési dijak előre fizetendők.

I

A falu jegyzője.

A közigazgatási ügyvitel keretében, nehezebb felelősségteljesebb és sokoldalúbb hivatást a községi- és körjegyzőnél senki ember fia nem tölt be. A községi élet minden ügye-baja az vállára sulyosodik, a közigazgatás megannyi szövevényes és te- kervényes szála az ő kezében fut össze, a tömérdek felmerülő, változatos, fontos ke- vésbbé fontos ügy elintézése reá tartozik ; adókirovó, adóbeszedő, végrehajtó, úti munkára kergető, anyakönyvvezetö stb. egy személyben. A nép hozzáfordul minden panaszos dolgában, tőle kér, vár tanácsot!, remél segítséget, de tőle többé-ke- vésbbé retteg, mert a jegyző felsőbb zaklatásokra kénytelen-kelletlen a legkellemetlenebb dolgokba ártani magát.

A falu pennájának valóságos ezermesternek kell lennie. Úgyszólván napot-éjjelt tölt görnyedő, veréjtékes munkában, mindenre telik idejéből, restanciája kevés akad, lelkiismeretesen, kötelességszerüen elvégzi teendőit. Valóban hazafiasabb, ügybuzgóbb és kötelességteljesitőbb testületé nincs az országnak a jegyzői karnál. Hihetetlen

munkabírással, nem lankadó energiával és szívós kitartással intézi rengeteg ügyeit. Kedvét nem szegi a sokféle ügy, a néppel tud bánni, eligazítja bajaikat, a polgárság természetét, lelkületét eszejárá- sát ösmeri, úgyszólván össze van forrva a néppel, a mely között él, a melynek ügyeit intézi vezeti és ellátja. A polgárságnak is csodálatos bizalma van a falu nótáriusához, tudja, bogy a mit ez mond, az helyes, a mit ez javasol az célszerű, a mit magára vállal, azt teljesit is. Igaz ugyan, hogy a községi- és körjegyzők nyakába varrott kellemetlen ügyek intézése miatt a polgárság előtt — a mint te. 'szétes is — némileg veszítettek nimbuszukból, de a falu pennája érthetően tudja megmagyarázni az egyszerű népnek, hogy ö felsőbb utasításra kötelességszerüen cselekszik ilyképen. Az államérdek végrehajtása pedig nagyon fon- tes és lényeges dolog. Ez ellen tenni nem lehet, de nem is szabad.

Midőn még a Széli-kormány felszínre vetette a közigazgatás egyszerűsítésének szép tervét, a falu jegyzői fellélegzettek: No

végre-valahára megvirrad nekünk is. A ránk nehezedő, minket lenyűgöző terhekről egy és más elkerül más hová, szabadabban mozoghatunk majd s követke^éskép: valójában élhetünk igazi hivatásunknak.

Derék jegyzőink megcsalatkoztak. A közigazgatás egyszerűsítésének terve papiroson szépen festett, de gyakorlatilag meg- valósithatlannak bizonyult. Keresztül vitele még nagyobb zűrzavart, bonyodalmat és kavarodást idézett volna elő. Maradt tehát minden a régiben és az államsulyokat tovább cipelték a jegyzők. Dehát örökké nem akarnak vagy legalább is nem szeretnének emberfeletti munkát végezni, noha zúgolódás, panaszkodás nélkül ellátták és ellátják mindenkor összes teendőiket. Megvannak azonban győződve, hogy hovatovább tarthatatlan a helyzetük. Az ország községi- és körjegyzői kongresszusra jöttek össze a fővárosba, hogy érdemlegesen megbeszéljék ügyüket. Nem csak személyes érdek hozta egybe őket, a mely körülmény felette dicséretreméltó, hanem a községi közigazgatást helyes mederbe való

jYlazurka.

... Milyen lehet. A régi-e És most sem ért még nékie A fán ízes dió?

Mert nénid ő, mint künn a sir S nem jön róla semmi hir,

Nem jön se rósz, se jó.

Hát szeme még a régi-e És most is még úgy fénylik-e, Mint ablakán a hold?

(Hiába már az évek is,

A születés, az élet is,

Minden hiába volt.)

És szive is a régi-e,

És kedvesét még félti- e Hogy sorsa rátapos ?

Engedné vájjon a karom Ha elringatni akarom — » Aludjon arányos« —

És szava is a régi-e És esténkét meséli-e,

Hogy élni rut dolog?

Hogy lakaró a vászon is,

A selyem is, a vászon is,

De legjobb a homok.

És dala is a régi-e.

És rajta most is rémlik-e, Hogy közel vagyon már a sir,

S az élet oly fakó ?

(O volt a balzsam és az ir,

S most nincs felöle semmi hir, faj nincs se rósz, se jó . . .)

Don Karlosz.

DARWIN TANA.

Irta : Koller István. (2)

A nagy Darwin Károly midőn földkörüli utazásáról hazatért, mindennekélőtt azt kezdette tanulmányozni, hogy a faj változása mily minőségben történhet. Már a mesterséges tenyésztés is mutatja, hogy a faj nem állandó. Az u. n. válfajok (= pl. több kutyafaj, emberfaj, macskafaj stb. léte) ugyanezt mutatják. Ezek vagy természetes, vagy az ember által történt mesterséges tenyésztés utján létesültek. Darwin tanulmányai révén összeköttetésbe lépett az állattenyésztőkkel; ő maga is tenyésztett galambokat különböző vidékeken. S más-* más félék lettek más-más helyen. Látta tehát, hogy a faj nem állandó. Mi okozza a változást? Mi okozhatta azt a fejlődés folyamán ? Hogy Darwin az igazi feleletet megnyerje, erre nagy befolyással volt Malthas könyve a népesedés elméletéről. Malthus kifejti, hogy az emberiség szaporadása rendes körülmények között geometriai haladvány (1, 2, 4, 8 16, 32, 64, 128, stb.) szerint történik, mig a tápszerek u. n. arithmetikai arányban (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 stb.) szaporodnak. A tápszerek mennyisége nincs arányban a népesedéssel. Ha 16 ember van jelen, csak 5-nek lesz ennivalója. Több lenne az emberiség, mint a mennyinek a természet élelmet nyújthat, ha nem volnának oly körülmények, melyek a szaporodást bizonyos mértékben gátolják pl. háború, halálozás, járványok stb. A szaporodás és élelem egyenlőtlensége szüli a létért folyó küzdelmet.

Darwin tana Malthus tanának kiterjesztése az egész természetre. Állat, növény, ember rohamosan szaporodnak s ha nem volna ellensúlyozó hatás: még mozogni sem volna hely. A létért folyó harc a táplálók megszerzése érdekében folyik le egyesek és fajok között. Amely lény a legjobb fegyverekkel lesz felruházva, annak leginkább lesz sikere és alkalma faját tovább terjeszteni. Az utódokban a meglevő hasznos vagy szerzett kiváló tulajdonság öröklés s gyakorlás utján megerősitettik: állandóvá lesz.

Alkalmas fegyverek, melyek győzedelemre segítenek : színezett, vagy alaki összhang a környékkel. Az oroszlán sárga, mint a sivatag homokja. A »vándorló levél« a levelet utánozza. A botalaku sáska hasonlít az elszáradt ághoz. Ily körülmények között az ellenség az állatot nem veheti oly könnyen észre. E tulajdonságok úgy létesülhettek, hogy pl. többféle színezetű állatok közt csak azok maradhattak életben, melyeknek színe vagy alakja közel állt a környezetéhez. De van még más alkalmas fegyver is. így pl. aggancsok, tépőfogak, méregfogak, kiválóbb szellemi tulajdon? ig, ravaszság stb.

A nem győzedelmeskedő, a hátraszoritott eg\ dek most vagy elpusztulnak, vagy életmódot