Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-10 / 6. szám
4. oldal. A javaslathoz csatolandó: a tanító oklevele, ■összes tanítói szolgálatról szóló bizonyítványai, családi állapotát feltüntető helyhatósági bizonyítvány. Figyelni kell arra, hogy első sorban a legrégibb, főleg az 1893. év előtt már működött tanítók vétessenek tekintetbe. Tehát amint e törvény 4. g-át cikkíró elolvassa, rögtön tisztában van azzal, hogy itt nem évi 200 kor. olyan jutalomról van szó, melylyel Herman József kollegánkat a miniszter ur azért tüntette ki, mert Szatmár megye legjobb tanítója, hanem olyan 200 kor. évi személyi pótlékról, melyet már Herman előtt és után is mind megkaptak azok, kik arra a törvény értelmében legjobban megértek. Szatmármegyében már többen élvezik a 200 kor. személyi pótlékot. (Titokban legyen mondva ehhez csakugyan még protekció sem kell). Ennyit a kitüntetésről, mit ugyan ezek után józan ész- sze! nem nevezhet senki kitüntetésnek, hanem igenis a törvényben biztosított oly fizetésnek, melyet mindazok megkapnak, kik a törvény szerint, hogy úgy mondjam, erre eléggé megvénülnek, Van azonban »Herman József kitüntetése« cimü cikben a szatmárvártnegyei tanítóságra nézve sértő idézet, ez pedig igy szól: a közoktatásügyi miniszter »mint Szatmár megye legjobb tanítójának« évi 200 kor. jutalmat engedélyezett. Ezt hisszük, én pedig tudom, hogy Herman •ur, az én Józsi barátom nem hiszi el maga-magáról, hogy ő a megye legjobb tanitója, hiszen mi sem himlők el, ha rólunk egy falusi lap mindjárt macskakörmök között is állítaná azt. De másrészt meg, in tartom magamat szatmárvártnegyei kollegáimmal oly jó tanítónak, mint a milyen Herman kol- lagánk (sértés nélkül) akkor pedig nem egyedül ő a legjobb. Nem irigylem én Herman barátomtól a dicséretet, mert ő azt megérdemli már csak azért is, mert három évtizede működik e pályán, csak arra kérem X. urat, hogy az egész vármegye összes tanítóinak megsértése nélkül dicsérje Józsi barátomat. Most jön a java. Kedves Józsi barátom, tőletek (értem izraelita kollegáimtól) jó előre bocsánatot kérve merek csak hozzáfogni. Kérlek benneteket tekintsétek azt, hogy a legtöbb szülő nem ért a tanításhoz, no meg azt, hogy a »Mátészalka« a helybeli keresztény iskolák tekintélyét többször igyekezett már csorbítani s végül pedig én nem titeket akarlak sérteni, hanem a »Mátészalkát-t akarom egy kicsit felvilágosítani, illetve meg akarom adni a szája izét, hogy t. i. hagyjon minket már egyszer békességben élni, mikor mi sohasem bántjuk őt és jó előre ajánljuk, hogy a jövőben olyasmiről Írjon a mihéz ért. Veletek tehát igy kibékülve kimondom az igazat, mert a »Mátészal- ká«-tól nem féltem a fejem. A »Mátészalká«-ban a helybeli elemi iskolákról már annyit olvastam, hogy undor fog el, mikor ismét és ismét ugyanazt kell elolvasnom. Arról van ugyanis szó, hogy a »Mátészalka» keresztül megy a kath. és ref. iskolán s igy szeretné az izr. iskolát a kettő fölé helyezni. Pláne a már jelzett cikk közepe felé ezeket irja ; »Mátészalkán minden polgár, ki gyerekeit a népiskolán túl is óhajtotta taníttatni — bár mindegyik fele- kezetnek van iskolája — a Herman igazgatása alatt állő izr. iskolába járatta azokat«. Ha azt irta volna X ur, hogy majdnem minden polgár oda Járatta, úgy elhittük volna, de igy ahogy, me- giratott, hazugság. (A gondolatjel közé foglalt rész pedig ki is maradhatott volna.) Elvitázhatatlan, hogy voltak bizony keresztény szülők a legjavából, kik gyermekeiket a zsidó iskolába járatták. De ennek egyedüli oka az lehetett, hogy nem volt a zsidó iskola oly túlzsúfolt, mint a mi iskolánk. így gondolkodhatott az ilyen szülő: A zsidó iskolában mégis csak többet foglalkozhatnak gyermekemmel, hiszen az ő iskolájukban 100 növendék van s ezeket három tanitó tanitja, mi jut egyre-egyre? Mig a kath. és ref. iskolákban egy- egy tanítóra 60—120 növendék jut. Igen helyesen gondolkodott az ilyen szülő, de ha csak igy felületesen hasonlította össze az iskolákat. Ámde eddig a »Mátészalka« is ellát, ne álljunk itt még meg, ne elégedjünk meg a létszám összehasonlításával, hanem engedjék meg, hogy egy kicsit a »Mátészalkái-nak az elevenjére tapintsak. Egy szülő a helybeli rk. iskolában beíratta gyermekeit. Az egyik I. a másik II. osztályba volt. A gyermekek igen jó nevelésű szerény és jó igyekvő fiuk voltak. Mint ilyen jó viseletű és jő közepes tamil-ókkal igen meg voltam elégedve, és szerettem is őket, Atyjuk azonban, mikor Hl. és IV. •osztályúak lettek, beíratta őket a helybeli izr. iskolába. Miért Íratta oda ? Bizonyosan azért, mert a »Mátészalka« már akkor is a keresztény iskolák tekintélyének csorbításával igyekezett az izr. iskolát fölemelni. / A következő tanév első napján megjelen a szőlő gyermekével (igen gyermekével, mert a nagyobbik a IV osztályt elvégezvén a polgáriba ment. A »Mátészalka« tehát igy írná: »Mielőtt a polgáriba ment, szükségesnek tartotta a szülő egy évig a helybeli izr. iskolába járatni.« Én azonban megmondom av igazat) kér a szülő, hogy vegyem föl MÁTÉSZALKA a gyermekét és egyúttal bocsássák meg néki hogy a múlt évben a zsidó iskolába járatta, de azt hitte, hogy ott jobban foglalkozhatnak vele, mint én, mert ott hárman vannak s mindöszsze alig van 100 növendékük, mig nekem egyedül 80 növendékem van. És higyjem el, hogy ott a fiai, bár egy osztálylval feljebb jártak, mint a rk. iskolában az előbbi tanévben: becsület szavára mondja, hogy annyit sem tanultak, mint én nálam, bár nálam egy egy osztálylyal lejebb jártak. Hallja kedves X ur ? Ugye tudjuk mi is ütni az izr. iskolát, ha kell? Sejtem, hogy X ur azt gondolja, illetve kiabálja most, hogy elég ! elég 1 1 Én szófogadó vagyok és megállók. Többet nem mondok, de becsület szavamra ígérem, hogy ha még egyszer a helybeli rk. és ref. elemit találja valaki sértegetni a >Mátészalká«-ban csT'k azért, hogy ezáltal az izr. iskolát fölemelje, úgy oda vágok a zsidó iskolának, hogy nem lesz benne köszönet. Mátészalka, 1910. november 24.-én Berták Béla rk. kántortanitó« * Olvasóinknak ime, módjukba áll ítéletet al kötni mindkét cikk felöl. Módjukban áll különösen annak megítélése, hogy jogosan is indokoltan irta-e Bertók Béla azt amit irt és volt-e rá oka, hogy amit irt, azt azon a hangon irja meg, amely felszólaló cikkének alaptónusa? Mi úgy hisszük, hogy minderre se joga, se oka nem volt Bertók Bélának. És ha mégis tette, erre csak két oka lehetett : vagy a feltűnési viszketeg, amely az efézusi Diana-templom fel- gyujtására ösztökélte azt a békés, jámbor görögöt, vagy megihlette valaki, mint az angyal a Bálám- paripát. Bármelyik eset álljon is, nekünk le kel! számolnunk a kántortanitó úrral. Olyan hangnemben »adta meg a szánk izét«, hogy akármennyire jelentéktelen kis pontocskának tartsuk is Bertók Bélái, mi meg kénytelenek vagyunk elrontani a szája izét. Valószínűnek tartjuk, hogy Herman József se marad adósa, aki bizonyára úgy gondolkozik, hogy : ments meg Uram az én »Béluska« barátomtól ! És elvárjuk a mátészalkai izr. iskolaszéktől is, hogy számoljon le Bertók Bélával. Ha van csöppnyi önérzet ebben az erkölcsi testületben, szó nélkül nem térhet napirendre a kántortanitó ur kirohanása fölött. És nekünk ezideig’ nincs okunk az iskolaszék önérzetében kételkedni. Most pedig ki a gyepre kántortanitó ur és intézzük el a »Mátészalka« dolgát. * A megyei részieges-íelefon- hálózat kérdéséhez. 0) A „Mátészalka“ legutolsó előtti számában foglalkozott a vármegyei telefon- hálózat kérdésével, illetőleg a vármegye alispánjának a vármegyei telefonhálózat részleges megvalósítására vonatkozó tervével. Kifejtettük, hogy az alispáni terv, úgy amint az kommunikálva lett, homályos s a kérdések egész tömkelegét képes felvettetni. Különösen az a kérdés merül fel, hogy vajon 1. a járási központon — a rendes előíizetési dij fejében — jogában les.z-e mindenkinek bevezettetni a telefont s 2. be lesz-e kapcsolva e parciális vezeték a városközi forgalomba? E kérdésekre most egy „félhivatalos“ közlemény utján kapunk feleletet. És pedig kedvező feleletet: vagyis azt, hogy az alispán által tervezett parciális telefonhálózat be lesz kapcsolva az interurbán forgalomba s a járási központon mindenki jogosult leend a telefon bevezetésére. Mondanunk sem kell, hogy őszintén örülünk a félhivatalos felvilágosításban köz- lötteknek s ha az ebben foglalt tények valók, ml a tőlünk telhető legmesszebb menő támogatásban fogiuk részesíteni az alispán tervezetét, mert igy az egész községnek 1595 kor.-jába kerülne az, ami nekünk s még 20—22 élőfizetőnek 12000 kor.-ába kerülne, bár — mint fep.thivatolt közleményük kifejti — a terv ez esetre sem kifogástalan s alkalmas arra. hogy aggályokat támaszthasson. Csakhogy — sajnos — aligha fog megvalósulni az alispán terve. Mert a dolog úgy áll, hogy hiába ajánlaná meg Mátészalka az 1592 kor. ráeső részesedési összeget, ha Nyircsaholy (331 ’02 kor), Fábián- háza (272 52 kor.), Kocsord (266 34 kor.), Tunyog (243 74 kor.), Gyűrtelek (243 75 kor.), Jármi (108 30 kor.), Papos (69-45 kor.), Hodász (287-58), Derzs (140-43 kor.), Iklód 41-67 kor.), K.-jánosi (385 68 kor.), Parasznya (102 81 kor.). N.-dobos (272’98 kor.), Nagyeesed (276'15 tor.), Császári (111-45 kor.), Vasvári (248-82 kor.), Olcsva- apáti 127-98 kor.), Olcsva (149 19 kor.), ópályi (3IS 41 kor.), Keér (138-03 kor.), Szamosszeg (429-78 kor.), Ilk (138 69 kor.), és Vitka (392-31 kor ) községek az órájuk eső részesedési összegeket meg nem ajánlják. És akinek volt már szerencséje végig hallgatni Mátészalka képviselő-testületének közgyűlését, amint a telefon-kérdést tárgyalta, az előtt aligha lesz kétséges, hogy bizony Szamosszeg vagy Császári vagy bármely más község (melynek még a telefonhuzalból se jut) egyetlen fillért se fog áldozni azért, hogy a mátészalkaiaknak telefonjuk legyen. Már pedig, ha csak egyetlen — a költségvetési kombinációba bevett — község utasítja vissza a ráeső részesedést, már megakadt a mi járásunk telefonállak kiépítése, ha csak e renitens község (sőt községek) járulékát Mátészalka magára nem vállalná, ami pedig a mi községünk hozzájárulási összegét tekintélyesen felemelhetné, egész addig a pontig, ahol Mátészalka községi képviselete is — ami igen. könnyen megesik nála — tiltakozva üt zsebére. És mi történik az alispáni tervezettel akkor, ha a megye más járása, vagy járásai tagadnák meg a hozzájárulást? Akkor mi — bár arai tőlünk kivántatott megadtuk — elesünk a telefontól ? Van-e és hol van arra biztosíték, hogy minden község, illetve minden járás beváltja a hozzá fűzött várakozást s igy egyik község, vagy járás renitenskedése nem fogja megakadályozni a készséges járási központ telefonjának, illetőleg a megyei parciális hálózatnak felállítását ? Minden esetre e kérdések körül fog elválni, hogy mit tudnak és akarnak a szol- gabiró és jegyző urak. Részünkről csak természetes, hogy hozsannával fogjuk fogadni és teljes erőnkből fogjuk elősegiteni a mindenkinek rendelkezésére álló s az interurbán forgalomba bekötött telefon első csillengelését, melynek vágyott „zenéje“ után három év óta szüntelenül kiabálunk. Csak arra. figyelmeztetjük községünk képviselő-testületét, hogy világosan és kifejezetten csak is az esetre ajánljon meg egyetlen fillért ts, ha a telefont — mihelyt Nagykároly és Mátészalka összeköttetett — azonnal bevezettetheti mindenki, ki az előfizetési dijat lefizeti és ha a parciális hálózat — felá- litása után haladék nélkül — bekapcsoltatik az interurbán forgalomba. Ezen feltételek mellett azonban képviselő-testületünk nem tagadhatja meg a hozzájárulást, ha csak be nem akarja bizonyítani, hogy nem a község- boldogitására, de elnyomorítására létezik:
