Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-10 / 6. szám

látészalki, MIL

III. évf. i (97.) siám.

február hé 10.

TÁRSADALMI HETILAP.

^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Égé» évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 koronaN#*y«dévre — — — — — — — 2 koron*.

Tanítóknak él községi közegeknek egész évre 5 korona- —— •iám ára 20 Aller. ““ Felelős szerkesttő:

Dr. VIZSOLYI MANÓ.

SZERKKSZTÖSÉQ ÍS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vaaút-utaa).

A hirdetési dijak előre fitetendők.

FELHÍVÁS. Azon tisztelt előfizetőinket, kik lapunkat rendesen nem kapják, felkérjük, hogy ezt kiadóhivatalunknál bejelenteni szíveskedjenek, nehogy a mulasztások ismételten előforduljanak.

Tűzoltóság.

Ha az ember a tükörbe néz, jó vagy rossz az a tükör, meglátja benne a saját képmását, mig ha tükörüveget megfordítja nem lát egyebet, mint egy íoncsor- ral bekent üveg lapot. Ha az ember tükröt óhajt vásárolni, mindeneseire kívánatos, ha azt meg is fordítja, ekkor tudja meg ugyanis, hogy mit vesz, hogy maga a tükör olyan-e, amelyért pénzt kiadni érdemes.

Felvettetett a köteles tűzoltóság alakításának kérdése s igy azt vélem, szolgálatot teljesítek a köznek akkor, amidőn a tükörüveget megfordítva vizsgálat tárgyává teszem, vajon a köteles tűzoltói intézmény oly anyag-é, oly tökéletes valami-é, amiért ezereket áldozni a községeknek kívánatos.

Előre bocsátom, hogy a Mátészalkán az 1910. év nyarán, a tűzoltóság megalakítására kiküldött bizottságnak szerénységem is tagja vagyok, de úgy a magam, mint többi tagtársaim, névszerint: Almer Béla, dr. Fuchs Jenő, Steinberger Sándor és Horváth Sándor, egyáltalán mivel sem menthető, soha helyre nem hozható hibájának tartom, miként megbízatásunk óta tisztünknek egyáltalán nem feleltünk meg, de sőt elmulasztottuk az alkalmát annak, hogy a tűzoltó őrhely felállit- hatását alkalmas módon biztosíthassuk.

Lapunk már több ízben szóvá tette a tűzoltói intézményt s igy ha annak szükséges voltát, ha hivatásának nemességét fejtegetem, csak ismétlésekbe kell bocsátkoznom, minthogy azonban a célt oly szentnek, oly nemesnek tartom, hogy annak megvalósulásáért küzdeni is kész vagyok, nem tartom szükségtelennek egyet- mást a nagyközönség előtt felsorolni, azzal a hozzáadással, hogy fejtegetéseim nemcsak Mátészalka, hanem Mátészalka és vidéke közönségéhez is szólanak.

Az emberek legszebb és legnemesebb kötelessége az önzetlen felebaráti szeretet. Legnemesebb cselekedetet akkor végez az ember, ha felebarátját kártól és veszélytől megóvni törekszik.

A tűzoltóságnak hivatása abból áll, hogy veszélybe jutott embertársa életét és vagyonát megvédje, a saját ereje, értelme és a technika vívmányainak igénybevételével megvédeni törekedjék.

Ennélfogva az az ember, aki a tűzoltásnál közreműködni akar, aki közreműködni kötelességet érez, és közreműködik,

a legszebb, a legnemesebb cselekedetet teljesíti, mert a legszebb törvényt tartja tiszteletben, a legszebb törvény rendelkezéseit eszközli, azt a törvényt, mely párszóból áll csupán: »Szeresd felebarátodat, mint te magadat.«

A tűzoltósági intézmény humánus és szükséges voltát legfényesebben az bizonyítja, hogy annak eredete egész az ó korba nyúlik vissza. Már az egyiptomiak életében megvolt ez az intézmény s később a hatalmas római császárság idejében oly magas fokon állott, hogy például Augusztus római császár idejében 7000 főnyi, rendesen kiképzett rendörtüzoltó teljesített szolgálatot, az ember és vagyon megmentése érdekében.

Hazánkban azonban ezen intézmény nagyon későn született meg. Az első tűzoltói szervezet nyomaival ugyanis csak az 1834. évben találkozunk. Ennek azonban, hogy ily későn támadt fel a lakosságban a tűzoltói intézmény megvalósítása iránti óhaj, igen mélyreható és nagyfontos- ságu politika volt az oka. Magyarország ugyanis évszázadokon át a kelet és nyugat szüntelen, meg-meg ujuió harcának a központja, a kelet hatalmával szemben a nyugat kultúrájának megmentője, védelmezője volt és igy sem idő, sem alkalom nem volt arra, miszerint a belső hibák meg- szüntethetésére gondoljon; majd amidőn a kelet és nyugat hosszú harca az előbbi teljes veresége után megszűnt, a magyaroknak a lelkiismeret s a nyelv, mint legszentebb természet adta jog védelmezéséért kellett hosszú időn át harcolnia s igy újból nem volt idő arra, hogy a kívánatos intézmények megalakítására, létesítésére valaki is gondolhasson.

Magának a tűzoltói intézménynek napjainkban három neme van és pedig a magán, a társadalmi és a hatósági.

Minthogy a magán tűzoltói intézmény már a nevénél fogva is, elsősorban a magán érdekek szolgálatára van hivatva s igy a köznek javára csak a magán érdekek kára nélkül lehet, véle nem is foglalkozom, hanem reá térek a két másik nem ismertetésére s párhuzamot vonok e két tűzoltói intézmény között, annak megállapítása érdekében, hogy viszonyainkatismerve megállapíthassuk, az intézmény melyik nemének megvalósítása kívánatos előttünk.

Mielőtt fejtegetésekbe bocsátkoznám, kénytelen vagyok megemlékezni eddigi tűzoltósági intézményünkről s szükségesnek tartom annak életére és működésére lehető rövidséggel reá mutatni.

Mátészalkán eddig és évek óta önkéntes tűzoltói szervezet állott fent s működése ellen addig, amíg vaskezü és vas- akaratu ember volt közigazgatásunk élén s amig boldogult főparancsnokát, Béress Gyulát, az egyesek személyeskedése, személyes ambíciójuk kielégítésére irányuló törekvése el nem kedvetlenitett és visszalépésre nem kény szeritett, kifogás nem

Lapunk mai száma 8 oldal.

is merült fel. A Béress Qyula visszavonulása azonban az egyesület életét megbénította, továbbfejlődését megakadályozta. Nevezettnek visszalépése azonban nem ölte meg az egyesületet, sőt ha az alkalmas vezetőre tehetett volna szert, idővel fejlődése is előállott volna, mert az, hogy a kísérletezések után végre megtalálja az alkalmas vezért, a teljesen kizárt dolgok közé nem tartozott, az egylet bukását, megszűntét egymagában nem idézte volna elő. Megölte azonban az egyesületet egy kegyelemdöfés, mely kegyelemdöfésben Szálkái Sándortól, a mátészalkai kerület országgyűlési képviselőjétől részesült.

Szálkái Sándor ugyanis, amidőn az önkéntes tűzoltó egylet legutóbb megalakult, azért, mert annak tagjaivá oly egyének is beléptek, akik az iparoskör választmányi tagjai is voltak, iparosköri elnöki állásáról azon indokból mondott le, hogy oly egyénekkel együtt működni, akik az Ilosvay Endre hatalmát visszaállítani törekszenek nem hajlandó s hogy ezek vagy az iparos körnek, vagy a tűzoltó egyletnek legyenek tagjai.

Ezen fellépés öt tűzoltó egyleti tagban a visszalépés hajlandóságát teremtette meg s végeredménye az lett, hogy a tűzoltó egylet ereje, belbékéje megrendült. Majd a bandaalapitás szerencsétlen eszméjének egy véletlen következménye, a Sovány eset,, egészen eltemette az egyesületet.

Nem az önkéntes tűzoltó intézmény népszerűtlensége okozta tehát községünkben a tűzoltói intézmény eddigi szervezetének a bukását, hanem egyedül és kizárólag a korlátlan hatalom utáni vágya egyes embereknek, azoknak az embereknek, akik készek voltak a saját személyes hatalmuk emelése érdekében feláldozni a felebaráti szeretet ezen legideálisabb egyesületét.

Volt azonban egy másik oka is az eddigi tűzoltói intézmény bukásának, ez az ok pedig a tűzoltó adó volt. Ezen adó ugyanis teljesen egyoldalú és oly méltánytalan, oly igazságtalan adónem volt, mely nagyon is alkalmas volt arra, hogy az az intézmény, amelynek fenntartása érdekében szedetett, különösen a szegényebb néposztály előtt gyűlöletessé váljék.

A tűzoltói intézmény ugyanis a vagyon megóvása érdekében is és legtöbbször annak az érdekében áll fenn s ennek dacára a tűzoltói adó nem a megőrzendő vagyon értéke, hanem a kémények száma után szedetett. Kérdem most már, hogy a Péchy László házának leégése és a fellegvár egyik-másik házacskájának leégése között mily kárkülömbség van s hogy a fellegvárosi házikó tulajdonosára hányszorta nagyobb megterhéltetés volt a kémény után fizetni kötelezett összeg, a Péchy Lászlóéhoz képest?

Az önkéntes tűzoltói intézmény a felebaráti szeretet megnyilatkozására van ala-