Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-10 / 6. szám
2. oldal Mátészalka 6. (97.) szám. pitva. Tagjait azokból a lelkes polgárokból állítja össze* akik szent kötelességüknek tartják erejükkel és tudásukkal a köz szolgálatára állam, akik mindig anélkül is jelen vannak ott, ahol a felebarátaikat a veszélytől és károsodástól megóvni lehet. Ezen intézmény kiadásait a társadalmi Hton beszerzett jövedelmekből, a biztositó társaságok adományaiból s ha mindezek nem volnának elégségesek, a községi polgárok adóiból fedezik. A társadalmi utón befolyó jövedelmek és a biztositó társaságok adományaiba kisebb és gyakoribb kiadásokat rendszerint fedezik is s igy a község polgárság adója csakis a felszerelés, gépek és egyébb eszközök beszerezheté- sére szükséges. Tizenkét éve vagyok lakosa Mátészalkának s igy elég időm volt arra tapasztalatot szerezni, hogy megítélhessem, mikép az itteni polgárság veszély idején igyekszik felebarátja segítségére; miértis állíthatom, hogy községünkben, ha megfelelő erélyes egyént találunk, aki úgy le, mint felfelé egyaránt tekintélyt tud tartani, az önkéntes tűzoltóság újjászervezésének, újbóli megteremtésének semmi akadálya nincs Lássuk most már a köteles tűzoltóság intézményét. Törvény erejével biró rendelet, minden 18—40 év közötti férfiút köteles tűzoltónak minősít. Akik kötelesek egy évben 4 napon gyakorlatra megjelenni. Ez a rendelet azért látott napvilágot, mert akadt számtalan község az országban, ahol a legelemibb közkötélességröl sem akartak tudni, sőt sajnos még ma is van ilyen. Így szükséges, hogy legyen oly törvényes alap, amelylyel a közönyt meg lehessen törni. Jogot ad ugyanis ezen rendelkezés egyben arra is, hogy aki előirt kötelezettségét teljesíteni elmulasztja, a szolgabiróságok által, — bírságolások alakjában, — gyöngéd figyelmeztetésben részesüljön. Hogy ez a rendelkezés mit jelent Magyarországon, ahol fiatal, tapasz- , lalatlan egyének kezébe közigazgatási bírói j hatalom jut, — fejtegetni is felesleges. Ez a rendelkezés különben csakis ott válhatik be, ahol a lakosság száma csekély, | de ahol nagy a lakosság száma, ott j egyenesen kivihetetlen. A VÉLETLEN. — MONOLÓG. — Irla: Tóth Bálint.*) — Remélem, nem fognak kinevetni, ha nehány szót szólok arról, milyen nagy szerepet játszik az ember életében a véletlen. Egy nagyon csekély, számbaveheiőneksem látszó esemény, közvetve nagy dolgoknak képezheti az alapját és végeredményében egész életre kiható következményekkel járhat. Ilyen apró véletleneken épülnek fel a nagy események. Így például, ha Romulus és Remus csecsemő korukban megijednek a farkastól, hol van akkor a dicső Róma, műveltsége, a renesszán'sz és igy tovább?! Mátyás király asztalára kerül egy éretlen füge. Következménye : a mohácsi vész, a török rabság, a német uralom stb. stb. De ne is menjünk olyan messze! Egy angol színésznőnek megvillan a szeme. Elég mindennapi kis esemény. Eredmény — mindenki tudja — Portugália köztársasággá alakul. Különben közvetlen tapasztalatból is meríthetek. Sajnos, az én életemben az u. n. véletlen sohasem valami örvendetes eseményt hozott létre. Ellenkezőleg! Ha az én küzdelmem és szenvedélyteljes életembe valamikor a véletlen beleszólt, akkor az addigi jó is roszra fordult. Folytonosan és következetesen üldözött ez a rém. Diákkoromban ha néha elkészülve mentem iskolába, biztosan elmaradt az előadás. Ha egy részt szorgalomból előre megtanultam, azt bizonyára kihagyta a tanár, mint feleslegest. Egyszer éjjel a párnám alá rejtettem a *) Nagy sikerrel adatott elő Budapesten, a „Bethlen Gábor Kör“ (melynek a szerző egyik tisztviselője) egyik irodalmi estélyén. — A ezerk. Kevés lakossal biró községekben ugyanis kevés azoknak a száma is, akik köteles tűzoltók, a házak számához és méreteihez képest pedig az egyszerű szerkezetű tűzi fecskendkök és tűzoltói felszerelések is beválnak. Nagyobb lakosságú községekben azonban, mint például Mátészalkán is, ahol nehány emeletes épület van, erős nyoniásu s igy komplikáltabb szerkezetű fecskendőre s több komplikált szerkezetű szerelvényre van szükség, azoknak kezelését az előirt 4 gyakorlati napon elsajátítani lehetetlen De lehetetlenné teszi ezt az a körülmény, hogy itt közel 1200-ra tehető a köteles tűzoltók száma, akik közül, ha a Mátészalka és vidéke reményét valóra váltjuk át, akad talán 2—300, aki a megváltási ár megfizetésével, kötelezettségének ódiumo alól mentesülni óhajt. 900—1000 embert pedig, 4 nap alatt, nemcsak a felszerelések kezelésével, de magával a tűzoltói hivatás szükségességével sem lehet megismertetni. Ha tehát az előre látható örökbirsá- golások (mert hisz a mulasztók birságol- tatnak is) lehetősége ki is lenne zárva, — mivel az intézmény- hivatását betölteni úgy sem lenne képes s megalkotásával csak azt érnönk el, hogy 30—40 mester helyett 1000 kontárt kapnánk, a köteles tűzoltói intézmény ellen a legnagyobb aggályunkat kell kifejezésre juttatnunk. Rég hangoztatott kívánságunk a tűzoltói intézmény lábraallitása, de rajon- gani nem a köteles, sőt nem is az önkéntes alakjáért rajongunk, hanem ideálisnak és megvalósitandónak leginkább a hivatásos tűzoltók szervezetét tartjuk, amit pedig a rendőrséggel kapcsolatban kivihetőnek, megalkothatónak is vélünk. Ha azonban a hivatásos szervezet felállítását anyagi kérdések ezúttal lehetetlenné tennék, úgy a két rossz közül mindenesetre a kissebb rosszat és azt, amely nagyobb hasznot hajtana, tehát nem a kötelező, hanem az önkéntes' tűzoltóságot kívánjuk. Ellenezzük a köteles tűzoltó intézmény létesítését egyébként azért is, mert ez burkolt alakban ismét csak a méltánytalan tűzoltói adózást állítaná vissza. Azok ugyanis akik zaklatásnak magukat kitenni nem akarnák, kötelesek lennének megváltási összeget fizetni, amely egyenlő lenne, fiszerelmi vallomásomat, hogy majd reggel a szobalány meg fogja találni. Nem tudom, mi jöhetett közbe, de akkor az egyszer a szobalány helyett a háziasszonyom vetette össze az ágyat, s igy ő találta meg a keservesen összeizzadt ömlengést. És ez igy ment a jogász-években is. Egyik vizsgám előtt protekciót szereztem a legszigorúbb tanárhoz. Olyan boldog voltam ! Mégis csak jóra fog már fordulni sorsom 1 Abból a tárgyból nem is készültem. A vizsga reggelén vig fütyörészéssel lépkedtem fel. Drukkold kollegáim irigykedve néztek. »Ennek ugyan jól állhat a szénája!« Újságot vettem elő, s nyugodtan olvastam. Nemsokára jön a szolga és jelenti, hogy az én pártfogómnak ma éjjel meghalt a felesége, helyette egy másik tanár fog kérdezni. Képzeljék el ezt a hideg zuhanyt! Még amit tudtam is összezavartam. És végül ? Felkértek, hogy tegyem ismét tiszteletemet. Borzalmasan elbuktattak. Máskor meg egy hasonló nevű ökörrel tévesztettek össze, és kicserélték az osztályzatunkat. De ez még mind nem sok. Legnagyobb arányban éreztem a kellemetlen következményű véletlen csapását legutóbbi esetem alkalmával, mely megérdemli, hogy részletesen elmondjam. Irodában voltam akkor. Nem kellett sokat dolgoznom, elég jól éreztem magamat. Ehhez járult még, hogy nagyon bájos, szellemes leánynyal ismerkedtem meg, akinek szemnielláthatólag eredménynyel udvaroltam. Mihamar jóba lettünk. Csak az volt a baj, hogy rengeteg istenverte regényt olvasott össze, s folyton avval kínozott: mi az impresszióm ennél, annál az írónál. Persze nem tetszett neki a kritika, amit én egy soha nem is látott műről kigondoltam. Egyszer már Zéíhe azt bár a dúsgazdag bankigazgató, vagy bármelyik szegény ördöge a községnek. Végül ellenezzük azért is, mert Mátészalka és vidéke közönségének lelkiismeretéről szegénységi bizonyítványt kiállítani hajlandók nem vagyunk. A köteles tűzoltói intézmény létésitése ugyanis azt jelentené, hogy Mátészalkán nem akad 30 oly lelkiismeretes férfi, aki kész lenne, mint önkéntes tűzoltó a tűzoltást rendszeresen betanulni s veszély esetén idebarátjának segítségére, életének és v gyonának megmentésére sietni. Tűzoltóságra szükség van! S minthogy az önkénles tűzoltóság megalakításának akadálya nincsen, annak megalakítása érdekében minden lelkiismeretes községi polgárnak közreműködni kötelessége. Kötelessége továbbá a község képviselő-testületének az, hogy megteremtse az anyagi alapot, a tűzoltói szerelvényekre. Kötelessége a képviselő-testületnek arra is módot és alkalmat teremteni, hogy a tűzoltóság szerelvényeivel együtt nyomban megérkezhessen a tűz színhelyére, tehát kötelessége lovakról is gondoskodni. Gondoskodni pedig nagyobb anyagi áldo- \ zat nélkül is lehet, amire élő példa Nyírbátor nagyközség, ahol is négy kincstári lovat tartanak éppen a tűzoltói célokra, ami pedig végre ingyen megy a község tulajdonába. Talán e tekintetben követ- nőnk szomszédunkat. Óva intjük végül a községi képviselő- testületet, hogy amidőn a tűzoltói intézmény megvalósításának módja felett határozni fog, mérlegelje az eshetőségeket s szem- elött tartva a polgárság egyetemének fontos érdekeit, határozatát lelkiismeretének sugallata szerint úgy hozza meg, hogy az a polgárság egyetemének javára szolgáljon. A képviselő-testületi tagokat pedig kérjük, hogy az anyagi erők megszavazásánál ne a szükkebblüség, hanem a szük- 1 ségesség elösmerése legyen az irányítójuk, mert egy kis tüzeset is kellő óvatosság és erő hijján végzetes szerencsétlenségnek lehet a magva s belőle az egész község elpusztulása és számtalan emberélet megsemmisülése támadhat. Puskás Lajos. megkérdezteui tőle, hogy a kedvét, elvegyem Benic- kinének melyik regényében van az a közkedvelt részlet: »A gróf hátra tett kezekkel járt föl s le, a holdvilágnál újságot olvasva.« Képzelhetik kedvenc Írójáról igy beszélni! Majd agyonütött. De mégis kibékültünk. Sok más tekintetben ugyanis egy véleményen voltunk mi. Dacára annak, hogy mindig olyan különös ötletei voltak. Egy nyári délután sietve mentem irodába. Sikerült nagynehezen megszereznem Montechristo grófot, mely regényről Lili legtöbbet szokott beszélni s szerettem volna az irodában mielőbb elolvasni, mert a princi pár napra elutazott. Érdeklődéssel olvastam. Éppen ott tartottam, hogy a rablók betörnek Monte-Christo szigetére, midőn hirtelen megzavar a telefon csengő. Boszankodva veszem a kagylót. Kellemes női hang érdeklődik a principálisom után: mikor jön haza; milyen ember? Pár percig diskuráltunk. Végre is a bájos ismeretlen pirulva (nem láttam, de éreztem) bevallotta, hogy nagyon rokonszenvesnek talál igy telefonon keresztül, szeretne velem megismerkedni. Én ugyanarról biztosítottam, s előre örültem a találkozásnak. Kért, hogy iroda után mindjárt menjek el a kijelölt helyre. Szörnyen megörültem. Elmegyek, okvetlenül elmegyek. Micsoda tulfinomult ízlésű és tapasztalatu hölgy lehet ez, aki valakinek a szavaiból ilyen helyesen következtet, anélkül, hogy látná, gondoltam. Nem is olvastam tovább, idegesen vártam a 6 órát. Nem sokkal 6 előtt ismét szól a csengő. Már féltem, hogy talán ő akarja valami végett a randevút elhalasztani. Csalódtam. A bátyám jött fel hirtelen, fontos ügyben. Iroda után vár a kávéházban. Csaknem sírva fakadtam. Hát hiszen örülök, hogy itt van, de éppen most
