Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-29 / 39. szám

, 1 Oldal M ATESZAL K A. 89. (l30.) szári:. területén kívül laknak és így a község nyújtotta sok előnyben (járda, világítás stb.) nem részesülhetnek. Arányba állítva (ha a kisbirtokosoktól és az 1.— 4. alatt fel­sorolt adónemekhez hozzájáruló más fog­lalkozásunktól teljesen eltekintünk is) az 51,374 kor. 69 fillér adóalapot a 18,102 k. 46 fillérrel, melyet ebből — mondjuk: tisztán és egyedül — a gazdaközönség fizet, azt látjuk, hogy a gazdaközönség mindössze és legfeljebb egy kis 1u részben, a latájner, a kereskedő és az iparos pedig erős 3A részben járul hozzá községünk terheihez. Igazán sze­retnék liát tudni, milyen alapon jajdul fel gazdaközönségünk mindég a * magas köz­költség« miatt, és mért dédelgetett »papa kedvence« a gazdaközönség és mért mos­tohagyerek az iparos, a hivatalnok, a la­tájner, a kereskedő? Mielőtt a költségvetési tervezet mélta­tását befejeznék, még két tételéről, a ren­dőrség és a tüzérségre vonatkozó számá­ról kell szólnunk. A tűzrendészed kiadá­sokra 2400 kor. (XIII. 43 — 44 tétel) irá- nyoztatik elő (tavaly 3000 kor.); mig a belrendőrségre (XIV. 45—47 tétéi) 6008 kor. (tavaly 5500 kor ) van előirányozva. Ami ezt a 6008 koronás tételt illeti, hát nem habozunk kijelenteni, hogy 6008 fillért, sőt egyetlen fillért se ér rendőrsé­günk, amely csak arra jó, hogy hasznos küldönci szolgálatot Nteljesítsen az elöl­járóság tisztelt tagjainak. A rendőrség mai állapotában semmit se ér és értheílen előttünk, hogy Rohay mért nem veszi ke­zébe a tőle megszokott és elvárt erélylyel, odaadással és ügybuzgalommal a községnek ezt a nagyon fontos közkérdését is. Tudjuk ■jól, hogy egy kitünően képzett, kellően fel- szereit és parancsnokolt és nagyobb szám­ból álló rendőrcsapat fenttartása sok pénz­be kerül. De a nagyon jó és a nagyon rossz között van ám középnknőség is és ezt a közepes rendőrséget az előirányzott ösz- szegen fent lehetne tartani, ha első sorban is rendőrségi szabályrendeletünk volna Mindennek megszerzése egyáltalán nem ; tartozik a lehetetlenségek közé. Hiszen rendőrségi szabályrendelet-tervezettel fö- l jegyzőnk munkáját megkönnyítendő, ép­pen mi szolgáltunk. Dacára ennek, sőt dacára a szabályrendelet készítését elrendelő közel kétéves jogerős képviselő­testületi határozat rendelkezésének is: ez a rendelet sehol sincs, sőt főjegyzőnk úgy irtózik a rendőrségi szabályrendelet megalkotásától, mint az ördög a tömjén- füsttől. Igen sajnáljuk, de ezt az antipátiát egyáltalán nem vagyunk hajlandók respek­tálni és igazán nehezünkre esnénk, ha ezen a ponton a község közbiztonságának érdekében ellentétbe kerülnénk a főjegyző úr­ral, de mi sem holmi bakterrendszerbe, sem a mostani háziszolga-rendszerbe •— pláne a község drága ezrei árán — bele nem megyünk. Nekünk rendőrség kell. Olyan rendőrség — legalább is — mint amilyen Nyírbátorban, Kdsvárdán, Nagykállón, sőt — tudtunkkal — Fehérgyarmaton is van. Képzett, szervezett, fegyelmezett rendőrség a község közbiztonsági — és nem fulaj- tári szolgálatára. A tüzérségi kiadások 600 kor. esést mutatnak a múlt évhez képest. Nagyon helytelenül. Hiszen ha 600 kor.-val emel­kedett volna ez a tétel, minket még akkor se elégített volna ki, mert meggyőződé­sünk, hogy a mi tűzoltóságunk nincs a község mértékeinek megfelelően felszerelve. E nélkül pedig az uj ö. T. E. is éppen úgy végelgyengül, mint a régi. És ha ne­tán a sors keze ránehezednék e községre, a mulasztások átka szakadna nyakunkra. Csak azt nem tudjuk: ki vállalná akkor a felelősséget?! Végre a kiadások közt szerepel a telefon céljára megajánlott 1592 kor. is, amely azzal a reménnyel kecsegtet ben- nÓnkét, hogy a jövő év meghozza a várva- várt és vágyva-vágyott telefonhálózatot — hacsak addig fel nem fedeznek valami, a rendes telefont helyettesítő »épp oly jó« »sokkal olcsóbb« : soproni távbeszélőt. — jf? pót- és rendes költségvetés. —J7 „soproni“ járda. — jft képviselö-testület közgyűlést tart. — Mátészalka nagyközség 1911. évi pótköltség­vetését és 1912. évre szóló költségvetési terveze­tét Rohay Qyula községi főjegyző elkészítette. Úgy a pótköltségvetés, mint a költségvetési tervezet öntudatos és gondos munka eredménye s ha mégis hagy fent kívánni valót mindkettő, en­nek nem Rohay az oka. Úgy a pótköltségvetés, mint főleg a jövő évi költségvetési tervezet méltatását lapunk vezetőite­kén találja meg az olvasd. Itt mindössze annak hangsúlyozására szorítkozunk, hogy a legtöbb té­telt, nevezetesen a kiadások IV., VII., IX.. és XV- tetele alattiakat kissé bőkezűeknek találjuk s mint ilyeneket redukálandóknak tartjuk. Egyébként beszéljen maga a teljes pót- és az 1912-re készített költségvetés. 1. Pótköltségvetés az I9U. évre. Kiadások: 1. Állami adó 63'20 kor.; 2. útadó 6'02 kor.; 3. tisztviselői nyugdíj 127-96 kor.; 4. közműve­lődési pótadó 76 68 kor.; 5. jegyzői nyugdíj 204-50 kor.; 6. vasúti pótadó 153-38 kor.; 7. kisbirók fi­zetése 160 kor.; 8. Irodaszerek, nyomtatványok 200 kor.; 9. törvénykönyvek 100 kor.; 10. állami óvo­dákra 200 kor.; 11. utcai világítás 600 kor.; 12. ápolási költségekre 800 kor.; 13. népkönyvtárra 100 kor.; 14. állategészségügyi kiadások 3500 kor.; 15. Uizrendészeti kiadások 600 kor.; 16. belrendészeti kiadások 300 kor.; 17. városházépités és felsze­relés 3000 kor.; 18. különböző célú pdtadóra 153-38 kor.; 19. múlt évi tulkiadás 402-51 kor.; 20 népszámlálás költségeire 800 kor.; 21. községi fuvarozásra 500 kor.: 22. Csendőristállóra 6000 kor.; összesen 18047-63 kor. Bevételek: 1. Csendőrlaktanyáért 407-70 kor.; 2. Nagy Bertalan bérlete 405 kor. összesen .8/2-70 kor. Mérleg. Bevétel .... 812-70 kor. Kiadás .... 18047-63 kor. Páladéval fedezendő . . 17234-93 kor., vagyis 60001 kor. állami adóalap után 29 %• Elválás után. Elnémul a muzsika, ha szakod a húrja, Elnémult a szivemnek hite, imádsága. Néma bánatomban fájdalmas panaszom Nem érd már senki, Hangtalan fájdalmain: mért kell a világon Ima nélkül élni. Szerelmed volt az imám, a legszentebb hitem, Boldogságom nélküle hiába kérem. Elfordultál (ölem, nem kellek már néked Lelkem igaz álma, Elmentél, itt hagytál, más ölel már léged Ölelő karjába. Remegve, tusakodva, küzköd forró bensőm, Vérző lelkem fáj . . . úgy fáj . . . háborgó an, [gyötrőn. Vergődő szivemből uiólszor felzokog, Úgy zokog zalamil . . . Halálos láng jár át, nagy lélekfdjdaloni Észvesztő kínjai. Horváth Elek. A szatmári gazdasági kiállításról. — Saját kiküldött tudósítónktól. — A mi vidéki életünk egyhangú homályába fénylő sugarakat lövelt a szatmári kiállítás. E ki­állítás oly témákat dobott a szőnyegre, amiről mi, vidékiek is, mint a mi jelentőségteljes eseményünkről elbeszélgethetünk, a mihez mind­nyájunk hozzá tűd szőlani. De némi büszkeség is vegyül a kiállítást tárgyaló aktuális tereferékbe, annak a jóleső dicsőségnek az érzete, bogy a tinit vármegyénkben van ez az igazán érdekes, sokol­dalú kiállítás és a dicséretekből, melyek a kiállítást ezer meg ezer ajakról érik : mi is magunkra ve­szünk valamit s a siker melegében mi is szivesen "’sütkérezünk. Nem minden jog nélkül vesszük ki azonban mi szalkaiak és járásbeliek a részünket a dicső­ség és siker aranyhalmazából, mert városunk több jeles iparosa és járásunk nem egy mintagazdasága szerepel fényes sikerrel e kiállításon. Iparosaink munkájuknak legsikerültebb darabjait avagy oly készítményeket állítottak ki, melyeken speciális íz­lésük és egyéni tudásuk legjobban érvényesülhet. Vidéki földbirtokosaink pedig termésük legjavát, állatállományuk legszebb példányait tették köz­szemlére. Doby Antalról, városkánk egyik legrégibb uri- szabó cégéről kell első sorban is megemlékeznünk. Doby egy remek diszmagyarral mutatta be tudá­sát és valóban rászolgált megyénk arisztokrata, szakértő elemeinek dicséretére. Eüzesséry Zoltán müasztalos egy csinos kis virágasztallal vette ki méltó részét a sikerből. Radoszta Jenő lakatos ügyességének már többször adta tanujelét és az az előszeretet, mely- lyel a vidéki kiállításokon szerepelni szokott most sem hagyta cserben. Saját rendszere állal javított tűzhelyeit sok »háziasszony« és szakértő iparos ér­deklődéssel szemlélte. Tóth Bálint szíjgyártónk díszes, parádés nyer­get állított ki, mely a gazdaközönség körében élénk tetszést aratott, ugyanyira, hogy a csengő-bongó jó­szágnak már az első nap vevője is akadt. Nagy dicsérettel kell végül megemlékeznünk Weisz Mór és Tsa. helybeli szabócég ügyes, ame­rikai izü reklámja ól. Weisz Mór egyik jó alakú al­kalmazottjára szaoott egy igen csinos, elegáns frakk-öltözetet és t vy legújabb "div'atu, ízléses téli kabátot s ezt az él. reklámot szerepjltetie. Alkal­mazottja egy nagy, i égből készült szekrényben foglal helyet; előtte k',s asztalka, melyen divatla­pok hevernek. Az élő reklám hol leveti a kabátot, a frakk-öltöny szemléltetése végett, hol meg ismét fölveszi azt, hogy a téli kabát jó szabása is köz­szemlére tétessék. A jobra-balra forgolódást sem mulasztja el, hogy a szemlélő minden oldalról tüzetesen megvizsgálhassa a ruhadarabokat. A Weisz Mór és Tsa. cég reklámja váratlan érdeklő­dést váltott ki és mindég nagy tömeg áll a »ki- rakat«-ja előtt, a mit a szatmári szabók nem kis irigységgel szemlélnek. Ami az állat- es terménykiállitást illeti: erre visszatérünk még, most itt csak annyit, hogy bir­tokosaink közül Tisza Kálmánná kocsordi uradal­mának gyönyörű állatpéldányai; Jármy András igen ügyesen összeállított terménykiállitása; a Kiéin Móric tunyogi gazdaságából fölhajtott fajtehenek és címeres ökrök valamint Szilágyi Lajos jármi-i gaz­daságából kiállított sikerült terményminták érde­melnek említést és szereznek dicsőséget, elismerést — és reméljük jutalmazásokat is — szerényen szereplő járásunknak. * Összefoglalva a kiállításon szerzett tapasz­talainkat okvetlen le kell szögeznünk azon sajná­latos körülményt, hogy a kiállítás jelentősége iránt való érzék nincs még mindég nálunk a szükséges szélesebb körben kifejlődve. Bizony sokkal több ki­állító gazdára és iparosra számítottunk. Több elő­kelőbb birtokosunk, több számottevő iparosunk neve hiányzik a kiállítók lajstromából. Pedig el­tekintve a sok tanulságtól, termelőinknek és iparo­sainknak egyaránt, jelentékeny anyagi hasznot is nyújthatnak később az ily kiállítások s tekintetbe kell legfőbbképen venni azt is, hogy az ily kiállí­tásokkal az ország javát, azaoyira kívánatos köz- vagyonosodást idézik elő. Hermes. KÖZSÉGI-ÜGYEK.

Next

/
Thumbnails
Contents