Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-08 / 36. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 36. (137.) szám. De a fizetésjavitás iránti kérelem jogossága mellett szól az a körülmény is, hogy főjegyzőnk minden ellenszolgáltatás nélkül az állami anyakönyvek vezetésével járó nagyfelelősségü és sok munkát igénylő teendőkkel is terhelve van, mig az aljegyző ugyanezekkel, mint anyakönyvvezető- helyettes. Hogy mit jeleni ez : arra nézve csak annyit mondunk itt el, hogy volt idő, amikor hosszú hónapokon kérésziül a saját pénzén és kosztján volt kénytelen Rohay egy írnokot tartani magának, hogy az anyakönyvvezetői kötelességének épp oly pontosan megfelelhessen, mint jegyzői tisztének. Mert nem szabad elfelednünk azt sem, hogy addig, mig a jegyző urak fizetése stagnál és a természeti szügségletek horribilisen drágulnak, addig éppen ily nagy mértékben emelkedik a község fejlődése és szaporulata folyton a jegyzői teendők száma is. Micsoda igazság volna tehát az, sokkal drágább megélhetési feltételek mellett Ugyanúgy díjazni a több munkát, mint a kevesebbet a jobb megélhetési viszonyok között? De még az. ugyanoly díjazásról se lehet szó, mert 'pld. a főjegyző jövedelmének egy tekintélyes részét — amelyet a marhalevelek kiállítása révén húz — ez évre teljesen elvesztette az általános járvány miatt, amely az állatforgalmat megszüntette. Nem lehet tehát kétséges a monJottak alapján, hogy a képviselő-testületnek a fizetésjavitás iránti kérelmeket teljesítenie kell. Hiszen ezek az emberek mégcsak azt se érhetik el, hogy erkölcsiekben pld. rangban kapjanak némi kárpótlást. Mi szeretnénk takarékoskodni a községünkkel. Pláne úgyszólván vagyontalan község filléreivel. Tisztviselőinknek is mindenkor szigorú bírálói vagyunk. A jegyző urak kérelmét mégse tudnók megtagadni és Rohay köztéreni működése előtt most és mindég — érdemei elismertében — levesszük a kalapot. ■+{j H K K. “Coll és kard. Bevallja Ön, hogy folyton bántalmazzak, Hogy csapjuk, vágjuk Önt és a Lapot, De nincs benne csak „egy“ oly szócska, Mely „eljár ás“ *ra adna alapot. Az fáj hát Önnek kedves Kollega, Hogy „jogi sértés“-t hiába keres? No vágjon hát vissza — ha tud — tollal l Ily harchoz nem kell se kard, se deres . . . Mi mindég csak az igazat mondjuk S ezért betörné Ön hát a fejünk? A helyett, hogy papirost keresve Szellem sziporkákat szórna ellenünk? Az ész- és nem erö-nek harca ez. Mért Önnek mégsem toll a fegyvere ? Odavágni, sértő szavak nélkül: Ez ép a vic! Ennek van teteje ! » Eclaire. A tanév elején. Immár a nagy vakáci is elmúlt. Maholnap megnyílnak az iskola épület falai és meg kezdődik a komoly tanulás ideje. Elegendő volt két teljes hónap a pihenésre, mely idő alatt mindenre futotta. Áz agy pihenhetett, a test, a szellem üdülhetett, a lélek felfrissülhetett. A szorgalmas, komoly gondolkozásu ifjú bölcsen osztotta be vakációját. A termeszeiben, az isteni szabad ég alatt jártkelt, majd testét edzette, tornászott, úszott, közben jól meg választott könyvekkel szórakozott, hogy elméje se maradjon parlagon. Az ilyen ifjú aztán testileg, szellemileg, megedződve, megacélozva, vidáman és gondtalanul néz elé az uj tanesztendőnek. Tudatában van kötelességének, tisztában van céljával, jól tudja, miért tanul, tudja, hogy hivatásának kell szentelnie a most el következő idejét, hogy esztendők múltán pályája, foglalkozása, kenyérkeresete legyen, mert enélkül nem lehet meg élni a társadalomban, a hazában, az államban. Ha tisztességes, becsületes akar maradni, akkor tisztességes munkát is kell végeznie. A kik ennek a tudatában vannak, azokat nem kell félteni, azok nem elveszett gyámoltalan emberek, azok keresztül küzdik magukat idővel a nehéz és megannyi megpróbáltatásból álló életen. Az ilyenekből kötelésségtudó, józon gondolkozásu honpolgárok válnak, kiket nem térit el semmi és senki rögös és kísértetekkel teli útjaikon. Ezek az értékesebb elemet képezik. A másik csoport, sajnos, a nagyobb hányad a tunya, a rest, az akaratnélküli tanulókból áll, a kiken még lehetne segíteni, ha némi akaratot, hajlandóságot mutatnak a javulásra. Hol ez nem észlelhető, ott kárba veszett szép szó, szigorúság, ott hiába minden kísérletezés. A tanév elején tehát a hanyag, hányaveti, könnyelmű ifjúsághoz szólunk, hogy próbáljanak egyszer gondolkodni, elmélkedjenek cselekedetükről, ténykedéseikről, vessék latba a tanárok oktató szavait: gondolkodjanak, lássanak tisztán, szánjanak magukba és boldogok lesznek. Nem oly nehéz, o’v rettenes valami a tanulás. Egy kis kedv kell hozzá; másra nem szabad gondolni, ellenben mindig szem előtt lebegjen a nagy, a nemes, a szent cél: a jövő, melyben önmagunkról kell gondoskodni az életbe kilépő ifjaknak, és a létfentartásért bizony elkeseredett, kemény tusát kell vívni, de ezt elszántan, szilárd akarattal megvívja a józan ember és megelégedve gondol vissza az iskolában eltöltött esztendőkre, hol szintén kellett dolgozni, küzdeni, hogy valami vál- hassék belőle és vigasztalja az a tudat, hogy most az uj küzdelemben, az uj harcban már a régi, kipróbált vasakarat erőt viszi és ennek előbb-utóbb diadalmaskodni kell. A győzelem a kitartóké! — A vármegyei állandó választmáy f. hó 11.-én d. u. fél 4 órakor a vármegyei székház kistermében gyűlést tart. % — Szatmármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12:-én, d. e. 11 órakor Nagykárolyban rendkívüli közgyűlést tart. Azt hisszük : ez a közgyűlés fogja szállítani a kormány megrendelésére készült bizalmi nyilatkozatot tisztviselői szavazat- többséggel (amely nem rég ellenkező irányban bízott:) és fogja elítélni az obstrukciót. Ha jól megy, még a népjogok ellen és a katonai terhek mellett is felemeli szavát a »Hymnus« szerzőjének, Kölcseynek vármegyéje. Evőé ! — A helybeli iparos tanonciskola felügyelő bizottságának f. hó 5.-én Sprenger Ferenc segédtanfelügyelő elnöklete alatt tartott gyűlésén Hermann Józsefet igazgató tanítónak, Szoboszlay Pált közismereti tanítónak és Somogyi Arthurbuü rajz- tanitónak választották meg 3 évi időtartalomra. — Pályázatot hirdetett a mátészalkai járási főszolgabíró a járáshoz tartozó olcsvai köz- jegyzőségre, mely lemondás folytán üresedett meg. Az állás javadalma 1600 kor. évi fizetés és a körhöz tartozó Olcsva és Olcsvaapáti általányai és természetbeni lakás- és kerlhasználat. A pályázati idő tegnap járt le, a választást pedig Olcsva község j jegyzői irodájában ma d. e. 10 órakor ejtik meg. — Ajtatos bucsu-zarándokok. Jászi Oszkár, a nagytudásu szociológus, körülbelül egy évvel ez előtt lent járt MáriSpócson, tanulmányozni a búcsút szociológiái szempontból. Tapasztalatait s az azokból leszűrt eredményeket a Világ hasábjain mondta el »A magyar Lourdes« ciinü nagyon szép cikkében. Aki ezt a mély tudásra valló s tanulságos cikket olvasta, az tisztában van a mária- pócsi búcsúval s igy egyáltalán nem lepik meg az olyan esetek, mint amelyről itt most beszá| mólunk : Skiba László és Lázár Lőrinc kivándoroltak Amerikába. Odakünt valamin összevesztek s halálos ellenségek lettek. Egymás iránti hajlandóságukat magukkal hozták, amikor visszatértek az édes anyaföldre. Itthon azonban mindegyikük a maga községében élt, nem találkoztak lépten-nyo- mon, lehat szüneteit a perpatvar. Az egymás iránti gyüöletük azonban nem aludt ki. Sőt nagyon is magasra csaptak lángjai, amikor véletlenül a múlt héten összetalálkoztak Máriapócson —■ no nem a templomban ; no nem ott; hanem — a korcsmában. A két haragos csakhamar összetűzött és kést rántva Skiba két tárkával Lázárra támadt. Lázár azonban elvette Ski- bától a kést és valósággal fölvágta az ellenség hasát. X szegény ember rögtön meghalt, Lázárt pedig letartóztatták. — A járási állatorvosi állás Földes Li- pót oly tragikus körülmények közt beállott elhal- tával megüresedett. Úgy hisszük, hogy nagyon soknak óhaját tolmácsoljuk és állattartó gazdáink jó részének kívánságát fejezzük ki, midőn azon vágyunkat mondjuk itt el, mely szerint vajha városunk fiát, Róna Sándort, jelenleg berecki járási állatorvost nevezné ki, illetve helyezné át a miniszter a Földes Lipót örökébe. Róna, mint idevaló, itt született és itt nevelkedett ember teljesen ismeri vidékünket, ami nagy előnyére válik a járás állategészségügyének. Azon felül ritka szorgalmú és kitűnő szaktudással is rendelkezik. Róna — kinevezése előtt — rövid ideig már praktizált városunkban és igy volt alkalma gazda közönségünknek minderről személyes tapasztalatból meggyőződni. Hogy meg is győződött: mutatja az, hogy gazda közönségünk általános óhaja, hogy a Róna kezében lássa a járás annyira fontos állat- egészségügyét. — Újra tűz az Ecsedi lápon. Az Ecsedi lápon a napokban újabb tűz volt. Ez alkalommal a Mar- git-major pusztult el, elégett körülbelül 10 ezer kor. értékű gabona. A kár egy.része biztosítás révén megtérül. — Uj Iparvállalat Nyírbátorban. Nyírbátorban »Első magyar mügyapjugyár« céggel részvénytársaság alakult 100,000 koronás alaptőkével, melynek üzeme f. hó 1.-én kezdődött. A mi fekvésünk kedvezőbb, mint a Nyírbátoré, vasutaink is alkalmasabbak és azért mi mégse teszünk, mégse vállalkozunk, mégse merünk semmit. A mi tőkénk gyáva és jóval önzőbb, mint a töke általán lenni szokott. Pedig — megint csak azt mondjuk — ha nem fogunk iparosodni, ha még sokáig marad minden a mai állapotában s nem igyekszünk belfo- gyasztással pótolni az elveszetteket, úgy »itt éhen- halnunk kell 1« — Gonosz mostohája elől Encsencsre, a nagyapához menekült Nyirderzsből egy 7 éves kis fiú, akinek a sors kegyetlen végzése folytán az édes boldog gyermekévekben kell már éreznie a legdrágább kincset: az édes anya ölelő karjait. A szegény kis száuiüzöttel Nyírbátor határákocsigyártó és kárpitos MÁTÉSZALKA, Kossuth=utca. a „Takarékpénztárra!“ szemben. Legolcsóbb beszerzési forrás mindennemű kocsigyártó és kárpitos cikkekben. Használt kocsik magas árban vétetnek.
