Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-08 / 36. szám

M A T E 5 Z A \j K A

így fest a magyar ifjúsági kultúra az Ur 1911 — 12-ik iskolai tanévében. De reméljük, hogy nem sokáig lesz igy. Minden halad,—> még Magyarországon is—mért ne haladhasson hát az iskola is?

Kisemberek időtöltéséről.

Az iparosoknak, kisgazdáknak is meg vannak a maguk egyesületei, körei, ahol néha napján összekerülnek. Nálunk legkivállképen kifejlődött a társas élet (hol van annyi kávéház és korcsma, mint itt?) és főleg vidéken a legtöbb helyütt egyetlen szórakozási helynek lehet a kaszinói, körbeli összejövetelt nevezni.

Nem kell szépitgetni, nyíltan bevallhatjuk, hogy a kisemberek körbeli összövetelein sok mindennel foglalkoznak, sok mindenről esik szó, de a legtöbbjük minden komolyabb alapot nélkülöz és inkább káros mint hasznos. Politika — ez a legkedveltebb szórakozás — mulatság, [kalandok mesélése, kártya, ivás stb. napirenden vannak, csak épen a legfontosabb, legszükségesebb valamiről hallgatnak és ez a szakdolgokkal való komolyabb foglalkozás. A szaktudás, szakismeret fejlesztése, a műveltség, a képzettség bővítése ugyancsak ráfér a kisiparosságra, kisgazdákra.

Igen ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő, fia kisemberek összekerülnek kaszinójukban, körükben, hogy szakvitát rendezzenek, nem igen gondolnak arra, hogy egy-egy életrevaló, aktuális ! ötletet vetne fel egyik is, másik is, a miből aztán nagyszabású polémiát kezdeményeznének. Mindig akadna valami újabb és újabb téma, a ■melyhez hozzá szólni és az életben hasznosítani tudnának.

Nem akarjuk mindezzel azt mondani, hogy a kisemberek napi munkájuk után ne szórakozzanak, sőt a nehéz munka után a test és a szellem megkívánja a szórakozást; ártatlan mulatozás, időtöltés, egy kis olvasás (jó könyv, újság) kell. És ha már a szórakozásból is mérsékelten kivették a részüket, akkor következtetik a hasznos és értékes tanácskozás, a komoly szakdolgokkal való foglalkozás. Meg hányni-vetni lehet az ipar, J kereskedelem, a mezőgazdaság mai helyzetét, miben létét; a netáni bajok orvoslásáról mindenki elmondhatja a maga nézetét; jobbnál-jobb és

magasabb eszmék vetődnek felszínre ; a viták folyamán több figyelemre méltó kérdés merül fel, melyek gondolkodásra és újabb felszólalásra serkentik a többieket.

így aztán a komoly, szakviták és eszmecserék sok oly kérdést tisztáznak, miket azelőtt mély homály fedett s mélyeknek tisztázása közelebb vezeti a kisembereket boldogulásuk felé. A szabad időt tehát a kisemberek részint jó, egyszerűen megirt könyvek (irodalmi- és szakkönyv vek) és főleg szakújságok (egy fővárosi napi- és helyi lapon kivül) olvasásával töltsék egyrészt s ha már összekerülnek néha, ne feledkezzenek meg a maguk dolgaival való behatóbb foglalkozásáról.

Komoly gondolkodású, józan és öntudatos kisembernek soha se lehet unalmas mesterségéről okosan beszélni, arról beszédet hallgatni, tanulságos! szakvitákon megjelenni és ott az eszmecserékben részt venni.

A kisemberek komoly összejövetele csak előnyökkel jár és az ilyen időtöltés nem fecsér- lés, nem tékozlás, hanem gyümölcsöztető befektetés.

Községi-ügyek.

— Fizetés javítást kérnek a jegyzők. —

Mátészalka nagyközség képviselő-tesíüiete f. hó 10.-én d. u. 4 órakor a községháza tanácstermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal:

1. Járda épitő bizottság jelentése az aszfalt járda ügyében megtartott ajánlati versenytárgyalás eredményéről és ezzel kapcsolatban határozat hozatal az építendő munkálatok vállalatba adása iránt. — 2. A községi tulajdont tevő földek eladásáról felvett árverési jegyzőkönyv bemutatása és a felekkel megkötött adás-vételi szerződés jóváhagyása. — 3. Kir. Járásbíróság átirata a kincstár által bérelt hivatalos helyiségek bérletének meghosszabbítása tárgyában. — 4. Rohay Gyula főjegyző és Steinberger Sándor aljegyző fizetés emelés iránti kérelme. — 5. Az Í911 évi mén- lóalap számadás bemutatása és ennek alapján a községi fuvarozás teljesiiéseért járó összeg kiutalása iránt teendő inlézkedés. — 6. Hrabovszky Ferencné Illetőségi ügye. — 7. Szilák István illetőségi ügye. — 8. Weisz Mór és Garai Pál tele- pedési engedélye iránti kérelme.

3n. (127 ) szánt!.

Fenti tárgysorozat pontjai közül közelebbről minket csak az 1., 3. és 4. alattiak érdekelnek. Azok közül az első kettőt illetőleg már elmondtuk többször nézetünket, tehát itt csak hivatkoznunk kell azokra.

Ami pedig a fő- és aljegyző urak fizetésjavi- tús iránti kérelmét illeti: álljanak itt a következők:

Rohay Gyula több mint egy jó évtizede működik községünkben. Ez idő alatt mindenkor hivatása magaslatán állott, sőt e tekintetben olykor úgyszólván egyedüli volt. Községünk minden közkérdésével, közérdekével összeforrott. Szorgalma, tapintata, szakértelme közismert. Senki se tett többet nála városiasodásunk érdekében, melyért most is, úgyszólván igen csekély támogatás mellett, szinte fanatikus erővel küzd. Az aszfaltjárda, a kifejlesztett villany, a telefon, a vasúti egyenes ut ha létesülnek, jórészben a Rohay munkásságának eredményei lesznek csakúgy, mint a régi és uj községháza, polgári iskola felszerelése stb. stb. Mindezek a legjobb ajánlói a Rohay fizetésjavitás iránti kérelmének, melyre a »méltányossági csak »meg- adjuk«-kal felelhet,

De ezt kell felelnie, nézetünk szerint, képviselő-testületünknek is a Rohay kérelmére az »igazság« nevében is, mert lehetetlen le nem számolni azzal, hogy mig a legtermészetesebb szükségletek.- a lakás, táplálkozás és ruházkodás szükségletei az utolsó fél évtized alatt 60—80 %-os emelkedést mutatnak, addig azonban főjegyzőnk fizetése — és ez áll az aljegyző javadalmára is — stagnál. Már pedig a hús, a kenyér, a tej, a lakás, a téli gúnya nem leszolcsóbb a jegyző urak szép szemei kedvéért se s mivel enni, lakni, ruházkodni muszáj, képtelenek az alapfokon marad, fizetésből kijönni. Már pedig úgy a fő mint az aljegyző családos ember, akit szive és a jog egyaránt családjának is tisztes eltartására kötelez. A nincstelenig 'gy jön összeütközésbe az erkölcsi és jogi kötelmekkel s amelynek a meglevő rossz konjunktúrák között a gazdasági élet felborulása lesz eredménye.

Hogy ez mit jelent hivatalnok-embernél: azzal tisztában vagyunk. Anyagi gondokkal terhes fej- jel egy nagy község ügyeivel hűségesen sáfárkodni emberfölötti, tehát hihetetlen dolog.

A község első tisztviselőjének és legfőbb segítségének a meglevő gazdasági viszonyoknak megfelelő díjazást adni tehát nem csak Rohay Gyulának és Steinberger Sándornak, de épp ily mérvben a községnek is evidens érdeke.

«ult, akkor az előbb még kívánatos vőről a leve lekben már úgy emlékezett meg, mint valamely lutonál'ó banditáról, az illető hercegnőről pedig, aki miatt leányait mellőzték, mint valamely törvénytelen gyermekről — no mert a királyné épen- séggel nem válogatta meg a szavait.

Franciagyülöletére jellemező az a néhány sor, amit XVI. Lajos francia király kivégzése után irt Galo Marquishoz. Ez a passzus igy hangzik:

»Kívánom, hogy ,ez a gyalázatos nemzet darabokra szakgattassék, megsemittessék, a becsületétől megfosztassék, a porba sujtassék, — legalább is 50 esztendőre. A béke nem lehetséges addig, amíg Páris nem lesz egyenlő a föld színével. A franciáknak meg kell üzenni a harcot éietre-halára és azt végr$ is kell hajtani ; minden eszköz az erőszak* a ravaszság minden fegyvere, még a bűn is felhasználható, hogy ezt a szörnyet elpusztítsák, amelyik különben a trónt, a vallást, a tulajdont fogja megsemmisíteni.«

1796. junius havában a koalíciós hatalmak előbb fegyverszünetet, majd októberben békét kötöttek Boneparte Napóleonnal. A nápolyi királynénak ez természetesen sehogysem tetszett. Ekkor igy szólt:

»Itt vagyunk tehát békében és barátságban a legátkozottabb emberrel, aki valaha élt a földön ; világéletemben soha, de soha ki nem tudok békülni a franciákkal.«

A királyné és udvartartása a békekötés alkalmából megtartott ünnepélyes Tedeumról tényleg tüntetőleg távol maradt. Kevéssel utóbb családi gyász érte és amikor a római pápai hatalom ellen indított hadjárata is kudarcott vallott és újból menekülnie kellett, akkor végkép elkeseredett sorsa ellen. Leveleibe ekkor szinte dühöng, magát áldozatinak mondja és azt a kívánságát fejezi ki, hogy szeretné, ha török hordák teljesen elpusztítanák Nápolyi, amelyre még a pestis is jobb volna, mint a köztársaság uralom. Mikor azután 1799. vége felé Ruft bíboros ellenforadalma már bámulatos sikerrel járt és a királypártiak jutottak ismét uralomra, akkor igy ir:

»Akkor azonban (t. i. győzelem után) nincs fegyverszünet, nincs kegyelem, nincs békeszerződés a-nyomorultakkal. Utálom Nápolyi és összes bennlakóit a legalsóbb néposztály kivételével. Gyűlölöm őket annyira, hogy ha általános vérfürdőben pusztulnak el, még akkor kém sajnálnám őket, mert valamennyien megérdemelnék azt.«

A királyné 1880-ban leányaival együtt Bécsbe utazott. Itt gyanús előtte mindenki, üldöztetési eszméi támadnak, még női becsülete is szóba kerül Marchesi énekessel fennálló nagyon is bizalmas barátsága révén. Innen irt levelei telve vannak panasszal. Egyik levelében páldául ezt írja :

»Szeretem az uralkodó-párt, Bécset, a környéket, az országot, ahol születtem, az egész életmódot, — de bennük megbízni ? Jamais au grand jamais et jamais plus que jamais!«

A történelmi események későbbi fejleményei során mind inkább kifejezésére jut Napoleon elleni gyűlölete, amely sokszor durva, szenvedélyes kitételekre ragadja. Napóleont az egyik levelében »vérfertőző fattyu«-nak, »jaífai meregkeverő«-nek nevezi, aki »Egyiptomban mohamedán, Párisban katolikus, de mindenütt gazember. »Ugynebben a levélben Írja a következőket is :

»Megvagyok győződve arról, hogy nem természetes, hanem erőszakos halál vár reám és pedig Bonaperte szeretetreméltósága és ajándéka jeléül.«

1806. február havában jelent meg Napoleon hires prokiamációja:

»A nápolyi dinasztia megszűnt uralkodni. Fennállása Összeférhetetlen volt Európa nyugalmával és koronám becsületével.«

Karolina Máriának újból menekülnie kellett és ekkor minden követ megmozgatott, hogy Napoleon uralma ellen a hatalmát megmozgassa. Törekvéseinek hasznát azonban ó maga már nem élvezhette, mert később angol kényszerítésre Bécsbe kellett költöznie, ahol 1814-ben szivszélhüdésben halt meg. Halálát akkor még élő két leányán kivül senki sem gyászolta.

Szőnyeg és bútorszövet gyárosok

HAAS FÜLÖP ÉS FIAI Debrecen^ Piac-utca 59. szám*

Óriási

Választékban * Finomabb és olcsóbb szoba-szőnyegek, fali és ágy elé való szőnyegek, futók, ágy- és asztalteritők, hencser átvetők, * szövet és csipke-függönyök, applikált stoorok, ágy- és menyezetteritők, paplanok, gyapjutakarók és lópokrócok, úti takarók, kecske- és angora bőrök, rézágyak és függönytartó rudak, nemkülömben remek kivitelű Perzsa és Smyrna szőnyegek, átvetők és szobaösszekötők.