Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-28 / 30. szám
2. oldal. M a i' É 5 1 A L K A agrárius világot, mégsem hihető, hogy a termésbecslés és a termés-között akkora lesz az eltérés, mint tavaly volt. Ahhoz ez a hivatalos jelentés túlságosan későn érkezeit. A legnagyobb valőszinüség tehát az, hogy az idén igen is jó a termés. És ez különösen azért fontos és kell, hogy kedvező hatású legyen, mert ezt a meglehetősen bőséges esztendőt nem előzte meg az ínséges esztendők hosszú sora. A múlt esztendőben szintén szépen fizetett a föld, a gazdának igazán nincs szüksége arra, hogy túlzottan magas gabonaárakkal akarja megszerezni azokat a veszteségeket, amelyek tavaly érték. A külföldön is általában jó volt a termés, azok a hírek, amelyek a külföldi országokból érkeznek, szintén a termések hőségéről beszélnek. A gabonaárak felhajtásának tehát sem a szükségessége, sem a jogossága nincs meg. Az a vélemény, amely abban kulminál: kell hogy a gabonának ára legyen, ez a vélemény tarthatatlan. A búza megdrágulásával együtt jár minden élelemnek a megdrágulása is, ahogy a kenyér ára emelkedik úgy, vagy még jobban emelkedik a bus is, a lakás is, s azzal együtt a kereskedelemnek és iparnak minden terméke. Amit ez a birtokos, vagy kis gazda a gabonaárak felsró- folásával nyer, azt minden egyéb cikkeknél külön fizeti vissza. Nem igaz tehát, hogy a gabonaárak a lakosságnak hasznára van; ellenkezően, az az egész országra káros és csakis néhány laíifundi- umak az érdeke. A képviselő-testület rendkívüli közgyűlése. Megvalósult álmok, jfe/cr//. Villany. Nem is régen, ennek a lapnak hasábjain „Utópia“ cimmel egy tárca jelent meg es írója azt az álmát irta le, hogy Mátészalka állomására megérkezve, villanyfény, illetőleg ivlámpak fénye melleit kocsizott be a szép, széles aszfaltjardával szegélyezett egyenes utón a városba es megszállott a kényelmes „központi szállodában“ slb stb. Aztán — mint rendesen történni, illetőleg megírva lenni szokott — az Író felébredt — a sötétben . . . Es ime már majdnem azt mondhatjuk, hogy ez az álom valóra vált s hogy már csak az „egyenes ut“ kérdése az, amely megoldásra, mégpedig haladéktalan megoldásra var. A f. hó 22.-én tartott képviselő-testületi rendkívüli közgyűlésen tudomásul vetetett az asztaltjárdani vonatkozó törvény- hatósági jóváhagyó határozat s mert az ellen fellebbezés be nem adatott, a közgyűlés felhatalmazta utólagosan az elöljáróságot a járdaépítésre pályázatot hirdetni. A járdaépítési munkálatok ellenőrzésére a közgyűlés Almer Héla, FeLdtnann Ármin, Klein Andor és dr. Steinberger Samu képviselőtestületi tagok személyében bizottságot küldött ki, kik egyben az e hó 27.-éré kiíróit pályázati hirdetményre beérkezett ajánlatokat. is felbontva, azokról a f. hó 29.-ére összehívott gyűlésnek teszitek jelentést. A villany világítási szerződés tárgyalására kiküldött bizottság tette meg ezután jelentését és bemutatta a Szálkái Gyártelep már saját észrevételeivel ellátott szerződés- koncepcióját, javasolva, hogy a két szerződéstervezet közötti eltérésekre vonatkozólag a szakértő mérnök ismételten niegkér- deztessek s hogy addig a szerződés ne tár- gyaltassék. Szálkái Sándor képv.-test. tag ez előterjesztésre kijelenti, hogy az eltérések nem oly nagyok, hogy azokat kölcsönös jóakarattal áthidalni ne lehetne és kéri, hogy ez eltérésekre vonatkozólag a képv. testület hallgassa meg a szakértőjét, Rác Emil urat, kit utólagos jóváhagyás reményében a gyűlésre meghívott. Rác előterjesztését a képv.-testület meghallgatta és belátva, hogy az eltérések kiegyenlíthetők, a képv.-testületi közgyűlés a Szálkái Gyártelep szerződési feltételeit a további tárgyalás alapjául elfogadta és utasította a bizottságot, hogy a két szerződéstervezet közötti eltérésekkel kibővített szerződéstervezetet a f. hó 29.-én tartandó képv.-test gyűlés elé terjessze be. Egyben Markó Kálmán szatmári mérnöknek kiutalt a közgyűlés 300 koronát, a szerződés körüli munkálatáért. * Eddig volna beszámolónk e fontos gyűlés két legfontosobb pontjának letárgyalásáröl, most még csak néhány észrevételt akarunk fűzni mi is a Szálkái Gyártelep szerződés-tervezetéhez, még mielőtt az tárgyalás alá kerülne, illetőleg elfogadtatnék. Határozottan helytelenítjük és sérelmesnek tartjuk a szerződés azon kikötését, hogy a magánfelek 2 évig a gyártelep által tartoznak vezetékeiket szereltetni. Sérelmesnek tartjuk pedig azért, mert a tapasztalat bizonyította, hogy a gyártelep elegendő és szakképzett szerelő-munkással nem rendelkezik és néha napokig, sőt hetekig kellett várni a feleknek, mig a gyártelep a szerelést eszközöltette Sérelmesnek és érthetetlennek tartjuk továbbá, hogy a község, a községi-világitás pausáléján kívül mely — nézetünk szerint eléggé bőkezűen van 3200 koronában megállapítva — saját helyiségeinek világítását még külön fizesse meg. A községháza, a tűzoltó szertár és a községház bejáratának állandó világítása feltétlenül bevonandó ezen pausál összegbe. Egyébként örömünket fejezzük ki a világítás mérhetetlen fontosságú kérdésének ilyetén megoldása felett is reméljük, hogy a 29.-i közgyűlés módot fog találni ezen sérelmek orvoslására is. Tudomásul vette még a képv.-testületi közgyűlés a község által eladott földhordó helyek eladása felett felekkel kötött szerződések törvényhatósági jóváhagyását; kiküldte az 1910 évi községi számadások felülvizsgálására Almer Béla, \Veisz_ László és Franki Albert képviselő-testületi tagokat azzal, hogy észrevételeiket és jelentésüket már a jövő gyűlés keretében mutassák be, Tudomásul vétetett a gyepmesteri telep épi20. (121) szám, tök-e ? ügy hisszük nem, mert ez a látástól függ s ha pl. a szem mikroszkopszerkezetü lenne, már inások lennének a körvonalak is. Ebből következik, hogy a szépérzék is relativ és az esztétika relativ tudomány. Tudjuk tehát, hogy valami létezik, de azt, hogy lest-é, térben van-e, nem tudjuk. Csakhogy, ha test nincs is, mégis csak testnek, a terben tudjuk a dolgokat szemlélni. A tér ismét csak a testtel gondolható el, csak térben szemlélhetünk. Tér és test összeforrtak. Mindebből ismét csak azt látjuk, hogy ha a külvilágról szólunk szemlélési formákkal avagy csupán gondolatainkkal van dolgunk. Ámde kívülünk nem volna semmisem ? Mégis kell, hogy képzeteinknek valami megfeleljen a külvilágban ? S ép csak ennyit tudunk. Ez a »valami« lehet test is, de lehet más is. Azt mondottuk, képzeteinknek kell, hogy valami megfeleljen, oka legyen a külvilágban. De mily jogon állítjuk mi ezt? Hiszen az okság törvénye szintén csak gondolkodásunk, szemléletünk egyik formája; továbbá — ha az okság törvénye abszolút igazság volna — akkor sem lehetne szellemi jelenségekből (amilyenek a képzetek) kívülünk álló valóai világra (ami természeti jelenség) következtetni. Ezt már Descartes mondja. Megmaradjunk tehát Solipsismus álláspontján, miután még azt sem mondhatjuk, midennek kell, hogy oka legyen és hogy okozta összefüggések vannak ? Szerintem a solipsizmus már a következő jelenségeknél fogva sem fogadható el: Íme pl. egy város, amelyben tartózkodtam s amelyről képzetet nyertem, akkor is olyannak marad, ha elhagyom, hisz tudatomban is ilyennek marad a képzete s visszautazás révén e képzetet saját akaratommal feleleveníthetem. Más »Én«-ek ami már kívülem álló világ -— is léteznek az ínyeimhez hasonló képzeteikkel, továbbá felelősségre vonás, morális behatások ki viliről erednek. Más »Én«-ekről szerzett tapasztalatok — élnek, meghalnak stb. — is a külvilágról tesznek tanúságot. E tények bizonyítják azt is, hogy képzeteink s a külvilág között mégis csak léteznek okozati ösz- szejüggések. Avagy legalább csak e feltétellel érthetjük meg a lényeket. A külvilág tehát ránk hat. Tapasztalatból tudjuk ezt. Ámde mindennek dacára ismét kérdezhető : tapasztalat-e ez ? Milyen jogon állítjuk, hogy a Ding an sich reánk hathat? (A testek is csak képzeteink.) Csupán annyit mondhatunk, hogy valami csak kell, hogy szülje a fenti tényeket a lelkűnkben ? S mégis, ha az okozati összefüggést a fentiek alapján e hatással azonosítjuk, biztos előttünk, hogy a külvilág reánk hatást gyakorol. Abból azonban még nem következik, hogy abban is bizonyosak vagyunk, hogy a külvilág testekből áll-e vagy sem, hanem csak az, hogy valamit térben szemlélünk tehát valami van. Ä tudomány lehetősége is felteszi a külvilág létezését s e tényből indul ki. Végeredményben persze minden fo galom problematikus pl. a távolságmérés. Miután a tér fogalma bennünk van, létezik-e egyáltalján távolság ? Mach szerint test = a tulajdonságok összege. Nekünk olyanok, aminőknek mi észleljük, másoknak olyanok, aminőknek ők veszik észre. Ámde ha valami nekünk ilyen, másfajta iényeknek amolyan lehet, annak tőlünk függetlenül is kell léteznie. Detmer mondja: »Andere haben mit wir gemeinsame Bewustseinhalte«, amiből következik, hogy kívülem valaminek létezni kell. Láttuk, hogy a gondolkodás egyik formáját — az okság törvényét — talán nem éppen »csak« gondolkodási formának tekinthetjük, hanem ab- szoLut igazságnak. Nem következik-e ebből, hogy a gondolkodásunk, továbbá észlelésünk, szóval szemléletünk többi formáit is és érzékeinket is ab- solutohnak vegyük? S továbbá, hogy mindez — R. Weinman szerint — a külvilághoz alkalmazkodva fejlődött ki ?*) Ez az álláspont is lehetséges s akkor a külvilágról az is mondható, hogy testek. E kérdéseket mindenesetre véglegesen eldönteni nem lehet. Ám a materializmus —- éppen felületességénél fogva — anyagot s testet egyszerűen felvesz s nem gondol arra, vájjon a testek is nem inkább lényegben szellemi jelenségek-e, mint anyag? Az egész Mindenseg talán egy élő organizmus. (Hugo V.) Ám e nézettel, valamint a szel*) így tér s idő a valóságból elvonások, realitások Miért fejlődött volna ki olyan eszünk, amely a valóságnak nem megfelelően gondolja el a dolgokat ? lemi moniznuissal szemben kérdezhető: e nézet az izzó ősködtömeg felvételével hogyan vág össze? Mindamellett nem tagadható szerintem a szellemi világ létezése, amely talán az anyagával párhuzamosan létezett s létezik. Sok oly kérdés van a már említetteken kívül is, amely ezt, tehát spirituális álláspontunkat igazolja. Ha emellett a sok célszerütlenséget a természetben nem is tagadhatom — amire Büchner s társai oly nagy súlyt helyeznek —■ de a már említett spirituális jelenségek stb. sem ignorálhatók. S a fejlődés lehetősége! Mi hajtja a kozmost a fejlődésre? fajfenntartási ösztön hogyan s honnan jött az élő atomba ? Továbbá : az élet lényege l Áthasonitás, táplálkozás, hogyan történik s hogyan lehetséges ? Itt is valami reguláid erőnek kell lennie, hisz mint Flammarion mondja: az anyag a halottnál is ugyanaz, mint az élő lénynél. Igaz, hogy mind ezen, a spiritualizmust támogató jelenségekkel szemben ismét ott van az a tény, hogy a kultur ember is csak époly fejlődési processzus eredménye valamely geológiai korszakban, akárcsak az ázalék. Ha tényleg kiválósággal bírna, miért vannak nála az állatéval teljesen azonos élettani folyamatok, kiválasztás stb. ? S miért keletkezett oly későn az állatvilág után? Erre már Baumann reá mutat. Ősember, vadember s állat között nincs oly nagy különbség. Nem lehetne e kérdést is feltenni: Nem évezredes belénevelés okozza-e csupán, hogy Istent, lelket ma is felveszünk s e fogalmakat nem akarjuk mellőzni ? A mi Istenfogalmunk primitiv nép lstenfogahnából ered s annak csak újabb, tiszteltebb alakja. A spirituális álláspont azonban ezzel szemben felhozza azt a tényt — mire Ibmels s We'inel mutatnak reá — hogy a vallás lényegét szem előtt tartva, tapasztalhatjuk, hogy a vallásos ember és az ősember az istenfogalmához nem a filozofáló ész nyomán jutott, hisz az igazi jámbornak régente s ma is a bánatban van szüksége Istenére. Ez tehát az igazi Istenfogalom s nem az, amelyet félelem, démonok hite, természeti jelenségek szülhettek az emberősben. (Vége köv.) KÖZSÉGI-ÜGYEK.
