Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-28 / 30. szám

3. oldal.

M A T É SZÁL K A

30. (121.) szám.

tésére Schreiber Bertalan vállalkozóval 1911 május

3.-án kötött szerződés és felhatalmazta a közgyűlés az elöljáróságot, hogy az épitésre szükséges 3300 koronáról a f. évi pótköltségvetés keretében gondoskodjék.

Ezután a kir. járásbíróság vezetőjének átirata került tárgyalás alá, mely szerint az igazságügy miniszter ur a városháza évüleiét hajlandó HZ eddigi feltételek mellett további 15 évre bérbe venni, megtoldván a eddig! bérösszeget 500 koronával, az ipar- és kereskedelmi bank régi helyiségének a járásbíróság helyiségéhez való csatolása fejében. A közgyűlés elhatározta, hogy csak 10 éves bérleti szerződést köt és a telekárak nagyfokú emelkedésére, valamint a városház-épület adómentességének megszűntére való tekintettel a bérösszeget 5000 koronára emeli fel.

Jogosnak 2s méltányosnak tartjuk a közgyűlés ezen határoknál, de az 50 )0 korona bérösszeget keveseljük. Mert akkor, amikor községünkben A20Q—1300 korona bért is fizetnek egy 4 szobás lakásért, az állampénztár fizethet 6, sőt 7000 koronát is egy olyan helyiségért, mely a járásbíróság minden hivatalát kényelmesen befogadja. — Ha splendidek vagyunk, mikor járdóLtépMűíi, -nidalevilágítást csináltatunk, gondoskodjunk a bevételeink emelkedéséről is ! —

Tudomásul vette még a közgyűlés a községi főjegyző azon üdvös intézkedését, mely szerint a tűzbiztonság érdekében I’usittcii Ferenc, helybeli lakost napi 5 kprona bérösszeg fejében julius hó

15.-től október .hő 15.-ig szerződtette, hogy 2 lovával éjjel-nappal a községháza; udvarán "tartózkodjék.

Itt ismételtén 'kiemeljük' Rohay Gyula községi;, főjegyző dicsére írem éító.’íevékeiiységét, inelylyelugy. a járda-, mint a yilágitásv'üg.yét ’ mindéit-'erejével’' elősegítette s most a' tüzbiztQns.ág érdekébán tett ily fontos .iritézke.déáf.7;

A közgyűlés 'ézül’ánMiéhány illetőségi kérdést és telepedés iránti' Itégvépyt 'elintézve véget ért.

•fe .. ' ' Pont.- k i •. v th 1 ■■ • . • •

A közgyűlésen jelen voltak: Veres Lajos, Rohay. Gyula, Szálkái Sándor, Weisz Lajos, Schreiber . Bertalan, ifj. Péchy .László, Csizmadia József, Weisz Miklós, Feldman Ármin, Dr. Steinberger Samu, Weisz László, Csizmadia Ferenci Kovács Lajos’, Kerekes János, Doby Antal, Szabó Sámuel, Dr. Vida József, Nagy Károly.

Ipartestületi közgyűlés.

(P) Éveken keresztül foglalkoztam az iparosok ügyével s mondhatom, hogy legjobban ak- kor éreztem magamat, amikor az iparosok közölt lehettem, amikor az iparosság érdekében szerény tehetségemmel közreműködhettem abban a munkában, amely az iparos társadalom szellemi és erkölcsi erejének fokozására irányult.

Jóleső érzés hatott át a küzdelem láttán, amint egyes iparosok, — megértve a rohanó kor intő szavát, — az iparosok összeségé érdekében kifejtettek. S ez egyrészt impulzust adott és fel- leikesitett a munkára, és kényszerűéit arra, hogy mint iparos ember, — bár nem ipari foglalkozást űző, — gyermeke minden tehetségemmel oda álljak az iparosok mellé s segitsek igyekezetüket valóra váltani.

Elvitázhatatlan tény, hogy Mátészalka és vidéke iparosai nem bírtak azzal az értelemmel, amivel mint iparosoknak birniok kellett, bogy a külföld és a fejlődő gyáripar óriási versenyében megtudják állani a részükre kijelölt helyet. De nem is bírhattak, hiszen a tapasztalat szerzésre módjuk nem is volt, annak megszerzésére őket senki nem kényszeritette, mert a célrendszert megszüntető törvény, semmivel sem valósította meg a célhrendszer.két legtökéletesebb követelményét, a kötelező remekelést és a vándorlást.

Köztudomású tény, hogy a túltengő szabad’- ,......ság szabadossággá fajul s ha valahol káros a szabadosság úgy az iparosoknál fokozottan, az Az pari szabadosság ugyanis csaknem lehetetlenné teszi az' iparosok szakszerű nevelését és azt, hogy tökéletesen képzett, hivatását szerető, átérző és ... éftö iparos társadalom' fejlődjék.

..Iparosaink sajnos a szükséges tapasztalatokat és ismereteket nélkülözték s igy rendkívül jólesett látnom néhány rajongót, akik vállalkoztak arra, hogy legalább társas összejövetelek utján

némileg javítsanak a szomorú helyzeten. Jó! esett remélnem,.hogy idővel nem csak az uiaub iparos gene- rátió lesz tökéletes, de a inai is simulni fog.

Jelenleg az iparosok egy igen fontos s az ipari életre mélyen ható intézmény megalkotásával foglalkoztak, és pedig az ipartestület alakításával. Évekkel ezelőtt én is felvetettem egy alkalommal az ipartesteiét eszméjét abban a hitben, hogy az iparosok érettek, hogy ügyeiket maguk, teljesen önnálóan vezessék, sajnos azonban, amint a f. hó 23. án tartott közgyűlés lefolyása mutatja, nem pár évvel ezelőtt, de még ma sincsennek az iparosok ügyeik önálló vezetésére megérve. S ha az iparosok az ipartestük! jövőben való működésénél is igy viselkednek, mint ahogy a lefolytatott közgyűlésen, úgy az iparteslület célját szolgálni nem tudja és nem is tudhatja.

Ezen a közgyűlésen, a.szűk látókör és a szenvedelem volt a vezető és irányitó erő s az egymás megértésére irányuló törekvéssel találkozni nem lehetett.

A közgyűlést Dóri Manó előkészítő bizottsági elnök 10 óra után nyitotta meg s a jegyzői tisztet Nagy Géza töltötte be.

A. . határozat képesség megállapítása után Dienes, Dezső szolgabiró, iparhatósági biztos vette át az.:etnokiést s miután pár szóval ismertette a kö'Zgyués tárgyat, atadta a szót Szilágyi Gábornak, aki napirend élőit való felszólalás keretében hivatkozással arra, hogy az elnöklő iparhatóságii biztos egy előző gyűlésen már kinyilatkoztatta, mikép az iparosokat elég éretteknek tartja ügyeik önnáló vezetésére: felkéri az iparosságot, hogy emelkedjenek ki a közigazgatás gyámkodása alól s az összes TiS/tviseFozet az iparosok .közül válasszák meg,'

Dienes Dezső, reflektálva a Szilágyi felszóla- ,'lásában foglaltakra, azzal a kijelentéssel élt. hogy ,ő,a Suta Fal jegyzővé leendő megválasztását azért is -tartja ^kívánatosnak, minthogy . annak a sze- :mélye garancia arra, hogy ö ellenőrző, tisztének gyakorlásánál' nem lenne kénytelen örökösen az ipartestuleí nyakán ülni, ami sem neki, sem az .ipartestület tisztviselőinek kellemes nem leheti

Ezt a kijelentést kénytelenek vagyunk, mint égy alapos tévedésén nyugvót leszögezni. Az ipartestület ugyanis egy teljesen független testület. E testület vezetésébe az általa hangoztatott iparhatóságnak beleszólani joga nincsen is. Az iparhatóság ugyanis az ipariest illet mellett, csak a hozott határozatok felelt és kizárólag felebbezés esetén hoz határozatot, de azt meghatározni, hogy az ipartestület Gallus vagy Antracen tentát használjon, jóga nincsen.

Személyek iránti ellenszenv nélkül és azért szögezzük ezt le, mert ha iparosaink az ipartestület által biztosított szabadságot megvalósítani nem tudják, a tejes önnálóságot nem biztosíthatják, — sárba dobott pénz minden fillére az ipartestületi adónak.

Felszólalt még napirend előtt Komáromi Lajos, továbbá Bakos Károly, nagyecsedi iparos, aki arra kérte a jelenlevő iparosságot, hogy legalább két vidéki is kerüljön bele a választmányba.

Tíz iparos az elnöki, jegyzői, pénztárnoki és ellenőri áliásra titkos szavazást kért, amit elnöklő iparhatósági biztos el is rendelt, kifejezetten a fenti állásokra s két szavazatszedő bizottság kiküldése mellett felfüggesztette a gyűlést. Később azonban az a hir terjedt el, hogy a szavazás az összes betöltendő helyekre adandó le. Ez bár helyes dolog, mégis alapos és éles kousternációra szolgáltatott okot, mert különösen a vidéki iparosság nem tudta tájékozni magát, s utóbb szen- vedelmes vita fejlődött ki belőle.

A szavazatok 3 féle szavazólappal történtek, mindhárman elnökül Doby Antal, pénztárnokul Tóth Bálint, ellenőrül Petrócy József és ügyészül dr. Szepesy Károly volt ajánlva. A jegyzői állásra azonban egyen a Suta Pál, egyen Dercényl Károly, egyen pedig mindkettő neve fordult elő.

A szavazat szedés d-. u. 1 óráig tartott, amikor is a leadott szavazó cédulák lepecsételiettek s azok össze olvasása d. u. 2 órára halasztatott el.

A választás eredménye a következő:

Elnök : Doby Antal. Pénztárnok: Tóth Bálint. Ellenőr: Petrócy József. Jegyző: Suta Pál. Választmányi tagok: Képes Gyula, Rohács János, Varga Zsigmond, Cine József, Mátyus Károly,

Kun Ignác, Kállay István, Vasas András, Borbély György, Grünfeld Adolf, Lengyel Péter, Horváth Sándor. Pót. v. tagok ; Kubinyi Sándor, Mosolygó János, Eüzesséry Zoltán, Bartha S. Aladár. Számv. bizottság: Id. Weisz Antal, Tóth Árpád, Szilágyi Sándor, Pót. sz. vizsg. b. tag: Weisz Zsigmond.

R E K.

Társadalmi képek.

Gráz, julius hó.

Igazán nein tudom, vájjon csak egyéni benyomások, avagy tárgyilagos megfigyelések azok, amelyeket le akarok Írni. Olyan sokat olvastam és hallottam már a mi társadalmunk nagy hibáiról, fogyatékosságairól — hogy önkéntelenül is ösz- szehasonlitást kell tennem, ha egy más társadalmi légkörbe kerülök. Arra törekszem persze, hogy tisztán logikus követ- kezteteseket Írjak le, tekintet nélkül érzelmeimre.

Hogy egészséges és igázságos alapokon nyugvó társadalom keletkezzék, ahhoz a közérzület fejlettsége feltétlenül megkíván tátik. Ezt természetesen csak úgy érhetjük el, ha mindnyájunk eljutott az emberi egyenlőség elismerésének, tehát a legáltalánosabb emberbaráti szeretet érzésének fokáig. Ami pedig általános kultúrát igényel. Tehat csak őszinte és igazságos akarok lenni, midőn a mi tár- dalmi abszurditásainkat az általánosabb es magasabb kultúra hiányának tudom be.

Egy számtani vagy mértani haladvány középen levő tagjáról feltétlen bizonyossággal következhetünk az innen fölfelé nezve szabályosan növekedő, lefelé nézve csökkenő tagokra. Ha tehát a társadalom áramló fokainak egyikén megállunk és az ott találtakat figyelmesen szemléljük, jellemüket kiismerjük, akkor már nem is kell fölfelé és lefelé néznünk, az ottaniakra már biztosan következtetünk. Én próbáltam megfigyelni az itteni társadalmi állapotokat* körülbelül a középső fokon. Hogy milyen eredménnyeL azt Ítélje meg ki-ki alábbiakból és értse el a saját Ízlése szerint.

Az eltesebb úrnő kimegy felolvasónőjével a ,városi kertbe. Leülnek egy padra s kezdődik a felolvasás. Az ősz: matróna behunyt szemmel hallgatja az étdekes regényt, avagy apróbb elbeszéléseket. Előbb csak a közeli padok telnek meg hallgatósággal, majd körüláll- ják őket vegyesen, sok férfiak. Erősen figyelnek. Mikor egy fejezetnek avagy elbeszélésnek vége, az egymásra nézve teljesen idegenek komoly vitába elegyednek a stilus és a tartalom felett. S az úrnő megadja végül döntő véleményét. Hát nem megértő és szerető, mondhatni családias társadalom ez? Képzeljünk valmi ehhez, hasonlót nálunk?! Azóta a hölgy már régen büszke és lenéző arccal hagyta volna ott a „csőcseléket“.

Kimentünk egyik kolegámmal csóno- kázni. Jött a nővére is. Mi ketten egy nagyobb, a kisasszony egyedül egy kisebb csónakban. Később jött két ifjú, s a kissé eltávolodott lányt üldözni kezdték gyors evezőcsapásokkal. A leány állta egy ideig, a versenyt, de végre is ezek ketten voltak és férfiak, utolérték a kis jármüvet* odaszoritották a parthoz és óriási nevetés között magukhoz kapcsolták és úgy vitték a leányt körbe-körbe. A parton állók kitünően mulattak. Az én kolegáin is. Dicsérte a jó tréfát. Hogy a lány velünk van, sőt nővére és hogy ez tolakodás vagy efféle, eszében sem volt. Hanem aztán bekormányozta a mi csónakunkat a fiuk közé* úgy, hogy azok az idegen csónak orrától nem tudtak menni se jobbra se balra. Majd felborultunk mindnyájan. így aztán teljes lett a tré«