Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-20 / 3. szám
2. eldal. 3. (94.) szám. mást a legközelebbi törvényhatósági úttal kösse össze, ha törvényhatósági ut van s az összekötő ut költségét egy harmadrészben viselje. A vasúttársaság ezen törvényszerű kötelességéről a saját jól felfogott érdekében megfeledkezett, megfeledkezett róla a megye is, a községi lakosság pedig hallgatott és hallgatt. Áll ez természetesen Qyőrtelek községére is. Ha a befektetendő 214 millió nem hozna egy fillér jövedelmet sem, akkor is már csak közegészségügyi szempontból sem kellene egy pillanatra se halasztani az általános úthálózat kiépítését. A polgárság a különböző címeken befizetett adómilliók ellenértékéül méltán és jogosan megkövetelheti az államtól, hogy ha másért nem, a polgárság egészségéért hozza meg az áldozatot, az általános ut hálózat érdekében. De kétszeres joggal megkövetelheti az úthálózat teljes és azonnali kiépítését attól a vármegyétől, amelynek évente ezereket fizet útadó gyanánt. Ennél a kérdésnél nincs helye egyáltalán szűk- keblüségnek, e tekintetben csak egy lehet a követendő jelszó, tenni, cselekedni, de azonnal. A mai vármegyei útépítési rendszer mellett azonban, nagyon is a kétes jövő köd- fátyolképe az általános úthálózat kiépítésének reménye, de különösen az ez Szatmár- vármegyében. A megyénkben épített utak, utaknak nem nevezhetők, alapjukban teljesen rosszak, ugyannyira, hogy az évi tatarozási költségük meghaladja az építési tőkének 10 %-át. Ennek oka pedig az az egyszerű hiba, hogy az utak lehengerelve nincsennek, s igy a tört kővel beborított úttesten csak akkor járnak, ha a sártól mellette menni már nem lehet, s ekkor is az első jármüvei vágott csapáson halad a többi, s az úttesten ezáltal mindjárt kezdetben két árok keletkezik, ami pedig az utat egy év alatt teljesen megviseli, használhatatlanná teszi. — I jin, v----------—--------------------------------------A rósz útépítés okozta évi 10 %-nyi veszteség aztán úgy felemészti a vármegyei utadóalapot, hogy abból ugyan uj utak létesítésére édes-kevés marad s igy az általános úthálózat kiépítésére komolyan gondolni, a mai rendszer fentartása mellett nem lehet. Szerintem a vármegyének, ha komolyan óhajtaná az általános úthálózat kiépítését, két eljárás között kellene választania, és pedig vagy az utakat hengerelni, vagy a tört kö rendszerről a darabos kő lerakása rendszerére térjen át. Ekkor ugyams nem emésztene fel a fenntartás oly horribilis összegeket, s a fenntartársi költségek maradványai évenként újabb utak létesítésére lennének fordíthatók. Az általános úthálózat megteremtése nemcsak helyi, nemcsak megyei, de országos, még pedig igen nagy fontosságú országos érdek is s megvalósítása csak akkor remélhető, ha az országosan ren- deztetik akként, hogy az állam kölcsönből teremtse meg azt s a kölcsön amortizációját egyenlő mérvben viselje a község, a vármegye, a hadügyi kincstár és az állam, mint oly négy tényező, amelynek az érdeke elvitázhatatlan. Puskás Lajos. Á közigazgatási bizottság ülése. Ebben az évben pénteken tartotta első ülését Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága. A tagok teljes számmal jelentek meg. Az ülésen a szakreferensek a vármegye 1910. évi december havi állapotáról terjesztették elő jelentéseiket, ezenkívül megválasztották a közigazgatási bizottságnak a folyó évben működő albizottságait. Elnök Csaba Adorján főispán volt. Az albizottságok a következőleg alakultak. Fegyelmi választmány: Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, Kacsó Károly és Flacliy Gyula rendes tagok : Luby Béla Bodnár György póttagok. Árvailgyi felebbvitelü küldöttség: Dr. Böszörményi Emil, Dr. Falussy Árpád rendestagok; Luby Géza póttag. A főispán ebbe a küldöttségbe a maga részéről még kinevezte rendes tagokká: Jékey Zsigmondot és Madarassy Dezsőt, póttaggá pedig Jármy Andort. Erdészeti bizottság: Ilosvay Aladár elnök. N. Szabó Antal alelnök Kacsó Károly rendes tag. Il-od fokú erdei kik, bíróság: Jármy András, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond rendes tagok. Dr. Böszörményi Emil, Kacsó Károly, Plachy Gyula és Madarassy Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlásí küldöttség: Plachy Gyula, Jármy András, Luby Géza és Kacsó Károly rendes tagok. Munkásügyi bizottság: Dr. Böszörményi Emil, Madarassy Dezső, Jármy András és Jékey Zsigmond rendes tagok : Böszörményi Zsigmond, Kacsó Károly, Bodnár György és Luby Béla póttagok A megválasztottak nyomban letették az esküt. Az alispáni jelentés a következőket tartalmazza: December havában a megye területén a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető sajnálatos események történtek. Több betörés, rablás és gyilkosság történt, különösen a csengeri járásban. A bűncselekmények elkövetői a legtöbb esetben cigányok voltak. A szomorú közbiztonsági viszonyok oka, hogy a vármegyében kevés a csendőr. Feltétlenül szükséges tehát a csendé őrség létszámának szaporítása és egyelőre legalább négy uj csendörörs felállítása. Ily irányban a belügyminiszterhez felterjesztés fog intéztetni. Dr. Sárközy Andor avasi járásorvos állásáról lemondott. Lemondását elfogadták. A -törvényhatósági állatorvosi hivatalhoz a felhalmazott teendők ellátása végett egy állatorvosi gyakornoki állást rendszeresített. A január 1.-én élletbelépett uj rendőri büntető eljárásra vonatkozó átmeneti intézkedések megtétettek. Közegészségügy. A megye közegészségügyi viszonyai a múlt hónapban hanyatlottak. A megbetegedések száma az év végéig progresszive növekedett. Uralkodó betegségek a légzőszervek, hevenyhurutos és lobos megbetegedései. Járványok: Kanyaró hörghurut vörheny (Kocsordon, Bikszádon, Mátészalkán és Ópályiban.) A belügyminiszter Kovács János tulajdonát képezett nagyecsedi gyógyszertár Szondy Lászlóra történt átruházását megengedte. Taniigy. A kultuszminiszter Szinérváralján egy 8 tantermes és Szamoshidon egy 2 tantermes állami iskola építését, továbbá Lacfaluban 2 tanító lakás építését rendelte el. A kír. tanfelügyelő előterjesztést tett állami kisdedóvodák engedélyezése iránt. A mikolai iskola, az épületnek életveszélyes és közegészségügy ellenes volta miatt bezáratott. jV csókmámor tündére. Mámoros kéjtől liheg a lelkem Vad viharzugással terhes az agy És sasszárnyakkal csapdos felettem, Egy vágysóvárgott boldog pillanat . . . Pillanat, melynek lüzsistergése Vadul rohan át minden eremen Eljöttél édes, itt vagy hát végre Eljött a tavasz, a szent szerelem Te üdvöm, mindenem I Küzdöttem érted, megkaptam bérem A csókmámor tündére az egyén Pirosló vérem had ontsam érted A csábos csókok csodás éjjelén Bontsd ki a hajad, oldozd a ruhád Jer kárhozz el édes együtt velem . . . Égkék a szemed, csókveres a szád l Add át a lelkedett, éned nekem — Te üdvöm mindenem! ölelj és csókolj, hisz nemsokára Eljö érettünk a szikár halál A csontlegény, nézd már lesi, várja Hogy lecsaphasson és szivén talál Én nevetek, hisz gyönyörbe fulladt És csókba az egész vig életem Nem bánt semmi, csak csókoljon ajkad Csak te maradj itt örökké velem. — Te üdvöm, mindenem l R&dvány Ernő. Egy leány naplójából. Valiiban nagy próbára tett engem az Ur. Ismét vele kellett találkoznom. Egy elhagyott sir szélén térdelt. Valami elfeledett, szegény ember nyugszik alant. A kis fakeresztnek már csak roncsai feküsznek a sir dombon. Akiért senkisem imádkozik, a ki emlékének senki se szentel egy könnyet, azt keresi fel. Mily nemes lélek I És én ezt a férfiút akarom felérni. Nem, nem vagyok rá méltó. És mégis szeretem. Forróbban szeretem, mint atyámat, barátnőimet. Minden gondolatom, minden érzésem az övé. Reszketve kerültem ki az imádkozót; de ő felkelt és szemközt jött velem . . . E percben azt hittem, hogy reáin szakad a menybolt minden csillagával. Közel voltam az ájuláshoz . . . 0 észrevette megjelenésemet és szelíd hangon vigasztalni kezdett, hogy jó az Isten, ha ránk mérte a bánatott bizonyára megvigasztal . . . Azt hitte, hogy valami fájó visszaemlékezés borult a szivemre . . . Én nem tudtam felelni. Egész testemben dideregtem és zokogás volt a válaszom. — Nem háborgatom fájdalmában — szólott ismét ugyanazon a szelíd hangon és szomorúan ment tovább a sírok között. Csak midőn nemes alakja már eltűnt szemem elől csak akkor tértem magamhoz kábultságomból. Még most is hallom azt a lágy suhogást, a mit talárja okozott . . . Azt mondják, hogy a talár alatt is dobog szív . . . Hátha lehetséges? . . . De félre ti kisértetek I Ezután erős leszek. Ki irtok mindent a szivemből, a mi reá emlékeztet . - . De nem lehet . . . , * A temetői találkozás megrázta minden idegemet. Azóta mindig rosszul vagyok, pedig annak már féléve. Mindig fázom. Fejem pedig szétszakad a hőségtől . . . Beteg vagyok, nagyon beteg . . . Mindenki biztat, mindenki reményt csepegtet szivembe, hogy a szép május uj életet ad. Hiába biztattok! Már érzem a halál hideg kezét, a mint a tavaszi virágok között felém nyújtja, de én nem félek tőle. * Végső kivánataimat is leirtam. Talán már holnap későn lett volna. Valami sajátságos fény dereng körülöttem; még ezek a fekete betűk is rózsaszínben úsznak. A kezem részket; nem bi- rok tovább Írni, pedig még nem vagyok készen ... Óhajtom, hogy ő temesen el ... s midőn már a meggyötrődött test a sir mélyén pihen, akkor, akkor adják át neki e naplót. ❖ Eddig tart a napló, melynek mint egy befejezése megy végbe ma, a büszke Kincs Andor föld- birtokos ősi kastélyában. A. természet ismét fölébredt álmából, az erdőt megint ellepték a vadvirágok ezrei: de Ilona már nem gyönyörködhetik a vadrózsákban, nem merenghet a csalogány dalián, ő már halott ... Ott fekszik a sötét, ravatalon, mint egy angyal, nyugodtan boldogan . . . Kedvenc virágai feje fölé hajolnak, mintha súgni akarnának neki valamit. Oly sokan állják körül az ér* * koporsót, oly sokan siratják meg a letört virágot. Az apja nem sir. Végtelen fájdalmának nem szerezhet könnyebbülést a köny. Büszkesége, féltett kincse, egyetlen leánya költözik édes anyja mellé, a cypruslombok alá ... . Eltemették. Az ifjú káplán imái elhangzottak, az ősi sírbolt vasajtói csikorogva zárultak be . . . s a nemes szív, mfcly'Teddhetetlen maradt annyi lelki gyötrelem között is ott: maradt az ősök társaságában ... És temetése után a megtört atya teljesiti a drága halott utolsó kívánságait s vérző «zivvel adja át a jámbor papnak a szomorú naplót. Oly nehéz és mégis oly édes azt végig olvasni. Ée a mikor a végére ér, leborul a megfeszített Isten előtt és aztán könyben úszó szemekkel, ideti férfias vonásokkal irja a reszkető végső sorok alá az égbe röppenő választ: »Túl a síron viszont látjuk egymást.« Alpári Lajos. április 24-től, a BODON-féle telken két szobás úri
