Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-15 / 15. szám

2 oldal. MÁTÉSZALKA 15. (54.) szám. szertár s ahol az is van, nincs hit az or­vosban és nincs kenyér. Ég a falu. És égünk mi is a szenve­dések lázában, a lelki-testi romlásnak mi­atta. Jönnek a politikai pártok és egymás ellen uszítanak. Jönnek az osztályharcok és egymással szembeállítanak és jönnek újabb és könnyebb erkölcsök és mindent megrontanak. Ököritón halálba táncolt kö­zel 200 ifjú pár. De azoknak atestök égett meg. A városi ünnepi vasárnapesti bálok­ban leég a nép lányainak és fiainak a lel­ke. Innét terjed a legrettenetesebb erkölcsi ragály. Égünk, mindenfelé égünk. Az ököritói tűzvész messze bevilágít egy pusztuló világ rejtelmeibe. Ez a világ mi vagyunk, a magyarság. Az a régi rendi megyei magyarság, amely nem látja meg, hogy egy tűzveszélyes állásba va­gyunk mind országostul beszorítva, hogy százezrek menekülnek boldogabb idegenbe, százezrek a boldog túlvilágba és százezrek vesznek el a lelki nyomorban. Ököritón egy hatodrésze elveszett a falunak, de na­gyobb része még megmaradt. És együtt vagyunk még az egyházban és az ország­ban a milliók. A rémes eset felrázott; ve­gyünk hát jobb lelket magunknak. Siessünk részvéttel, könyekkel, ha szükséges, áldozatokkal a szerencsétlenek segítségére. Segítsünk gyászolni véreink­nek, hitsorsosainknak. De ne maradjunk csak a puszta gyásznál. Az ököritói tűzvész vi­lágánál tekintsünk messzebb és lássuk meg a pusztuló magyarságot. Elvász a nép, tönkre megy ez az ország. Ne hagyjuk és építsünk körülöttünk más országot, a lel­kűnkben más világot. Fogózzunk erősen a hit kősziklájába, m«rt ég a falu, ég a magyar világ. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága a múlt pénteken délelőtt Csaba Adorján főispán elnöklete alatt Nagykárolyban ülést tartott. A fővárosi lapok különböző tudósításaival szemben ezen az ülésen lett pontosan bejelentve az ököritói katasztrófa halottainak és sebesültjei­nek száma. A közigazgatási bizottság üléséről részletes tudósításunk a következő : Papp Béla és Böszörményi Emil kivételével teljes számban voltak jelen a tagok, kik a terembe lépő főispánt melegen üdvözölték. A főispán rö­vid üdvözlő beszéddel elfoglalta az elnöki széket és hogy a bizottság munkája a jövőben eredmé­nyes legyen, a tagok összetartását, az ő elnöki működésének támogatását kérte. Az alispáni jelentés bevezetése a szokott ke­retekben mozog és részletesen ismerteti az ökö­ritói tüzkatasztrófát. A fővárosi lapok közléseivel szemben, melyek a közigazgatási hatósági köze­geket ez ügyben hanyagsággal, kötelességmulasz­tással vádolják, a jelentés megállapítja, hogy mu­lasztások egyáltalában nem történtek s minden arra hivatott közeg férfiasán, becsülettel teljesítette kötelességét. Elnöklő főispán indítványára a bizott­ság a tüzkatasztrófa áldozatai családjának rész­vétét fejezi ki. Az alispáni jelentés a továbbiakban közli, hogy a Szamos, Tisza, Kraszna folyók kiöntése folytán a szükséges árvíz elleni intézkedések meg­tétettek. A jelentéshez Luby Qéza szólalt fel, aki bi­zonyos kivándorlási nyomtatványok ügyében inter­pellált. A felszólalásra dr. Péchy István főjegyző válaszolt, ki is röviden kimutatta, hogy Luby pa­naszos interpellátiójának semmi tárgyi alapja sincs. A kir. tanfelügyelő helyettese jelenti, hogy az iskolalátogatások ismét megkezdődlek. A tan­felügyelőség a múlt hónapban 22 községben 39 tanitó munkáját vizsgálta felül. A tanítást illetőleg néhány helyen súlyos mulasztás volt tapasztalható. A túlzsúfoltság és az egészségügyi hiányok meg­szüntetésére vonatkozó intézkedések [megtétettek. A tanfelügyelőség rendelete alapján Széchenyi Ist­ván halálának 50-ik évfordulója alkalmából gyász- ünnepélyek tartottak. Jelenti a tanfelügyelő, hogy a nagysomkuti állami iskola mellé önálló szakta- nitós gazdasági népiskola létesíttetett. A törvényhatósági főorvos előadta, hogy a leg­pontosabb hivatalos adatok szerint a mai napig a katasztrófának összesen 325 halottja és 99 sebe­sültje van. A sebesültekből kórházakban 81 van elhelyezve, 18 pediglen magánházaknál ápoltatik. Legtöbb sebesült a fehérgyarmati kórházban van, a hol az orvosoknak a budapesti mentőegyesület kirendeltsége segédkezik. A jelentés részletesen felsorolja, hogy melyik községből mennyi halott és sebesült van, mely kórházba lettek utóbbiak elhelyezve és az alispáni jelentéshez hasonlóan szintén megcáfolja a fővárosi lapok vádaskodó hireit, kijelentvén, hogy a hivatott összegek a mentésre és ápolásra vonatkozólag minden lehe­tőt elkövettek, de az intenzív segély azért nem volt lehetséges, mert a sebesültek valósággal buj­káltak a hivatalos emberek elől, úgy, hogy való­ságosan fel kellett őket kutatni és erőszakkal venni ápolás és gyógyítás alá. A sebesültek felkutatása és az ápolás körül Németh Jenöné úrnőnek és Péchy Lászlónak vannak érdemei, kiknek a bizott­ság köszönetét szavazott. Losoncy Sándor dr. csen­ged körorvos ellen, mert az ápolási szolgálatra : megjelölt helyét rövid időre elhagyta, a bizottság ! fegyelmi vizsgálatot indított. A főorvosi jelentés kapcsán Csaba Adorján főispán indítványára a bizottság — tekintettel ar­ra, hogy az ellenkező híresztelésekkel szemben a segélyezésre szorultak száma nem várt mérték­ben növekszik — elhatározta, hogy a kormány­hoz az országos segélyakció megindítása véget felterjesztést tesz. A segélyezés mérvének eseten­kénti megállapítására albizottságot küldtek ki. en­nek elnöke Csaba Adorján főispán, tagjai: Szálkái Sándor, Madarassy Dezső, Luby Qéza és Jé- key László. Ugyancsak e jelentés kapcsán Madarassy Dezső indítványára a bizottság elhatározta, mi­szerint az ököritói tényleges katonai szolgálatban álló legénység végleges szabadságolása iránt az illetékes hatósághoz felterjesztést intéz. Ez a fal­terjesztés már a közel napokban meg is lesz téve, mert a főispán még az indítvány megtétele előtt elrendelte, hogy a szerencsétlenség által sújtott községekből tényleges szolgálatban álló katonák­ról hozzá kimutatást terjesszenek be. Szálkái Sándor nemcsak a felolvasott főor­vosi jelentésből, de a saját személyes meggyőző­déséből Js tudja, (?) hogy a közig, hatósági közegek a tüzkatasztrófából kifolyólag mindent megtettek, ami hivatali kötelességük és ami az emberiség és a humanizmus szempontjából megtehető, indítvá­nyozza, hogy a fővárosi sajtó által alaptalanul meghurcolt közegeknek elégtélel adassák, még pe­dig úgy, hogy a megvádolt közegek kötelesség- teljesitéset a bizottság megállapítja és az erről szerkesztendő nyilatkozatot a fővárosi lapoknak megküldeni. A bizottság ily értelemben határozott és a nyilatkozat szerkesztésével dr. Péchy István vármegyei főjegyzőt bízta meg. és nincs más intelligens ember a faluban. Pénzt még áldozunk valamenyit, de kiáldozza fel kényelmét, rendes megszokott életmódját, hogy kimenjen egy pár napra rossz, falusi kényelmetlen viszonyok közzé, a szerencsétlenek lelki-vigaszta­lására ? Ez már sok volna! . . . ★ De mégis! özv. báró Kemény Béláné Brix- enből levelet irt dr. Csatónak, hogy szívesen el­jönne a betegek ápolására Ököritóra, akár több hétre is. . , . Hogy írjon neki dr. Csató, . . . hogy sürgönyözzön . . . Hogy nagyon szívesen jönne .... Ha az arisztokráciának ilyen nemeslelkü hajtásait látjuk, csak bámulattal, irigységgel tekinthetünk rájuk. Hiába, erre nem mindenki ké­pes ! S ez is igazolja Spencer átöröklési törvényét. A századokon átfinomult, anyagi gondoktól ment, magasabbrendü élet átöröklött nemes hajlandó­ságait. Nem tudjuk mit irt dr. Csató báró Kemény- nének, de mi azt üzenjük, hogy csak jöjjön, ha nem is a sebesültek ápolására, de a szerencsétle­nek vigasztalására. Binom leikével, magasabb vi­lágnézetével igen sok vigaszt csepegtethet a sze­gény, szerencsétlen emberek leikébe. * Budapestig nyugodtan jöhet báró Keményné. De Budapesten a lapokból elrémisztő adatokat fog olvasni Mátészalka kiimájáról és bizonyosan sok téli ruhával szereli fel gardróbját. Mert a fővárosi lapok a mátészalkai időjá­rásról mindég kapnak bizonyos feltűnést keltő sür­gönyt. S mindég kölönösen Mátészalkáról sürgö- nyöz a tudósitó. Nem csodálkoznék rajta, ha a kormány nemsokára Mátészalkán egy meteoroló­giai intézetet állítana fel, mert Mátészalkán: Télben nagvon meleg van,” Nyáron nagyon hideg van, Tavasszal esik eső, Ősszel meg fuj a szellő. Mikor lesz már Mátészalkán jó idő? * Az Ököritón szerencsétlenül járt mátészalkai árvákra mégis talán jó idők járnak T. i.: az özv. Róth Lipótné árváit felvették a pesti zsidóárvaházba. A szegény narancsárus, ki még halálában is a kosarat szorongatta karján, talán nem is gondolta, hogy az a kosár narancs hozza meg neki minden vágyát. Gyermekeinek a biztos, jó ellátást és nevelést, neki pedig a szenvedések­től való megváltást ... Hogy gyermekeit a pesti árvaházba felvették, azért a dicséret és hálás elismerés egy helybeli nemesszivü úri asszonyt illet, ki már másodízben mutatta ki nemesszivüségét. Mind a két jesetben más vallásuakkal szemben, fényesen dokumentálva azt, hogy hü követője, a hamisitatlan krisztusi tannak, a felebaráti szeretetnek. Péchy László egy fényes palotát épitett vá­rosunkban. Eltekintve a város szépészeti szem­pontjától, közönnyel néztük ezt az építkezést, mint amilyen közönnyel nézi az ember egy gaz­dag ember terjeszkedését. Most felesége őnagy- sága ezt a palotát újból építi, egy láthatatlan fé­nyes burkolattal veszi körül, a közönség elismeré­sének és szeretetének hatalmas páncéljával, mint olyan helyet, a honnan a szeretet magasba lobogó lángja sugárzik ki . . . Péchy László nemes em­ber, cs. és kir. kamarás is lehetne, de milyen ki­csi ez a nemesség ahhoz a legeslegfelsóbb elös- meréshez képest, melyben Péchy Lászlónó része­sül a legmagasabb helyen, a hol egy óriási könyv­ben a nemes lelkek cselekedeteit tartják nyilván?!... A .... L k ........FRANKL HÖR FIA CZÉG ~ ér tesíti a vevöközönséget, hogy TAVASZI UJDOMSAGAI RAKTÁRRA ÉRKEZTEK.

Next

/
Thumbnails
Contents