Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-15 / 15. szám
II. évf. 15. (54.) szára. április hó 15. TiRSABALiai HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Ki ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Kgész évre — — —■ — — — — 8 korona. Félévre i<orona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. — Egy szám ára 20 fillér. —---Felelő s szerkesztő: Dr. VIZSÖLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Csaknem négyszázan vesztek el Ökö- ritón a húsvéti rémmáglyán. Beieágett a bálteremmé alakított régi nagy állásba a falu hatodrésze. Családok maradtak gyermekek nélkül, gyermekek szülék nélkül és házak lakók nélkül. Husvét este óta mindig szólnak a harangok. Elébb a kigyuló fényes tűzre, azután az életkialvását jelentő fekete gyászra. Azóta mindég temetnek, fél Szatmár vármegyében temetnek. Az egész egyházkerületben gyászolnak és az országban könyeket hullatnak. Elégett a falu szine-java, virága, fiatalsága. Deli ifjai, szép szüzei, szerető édesanyái, porrá lettek egy szempillantás alatt. Mint az első keresztények és mint a rni őseink a máglyákon, mint az ostromlott városok lakói bezárt házaikban, utolsó menedékül vett templomaikban: rettenetes tüzhalálnak estek áldozatul. De azok hitökért, a szabadságért estek áldozatul. Az ököritói rémes éjszaka áldozatainak keserves kinhalálát még az eszme erkölcsi ereje és vigasztaló hatása se képes megenyhiteni. Mégis! Mert nekem úgy tetszik, hogy ez a borzalmas pusztulás a régi Magyar- ország pusztulásának a szimbóluma is. Az ököritói tűzvész, mint valami rémületes máglya fénye messzire ellátszik és a régi rendi világ nyomorúságaiba is bevilágít. A felgyűlt álláscsürböl kihangzó segélykiáltások, amelyek mintha belefagytak volna a szerencsétlen lakosok fülébe, azóta is állandóan hallatszanak, már régóta hallatszanak. Én hallom, amint a tűzvészre szólnak a harangok, amint terjed a rémkiáltás: ég a csűr, ég a falu ! Ég a magyar világ! . . . Ég a nyomorúság füzében és pusztul vagyonilag. Minden értékét felszívja a város és feléli az állam. Kpfdús lesz a jó falusi magyar nép és öröklött vagyona kapzsi idegen népre száll. Ott pedig, ahol az öröklött vagyon kevés, megöli a sok kötött birtok. Ég a falu és népe lassanként mind hazátlanná lesz és idegenbe vándorol. Ég a falu, csak a megye nem látja és nem veszi észre. Mint ahogy nem vette észre se biró, se jegyző, hogy a régi tűzveszélyes állásban nem szabad lett volna táncra összegyűlni és a könnyen éghető szerelvények között tüzet s lámpákat gyújtani. Pusztul a vidék. Ha minden kivándorlónak harangoznának: minden faluban állandóan zúgnának a harangok, olyan gyászos kongással, mint most Ököritón, Ecseden, Qyórteleken és a többi gyászos helyeken Szatmár vármegyében. Vészre szól a harang, ég a falu, ég a betegség lázában. Indiából hallunk oly híreket, mint amilyeket legközelebb Biharmegyéből, az ország egyik legnagyobb vármegyéjéből vettünk. A tífusz minden faja pusztított ott, de elsőbben az éh tífusz. Azóta Máramarosban is halnak az emberek, és éheznek a hajdu- megyei Balmazújvároson is és nem birnak a ragálylyal az ország fő és székes városában sem. A körorvosi állomásoknak egy része be sincs töltve. S ott, ahol városok vannak (20 községre egy), ott nincs gyógyMátészalkai hullámok. Mátészalkán még mindég az ököritói szerencsétlenek tragédiája nehezedik a lelkekre. A húsvéti rémes szerencsétlenség hullámai még nem simultak teljesen el.' S még sok husvétnak kell jönnie, hogy erről az iszonyú katasztrófáról meg ne emlékezzünk. A pesti lapok még mindég hasábokat írnak róla. Aztán jönnek a bölcs tanácsok, mint »eső < után a köpenyeg.« Jön a babona is a »Halley üstökössel.« A vallási babona a sok szerencsétlenül járt által nem fizetett >párbér«-rel. Ez ezt mondta, az azt mondta. Ki nem mondott még valamit? A vármegyei főorvos ur például azt mondta, hogy ha egy orvos és patikus lett volna Ököritón, nem történhetett volna ilyen nagy szerencsétlenség. Ez a nyilatkozat annál szebb a főorvos ur szájából, mert hiszen tudvalevő, hogy a főorvos ur ez előtt egy pár évvel még körorvos volt és Nagykárolyból kezelte négy-öt falu betegeit. De uj világ következett és a régi főorvosnak, ki hatvanhetes alapon kezelte betegeit, menni kellett. Változtak az idők» változtak az emberek és változtak a yélemények. S a változás örök. Hát hiszen szó sincs róla, jó volna, ha minden faluban volna orvos és patikus és a legböl- csebbj nyilatkozat az, mely ilyen lehetetlenségekbe burkolja tanácsait. De hát milyen orvos és patikus tudta volna megakadályozni a szerencsétlenséget ? Én kedves olvasóm, úgy képzelem, hogy a főorvos ur egy akrobata-orvost és egy akrobatapatikust gondolt. Mondjuk, hogy az orvos dr. Kinizsi Pál, a patikus meg Kinizsi Péter lett volna. Ezeket a főorvos az alispán úrral egyetértőig kirendelte volna a bálra, kik aztán kellő pillanatban neki estek volna az eltorlaszolt kapuknak és hatalmas ökölcsapásokkal betörték volna, megszabadítva a szerencsétleneket. Nemsokára megérjük, hogy a bálokra a köz- és tűzbiztonság megvédésére orvosokat és patikusokat fognak kirendelni. Szatmármegyében ez is megtörténhetik. Miért ne ? mondaná Lipi bácsi, Szatmárvármegye ragyogó szelleme, kinek véleményét, ugylátszik sok dologban kikérik. Orvosokat, és patikusokat, a humánizmus szent nevében, mert — a csendőr, kérem, drága ember ! — Igen, ápropő, miért nem rendeltek ki csandőröket az ököritói bálra ? ... . Most már erősebben kérdezem: egy helyre, ahol 500—1000 emberre számítottak, ahol a rendes falusi báli duhajkodások, fejbeverések feltételezhetők voltak, miért nem rendeltek ki 4—5 csendőrt? Kinek a mulasztása ez? Miért nem rendeltek ki csendőröket ? Én erősen hiszem, hogy 4—5 csendőr, ki nem veszti el a fejét veszély idején, kik nem merültek volna el mámoros hangulattal a rezesbanda nótáiba, kellő pillanatban kifeszitették volna a kapukat és esetleg megmentették volna a * * *ze- j rencsétleneket. »Esetleg« igen, a valószínűség megvan és kizárva senimieset>'e sincs. * A könyörüleles szivek megmozdultak és min- j denfelé, messze az ország határain túl, gyűjtenek ! az ököritói szerencsétlenek számára. Szó sincs róla, sok család maradt támasz nélkül, de az igazságot hirdetjük, midőn azt mondjuk, hogy nem annyira anyagiakban, mint lelkiekben van szükségük az ököritói szerencsétleneknek segítségre, vigaszra. Mint a villámcsapás úgy hatott a szegény, primitiv lelkekre a nagy szerencsétlenség. Hirtelen, felfoghatatlanul. Nem tudják mi történt velők, fásultan néznek a jövőbe. Egy szegény családapa, ki egész családját elvesztette, az újságíró után rohan, hogy csak egy félóráig, egy negyedóráig beszélgessen vele .... Hiszen olyan nagy csapás nehezedik a lelkére és nincs akivel elbeszélgessen ! Kivel ? Papjuk nagyon el van foglalva, jegyzőjük, tanítójuk is. Egy-két bérlő, vagy birtokos Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. üMOTORÜ Karezag Testvérek TIÄ ?Äl Ajánljak a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolaj- és benzinmotor-gepüket, benzinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. 2—12 Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. r E g a f a I ti.
