Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-08 / 14. szám

'lellckld a „Mátészalka" !4. (53.) Mámához.

lfHO. április 8.

magunkkal hozott orvosságokkal s a községben lévő gőzmalomból szerzett olajjal kötöztük a szegény szerencsétlen sebesülteket. Munkánkban több Mátészalkáról velünk jött ember és egy gyógyszerész is segített. Testileg elcsigázva, lelkileg megrendülve kötöztük vigasztalva a szegény nyomorultakat, reggeli négy óráig. Ekkor érkeztek meg a csenged orvosok és felváltottak a munkában, mert mi a közelfekvő Géberjén községbe siettünk, ahol vagy tizenöt súlyosan sebesült feküdt. Onnan Pusztaiakra és Györtelekre mentünk. Délelőtt tiz órakor érkeztünk haza székhelyünkre, Mátészalkára, ahol ismét munka várt reánk, keserves munka, mert itt is több súlyosan sebesültet találtunk.

A reggeli órákban a csengeri orvosok Szat- márról, Nagykárolyból, Fehérgyarmatról kaptak segítséget, tehát kellő orvosi segélyben nem volt hiány.

Sajnos, itt is arról a szomorú tényről győződhettünk meg, hogy népünknél abszolúte hiányzik a higiénikus érzék és egészségügyi tudás. Sok mindent tanítanak az iskolában, de egészségügy és az első segélynyújtás ismeretlen fogalmak népünk előtt. Igazságtalan és hiábavaló egyeseket vádolni és bűnbakot keresni, mert örökigazság marad Madách tanítása: »Nem az egyes ember j bűnös, hanem a rendszer, a szervezet, a kor, amely a hibás embert szülte és nevelte.«

Tisztelettel Rosenberg Ignácz dr. körorvos.

E levélnek a magunk részéről unnál készségesebben adtunk ha yet, mert mig egyfelől egy illetékes szemtanú észleletéről tesz tanúságot, addig másfelől kiemelni óhajtjuk, hogy a fővárosi lapok tendenciózus tudósításokat hoztak az első orvosi segélyről. A tudósitó — talán valamely privát motívumoktól vezéreltetve — valósággal elnyelte a Dr. Csató és Dr. Rosenberg nevét, holott legelső sorban ezekről kellett volna megemlékeznie, ha tárgyilagosan, tudósítói tisztét lelkiismeretesen ellátva, hűen s nem személyi érzelmektől vezéreltetve szerkesztett« volna meg tudósításait. A rendéi c< >zus tudósítást különben élénken pertraktálták s hátterét ismerve, arról mindenki elitelőleg nyilatkozott.

Nagyon találó és helyes dr. Rosenberg azon megjegyzése is, hogy az ököritói katasztrófa körül egy egész rendszer a bános s nem egyes ember

Bizony igaz, hogy csak frázis a „non scolae, sed vitae disciinus“, mert sok szamársággal törnie tele lejeinket az is- kolaoan. mig olyan dolgokra, amisre az eleiben igazán szükségünk volna, hülye prűd ériából nem tanitnn ik meg bennünket.

Temesvár 500 koronát adományozott.

A »Nagypénteki ref. társaság« egy fiú és egy leány ingyenes nevelését ajánlotta fel.

New-yorki »Magyar segélyegylet« 1000 koronát, a »Cunárd« társaság 1000 koronát adományoztak.

A görög, török, angol és argentinjai kormányok és Aerenthal közös külügyminiszter részvétüket fejezték ki.

A belügyminisztérium is megmozdult végre és időt szakított a politizálás közepete arra, hogy 3000, egész három ezer koronát adományozzon s felhívja a vármegyét, hogy az alispán bevonásával segélybizottságot alakítson.

Luitpold bajor régensherceg és a szász kormány részvétüket fejezték ki.

Rotschild Albert báró 2000 koronát adományozott segély célokra.

A király 30080 koronát adományozott.

Dr. Csató Sándor express levelet kapott özv. báró Kemény Bé.ánétól Brixenből, melyben mentési munkálatait ajánlja fel.

Rozsály község bírája öngyilkosságot követett el. Nem tudta elviselni a lelkére nehezülő nagy szomorúságot. Egész családja odaveszett a lángokban.

Képessy László csengeri főszolgabíró intézkedésére szerdán Szatmárra szállítottak az ököritói katasztrófa hét súlyos sebesültjét. Két nőt és öt férfit.

Az Amerikai Magyar Népszava 2000 koronát gyűjtött.

A református konvent az ököritói katasztrófánál szerencsétlenül járt református családok föl- segitésére ötszáz koronát szavazott meg.

Megbízható helyről vesszük az értesítést, hogy Péchy Lászióné felkerésésére I'eleky Blanka grófnő közbenjárására a pesti izr. nő árvaház a Péner Hani árváit felvette.

Péchy Lászióné úrnő nemes emberbaráti érzéséről immáron rövid időn belül másod ízben van alkalmunk meggyőzdni. Legyen jutalma úgy neki, mint Teleky grófnőnek az az elismerés a

tnelylyel városunk közvéleménye adózik nekik s legyen jutalmuk a hála, melylyel az árvák tartoznak irántuk mindenkoron.

F. hó 7.-én két belügyminiszteri kiküldött érkezett a helysemére.

M 1 R E K.

II. Strassnof.

Mátészalka hírneves szülöttének, Strassnof- nak egyik tanítványa mostanába tette meg próbalépéseit mesterének szülőföldjén, teljes sikerrel.

A napokban egy elegánskülsejü fiatal ember jelent meg Horváth Sándor helybeli pintér-mesternél, s mint az állami főmérnök megbízottja mutatta be magát. Előadta, hogy a katonai kövesut építéséhez szükséges 20000 darab jelkarót óhajtja megrendelni, s hogy Horváthoz' azért jött, mert hallja, hogy nagy munkaerővel rendelkezik és igy a gyo>-§ előállításra kilátás van.

Horváthtal aztán ahban állapodtak meg, hogy a költségvetést 3 nap alatt elkészítve a nagykárolyi főmérnökhöz togja juttatni. E megállapodás után a fiatal ember elmentele előtt, még azon kéréssel fordult Horváthoz, ajánlana neki egy megbízható embert, kit az uj ut építéséhez, a napszámosok felügyelőjének lehetne alkalmazni, és a ki képes a munkásokra felügyelni, azokat heten- kint kifizetni, előre bocsátva azt, hogy az alkalmazandó egyén tisztességes fizetést és kilométer- pénzt fog élvezni, mig munkája a felsoroltakon kivtil egyéb nem lesz.

Horváhtek úgy vélték, hogy a Horváth Sándor öcscse, Ferenc, ezen állásra éppen alkalmas lesz, s áttértek a detail kérdésekre. A főmérnöki megbízott szakértői irás és számodás próbák tartása után megállapította, hogy Horváth Ferenc tényleg olyan egyén a kit © alkalmazhat, s előadta, hogy most már más egyéb'o nincs, minthogy az ifj. Horváth 200 korona köciól fizessen le. A kócióra azért van szükség, mert a napszámosok fizetése rendesen tekintélyes összeget teszen ki, de abba is belement, hogy egyelőre csak 100 koronát fizessenek le. Horváth Ferenc 100 koronával felfüszerezve, a megbízott úrral aztán bement Nagykárolyba, s ott bementek egy udvarra, adui a megbízott ur bement egyik lakás ajtaján, Horváthot az udvaron hagyva. Bent oly hangosan, hogy az az udvarra is kihallott, valami 100-at emlegetett, s midőn kijött, tudatta, hogy az ügy rendben van, átvette a 100 koronát és a lakásba ismét visszatért, s mert az egy vas,kereskedőnek az üzlete melletti lakása volt, az üzleten át eltávozva, úgy neki, mint a 100 koronának nyoma veszett.

Horváth nyomban megtette ugyan a lépéseket a furfangos »megbízott« kézre kerítésére úgy Nagykárolyban, mint Mátészalkán, de eddig eredmény nincsen, amihez mindenesetre nagyban hozzájárult fiatal, tettekre vágyó rendőrségünk nyomozótehetsége is.

A megbízott ur ugyanis élces ember lévén, Nagykárolyból azonnal Börvelybe ment, s egy ottani vagyonos gazdánál megjelenve előadta, hogy ő a mátészalkai járásbiró fia, s mert egvik rokonuk az ököritói tűzben lelte halálát, most neki sürgősen haza kellene utazni, de pénze nincsen, a vonatról pedig lekésett. Az ember aztán befogott, s eljöttek Mátészalkára a Honig István féle Nagyvég-utcai házig, ott a megbízott ur a zugon keresztül kényelmesen eltávozott, a börvelyi ember pedig egy félórái várakozás után a rendőrségnek bejelentette az esetet, az azonban nem látta sürgős intézkedésnek szükségét, (?) bár a személyle- irás után Ítélve gyaníthatta, hogy a Horválh-féle és ezen ügy között alighanem kapcsolat van.

— Szolgabiró áthelyezés. Serly István szolga- biró, ki pár hónappal ezelőtt lett Mátészalkára áthelyezve, hivatalos érdekből a szatmári főszolgabírói hivatalhoz helyeztetett át.

— Agyoflznzta a malom kereke. Kun János gépész kántorjánosi-i lakos János nevű 8 éves fiát, f. hó 1.-én a malom kerekei összezúzták. A szerencséidnél járt kis fiú holttestét e hó 2.-án dr. Vida József és dr. Csrtó Sándor orvosok boncolták tel, Balássy Miklós kír. albiró és dr. Lányi Sándor joggyakornok bírósági személyek jelenlétében.

— A raátészalkai ref. egyház tanács folyó hó

3.-án rendes presbiteri gyűlést tartott, Kincses István reform, lelkész és Rác István főgondnok elnöklete alatt. A gyűlés főbb tárgyai: Szoboszlay Pál kántortanitó dijlevelének megújítása volt. A magtár-gondnoki számadás megvizsgálására egy bizottságot küldöttek ki. Az 19 í 0. évi költségvetést jóváhagyták. Elhatározták továbbá azt is, hogy ez után az istentisztelet közben, köréneket énekelnek s hogy hétköznapokon is köteles a kántor minden éneket orgonával kisérni.

— A mátészalkai iparosok köre folyó hó 1.-én Doby Antal elnöklete mellett választmányi gyűlést tartott. A gyűlés főbb tárgyai: a március 28.-án tartott mulatságról való elszámolás. A mulatság 155 korona 80 füléit jövedelmezett. A pénztárt

megvizsgálták s kellő rendben tatálíák. Elhatározta továbbá a választmányi gyűlés, hogy |a március 28.-án tartott műkedvelői előadást közkivánatrá megismétlik a helyben felállítandó kórház-alap és az ököritói tiizkatasztrófa által szerencsétlenül járt 300 lélek elpusztulásának egy emlékoszlop által leendő megörökítése javára. A magunk részéről is örömmel vesszük tudomásul e nemes elhatározást s felhívjuk a nagyközönség figyelmét jó előre e nemes és jótékonycélu előadásra. Mindenki viselje szivén tehetsége szerint e jótékonycélu mulatság anyagi hasznának emelését s az oléadáson minél számosabban jelenjenek meg a jótékonycél érdekében.

— Mérgezés gyaíafej-oldattal. Ibrdnyi Menyhérté kántoriánosi-i lakos f. hó 3.-án, 67 éves korában, a kénes gyufafejről lekapart kénoldattal megmérgezte magát s mire a segítségül hivott orvos megérkezett volna, meg is halt. Az asszony, amint mondják, megunta volt már sokat hányt-vetett életét s a sok szenvedés elől menekült a halálba.

— Pánik a szatmári színházban. A szatmári

városi színházban hétfőn este egy földbirtokos »uri« tempója következtében izgalmas pánik tört ki és hajszálon tnuloü, hogy súlyos kimenetelű katasztrófa nem lett a dologból. A szintársulat »A vereshaju« cimü népszínművet játszotta. Az első két felvonás zavartalanul pergett le; amikor a második fölvonás után a függöny legördült és a zenekar a publikum tapsai közben rázendített a a közzenére, a földszinten Ernszt földbirtokos lova gláo síorral hátulról egy telekkönyvi hivatalnok arcúba vágott. A hivatalnok hátrafordult és rávetette magát a földbirtokosra, de ebben a pillanatban ott termett az inspekciós rendőr, szétválasztotta a viaskodó feleket és kikisérte őket a színházból. Az egész brutális jelent oly hirtelenséggel folyt le, hogy csak a közvetlen közelállók és azok láthatták, akik véletlenül épp arrafelé néztek, ahol az orvtámadás történt. Az incidenst lárma kisérte, valaki elkiáltotta, hogy tiíz van, az emberek felugráltak helyeikről és a kijáratoknak rohantak. Az emeleti közönségen is páni félelem vett erőt; azt hitték, hogy tűz ütött ki és az ököritói katasztrófára gondoltak. Rettenetes zür-zavar keletkezett. Egyesek felugráltak a székekre és egymás hátán próbáltak a kijárathoz jutni. Az ajtóknál ótetvesze- delmes tolongás támadt. Oly nagy volt az ijedelem, hogy a menekülők barbár tolongása kiszámíthatatlan következményekkel járt volna, ha a második emeleti karzaton egy bámulatos hidegvérű, jőzan ember éles hangon el nem kiáltja :

— Nem történt semmi! Nincs baj!

Erre többen is csititani kezdték a közönséget, a muzsikusok, akik előbb abbahagyták a zenét, rázendítettek egy indulóra, mire lassankint elült az izgalom és a közönség ismételfoglalta helyét. Ezalatt a szinház előcsarnokában az ügyeletes rendőrtiszt nyugodtan »dolgozott« : igazoltatta a verekedőket. Kiderült, hogy a megtámadott hivatalnok napokkal azelőtt valami sértő megjegyzést tett Ernszt földbirtokos feleségére és Ernszt ur épp a színházat találta alkalmas helynek, ahol a maga »uri« módján, elégtételt vehet a sértésért. A kinos incidens után a társulat gyorsan lejátszotta a következő felvonást és a közönség Ernszt ur jóvoltából izgalmas emlékekkel tért haza.

— Betörés. Györteleken folyó hó 5.-én a szövetkezeti korcsmában, mig annak kezdője a templomban volt, ismeretlen tettes feltörte a kasszát és az abban lévő 85 koronát elvitte. A tettes valószínűleg meghúzódhatott valahol a szobában s mikor a kezelő rázárta az ajtót s csend lett, nyugodtan hajtotta végre tettét, melynek sikeres végrehajtása után a hátsó ablakon észrevétlenül eltávozott. A környékbeli csendőrök széleskörű nyomozást indítottak a tettes kézrekeritése érdekében.

— Pályázati határidő. A főispánunk kinevezésével megüresedett szatmári főszolgabirői állásra, valamint ezen állás betöltésével megüresedő állásokra a pályázati határidő 1910. április 31.-ig bezárólag terjed.

— A lialiey-iisíököst, a sok babonás rémületet okozó világ elpusztitót már lehet látni, 4 és 5 óra között a reggeli órákban a keleti égboltozaton ; f. hó 3.-án legalább Mátészalkán többen gyönyörködtek benne,§ ha ugyan tényleg a Halley üstököst látták.

— Halálozások, özv. Molnár Istvánná szül. Szűcs Borbála f. hó 4.-én, 80 éves korában elhunyt. Temetésén, mely szerdán délután volt, Kincses István reform, lelkész mondott szép gyászbeszédet. Az elköltözött matrónát kiterjedt rokonság, a Csizmadia, Szűcs, Molnár és Farkas családok gyászolják.

Róth Ábrahám é'eíének 77-ik, házasságának 49.-ik évében, múlt hó 30.-án meghalt. Az elköltözött jótékony, hithü aggastyánt nagy részvét mellett kisarték utolsó útjára. A gyászszertartáson Grünbaum Manasse rabbi mondott — valószínűleg a család kivánatára — szép német gyászbeszédet, melyben az elhunyt aggastyán jótékonyságait és hithü életét méltatta.

Erdélyi Bertalan füÍze^n7j?*GAZDASÁGl és KERTI MAGVAIT igen előnyös árak mellett. MÁTÉSZALKA, Kossuth-». (Sajátház)