Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-08 / 14. szám

'lellckld a „Mátészalka" !4. (53.) Mámához. lfHO. április 8. magunkkal hozott orvosságokkal s a községben lévő gőzmalomból szerzett olajjal kötöztük a sze­gény szerencsétlen sebesülteket. Munkánkban több Mátészalkáról velünk jött ember és egy gyógysze­rész is segített. Testileg elcsigázva, lelkileg meg­rendülve kötöztük vigasztalva a szegény nyo­morultakat, reggeli négy óráig. Ekkor érkeztek meg a csenged orvosok és felváltottak a munkában, mert mi a közelfekvő Géberjén községbe siettünk, ahol vagy tizenöt súlyosan sebesült feküdt. On­nan Pusztaiakra és Györtelekre mentünk. Délelőtt tiz órakor érkeztünk haza székhelyünkre, Máté­szalkára, ahol ismét munka várt reánk, keserves munka, mert itt is több súlyosan sebesültet talál­tunk. A reggeli órákban a csengeri orvosok Szat- márról, Nagykárolyból, Fehérgyarmatról kaptak segítséget, tehát kellő orvosi segélyben nem volt hiány. Sajnos, itt is arról a szomorú tényről győ­ződhettünk meg, hogy népünknél abszolúte hiány­zik a higiénikus érzék és egészségügyi tudás. Sok mindent tanítanak az iskolában, de egészségügy és az első segélynyújtás ismeretlen fogalmak né­pünk előtt. Igazságtalan és hiábavaló egyeseket vádolni és bűnbakot keresni, mert örökigazság marad Madách tanítása: »Nem az egyes ember j bűnös, hanem a rendszer, a szervezet, a kor, amely a hibás embert szülte és nevelte.« Tisztelettel Rosenberg Ignácz dr. körorvos. E levélnek a magunk részéről unnál készségesebben adtunk ha yet, mert mig egyfelől egy illetékes szemtanú ész­leletéről tesz tanúságot, addig másfelől kiemelni óhajtjuk, hogy a fővárosi lapok tendenciózus tudósításokat hoztak az első orvosi segélyről. A tudósitó — talán valamely privát mo­tívumoktól vezéreltetve — valósággal elnyelte a Dr. Csató és Dr. Rosenberg nevét, holott legelső sorban ezekről kellett volna megemlékeznie, ha tárgyilagosan, tudósítói tisztét lelkiismeretesen ellátva, hűen s nem személyi érzelmektől ve­zéreltetve szerkesztett« volna meg tudósításait. A rendéi c< >zus tudósítást különben élénken pertraktálták s hátterét ismerve, arról mindenki elitelőleg nyilatkozott. Nagyon találó és helyes dr. Rosenberg azon megjegy­zése is, hogy az ököritói katasztrófa körül egy egész rendszer a bános s nem egyes ember Bizony igaz, hogy csak frázis a „non scolae, sed vitae disciinus“, mert sok szamársággal törnie tele lejeinket az is- kolaoan. mig olyan dolgokra, amisre az eleiben igazán szük­ségünk volna, hülye prűd ériából nem tanitnn ik meg bennünket. Temesvár 500 koronát adományozott. A »Nagypénteki ref. társaság« egy fiú és egy leány ingyenes nevelését ajánlotta fel. New-yorki »Magyar segélyegylet« 1000 ko­ronát, a »Cunárd« társaság 1000 koronát adomá­nyoztak. A görög, török, angol és argentinjai kor­mányok és Aerenthal közös külügyminiszter rész­vétüket fejezték ki. A belügyminisztérium is megmozdult végre és időt szakított a politizálás közepete arra, hogy 3000, egész három ezer koronát adományozzon s felhívja a vármegyét, hogy az alispán bevonásá­val segélybizottságot alakítson. Luitpold bajor régensherceg és a szász kor­mány részvétüket fejezték ki. Rotschild Albert báró 2000 koronát adomá­nyozott segély célokra. A király 30080 koronát adományozott. Dr. Csató Sándor express levelet kapott özv. báró Kemény Bé.ánétól Brixenből, melyben men­tési munkálatait ajánlja fel. Rozsály község bírája öngyilkosságot köve­tett el. Nem tudta elviselni a lelkére nehezülő nagy szomorúságot. Egész családja odaveszett a lángokban. Képessy László csengeri főszolgabíró intéz­kedésére szerdán Szatmárra szállítottak az ököri­tói katasztrófa hét súlyos sebesültjét. Két nőt és öt férfit. Az Amerikai Magyar Népszava 2000 koro­nát gyűjtött. A református konvent az ököritói katasztró­fánál szerencsétlenül járt református családok föl- segitésére ötszáz koronát szavazott meg. Megbízható helyről vesszük az értesítést, hogy Péchy Lászióné felkerésésére I'eleky Blanka grófnő közbenjárására a pesti izr. nő árvaház a Péner Hani árváit felvette. Péchy Lászióné úrnő nemes emberbaráti ér­zéséről immáron rövid időn belül másod ízben van alkalmunk meggyőzdni. Legyen jutalma úgy neki, mint Teleky grófnőnek az az elismerés a tnelylyel városunk közvéleménye adózik nekik s legyen jutalmuk a hála, melylyel az árvák tartoz­nak irántuk mindenkoron. F. hó 7.-én két belügyminiszteri kiküldött ér­kezett a helysemére. M 1 R E K. II. Strassnof. Mátészalka hírneves szülöttének, Strassnof- nak egyik tanítványa mostanába tette meg próba­lépéseit mesterének szülőföldjén, teljes sikerrel. A napokban egy elegánskülsejü fiatal ember jelent meg Horváth Sándor helybeli pintér-mester­nél, s mint az állami főmérnök megbízottja mutatta be magát. Előadta, hogy a katonai kövesut építé­séhez szükséges 20000 darab jelkarót óhajtja megrendelni, s hogy Horváthoz' azért jött, mert hallja, hogy nagy munkaerővel rendelkezik és igy a gyo>-§ előállításra kilátás van. Horváthtal aztán ahban állapodtak meg, hogy a költségvetést 3 nap alatt elkészítve a nagyká­rolyi főmérnökhöz togja juttatni. E megállapodás után a fiatal ember elmentele előtt, még azon kéréssel fordult Horváthoz, ajánlana neki egy megbízható embert, kit az uj ut építéséhez, a nap­számosok felügyelőjének lehetne alkalmazni, és a ki képes a munkásokra felügyelni, azokat heten- kint kifizetni, előre bocsátva azt, hogy az alkalma­zandó egyén tisztességes fizetést és kilométer- pénzt fog élvezni, mig munkája a felsoroltakon kivtil egyéb nem lesz. Horváhtek úgy vélték, hogy a Horváth Sán­dor öcscse, Ferenc, ezen állásra éppen alkalmas lesz, s áttértek a detail kérdésekre. A főmérnöki megbízott szakértői irás és számodás próbák tar­tása után megállapította, hogy Horváth Ferenc tényleg olyan egyén a kit © alkalmazhat, s elő­adta, hogy most már más egyéb'o nincs, minthogy az ifj. Horváth 200 korona köciól fizessen le. A kócióra azért van szükség, mert a napszámosok fizetése rendesen tekintélyes összeget teszen ki, de abba is belement, hogy egyelőre csak 100 koronát fizessenek le. Horváth Ferenc 100 koronával felfüszerezve, a megbízott úrral aztán bement Nagykárolyba, s ott bementek egy ud­varra, adui a megbízott ur bement egyik lakás ajtaján, Horváthot az udvaron hagyva. Bent oly hangosan, hogy az az udvarra is kihallott, vala­mi 100-at emlegetett, s midőn kijött, tudatta, hogy az ügy rendben van, átvette a 100 koronát és a la­kásba ismét visszatért, s mert az egy vas,kereske­dőnek az üzlete melletti lakása volt, az üzleten át eltávozva, úgy neki, mint a 100 koronának nyoma veszett. Horváth nyomban megtette ugyan a lépése­ket a furfangos »megbízott« kézre kerítésére úgy Nagykárolyban, mint Mátészalkán, de eddig ered­mény nincsen, amihez mindenesetre nagyban hoz­zájárult fiatal, tettekre vágyó rendőrségünk nyomo­zótehetsége is. A megbízott ur ugyanis élces ember lévén, Nagykárolyból azonnal Börvelybe ment, s egy ot­tani vagyonos gazdánál megjelenve előadta, hogy ő a mátészalkai járásbiró fia, s mert egvik roko­nuk az ököritói tűzben lelte halálát, most neki sürgősen haza kellene utazni, de pénze nincsen, a vonatról pedig lekésett. Az ember aztán befo­gott, s eljöttek Mátészalkára a Honig István féle Nagyvég-utcai házig, ott a megbízott ur a zugon keresztül kényelmesen eltávozott, a börvelyi em­ber pedig egy félórái várakozás után a rendőrség­nek bejelentette az esetet, az azonban nem látta sürgős intézkedésnek szükségét, (?) bár a személyle- irás után Ítélve gyaníthatta, hogy a Horválh-féle és ezen ügy között alighanem kapcsolat van. — Szolgabiró áthelyezés. Serly István szolga- biró, ki pár hónappal ezelőtt lett Mát­észalkára áthelyezve, hivatalos érdekből a szatmári főszolgabírói hivatalhoz helyeztetett át. — Agyoflznzta a malom kereke. Kun János gépész kántorjánosi-i lakos János nevű 8 éves fiát, f. hó 1.-én a malom kerekei összezúzták. A szerencséidnél járt kis fiú holttestét e hó 2.-án dr. Vida József és dr. Csrtó Sándor orvosok bon­colták tel, Balássy Miklós kír. albiró és dr. Lányi Sándor joggyakornok bírósági személyek jelenlé­tében. — A raátészalkai ref. egyház tanács folyó hó 3.-án rendes presbiteri gyűlést tartott, Kincses Ist­ván reform, lelkész és Rác István főgondnok el­nöklete alatt. A gyűlés főbb tárgyai: Szoboszlay Pál kántortanitó dijlevelének megújítása volt. A magtár-gondnoki számadás megvizsgálására egy bizottságot küldöttek ki. Az 19 í 0. évi költségve­tést jóváhagyták. Elhatározták továbbá azt is, hogy ez után az istentisztelet közben, köréneket énekelnek s hogy hétköznapokon is köteles a kántor minden éneket orgonával kisérni. — A mátészalkai iparosok köre folyó hó 1.-én Doby Antal elnöklete mellett választmányi gyűlést tartott. A gyűlés főbb tárgyai: a március 28.-án tartott mulatságról való elszámolás. A mulatság 155 korona 80 füléit jövedelmezett. A pénztárt megvizsgálták s kellő rendben tatálíák. Elhatározta továbbá a választmányi gyűlés, hogy |a március 28.-án tartott műkedvelői előadást közkivánatrá megismétlik a helyben felállítandó kórház-alap és az ököritói tiizkatasztrófa által szerencsétlenül járt 300 lélek elpusztulásának egy emlékoszlop által leendő megörökítése javára. A magunk ré­széről is örömmel vesszük tudomásul e nemes el­határozást s felhívjuk a nagyközönség figyelmét jó előre e nemes és jótékonycélu előadásra. Mindenki viselje szivén tehetsége szerint e jótékonycélu mu­latság anyagi hasznának emelését s az oléadáson minél számosabban jelenjenek meg a jótékonycél érdekében. — Mérgezés gyaíafej-oldattal. Ibrdnyi Meny­hérté kántoriánosi-i lakos f. hó 3.-án, 67 éves korában, a kénes gyufafejről lekapart kénoldattal megmérgezte magát s mire a segítségül hivott orvos megérkezett volna, meg is halt. Az asszony, amint mondják, megunta volt már sokat hányt-vetett életét s a sok szenvedés elől mene­kült a halálba. — Pánik a szatmári színházban. A szatmári városi színházban hétfőn este egy földbirtokos »uri« tempója következtében izgalmas pánik tört ki és hajszálon tnuloü, hogy súlyos kimenetelű katasztrófa nem lett a dologból. A szintársulat »A vereshaju« cimü népszínművet játszotta. Az első két felvonás zavartalanul pergett le; amikor a második fölvonás után a függöny legördült és a zenekar a publikum tapsai közben rázendített a a közzenére, a földszinten Ernszt földbirtokos lo­va gláo síorral hátulról egy telekkönyvi hivatalnok ar­cúba vágott. A hivatalnok hátrafordult és rávetette magát a földbirtokosra, de ebben a pillanatban ott termett az inspekciós rendőr, szétválasztotta a viaskodó feleket és kikisérte őket a színházból. Az egész brutális jelent oly hirtelenséggel folyt le, hogy csak a közvetlen közelállók és azok láthat­ták, akik véletlenül épp arrafelé néztek, ahol az orvtámadás történt. Az incidenst lárma kisérte, valaki elkiáltotta, hogy tiíz van, az emberek fel­ugráltak helyeikről és a kijáratoknak rohantak. Az emeleti közönségen is páni félelem vett erőt; azt hitték, hogy tűz ütött ki és az ököritói katasztró­fára gondoltak. Rettenetes zür-zavar keletkezett. Egyesek felugráltak a székekre és egymás hátán próbáltak a kijárathoz jutni. Az ajtóknál ótetvesze- delmes tolongás támadt. Oly nagy volt az ijede­lem, hogy a menekülők barbár tolongása kiszá­míthatatlan következményekkel járt volna, ha a második emeleti karzaton egy bámulatos hideg­vérű, jőzan ember éles hangon el nem kiáltja : — Nem történt semmi! Nincs baj! Erre többen is csititani kezdték a közönséget, a muzsikusok, akik előbb abbahagyták a zenét, rázendítettek egy indulóra, mire lassankint elült az izgalom és a közönség ismételfoglalta helyét. Ezalatt a szinház előcsarnokában az ügyeletes rendőrtiszt nyugodtan »dolgozott« : igazoltatta a verekedőket. Kiderült, hogy a megtámadott hiva­talnok napokkal azelőtt valami sértő megjegyzést tett Ernszt földbirtokos feleségére és Ernszt ur épp a színházat találta alkalmas helynek, ahol a maga »uri« módján, elégtételt vehet a sértésért. A kinos incidens után a társulat gyorsan lejátszotta a következő felvonást és a közönség Ernszt ur jóvoltából izgalmas emlékekkel tért haza. — Betörés. Györteleken folyó hó 5.-én a szövetkezeti korcsmában, mig annak kezdője a templomban volt, ismeretlen tettes feltörte a kasszát és az abban lévő 85 koronát elvitte. A tettes va­lószínűleg meghúzódhatott valahol a szobában s mikor a kezelő rázárta az ajtót s csend lett, nyugodtan hajtotta végre tettét, melynek sikeres végrehajtása után a hátsó ablakon észrevétlenül eltávozott. A környékbeli csendőrök széleskörű nyomozást indítottak a tettes kézrekeritése érdekében. — Pályázati határidő. A főispánunk kineve­zésével megüresedett szatmári főszolgabirői állásra, valamint ezen állás betöltésével megüresedő állá­sokra a pályázati határidő 1910. április 31.-ig bezárólag terjed. — A lialiey-iisíököst, a sok babonás rémüle­tet okozó világ elpusztitót már lehet látni, 4 és 5 óra között a reggeli órákban a keleti égbolto­zaton ; f. hó 3.-án legalább Mátészalkán többen gyönyörködtek benne,§ ha ugyan tényleg a Halley üstököst látták. — Halálozások, özv. Molnár Istvánná szül. Szűcs Borbála f. hó 4.-én, 80 éves korában el­hunyt. Temetésén, mely szerdán délután volt, Kincses István reform, lelkész mondott szép gyász­beszédet. Az elköltözött matrónát kiterjedt rokon­ság, a Csizmadia, Szűcs, Molnár és Farkas csalá­dok gyászolják. Róth Ábrahám é'eíének 77-ik, házasságának 49.-ik évében, múlt hó 30.-án meghalt. Az elköl­tözött jótékony, hithü aggastyánt nagy részvét mellett kisarték utolsó útjára. A gyászszertartáson Grünbaum Manasse rabbi mondott — valószínűleg a család kivánatára — szép német gyászbeszédet, melyben az elhunyt aggastyán jótékonyságait és hithü életét méltatta. Erdélyi Bertalan füÍze^n7j?*­GAZDASÁGl és KERTI MAGVAIT igen előnyös árak mellett. MÁTÉSZALKA, Kossuth-». (Sajátház)

Next

/
Thumbnails
Contents