Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-01 / 13. szám

p I II. évf. 13. (52.) szám. április hé 1. 9jO jxr- A v J *< társadalmi hetilap. * MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . évre — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----*■“ Bgy scána ár« 10 fillér. F» lel®s szerkesztő: Br. TIZS0LYI MANÓ. SZF.RKESZTÖSÉQ ÍS KIADÓHIVATAL : VVEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utcaL » A hirdetési díjak előre fizetendők. A húsvéti rémes éjszaka. Mikor ott jártam Szatmárököritón a füstölgő zsarátnokok és a szénné égett 300 hulla között és jobbra-balra néz­tem, hogy kihez forduljak, kit vigasz­taljak meg először a rémesen jajveszéke- lök között, különösen egy szegény gazda- ember kétségbeesése ragadta meg figyel­memet, ki feleségét és három gyermekét siratva ily szavakra fakadt: — »Igen, fevóbanda kellett nekünk .. . Még ez hiányzott! ... Jól eiíujták a nótá­mat ... Ki ad vissza Benneteket édes szeretetteim?!...« Fuvóbarrdát alakítottak ökcrifón. A bált nem az egyház, de a fuvóbanda ja­vára rendezték. S eszembe jutott, hogy ne­künk is volt fuvóbandánk. A mátészalkai fuvóbanda hangja: behar$ogták az egész országot. A szatmárököritói fuvóbanda hang­jai beharsogják az egész világot. Messze, az ország határain, tengeren túlra eljutnak a legutolsó kis faluba és mindenütt hát- borzongtató érzést keltenek az emberekben. Van abban valami, hogy a fúvós hang­szerek eksztázisba hozzák a magyar lel­ket... »Kossuth Lajos azt üzente« vagy a Rá­kóczi induló mámoritó hatását ki ne érezte volna? De mennyire más hatása van a tömegek lelkére, ha ezeket a nótákat fú­vós hangszeren jáísxák? ... Kj figyelte már ezt meg, különösen képviselő válasz­tásokon? Azokat az önfeledt, lelkes pilla­natokat, mikor az emberek lelke nem lát, nem figyel egyebet és egészen beletemet­kezik a nóták melódiájába. A csak most alakult ököritói fuvó­banda megszólalt és a nép csak úgy tó­dult a bálba. Személyenként egy koronát, családonként három koronát fizettek belépő­díjul a menyek birodalmába. S a ka­pukat eltorlaszolták, hogy ingyen senki se részesüljön — a menyei élvezetben. Mindenki jó! megválasztotta a párját. S aztán megkezdődött a tánc, a ha­lál-tánc. A fáradtan lihegő párok vájjon érezték-e, hogy ez lesz az utolsó? Sejtet­ték e borzasztóságát, az egymásra találó pá­rok szemeiből és arckifejezéseiböl, vájjon le lehetett-e olvasni a »facies Hippocraticát« ? A fuvóbanda játszott és minden sej­telmet elnémított. Játszott tűzzel, lelkese­déssel. Egy nótába belefujni mindent, a lelkűket, az egész életet, hadd hallja meg az egész ország t . , Egy tüzcsóra jelent meg a fejük fölött és még mindég járták. Aztán egy üstökös fényvillanása és összecsaptak a lángok. A kicsi bejárat körül hatalmas lángnyel- vek csapkodtak és elzárták az utat. A ka- ouk erősen el voltak torlaszolva. Gondos i kezek működtek ott. Senki se be, se ki, aki nem fizetett, az künn maradt — a menyek országából . . . Egy hatalmas tüzmáglya hirdette Ökö- ritó szine-virágának pusztulását. Három­száz halott, a falu hatodrésze pusztult el, írják a lapok. Nem áll, minden családnak gyásza van. A hatodrész eloszlik az egészre. Egyik házból a gondos anyai kéz, másik házból a kenyérkereső apa veszett ki, vagy a család reménysége, a gyermekek, a kikért küzköttek és most keresve-keresik elvesz­tett reménységüket, az életük fonalát ... Vagy lehet újból születni, lehet újból kezdeni az életet? . . . Eloszlott minden, mint a buborék. Egy sivár élet, ery kietlen semmiség tárul az élvemaradtak élé. Egy szomorú per­spektíva. Nyomasztó fájdalom nehezedik lel­kűkre és az ijedtség és érthetetlenség der­mesztő tekintetével bámulnak maguk elé ... És mi, itt a köze ükben, velük érezünk, velük könyezünk, csendes sóhajinkat küld­jük feléjük és megiiietödöttségünkben vi­gasztaló szó nen tolul ajkunkra . . . S ahogy kiküldött társaimmal ott men­tünk a füstölgő zsarátnokok és megszene- sedett hullatömeg között, önkéntelenül a mi falunkra, a ml sxeretetteinkre gondoltunk és arra, hogy nálunk ugyan nem igen tart­ják csűrben a mulatságokat, de bennünket is ezer veszély fenyeget. Vizipuskáink mindég akkor romlanak «1, mikor szükség van rá­juk és arról nevezetesek, hogy a helyszínre mindég későn érkeznek. Hogy tűzoltósá­gunk valamely ferde felfogás folytán pusx- tulóban van. Tanulni nem tanulnak, amit tudnak is elfelejtik, lelkesedésük — bár érthetően — folyton csökken. Az erre illetékes hatóságokat felhívjuk, hogy tegyenek meg mindent, ne fukarkodjanak javaslataikkal, tűz­biztonságunk érdekében. Tegyenek meg min­dent addig, mig a felelősség a nyakukba nem szakad. Mert veszély esetén kérlel hetetlenek leszünk a mulasztók iránt. S azok számára, kik holmi kicsinyeskedések- kel, aggályoskodásokkal, rabulisztikus okos­kodásokkal akarják megakadályozni füz- biztonságunk fejlesztését, azok számára emlékeztetőül hoztunk Ököritóról,a Weiszék csűrje elől bizonyos trombita-darabokat.. . 5 akkor ezek a trombita-darabok meg fognak harsanni és e lap hasábjairól iszonyt, keltő hangon fogják megvádolni az önzö emberek nemtörődömségei. Ariel. — A tülefearól. A nagyváradi m. kir. posta és távirdaigazgatőság megküldötte elöljáróságunknak azon 24 előfizető hozzájárulásáról szóló kimutatást, melyben fel van sorolva, mekkora összeggel janii­nak a telefon létesítéséhez az előfizetők. E szerint Mátészalka község 210 K., ifj. Péchy László főszolgabiró 291 K-, Mátészalkai Takarékpénztár részvénytársaság 160 K-, Máté­szalkai Ipar- és kereskedelmi bank részvénytársa­ság 210 K-, Mátészalkai Közgazdasági Bank r. t. 150 K., Szálkái gyártelep és mezőgazdasági r. t. 320 Km Dr. Puchs Jenő ügyvéd 180 Km Dr. Stein- berger Samu ügyvéd 90 K-, Schreiber Bertalan faktreskedó 300 Km üanz és Priedlánder fakeres­kedő 300 Km Weisz Miklós birtokos 220 Km Klein Andor birtokos 280 Km Dóri Manó kereskedő 170 Km K«Her Miksa kereskedő 190 Km Weisz László HO K., Adler József kereskedő 160 Km Almer Béla gyógyszerész 230 Km »Mátészalka« kiadóhivatala 130 K., »Mátészalka« szerkesztősége 160 K., Sarkady Antal 200 Km Kálmán Ernő gyógyszerész 130 Km Franki Mór Fia kereskedő 140 Km László Imre keresk. 220 Km Takátsi Már­ton kávés 190 koronával járulnak hozzá, ami összesen 5010 koronát tesz. A hozzájá­rulási költségek, az állomás berendezése, a vonal kiépítése és az állandó gondozására szolgálná­nak. A Nagykároly—mátészalkai törvényhatósági távbeszélő összekötő áramkör és központ létesí­tése alkalmából az érdekeltség által adandó hpz- zájárulásokróli kimutatás szerint 36 km. áramkör után 1440 K. 800 drb. 8 m. telítetlen faoszlop, 720 oszlop felállítása durva munka 432 Km 750 drb. oszlop elosztása vasút mentén 225 K. 40 q, anyag elosztása vasút mentén 12 K,, 10 q. anyag közutmenti fuvarozása 42 korona, mely összesen 2165 K. tesz. A mátészalkai helyi hálózatra az évi előfi­zetési dij : állami, törvényhatósági, városi, illetve községi vagy egyházi hivatalok és a jótékonycélu intézetek számára 30 Km magánosak számára 60 Km egyletek, társaskörök, vendéglők kávéházak és egyéb nyilvános jellegű helyiségek után 90 K­Azon előfizetők, akik a nagykárolyi városi hálózat előfizetőivel díjmentesen akarnak beszélni, ezen előfizetési díjon felül még évi 84 K. kapcso­lási dijat tartoznak fizetni. A többi viszonylatok­ban azonban az előfizetőknek is a rendes hely­közi beszélgetési dijakat keli fizetni, ami 3 per­cenként 2 K- A Szatmárnémetivel és Nagybányá­val váltott 3 perces beszélgetések dija előrelát­hatólag 1 Kor.-ra fog leszállittatni. Ugyszinién a nagykárolyi is.

Next

/
Thumbnails
Contents