Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-25 / 12. szám
M ATKSZ A L K A 12. (51.) szóm 5. oldd. hogy egyelőre a kóció eltörölve nincs s annak letételét az alkotmányosan fennálló tövény megköveteli, a bíróságnak pedig a hatályban lévő törvényt, annak rendelkezéseit alkalmaznia kell. Azonban, ha a kóció eltörlése nem is, de az igenis egyenesen a bíróságon múlik, hogy szabadelvűén alkalmazza a sajtótörvényt s szabadelvű felfogásának helyet szorítson mirdott, ahol a törvény hiányairól, hézagairól, helytelen intézkedéseiről meg van győződve, sőt éppen egyenesen e hézagok s hiányok adnak alkalmat a bi*"ói kognicióra. Hiszen a büntetőjog terén úgy is jogszabály a »dubio pro reo« elve, ha tehát csak egy kis kétely is támad a bíróban egy közlemény politikai tartalma iránt, ne adjon alkalmat arra, hogy a rossz közéleti viszonyok miatt még mindég érvényben lévő kóció-kótéla egyetlen honpolgár hátán is végigüthessen. (Jogegység és jogegyenlőség.) Sehol több tér nem nyílik a bírói kognicióra, mint éppen ott, hol a bírónak egy hírlapi közlemény politikai, yagy nem politikai minőségét kell megállapítania. És ennek a bírói kogniciónak talajában gyökerezik az a bírói gyakorlat, mely állandóan .»nem politikainak« minősiti azon, habár talán evidenter politikai tárgyak körül forgó cikkeket, amelyek tudományos cikkek, vagy amelyekben a politikai tárgy kiinduló pontul, illetőleg érvül, konklúziók levonásának premisszáiul szerepelnek s hozatnak fel, vagy a melyek kizárólag informativ jellegűek; szóval tehát amelyeknek céljuk nem politikai. A jogegység szenvedne tehát sérelmet, ha >nem politikai«-nak minősíttetnék a a tudományos cikk, de politikainak minősíttetnék az a cikk, amely az előbb említett második, vagy harmadik kategóriába esik. Mert a sajtótörvény itt alkalmazás tárgyát képezhető rendelkezése, mint a vádirat is mondja, teljesen általánosságban, minden disztingció megtétele nélkül beszel, anélkül tehát, hogy az emiitett kategóriák közt csak a leg- i kissebb különbséget is megtenné. S annak megtételére a bírói gyakorlat sincs hivatva, Ja jogosítva sj, hacsak a jogegységin nem akar rést ütni. j És én azt hiszem : nincs magyar biró, aki ha szivére teszi kezet és úgy kérdi meg magát, ! be ne lássa, hogy sokkal nagyobbat vét az a bird, | aki ami közjogi es politikai viszonyaink dacára í a sajtótörvényt nem lioerálisan alkalmazza, mint amilyent vét a jogrend ellen az az állampolgár, aki egy nem evidenter politikai cikkben, vagy olyan cikkben, melynek politikai jellegéhez szó, meg- ‘ pedig nagyon sok szó fér — mint amilyen az én inkriminált cikkem is —biztosáéit nélkül politizál. A bírói kognició jogának felhasználásával ‘ csakis azon cikket lehet es szabad politikainak minősíteni, illetve a sajtótörvény 30. és 31. tjs alapján inkriminálni, mely evidenter politikai, mely i kizárólagosan politikai celu. És itt meg egyet, tek. kir. törvényszék! Nevezetesen azt, hogy a magyar jogi éiet terén igazán nincs precedens neikül a tiltott politizálás liberális elbírálása. Tek. kir. törvényszék, ott van pld. az OM(JÉ., vagy az OM!\É.; mindkettő tisztán és kizárólagosan közgazdasági célra alakult egyesület, 1 melynek alapszabályai kifejezetten tiltják a politizálást. Mégis mit latunk? Azt, hogy ezek az egve- j süietek, alapszabályaik tilalma dacára, nyíltan, ' palarn et publice foglalkoznak a legkétségen kivülinben politikai kérdésekkel, a többek közt egy oly kérdéssel, amely nemcsak hogy első látásra I politikai, de valósággal a napi-polilisca gyűjtő-pont- j iában álló, predomináns, aktuális politikai kérdés: i az aitalános választójog kérdésével. És íme : míg | a vádlottat a tiltott politizálásért, az arra hivatott hatóság, egy hét leforgása alatt, fülön csípte, addig ez egyesületeknek, az ennek megtorlására hivatott j hatóság részéről haja egy szála se görbül. Hát - én szeretem hinni, hogy ez nem azért van igy, mert az OMQE. a tizezerholdasok, a mágnások, az OMKE. pedig a penzbárók egyesülete. De azt igenis hiszem és méitóztassanak erről velem együtt meggyőződve lenni, hogy ha az állampolgárok azt fogiák látni, hogy Magyarországon az igazság oszló- keze ilyen kétféle m írtékkel mér: alapjában fog megrendülni bennük, a leikükben, a jogegyenlőség hitébe vetett bizalmuk. Tekintetes kir. törvényszék 1 Bátor voltam kimutatni, hogy mik azok az okok, mik a jogi és politikai indokai annak, amelyek nemcsak feljogosítják, de ialán egyenesen kötelezik a magyar bíróságot arra, hogy a magyar sajtótörvényt mindég liberálisan alkalmazza. (A vád tarthatatlansága.) Ezek után tiszteletteljesen annak kimutatására fogok áttérni, miszerint az inkriminált cikk ellen emelt vád tarthatatlan. A vádat emelt sajtóügyész ur vádjának indokolására ezeket mondja vádiratában: , »A sajtótörvény a »politikai tárgyak körül forog« kitételt általánosságban használja s nein szorítja a »politikai tárgyak körül forog« — fogalmát a fejtegetés, okoskodás, vagy érvelésre, üzért tehát: »politikai tárgyak körül forog« minden oly sajtótermék, amelyben oly közlemény foglaltatik, mely közvetve, vagy közvetlenül, az ország törvényhozási kérdéseit érdekli.» Ámbár a most idézett sorok a magas Kúria egy egészen más esetre szóló határozatának indokolásából vannak kiírva, mél- ! bíztassanak megengedni, és ne essék szerénységem rovására, ha én, az ügyvédi vizsgája megismétlésére utasított ügyvédjelölt, legfelső bíróságunk döntését bírálat tárgyává teszem, és bonckés alá veszem, de ha egyszer ez a határozat a vád indokául szolgál, a védelem kénytelen leszámolni vele. Őszintén szólva, nem is tudtam első tekintetre megérteni a vádirat indokainak e kitételét: »melyek közvetve, vagy közvetlenül az ország törvényhozási kérdéseit érdeklő közleményeket tartalmaznak«. Csak később, mikor a citáit kúriai határozatot sikerült lefordítanom — magyarra, jöttem rá, hogy e kitétellel a sajtótörvény »általánosan« használt szavait óhajtja interpretálni s hogy e még általánosabb kommentár szerint az a közlemény politikai tartalmú, amely az ország törvényhozási kérdéseit érdekli, vagy is : amely az ország törvényhozása elé tartozó kérdéseket, vagy kérdések valamelyikét tárgyalja. Nos hát, ha ez igaz volna, tekintetes kir. törvényszék, ugy kérdem — és igen sajnálom, hogy a vádat nem a vádiratot szerkesztett sajtó-ügyész ur képviseli, hogy egyenesen tőle kérdezhetném — lelehetne-e egyáltalán olyan közleményt közzé tenni, amely ebben az értelemben ne volna politikai ? Tiszteletteljesen kérdem: mi az a tárgy, amelyet az ország törvényhozása »közvetve, vagy közvetlenül« a maga érdeklődésének körébe nem vonhat? Hiszen ha a vádirat interpretációja megáll, akkor politikai tárgyak körül forgó tartalmú volna az a cikk is, amelyet én pld. aM.-szalka—Szatmári vicinális vasút létesítési szükségességéről — bár evidenter közgazdasági szempontból — irok, mert hiszen a vicinális vasút létesítése »az ország törvényhozását érdeklő« kérdés. De politikai tárgyak körül forgó a vádiraii kommentálás szerint egy közönséges lírai vers is, amely pedig szerelmi ömlengéseknél egyebet nem tartalmaz, mert hiszen a »szerelem« is »az ország törvényhozását érdeklő kérdés«, amint azt, teszem a házassági törvény, a törvénytelen gyerekek eltartása iránti apai kötelesség és az ezen kötelesség megállapítására illetékes bíróság törvényes megjelölése bizonyítja. Ha a vádiratnak már többször idézett törvénymagyarázata jogilag megáll, ugy a Kiss József »Simon Judit«-} i is »poli.ikai tárgyak körül forog«, mert Simon Judit gyermeköiést követett el, ami pedig »az ország törvényhozását« szintén »érdeklő kérdés« a Btk. 23 1. §-ának tanúsága szerint. A vádiratban foglalt s a -politikai tárgyak körül forog« törvényes kitételnek második interpretációja már sokkai jobban sikerült jogfogalmi meghatározása a kir. ügyész urnák. E szerint az a közlemény forog politikai tárgyak körül, amely az államcélok megvalósításának módjával foglalkozik. Itt azonban nyitott kaput dönget az ügyész ur, mert hát az inkriminált cikk az államcélok megvalósításának egyetlen módjával sem foglalkozik. Vagy ugyan melyik megvalósítandó »államcél«, melyik »módjával« ? ! Hogy a sajtó-ügéáz ur indokolása tényleg helytelen, erre nézve tek. kir. törvényszék, van nekem egy nagyon klasszikus koronatanúm. Ez a klasszikus tanti, akinek szava bizonyára suly- lyal bir a tek. kir. törvény izék előtt is, a szőnyegen lévő ügyben vádhatározalot hozott vádtanács. A váJtanács teljesen elvetette az ügyészi álláspontot s benyújtott kifogásaim alapján belátta annak tarthatatlanságát. Eddig tehát levonta a konzekvenciákat. De itt megállóit, a fél utón, és a felmentő határosa:, az eljárás beszüntetése helyett uj érveket keresett a vádra s vád aiá helyezne Weisz Antalt olyan indokok alapján, a- melyek talán még tarthatatlanabbak, mint a vádirat imént letárgyalt indokai. ( A vádtanazs vád indokai.) Azt mondja tek. kir. Törvényszék a vádtanácsi végzés indokolása, hogy 1. Weisz Antal a »Mátészalka« kiadótulajdonosa, 2. hogy vádlott tétette közzé az inkriminált cikket, 3. Weisz Antal mindezeket beismerte, 4. hogy a cikk tartalma egészben politikai, mert 5. az »El nem mondott beszéd« a Rákóczi politikai programmja melletti agitáció. Vegyük sorra tek. kir. törvényszék, ezeket az indokbeli tényállításokat! Hát az első tényállítás az, hogy Weisz Antal a »Mátészalka« »kiadótulajdonos«-a. Hogy ezt honnan vette a vádtanács, annak a jó isten a megmondhatója?! A lap megindulása előtt a vármegyei alispánhoz és a sajtókerületi ügyészséghez beadott bejelentésünknek itt elfekvő másolatából, mely itt felolvastatott, kitünnik, hogy a »Mátészaiká«-nak »kiadótulajdonosa« nincs, hanem csak tulajdonosa van és ez csekélységem, aki egyszersmindt felelős szerkesztő is vagyok. Weisz Antal pedig sémién tulajdonos sem, hanem »kiadónyonidasz«. A második vádtanácsi tényállítás az, hogy Weisz Antal beismerte, hogy a kifogásolt cikket ő tétette közzé. Bátorkodom megkérdezni: hol, mikor, kielött ismerte ezt be Weisz Antal ? Sehol, soha és senki előtt tek. kir. törvényszék! Sőt határozottan tagadja s itt, a főtárgyalás során is megtagadta ezt. Már pedig a BP. szerint a tek. kir. törvényszék Ítéletét csak is a főtárgyalás adataira és produktumaira alapíthatja. A vádtánács »be-' ismerés«-nek veszi azt, hogy a kifogások csak a cikk politikai tartalmát vitatták. Hát mióta szabály a BP, terén a »hallgatás : beleegyezés« ? Én ugy tudom, hogy még a kifejezett beismerés sem bi- zonyiték föltétlenül a bűnvádi eljárásban, hanem csak is akkor, ha a beismerés a kiderített egyéb adatokkal egyező. Már pedig ez az állítólagos beismerés igazán nem egyezik meg a kiderített egyébb adatokkal. Mert mik azok az »egyéb adatok« ? Semmi más, mint a bejelentés adatai. Nos, és ezek azt mondják, hogy Weisz Antal laptulajdonos és ő étette az »El nem mondott beszéd«-et közzé ? Ez az állítás legalább is merész. Mert a valóság az, hogy Weisz Antalnak a »Mátészalka« szellemi részéhez semmi köze s ugyancsak kikérném magamnak, hogy abba beleszóljon. És Weisz Antal ezt nem is tette s teszi soha. Mintahogy az »El nem mondott beszéd« megjelenésekor se tette. Sőt azt a cikket nem is látta, inégkévésbé olvasta megjelenése előtt. Már most: ha én nem szólhatok bele abba, hogy ini jelenjék, vagy mi ne jelenjék meg pld. a »Sza- mos«-ban, fogalmam sincs és nem nem is lehet arról, hogy pld. annak holnapi számában mi lát napvilágot, sőt ez után tudakozódnom nem is lehet, s ami megjelenik azt én már csak a megjelenés, a lap expediálása után látom, és ha előbb látom, vagy láthatom is, az általam netán kifogásolt közlemény megjelenését meggátolni nincs módomban, akkor hogyan lehet azt mondani, hogy en tétettem valamit aoban a lapban közzé ? Annak a lapnak tulajdonosa, felelős szerkesztője, az inkriminált cikk szerzője s közzétevője is én vagyok. Micsoda igazság, micsoda jusz- tic-mord volna az ilyen körülmények között: Weisz Antalt elitélni, holott ha itt valaki elítélhető, az egyedül én vagyok ? 1 És erre céloztam éppen védőbeszédem elején, mikor a védelemnek a jelen esetben, a szokottnál tágabb keretekben való kiterjesztésűt bejelentettem. A vádtanácsi tényállításnak negyediké, ! hogy az inkriminált cikk politikai tartalmú egészében. Lesz alkalmam kimutatni tek. kir. törvényszék, hogy annak a cikknek még a politikai jeliege is vitás, és pedig nagyon vitás. | De hogy egészében az a cikk nem politikai, .e felett a vádtanácscsal még vitáznom is fölösleges. I Ha azt tenném, csak üres szalmát csépelnék. Az ! a cikk 250 sorból áll s maga a vádat emelt kir. ügyész ur is mindössze 41) sort inkriminált és húzott alá a cenzorra emlékeztető piros ceruzájával, pedig aligha kímélte az ügyész ur a cenzúráját?!... Végül nem számoltam még le azzal a vádtanácsi állítással, hogy cikkem a Rakód politikai programmja mellett agitál. No, tek. kir. törvényszék, tisztelem én azt i az agitációt vagy agitátort, amely állandóan a je- I len és a múlt időben és állandóan‘.jelentő módban beszel. Én agitálni, kapacitaini csak felszólitó, I vagy parancsoló módban hallottam még. Az a cikk csak azt mondja, hogy vagy nagy ein- j bér volt Rákod vagy nem. Ha az volt: ha annak tartjátok, mért tartjátok annak ? Azért mert Magyarország jogaiért önzetlenül küzdött. S hogy j nagy embernek tartjátok, az látszik, mert szüntelenül ünneplitek. S mért gondoljátok mindezzel a nem I zeli hálát ierovottnak? Ha csak kocintani fogtok a Rákóci emlékére, ugy hazugság az ünnépelye- ! tek s nem őszinte. Hát hol van itt az agitálás, Rákóci politikai programmja mellett? Noha se tudtam, hogy egy letűnt kor, egy letűnt nagyságnak a méltatása: poliiika vagy pláne agitáció. Nem agitáció biz ez tek. kir. törvényszék, Hanem csak — lehet ugyan, hogy kellemetlen, de őszinte —- bírálata egy hipokrata társadalmi szokásnak. És itt még egy körülményre hívom fel a tek. kir. törvényszék b. figyelmét 1 Ez pedig az, hogy közéletünkben mindennapi jelenség, hogy a nemzeti nagyokat a különböző iskolákban ünnepük. Mint a mátészalkai in. kir. állami polgári fiúiskola is tette — amely alkalomból az eljárás alapját képező cikkemet irtani — a tanév alatt egy iskola nem egy ilyen hazafias ünnepséget szokott rendezni s ezeken az ünnepségeken egyik főpont mindég az, hogy valamelyik tanár, vagy tanító ünnepi beszédet tart, amelyben dicsőíti, ismerteti, méltatja az illető nemzeti nagyot, ki az ünnepség tárgya és mint követendő, az életben szem előtt tartandó példát állítja a tanuló-ifjuság elé. Nos, én ugy tudom, hogy az iskolákban tilos a politizálás. Már pedig na a nemzeti nagyok dicsőítése és követendő példakép gyanánti bállitása politikai agitáció számba megy, ugy én a tiltott politizálás liüerális megítélésének egy újabb esetett keli, hogy lássam e körülményben. De ugyan kinek fog eszébe jutnia azt mondani, hogy az a tanár, aki Rákócit dicséri és példaképül állítja a tanuló-ifju- sag elé, az politikai agitációt fejtett ki ? Hát volt-e még valaha ilyesmire eset ? Soha! Már pedig — bár igaz, hogy elvitathatlanul és a legtisztábban politikai tárgyú beszédet akár mindennap mondhatok, ehez nem kell biztosíték, mig a havonként egy- szernél többször megjelenő lapban egy évben egyszer se tehetek közzé politikai vonatkozású cikket — egy szellemi mü politikai, vagy nem politikai jellege mindazonáltal nem függhet attól, hogy az
