Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-25 / 12. szám
ß. oldal. 12. (§1.) szára a szellemi mü milyen irodalmi műfaj: beszéd, vagy cikk-e; nem függhet attól, hogy ki mondta el, vagy irta meg azt, hanem tisztán az illető szellemi termék tárgyától, tartalmától és főleg: céljától. S ha ez igy van — pedig igy van! — mért lenne az én Rákócit dicsérő, az én Rákócit, mint nemcsak ünneplésre, de főleg követésre méltó nemzeti nagyként feltüntető cikkein poiikai agitáció, mért legyen politikai agitáció ha én azt Írom: »Fiatal barátaim, kövessetek Rákócit!«, mikor az, ha én ugyanezt nem irom, de mondom : az nem politikai agitáció? (Melyik cikk politikai?) Tek. kir. törvényszék ! Hogy valamely cikk politikai tárgyak körül forog-e vagy sem, annak elbírálásánál, szerény véleményem szerint, egyedül ama közlemény tárgya, tartalma és célja irányadó. finnek a cikknek tárgya, egy a magyar társadalom által űzött csúnya hipokrizis, amely abból áll, hogy nemzeti nagyjainkat hóttra ünnepük, de nem követik. Az ünneplés ugyanis mibe sem kerül, sőt hozhat a konyhára, a követés azotnban tetteket s nem üres frázisokat kíván. Regi bűne ez a magyar társadalomnak ! Mikor Thököly elbujdosott, egy mágnásunk kapta meg minden birtokát. Ez a mágnás olyan pozícióban volt, hogy ö volt a közvetítő Thököly és a császár közöti. Rersze : úgy »közvetített«, hogy Thököly haza ne juthasson, mert akkor vissza kellett volna adni a birtokait. De mikor Thököly halva jött vissza, mikor többé már nem kérhette a birtokait, ennek a főurnak leszármazói »hazafias részvéttel«, honfiúi kegyelettel lépdeltek a Thököly halottas kocsija után . . . Mi a tartalma c.kkemnek? Elmondja, hogy miért és milyen önfeláldozóan küzdött Rákóci, aki méltó a nemzeti hálára, de azért »hazaáruló« volt, amig a legmagasabb óhaj igy kívánta s egyszerre »szent« lett, amint üzletet lehetett csontjaival kötni, mert bizony a nemzeti nagyok ünneplése ma csak üzlet.jÉs ma, mikor olyannagyon lelkesedtek Rákóciért, mondjátok: mit mondanátok, ha Rákóci elétek állva azt kérdezné, hogy no, ha úgy lelkesedtek értem, hadd lássam: kovettek-e, vagy csak ünnepeltek? És akkor elmondanátok neki, milyenek a mai közállapotok, amelyek egyenesen dementálják, mind azt, egyenesen negaciói mindannak, amiért Rákóci küzdött. Nos, akkor igazán nem más, mint hazugság az az ünneplés s üzleti tőke a Rákóci neve. És mi a célja cikkemnek ? Kimutatni, hogy a nemzeti nagyok mai kultusza álkultusz, kamatozó befektetés . . . Ezek szerint tehát tek. kir. törvényszék sem a tárgy, sem a tartalom, sem a cél s jőkeppey a cél, nem politikai. Hiszen abból a cikkből még az én politikai pártállásom se tudható ki, hát akkor, hogy lehet a cikknek célja politikai meggyőződést kelteni s egy meghatározott politikai programm javára befolyásolni az olvasót? Aki Rákodnak nem volt hive, nem lesz bizony az cikkem olvasása után sem. Nagyon hízelegve erezném igazán magam, ha nem igy volna, de sajnos igy van. Ez a körülmény pedig döntő jelentőségű. Hogy tényleg az: azt a Kúria számos határozata bizonyítja. Az évtizedek alatt megcsontosodott bírói gyakorlatot tükrözi híven vissza az a kúriai határozat, mely szerint: »Annak ismérvéül, vájjon valamely irodalmi termék politikai tanulómmal bir-e, egyedül ennek célja fogadható el. Mert amint képzelhető politikai cikk, ami nem az állami, a nemzetközi, vagy a közigazgatási tevékenység köréből meríti érveit, amikkel az olvasó politikai meggyőződésére és politikai tevékenységének irányítására hatni óhajt, ép úgy lehet politikai célzat nélkül való irodalmi termék, ami ugyan a politikai napi eseményekből, az állami élet múltának vagy jelenének mozzanataiból indul ki és érveiben sem mellőzi az ezekből levonható tanúságot, és még is, saját külön célzataira szorítkozva, tendenciája a politikától távol marad«. (L. Kun 1901. ápr. 17. 10,900. sz. Örül döntvénytár 172. oldal. 4i8. pont IX. köt.) Ez a kúriai határozat szószerint ráillik a bevádlott cikkre, amely igazán nem tett egyebet, minthogy »anélkül, hogy az olvasó politikai meggyőződésére hatni óhajtana«, köztudomású tényeket hozott fel az állami élet jelenéből és múltja ból és ezekből tanúságokat vont le, hogy ezekkel érveljen«, de a cikk nem politikai tendenciájú, hanem saját külön célzata van. Itt van nálam a »Fehérgyarmati Hírlap« és az itt megjelenő »Ciazdák Lapjáénak néhány szá- | ma, amelyekben merőben politikai hírek láttak napvilágot. E lapok sem tették le a kóciót, mégse inkrimináltattak a politikai hircikkek, mert ezek tisztán informativ célzatnak. És e cikkek miatt nincs is, de nem is lehet eljárás folyamatban, j Pedig a törvény — mint az ügyész ur mondja — általánosságban beszél és nem tesz diszting- ciókat, vagy kivételeket. Hanem ezek a disztingci- ók, ezek a kivételek a joggyakorlatban jegece- sednek ki és alaptételük az a jogi — és általam az imént hangsúlyozott és igazolt — ak- szióma, mely szerint egy a cikk politikai, vagy nem politikai minősítésénél a »célé a fő és döntő tényező. És ha egy cikket, mely informativ jellegű, nem politikainak minősítünk, bár merőben politikai témájú,--------- —,- „ ^ B eg y másik cikket pedig, mert vitázó vagy támadó zsánerű, politikainak minősítünk, holott célja egyiknek sem politikai : úgy nemcsak a jogegység, de a jogegyenlőség elvén is akkora rést ütünk, mint Botond Bizánc kapuján. Azt hiszem tek. kir. törvényszék, az elmondottakkal sikerült- kimutatnom, hogy az inkriminált cikk nem politikai tartalmú. Az a cikk nem forog politikai tárgyak körül; annak a cikknek a tengelye nem politikai tárgy. (Tényálladéki tévedés.) De tek. kir. törvényszék, feltéve, hogy az »El nem mondott beszéd« tényleg politikai tartalmú, a vádlott elitélhető akkor sem volna. Útjában áll a marasztaló Ítéletnek a Btk. 75. és még inkább a 82. §-a. A Btk. 82. §-a az »ignoració factit«, vagyis a bűncselekmény tényálladékához tartozó ténykörülmények nem tudása alapján a beszámítás kizárását Írja elő. Vagyis: feltéve, de el nem ismerve, hogy az eljárás alapját képező cikket vádlott tetette közzé : az a Bik. 82. §-a alapján föltétlenül felvetendő kérdés : tudta-e vádlott a közzétételkor azt, hogy az »El nem mondott beszéd« politikai tárgyak körül forog ? Erre a kérdésre pedig csak »nem«-mel lehet felelni. Mert eltekintve attól, hogy Weisz Antal a kérdéses cikket nem tétette közzé, sőt azt csakis megjelenése után látta és olvasta s eltekintve attól, hogy vádlott e tárgyaláson tett vallomásában is azt mondta, hogy ma se hiszi és tudja, hogy a kérdéses cikk politikai, addig teljesen kétségtelen, hogy vádlott arról a döntő ténykörülményről : vájjon politikai tárgyak körül forog-e ominózus cikkem: még csak nem is tudhatott! Tek. kir. törvényszék ! A modern büntető törvénykönyvek, a büntetőjogban immáron teljesen térlnóditott egyenesít. :; elvet mindenütt respektálják, így van ez a mi Btk.-ünkben is. E szerint tehat a bűncselekmények elbírálásánál vádlott egyénisége s égyéni viszonyai, sajátságai nemcsak figyelembe veendők, de élénkén szem előtt is tartandók. Már most tek. kir. törvényszék, hogy áll itt e kérdés a Btk. 82. §-ával vonatkozásban ? £ Úgy, hogy vádlott négy elemit végzett s aztán szegény sorsa 1 1 éves korában kiverte az életbe, hol minden idejét kenyérkeresetének kellett szentelnie s tovább képzésére, önmivelésére időt magának nem szakíthatott. Ilyen előképzettség mellett, a műveltségnek ezen a primitiv fokán, hogyan legyen képes elbírálni a vádlott azt, hogy kérdéses cikkem politikai-e, vagy sem ? Hiszen tek. kir. törvényszék, én ismerek kúriai határozatokat, amelyek arról szólnak, hogy meg kell-e a bíróságoknak szakértőt hallgatniuk arra nézve, hogy a sajtótörvény 30. és 31. §§-i alapján eljárás tárgyát képező cikk politikai-e, vagy sem ? Ezek a döntvények azt bizonyítják, hogy szakképzett emberek, ügyész, védő, biró, volt rá esett, hogy szakértői véleményt tartottak szükségesnek a politikai tartalom kte vagy nem léte megállapításához. De én ismerek tek. kir. törvényszék, kúriai határozatokat, amelyek az első két bírósági határozatot megváltoztatva ítélnek pro, vagy kontra egy cikk politikai jellege fölött. Tehát két ügyvéd, vagy két ügyész és 3 törvényszéki- meg 5 táblabiró nem tudták helyesen megállapítani annak a cikknek politikai, vagy nem politikai minőségét. Ha tehát az elemi iskolákon kívül, a 8 gimnáziumot elvégzett, érettségizett, olvasott, intellektuális, általános műveltséggel biró, magát állandóan tovább képező, müveit emberek társaságában élő, egyetemet végzett s jogi szaktudást szerzett ügyvédek vagy ügyészek és 3 törvényszéki- cs 5 táblabiró tévedhet egy tény megbirálásában cs, nőm egy esetben helytelenül állapított meg politikainak, vagy nem politikainak egy cikket: akkor hogy lehet ezt elkívánni a még közép iskolát sem, nem hogy egyetemet maga előtt látott vádlottól, akinek nemhogy jogi szaktudása, de általános műveltsége sincs, aki világéletében magafajta tanulatlan iparosok környezetében élt s akinek minden tudománya az a négy számtani alapművelet és az a. b. c. amit az elemiben vert belé a néptanító nádvesszője ? Hiszen a szaktudással és általános műveltséggel biró ügyész urnák is— bár a kölcsönzést feltüntető idézőjelek nélkül — a Knri- ától kellett kölcsön kérni kritériumukat, érveket ahoz, hogy vádiratát indokolhassa s cikkem politikai voltát bizonyíthassa! (Gondatlanság se forog fent.) Mindezekhez járul tek. kir. törvényszék az, hogy a vádlottnak, a mellet, hogy — amint már a védelem során többször hangsúlyoztam -— a »Mátészalka« szellemi részét illetőleg a legkissebb rendelkezési joggá sincs s az eljárás .alapjául szolgáló cikkemet megjelenéséig nem olvasta, sőt nem is látta, mondom : eltekintve ettől, abban a tudatban volt, hogy az ő szerkesztője jogász ember, aki tudja: mit szabad s mit nem, s akiről a vele évek óta fenálló őszinte, benső barátság folytán feltételezhette, hogy nemcsak készakarva nem viszi őt a bajba, demindott, hol—h°gy‘gy fejezem ki magam —- az ő bőréről van szó, kétszeres óvatossággal és elővigyázattal jár el. Elvitathatatlan tehát tek. kir. törvényszék a a vádlott jóhiszeműsége is. És ezt azért szegezem le, mert van a Btk.nek egy 75. §-a is, amely a jóhiszemet honorálja, midőn szándékol kíván a deliktum elkövetéséhez s a gondatlanságot csak kivételesen és ott bünteti, ahol a Btk. azt kifejezetten büntetendőnek deklarálja. Ha tehát azt mondaná a tek kir. törvényszék, hogy ha vádlott nem látta az inkriminált cikket megjelenése előtt, ha jó hiszemü volt irántam, ha maga nem volt képes a cikkmegbirálására, akkor vádoltat gondatlanság terheli: —ügyén tiszteletteljesen, azzal felelek, hogy az eljárás tárgyát képező sajtórendőri >vétség«-et, ha az gondatlanságból követtetett el, a Btk. 75. § 2. bekezdés alapján büntetni nem lehet, (Összefoglalás.) Tek. kir. törvényszék 1 Összegezem az elmondottakat. Bátor voltam kimutatni, hogy a bíróságoknak politikai és jogi okok folytán a sajtótörvényt — különösen a biztosíték nélküli politizálás címén indult eljárásoknál — liberálisan kell alkalmazniuk. Kimutattam, hogy az a cikk, amelyeknek célja nem politikai, nem »politikai tárgyak körül forgó* cikk s igy az inkriminált cikk sem az, tehát vádlott felmentendő. Kimutattam azt is, hogy ettől eltekintve, vádlott felmentendő azért is, mert a kérdéses cikket nem ő tétette közzé. Végül kimutattam azt is, hogy ha az inkriminált cikk politikai lenne és azt vádlott tétette volna is közzé, a vádlott még ez estére is a Btk. 82. és 75. §-ai. alapján, felmentendő. Arra a nem várt esetre azonban, ha a lek, kir. törvényszék nem adna fejtegetéseimnek igazat, a büntetés felfüggesztéséért esedezem, melynek kisza- básánála enyhítő-körülményként méltóatassék beszámítani, hogy az inkriminált cikket 1. nem vádlott tétette közzé ; 2. vádlott jóhiszeműségét; 3. hogy a cikk nem evidenter politikai; 4. hogy vádlottnak csak elemi képzettsége van, tehát hogy tényáiladéki tévedésben vált és 5. vádlott büntetlen előéletét. Mindezek alapján esedezem a 92. § alkalmazásáért. (Felmentési kérelem.) Tek. kir. törvényszék ! Én hiszem, hogy az elmondottak alapján sikerült^bebizonyitanom vádlott ártatlanságát; ezért tehát, midőn a tek. kir. törvényszék szives elnézét és nagybecsű türelmét hálásan megköszönöm, a vádlottnak az ellene emelt vád és következményeinek terhe alóli felmentéséért esedezem ! H I RE — Felhívás! Kéretnek mindazon t. olvasóink, kik előfizetési dijaikkal még hdtrálékban vannak, hogy azokat kiadu híva ta^ Inukhoz bekül dem seiveskedjenek, nehogy a lap szétküldése akadályokba ütközzék. Sokdlis strófák. Telefonért küzd, törekszik egy ügyes fiskális, Hogy hiába tülekedik, tudom én is, más is. Fiskális ur, akkor lesz meg Szalka telefonja, Mikor Isten azon haját két szép copjba fonja! 7c Nagy meleg lesz, jég meg nemlesz,azideinyáron Ezért lön kicsi és nagy, fejét a jéggyáron. Az uj kormány, ha a szocik tyúkszemére lepnek. Jeget ad majd jog helyett, azisten-adta népnek. • * Itt is volt Justh, s nagyon tetszett —a kis \Buza Barna, Kár, hogy olyan nagyot tenni nem lúd, mini [akarna. Mondott viccet, anekdotát s a magyarnak ez kell, Meri a magyar,ha mindent is, —nevetni nem [restet. ~k Küszöbön az uj választás, lesz majd dinom[dánom, Sokan mondják: „En Istenem, de régen is [várom!“ S mikor majd a képviselő kerületét járja, Trikolór lesz sok asszonynak azalsószoknyája, Floridor. M ÁTÉSZALKA
