Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-31 / 52. szám
3. oldal M Á TESZ A L r a 52. (91.) lenti, hogy mindannyiunkban van lelki erő, hogy más nélkülözését nézzük. A takarékosság nem program. Elismerem, hogy sokkal olcsóbb, ha nem csinálunk semmit. Ennél olcsóbb politika nincs. Nem az a feladatunk, hogy mint város gazdagodjunk. Mihelyt az állam másnak tekinti magát, mint ami, gyűlöletessé és feleslegessé válik. Ma a város szervezete a lakosság életéből él és kell, hogy annak mindent visszaadjon." (Lelkes éljenzés és taps.) „A nép — egyék krumplit!“* * III.) (A-i.) Sokan mosolyogtak, még többen fölháborodtak a földmivelésügyi miniszter ur ama kijelentésén, melyet egy a drágaság miatt panaszkodó küldöttség előtt tett. Azt mondta a kegyelmes ur, hogy miután a hús olyan drága, a szegényebb néposztálynak valami más húspótló élelmiszerről kell gondoskodnia. Pedig ha mélyebben gondolkodunk e kijelentés fölött, nem találjuk olyan extravagánsnak. A modern tudománynak már annyi csodálatos fölfedezése van, az élelmiszer vegyészet annyi uj élelmiszert produkál, hogy nem csodálkoznánk rajta, ha egy. szép napon hírül hózná, hogy valahol valami tudós feltalálta a húspótló vegyületet. A repülés problémája sokkal súlyosabb volt, mint ez a vegyészeti probléma, mégis meg van már oldva. És mikor egy olyan, az egész müveit emberiséget átfogó málumról van szó mint a husdrágaság, akkor ez a körülmény csak serkentőleg hathat a tudós és kutató elmékre, hogy uj tápláló szert keverjenek a koplaló tömegnek. Mondhatják, hogy amit mi itt mondunk az utópia, legjobb esetben a jövő zenéje, de mondjanak a kritizáló elmék nálunk okosabbat, és főleg cselekedjenek valamit a husdrágaság ellen 1 Ami kitellett a magyar társadalomtól és közvéleménytől, a husdrágaság. ellen óllástfoglaló hatóságoktól és testületektől, mindazt megcselekedtél. De minden akció .hajótörést szenvedett ama hatalmakon, melyeknek módjában ásiaua a husdrága- ságot enyhíteni. Ezzel mar Se keil számolnunk. Semmiféle olyan reformra nem számíthatunk, amely a hús olcsóbbodását .-■eredményezhetné, inkább arra legyünk elkészülve, hogy ntög drágább lesz. *) E cikk ugyan mondhatni homlokegyenest ellenkezik lapunk elvével és Jőieg a husdragasag kérdésében elfoglalt álláspontunkkal, m'inda nellett helyt adtunk annak, hogy olvasóink ismerjék az ellenkező nézetet is; . melynek kifejtése előtt soha sem zárkózunk el. —- A szerk. Nagyon szomorú, hogy a városi lakosságnak, amelyet első sorban sújt a hús drágasága nincsen megvédeimezője sem a törvényhozásban, sem föl- lebb. Az Omgében legutóbb Széchenyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak emlékezetét ünnepelték és valósággal kisajátították maguknak e nagy férfiú emlékezetét. Pedig ehhez nem volt joguk gróf Károlyiéknak, mert Széchenyi István gróf egész életén keresztül perhorreskálta az önző osztályérdeket, amely az Omgében uralkodik és világért sem pártolta volna azokat, akik árkon-bok- ron keresztül drágítják a húst. Az ő lánglelkétől mi sem állott távolabb, mint a rut önzés. Jelszava az volt, hogjr a haza mindenkié és nem ismerte az Osige jelszavát, mely szerint akié a föld, azé a haza! Ha hagyjuk a dolgokat a maguk rendjén1 miután egyebet úgy sem tehetünk, beletelik két- három esztendő is, kmig" a hús esetleg olcsóbbá lesz. De, csakis abban, áz esetben, ha jövőre, vagy két esztendő múlva - csapás éri a magyar állattenyésztést olyképpen, hogy nem lesz takarmánytermés. De kívánhatjuk ezt ? Az állattenyésztés virágzása igen nagy érdeke az agrikultur Magyar- országnak s e takarmányhiány ezt az érdeket sújtaná. Súlyos dilemma, amely elé azok állíthatják a magyar közönséget, akik minden eszközt, amely a hús árának mérséklésére alkalmas, per- horreszkálnak 1 Attól, hogy marhaállományunk természetes szaporodása fogja a húst egy-két év múlva olcsóbbá tenni, nem remélünk sokat, mert a kereslet a külföldön rendkívül nagy és minél többet termelünk, annál többet szállítanak el a Máv. roppant kedvezményei segítségével. így allván a dolog, mindaddig, mig be nem teljesül a földmivelésügyi miniszter ur azon óhaja, hogy a húst pótló élelmiszert feltalálják, egyék krumplit az a magyar, akinek húsra nem telik! 7 ^Mátészalkai hullámok. Egy darab aszjalt. Sok ember szemében nem sokat jeient az a darab aszfalt, mely először épült ki a Vasút-utcában egy nagy terjedelmű emeletes ház előtt S engem, ha ránézek arra a darab aszfaltra, bizonyos eífogodás, szorongás fog el a szivem táján . . . Ez a darab aszfalt az én szememben egy darab kultúrát jelent .. . Igen, igen, hiaba tiltakozunk eiíene, erőszakosan épült ez a darab aszfalt Előbb épültek a nagy emeletes házak, aztán épült ez a darab aszfalt. Kényszeríti a várost, kényszerít bennünket ez a darab aszfalt, hogy hozzá építsünk még egy darab aszfaltot, a két darab aszfalthoz még egy harmadikat, és Így tovább, csak tovább. Igen, igen, hiába tiltakozunk ellene, megjelent közöttünk a kultúra. . . . Hiába minden ficánkolás, berzenkedés. — Hiába alakítunk sajtót a kritika parirozására,... Hiába minden. Hiába zárnák, el előttünk az ajtót. Ott leszük, megjelenünk, bevonulunk a kulcslyukon, Herceg Ferenc láthatatlan Pokornyjától kölcsön kértük a találmányát,bekenjük magunkat azzal a szerrel es megjelenünk, amikor nem is gondolják, a mikornem is látják. Ha szidni fognak bennünket, kacagásunk', meg fogja őket rémiszteni, mert nem fogják látni, hol vagyunk. S mi megyünk a Csizmadia háza előtt azon az aszfalton végig, a modern felvilágo- sodottság, a kultúra mezején előre és nem nyugszunk addig, mig ebben a városkában csupa Csizmadia féle emeletes házak nem lesznek és mig a nagyvégesí Csizmadia háza előtt, Tárkánylnak a cinevégesi, a Szilágyi fiuknak az újvárosi háza előtt is aszfalt járda nem lesz. * Lehet, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot. Lehet, hogy tulrózsaszinü szemiD végén látom városunk fejlődését és keserves kiábrándulás fog érni, mint a milyen nagy kiábrándulás érte azt a szegény zsidó embert, ki nagyvásár estéjén az angyalok seregét vélte meglátni és egyszer csak váratlanul megjelent ahátajmögött egy „röndör!„ Ha már felemlítettem hát ide iktatom ezt az episódot Mátészalka utcai életéből. A dolog úgy történt, hogy a legutolsó nagyvásár estéjen úgy éjjel 11 órakor rémes kiábálás hallatszott a főutcán végig: . . . Halljad Izráel, az örökkévaló a mi istenünk egyetlenegy ! Egy öreg ember kétségbeesetten fohászkodott és belekiabálta az éjszakába a héber szavakat. Éppen a főutcán mentem, midőn e héber szavak megütötték a fülemet. Elmentem a hang irányában cs látam, hogy a cukrászda leeresztett redőnyei előtt egy jük el azt, amit ott elszőrakoznánk ? Nagyon jól tudod kedves leányom, hogy azért kell szűkölködnünk, mert igy is alig tudjur. fedezni Qyula nagyvárosi megélhetését, s taneszközei költségét. Azt is tudod gyermekem, hogy már ékszereimet is el kellett zálogosítanom. De nem fog inár sokáig tartani. Qyula nehány hét múlva befejezi tanulmányait, s kilép az életbe, nekem nem kel! róla tovább gondoskodni, sőt majd ha jobb viszonyok közé fog jutni, lesz ő oly hálás, hogy segíteni fog rajtunk. — Ne haragudj anyám, hogy oly meggondolatlan voltam. Bocsáss meg könnyelműségemért. Egy fáj, hogy megbántottalak. Nagyon át tudom én azt érezni, mit kellett neked szenvedned atyám halála óta. Hirtelen elhunyta nagy rendetlenséget okozott. Mi gyermekek, mind elég kicsinyek voltunk még. S a te női kezed bátran ragadta meg, s bizton irányította a kormányt, melyet erős férfikéz is alig volt képes igazgatni. Atyánk számított is erre. Ez enyhítette haláltusáját. Mintha most is látnám : a fájdalomtól megtört arc vonásain áttör az állandó, nyugodt kedély jóságos fénysugara, iszonyú kínjáról megfeledkezve most is csak gyermekei sorsa aggasztja . . . Előtte álltunk. Könnycsepp rezeg bágyadt szemében, midőn a legkisebbik fejére teszi kezét. »Oh, milyen kicsiny vagy ▼agy még! Szeressétek őt mindnyájan ! 0 nem is fog emlékezni atyjára. Segítsétek őt mindig . . . ti már nagyobbak vagytok . . . Qyula, reád nagy feladat vár . . . te fogod nehány év múlva helyettesíteni az atyát . . . szellemi tehetséged sokat igér ... én tudom . . . tudományos pályára fogsz lépni ... a többiek nélkülöznek, anyád takarékos. A szükséges pénz majd kikerül . . . Aztán jön a feladat. Diplomáddal lész hálás a többieknek . . . légy jó, fiam ... Gyermekeim szeressétek egymást, szeressétek jó anyátokat ... az Isten majd megsegit . . . kérni fogom őt . . .« — De miért sírsz anyám ? Meg kel! már nyugodnod 1 Látod, Qyula teljesiteííe az óhajt. Mindig kitünően haladt. Kiváló emberré lesz ; sok, nagyon sok, pénze lesz majd. Pár év múlva adósságainkat is kifizeti, s visz- szakapjuk a kis birtokot, a mi kedves, régi házunkat, a szőlővel befutott terraszt, a nagy gyümölcsöst az árnyas lugassal! Mindent, mindent, ami nekünk oly kedves volt! oh anyám, mily boldogok leszünk, elfelejtjük a szenvedést, nélkülözést! — Úgy lesz, bizonyára úgy lesz ! A mindenható meg fog minket jutalmazni bő kárpótlással. Ilyen fiút adott. Szegény sokat küzd, fárad. S mindent csak értünk. Nem rég is a szép ajándék a jutalomból. Emlékeztek ? De mi van a szép fejvánkossal, mit viszonzásul Ígértetek ? — Már nemsokára befejezzük, A betűk hiányzanak. — Csak vigyázva, nagyon szépen, hogy álmában majd ti telenjetek meg neki 1 III. — Ne lepődj meg! Éppen most érkeztem, még otthon nem is voltam. Nem gondolod, hogy nagy fájdalom az, ami engem erre indit ? oh, Jolán, borzasztó az, amit érzek 1 Nyíltan, őszintén mondok el mindent! Mikor legutóbb elváltunk, szavaid különös, fájó hangulatot ébresztettek bennem. Úgy féltem, úgy sejtettem valamit. Aztán Írtam . . . sokszor és sokat ... te szintén írtál, s leveleidben mindig fölismertem szenvedélytől izzó soraimnak visszhangját. De csak első hónapokban. Később csak második, harmadik levelemre kaptam választ. Anyád nagyon vigyáz, nehéz kijátszani. Utóbb már nagyon ritkán Írtál, akkor is keveset szerelemről. Most már bizonyára sejt valamit, mert nagyon ellenőriz. Igyekeztél megnyu gtatni ... De hiába. Éreztem, hogy bekövetkezett’ mitől féltem. Vége ... Este, mikor a fáradságos, nagy munka után nyugodni tértem, égető lelki kínok gyötörtek. Végiggondoltam egész viszonyunkat. Játszótársak voltunk. Testvérek. Később komolyan is beszéltünk. S a rokonszenv, barátság eltűnt, bogy nemesebb, mélyebb érzelemnek adjon helyet. De erről hallgattunk. Tudtuk, bevallani nein mertük. Végre is egyik nyári est mámorító hatása nyitotta meg ajkamat... de a te ajkad már nem szóihatott . . . s aztán csupa derűs boldogság következett ... és most mindennek vége? Nem! Lehetetlen! De hátha mégis ? Utolsó beszélgetésünkre gondoltam . . . . Vérző szivve! kértem a jó Istent, s a fájó, szomorú érzések keserű könnyeket fakasztottak. Főizokogtam . . . Legnagyobb fájdalmaim azonban utóbbi időben voltak. Úgy értesültem, hogy feltevésem nem csalt : Qyőry nőm hiába jár oly gyakran hozzátok. Te jó szívvel vagy hozzá, szüleid örömmel látják. Oh, édes Jolán, légy őszinte! Mondd nekem az igazat. Legyen az jó, vagy rósz. Talán képes leszek elviselni a legrosszabbat is. És ha nem ? Neked már mindegy. — Ha úgy kívánod, Talán te is előbb kigyógyulsz igy. Csak nyugodt megfontolással. Én szerettelek téged. MikorQyőry ostromolni kezdett, hallani sem akartam róla. Szüleimnek nagyon fájt Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és kölségvetéssel díjtalanul szolgálunk. !MOTOR t Karczag Testvérek motorteiepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellet 6-? Levélbeli megkeresésekre árjegy zékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.
