Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-29 / 30. szám
julius hó 21 II. évf. 30. (69.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. f ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre — — — — —■ — — 8 koronaKelévre — —- — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — —-2 koron.-. • Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 koronaFelelős szerkesztő: Dr. VIZSOLY! MANÓ. Egy szám i.jgi"y. ára 20 fillér. ——— Mégegyszer az egyenes ut. (P) A mióta a Nagykároly—csapi h. é. vasút üzemét megkezdte, általános a panasz, hogy vasúti indóházunk a községtől távol van s hogy az ahhoz vezető ut rendeltetésének megfelelni nem képes s csak arra jó, hogy Mátészalka haladását gátolja, kereskedelmét bénítsa. Érezte ezen görbe ut tarthatatlan voltát mindenki, akit végzete arra kényszeritett, hogy az állomáshoz kimenjen, vagy onnan bejöjjön s különösen ha azon szerencsés halandók közé tartozott, a kik per pedes apostolorum, gyalog és az éjjeli órákban voltak kénytelenek ezt cselekedni. De annak dacára, hogy ezeket mindenki érezte, hogy mindenkit áthatott azon gondolat, miszerint az állomáshoz vezető utat feltétlenül elkerülhetetlenül szükséges halogatás nélkül és mielőbb meg kell csinálni, a kivitel kezdeményezését, az első s határozott lépést megtenni, mindenki vonakodott. Ennélfogva csak óhaj volt éveken át az egyenes ut kérdése és olyan óhaj, melynek teljesülhetésében senki sem bízott. Végre egy évvel ezelőtt 38 képviselő- testületi tag indítványt nyújtott be a képviselő-testülethez s indítványukban, — melyet lapunk 19. számában annak idején szószerint közöltünk, — annak kimondását kérte, hogy a Vasut-utca meghosszabbításaként a temető keleti sarkától egyenes irányban az állomás épületéhez, a vásártér és a Szálkái Sándor és tsai magántulajdonát képező külső földek átmetszésével egy útvonal nyittassék. Ezen életrevaló indítványt — mint Mátészalkán minden oly indítványt, mely a köz érdekében álló — az a sors érte, hogy hónapokig hevert, mig végre aztán szerencsésebb lett hasonló társainál, mert midőn tárgyalás alá kenuit, egyhangú szavazattal fogadtatott el. S igy ezen indítványt a képviselő-testület egyhangúlag ha- határozattá emelte s ezen tényével róla azt állapította meg, hogy az ut megnyitása nem csak hogy kívánatos, hanem rendkívül módon szükséges is. SZRRKF.S2TÓSÉQ fis KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Midőn ezen képviselő-testületi határozat napvilágra jött, mi, kik Szálkán a kö- ! zért szerény tehetségünkkel tevékenységet akarunk kifejteni, fellélegzettünk, azt remélve, hogy a nehezén szerencsésen átestünk s most már a kivitel a közel jövőben megvalósul. Reméltük a legjobbakat, reméltük a képviselő-testületi határozathozatal után, hogy csak rövid idő kérdése lehet az ut megnyitása s azzal Mátészalka községének egy régi óhaja teljesül. Azokról, kik úgy nyilatkoztak, hogy az útvonal megnyitása igen-igen messze van, azt tartottuk, | hogy azok ellenségeink, ellenségei az üdvösnek, a jónak, pedig — sajnos,— amint azt az azóta történtek igazolták, nekik volt igazuk. Ugyanis hónapok teltek el anélkül, hogy a képviselő-testületi határozatnak lát- I ható nyomai támadtak volna. A haladás embere lévén, azt tartom, kerüljük mindég azokat az ütköző pontokat, amelyek bennünket elválasztanak s igy nem keresem, hogy ki a hibás, ki a v felelős ezen hanyagságért. Nem jelölök meg senkit, nem mutatok rá senkire azzal finale. Tudom, tudom, hogy egyszer menni kell, Minden mindegy: úgyis készen talál, Csak elrakom sok kicsiny rongyomat, Illőn várom, ha bejön a Halul. De neked, Emma, örökül hagyom. Hogy vessen fel a halottas verem, Hogy élve halj meg: s a mit megeszel, Vér száradjon a búzán s kenyéren. hegy átkozott! Ha sirva leborulsz, Hasadjon meg a templom ajtaja, Boruljon rád az örök éjszaka, Mig összetörve kínos kútba Jutsz. S ha rám gondolsz? Oh hogy szerettelek! Hogy csatangoltam sáros utakon, Úgy, mint a kit az átok súlya nyom! Hol lássalak? merre keresselek? Nézd szivem! Nekem nincs már hátra sok — Már indulunk, kis letört utasok, —- De mig kikötök a másik világon, Szeretnélek még utoljára látni, Drága virágom! Drága virágom! * HERODES. Z E R L 1 N A. — Egy kifelejtett jelenet a Don Jüanból. — Irta: RADYÁNY ERNŐ. (1.) (Don Juan az estélyről a felbőszült tömeg elől elmenekült és most hálószobájában pihen. A szoba keleti kényelemmel van berendezve. Mindenhol széles kerevetek, melyek puha, ázsiai szőnyegekkel vannak betakarva. Baloldalt ablak a kertre, előtte kis asztal, mely úgy látszik arra szolgál, hogy kettesben jól lehessen lakomázni rajta. A falon kardok, tőrök és más harceszközök: éles elleniéiben a szoba asszonyosan lágy karakterével. Hátul nagy alkov, mely függönynyel zárható el, most azonban nyitva van. Benne Don Juan széles ágya.) Don Juan: (eddig egy pamlagon szélesen elterült, most felkönyököl) Hé! Leporelló! Végre! Hol maradtál ennyi ideig? Leporelló : (jön) Hisz alig pár perce mentem el uram. És jó hosszú ideig kellett követnem azokat a buta parasztokat, mig végre Zerlinához férkőzhettem. Don Juan: Nos és megmontad neki, hogy jöjjön vissza? És mit felelt? Leporello: (nyugodtan) Először lábujjhegyen követtem őket és kihalgattam beszélgetésüket. Iszonyúan szidtak téged uram, megbeszélték, hogy holnap, ha ki mersz mozdulni az utcára, leütnek, mint egy kutyát, hogy kiveszik még a beleidet is.* Zerlina folyton biztatta őket, meg ölelgette Ma- settot, azt az állatot. Na gondoltam, itt is jó helyre jövök az uram parancsával; hisz ez úgy pofonvág, ha szólok neki, hogy egy fog nem sok, de annyi sem marad a számban. De hát gondoltam, az uram parancsolta, hát meg kell tennem. Don Juan: (türelmetlenül) Nos, és mi történt azután ? Leporello: A parasztok még jól meghányták- vetették a dolgot, hogy hogyan lehetne legcélszerűbben elintézni azt a holnapi elagyabugyálást, összebújtak, suttogtak. . . , Don Juan : És Zerlina. . . . Leporello : (nyugodtan) Én azalatt Zerlina háta mögé kerültem és a fülébe súgtam: »Az uram vár, gyere vissza egy félóra múlva, beeresztelek a hátsó kertajtón«. Don Juan : (nagyon türelmetlenül) És. . . . Leporello: (még nyugodtabban) És aztán vártam, hogy pofonvág. Don Juan : Nyögd ki hát már, hogy mit csinált! Leporello: Majd a föld alá sülyedtein, mikor Ékszerek, órák, arany= és ezustnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban SÁNBÖK IE1SŐ elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁROSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM.
