Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-28 / 4. szám
Mátészalka, 1919. [y II. évf. 4. (43.) szám. január íré 28 TÍRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. MsHL. L■'A'Jl'.. L. >11.1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — __ — — 2 korona. Községi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 5 korona.----Egy szám ára 10 fillér. —---------•■ mfTTrfT^ fi.-mgflrgraiF«BiMBgar^M i-iTnr,77T —a.:...«w,,, ----7.« SZ ERKESZTÓSÉQ ÉS KIADÓHIVATAL : Felelős szerkesztő: Dr. V1ZS0LYI MANÓ. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak elóra fizetendők. ur;- --------—-------- .. ^ rr-rr^ EG YESÜLJÜNK A „KÖZ“-ÉRT! Irta: Puskás Lajos. Bármerre megyünk, mindenütt azt kell tapasztalnunk, hogy a társadalom min- dei rétegét áthatja azon óhaj, hogy községe, városa minél gyorsabb és nagyobb emelkedést érhessen el, benne közintézmények létesüljenek, s a közvagyonosodás emelkedjék. Tapasztalhatjuk ugyan azt is, hogy az egyén önmaga is törekszik mindenütt érvényesülni, de a nagy általánosságról, a társadalom egyeteméről ki kell jelentenünk, hogy az a helyes, |ha annak tagjai mindenütt háttérbe helyezik a köznek, saját egyéni érvényesülésüket. Sajnos, ezen általánosan tapasztalt állapotok községünkben vagy egyáltalán nem, vagy csupán elvétve észlelhetők. Minket és polgártársainkat teljesen hatalmában tart a létért, a megélhetésért vívott küzdelem, ami úgyszólván teljesen leköt bennünket és távol tart attól, hogy a közre, hogy községünkre gondoljunk, annak élő- haladására, felvirágoztatására kellőképpen törekedjünk. De ha megélhetési küzdelmünk felől szakíthatnánk is időt arra, hogy közdolgokra is gondoljunk, megakadályoz abban bennünket egy igen nagy hibánk: és pedig az, hogy széttagol bériünkét a vallás, a foglalkozás és a politika. £ három kérdés községünk haladásának a szó-szoros értelmében megölője. Egyik vallásu ember a másikban ellenségét látja, «gyik a másikat lenézi, s mondjuk ki nyíltan: nem is tartja embernek. A vallási türelmetlenségünk oly nagy, hogy nagyobbat, bármerre mennénk, sem tudnánk találni, jól lehet mindannyian egy istent imádunk, s csak a forma más, melylyel azt cselekedj ük. Mint a hogy a gótai almanakban felvett föurak nagy része úgy hiszi, és azt tartja, hogy az ember a bárónál kezdődik, társadalmunk értelmiségi osztályának nagy része is abban a tudatban van, hogy ahoz, hogy valaki »ember« lehessen, legalább is az érettségi kívántatik meg és azért a többieket egyszerűen lenézi, figyelembe sem veszi. A kereskedő magát inkább az értelmiséghez számítja, az iparost és a földmi- vest fiumigálja, és lekicsinyli, akár csak őt a látájner osztálybeli. Az iparos magát függetlennek tartván, az értelmiségi osztálylyal nem keresi az érintkezést, az őstermelőről pedig azt vallja, hogy paraszt. Az őstermelő az urban, kereskedőben, iparosban, mincienikbén ellenséget gyanít, azokat bevándorlóknak tartja, s kissebb gondja is nagyobb annál, hogy bármelyikkel is karöltve akarna haladni, cselekedni. S igy, mert egyik' társadalmi osztály mibe se veszi a másikat, egységes társadalmi viszonyok nincsennek, s igy már e miatt sem lehet a köz emelésének, gyarapodásának egy lépést sem haladnia. Ezen, csaknem leküzdhetetlen akadályokat aztán nagyban tetézi az, hogy szea- vedelmes politikusok vagyunk, akik egymásban sohasem tekintjük magát az embert, hanem mindég azt nézzük, hogy az mily politikát vall magáénak, s jaj neki, ha politikai eszméje, hitvallása nem egyezik a miénkkel. Lehet bármilyen tehetség, járhat bármily üdvös dologban, eszméit megsemmisíteni legszentebb kötelességünknek tekintjük, még akkor is, ha teljesen meg vagyunk róla győződve, hogy az eszme megvalósítása reánk üdvös, mindnyájunknak sürgős, igen sürgős szüksége. Hogy ez igy van, azt hiszem, fejtegetni is felesleges, érzi ezt mindenki; mindezál- tal reá mutatunk arra, hogy nem is oly régen, a két egymással szemben álló párt mennyire megakadályozta, hogy itt községünkben bármi egészséges és üdvös intézmény is létesülhessen. Ezen szomorú állapotok másfelé is megvoltak, másutt is ugyanazon eredményt szülték, mint nálunk, de mig mi még mindég rabjai vagyunk, addig másutt megértették a kor intő szavát, észrevették azt, hogy a társadalom csak úgy építhet, ha széttagolva nincs, ha egyik társadalmi osztály a másikban nem az ellentéteket, hanem az együtt- működhetést előmozdító jótulajdonokat igyekszik felfedezni, s nem igyekeztek egymástól a szélrózsa különböző irányai felé haladni, hanem oda törekedtek, hogy egymással kezet fogva, egymással karöltve valósíthassák meg azt, ami mindnyájukra üdvös, arai mindnyájuknak szükséges. Vájjon a ml társadalmi osztályaink mikor jutnak el oda, hogy egymást megérteni, és megbecsülni akarják, hogy a köz javát előmozdíthassák? Ennek bizony, — ha végig nézünk szükséges intézményeink üres helyein, rögtön belátjuk — hogy nagyon is itt volna az ideje, miért is azt, — mindenkinek — aki barátja a hala- * dásnak, kötelessége teljes erővel előmozdítani. E lap hasábjain felvetődött egy eszme. Az, hogy a kereskedők és iparosok körének alkalmat kellene keresni arra, hogy, valami önképző, illetve tovább-képzö tanfolyam létesittessék. Szerintem ez, bár végeredményében nem orvosolná teljesen meglévő társadalmi bajainkat, mindazáltal azok részleges meg- i szüntetését előmozdítani képes volna, ?ny- nyiban legalább minden esetre, hogy a kereskedő és iparos osztályt összébb hozná. | És ez is sokat tenne! De mert nekünk, illetve községünknek arra van nagy szüksége, hogy az összes társadalmi osztályok legalább közdolgokban tömörüljenek, midőn a kereskedők és iparosok tömörülését előmozdítani óhajtjuk, ezzel, s csupán ezzel nem szabad megelégednünk, hanem oly alapot kell teremtenünk, melyen az összes társadalmi osztályok egye- | sülhessenek. Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. ü MOTOR !! Karczag Testvérek TIÄ Ä1 Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolaj- és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. Levélheti megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.
