Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-28 / 4. szám
2. oldal. MÁTÉSZ AL K A 4. (43.) szám. E^y ecélra alkalmas eszmét vetett fel nem rég községünk egyik fiatal polgára, nevezetesen azt, hogy egyelőre legalább a fiatalság, a községi polgárság jövendőbeli oszlopai egyesüljenek, e szent cél szolgálatára és pedig arra, hogy összejöveteleket tartván, helyes és üdvös eszmékről vitatkozzanak, s amennyiben a felvetendő eszme köztetszésre talál, annak megvalósítására minden alkalmas eszközt felhasználjanak. Én a magam részéről ezt nagyon helyesnek tartom, s éppen azért mert annak tartom, hozom azt a nyilvánosság elé, hogy arról ne csak ketten, hanem többen, mindnyájan gondolkozzunk, s mielőbb igyekezzünk azt megvalósítani, nyert véleményem szerint, ha ez az eszme testet ölt, a kölcsönös érintkezés után vallási türelmetlenségünk durvasága lecsiszolódik, társadalmi széttagoltságunk elöbb-utóbb megszűnik s politizálás helyett az egymás megértésére, rombolás helyett a cselekvésre fogunk törekedni, s ezzel mig a saját érdekeinket mozdítjuk elő, a köz javára is kiszámíthatatlan szolgálatot teszünk. Adja Isten, hogy úgy legyen! Félreértés. Múltkori számunk vezércikkének azon részét, mely — bár teljesen a más tényére vonatkoztatva — az „Ipar és Kereskedelmi Bank“ r. t.-ot felemlíti, a nevezett pénzintézet igazgatóságának egyes tagjai — amint az tudomásunkra jutott — helytelenül értelmezték. Az igazságnak adjuk meg a magáét, ha ily körülmények között kijelentjük, hogy a 700 kor. évi bér teljesen megfelel azon bérösszegnek, amely azon időbért) mikor a nevezett r. t. a bérleti szerződést megkötötte, a bank he- lyiségeiért élerhető volt ; valamint készségjel konstatáljuk u banktól vett információink alapjan azt is, hogy a banknak a fuvarozás a mai vasúti ut mellett is ugyan annyiba kerül, mint amennyibe az egyenes ut esetén kerülne. A fisíalkoraak. Irta: Nagy Zoltán, kir. tírrsz. bírd. Papiroson, a biintetőtörvéeykönyvek módosításáról szóló 1908. évi XXXVI. t. cikknek, az úgynevezett büntető novellának a fiataikoruakra vonatkozó rendelkezése 1910. év január hó 1.-én lépett életbe. Papiroson, ismételjük, miután a büntető novella végrehajtása tárgyán kiadott rendelet e fejezetre nézve a hatályba lépés napjaként a fonti napot jelöli meg, de mindezideig szabályozó rendelet nem jelent meg s a dolog úgy áll, hogy a törvény 1910. január hó 1.-től érvényben van, ezt alkalmazni kell, de a mód, az eszköz, a törvény végrehajtása tekintetében még késik. *) Maga a rendelkezés azonban és e rendelkezésekben lefektetett elvek annyira fontosak és első sorban a nagy társadalmat közelről annyira érdeklők, hogy megismerni logalább az irányelveket nem lasz felesleges. Az 1880. évi szeptember hő 1.-től alkalmazott magyar tételes büntető törvénykönyvnek a fiataikoruakra vonatkozó rendelkezés* volt a legfogyatékosabb. Ugyanis büntető törvénykönyvünk szerint a fiatalkorúak (12-16 év között lévők) csak akkor voltak büntethetők, ha meg volt a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges képességük. A fiatalkornak bűneit, a bűnösség és felismerés tekintetében, úgy bírálta el a törvény, «int a felnőttek (20 éven felüliek) cselekményeit. Nem tett különbséget e két csoport bűnössége és társadalmi veszélyesség* között, ugyanazon elbi- rálásban részesitete a fiatalkorúakat, mint a fel") A kérdéses miniszteri redetet időközben már megjelent de e csekély mérvű aktualitasi hiba miatt sajnáltuk a különben eminens cikket félretenni. nőiteket. Azokkal, kik valamely bűncselekmény elkövetésekor életük 12-ik évét még be nem töltötték, pedig egyszerűen nem törődött, magyarul mondva, hagyta őket futni. A fiataikoruakra vonatkozólag csupán enyhébb büntetést állapított meg, a helyett, hogy az egyénesitéshez alkalthazkodva szabta volna ki esetről-esstre * büntetési nemet, hogy javítsa s ekként át is alakítsa a fiatalkorúakat, arra nem volt eszköze a törvény szerint alkalmazót büntetések által. Az Eurőpasierte vezető uj kriminálpolitikai irány, az élet felismerésén alapuló művelődés és tudomán)-fejlődés azóta megjelölte már, hogy úgy a bűnösség feltétele,*valamint a büntethetőség a- lapja az erkölcsi szabadság. Az erkölcsi szabadság pedig a nevelés, a javítás eszközei által alakulhat meg. A szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. S miután a bűncselekmény akarati elhatározás folyománya, erre az akaratra befolyást kell gyakorolni az érzéki ösztönök megfegyelmezésével, a külső ingerek eltávolításával és a környezet helyes megválasztásával. Mindezeknek eszköze pedig nem a megtorlása az alkalmazott büntetés által, hanem a megmentés a nevelés eszközeinek kiválasztott felhasználása által. Különösen állt e tétel a fiataikoruakra nézve. Ezért gerince a novellának a fiatalkorúakat illetőleg, hogy az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizenyolcadik «vét még be nem töltötte, csak akkor vonható büntetőjogi felelősség alá, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejletséggal bir. Ezzel kapcsolatos azután, hogy a ily fiatalkorú e képességgé! neus bir, házi felügyeletre, esetleg javitó nevelésre utalható és hogy az erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult 12-ik évét még túl nem haladott gyermek gyermekm#nh#lyb9 szállítandó s a gyámhatóság intézkedik további javitó nevelés« iránt. A tulaidonképeni fiataikoruakra nézve nem büntetéseket, hanem »intézkedéseket* állapit meg a törvény. Ilyenek a dorgálás, a próbára bocsátás, a javitó nevelés, és végső fokon a fogház — vagy áilamfoghá/.-büntetés. Ezek alkalmazásánál mindenkor a fiatal korú egyényiségét, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokát, életviszonyait veszi figyelembe a biró, a szerint, a mint a fiatalkorú jövőbeli magaviseleté és erkölcsi fejlődése szempontjából szükségesnek tartja. A dorgálás erkölcsi hatása, a próbára bocsátás egyéni és erkölcsi biztosítékokhoz kötött, a javitó nevelés eszközei és szervei által megválasztott a fogház, célra szervezett és kijelölt. Mindannyiát átlengi a törekvés, hogy akaratot oltson a bünbeesett fiatalkorú leikébe ellentállani a bűnös hajlamoknak, felkelteni és ha felkeltette erőssé és szilárdá tenni az erkölcsi szabadság érzését. Azt, hogy általában valamely törvény jó vagy rossz, csak az élet, a gyakorlat és alkalmazás igazolhatja. A törekvést ebben az irányban elősegíteni nemcsak a magyar bíróság szakképzettsége, hanem emberi érzése, átértettsége fogja megmenteni, hanem annak a társadalomnak a szakadatlan és eredményes munkássága, mely a gyermekvédelem gyűjtő fogalma alatt ismeretes. A törvényhozás a társadalom éber, kitartó és következetes tevékenységére számit első sorban. Ettől várja, hogy a javitó nevelés céljára felállított intézmények gzakorlatilag megvalósitják-e az akarat felköltését és szilárddá tételét. HIRE k. Jó kilátások. A január elsején életbelépett büntetőnovella szerint tudvalevőleg nem muszáj a bíróságnak elitélnie a fiatalkorú vádlottat, hanem egy évre próbára bocsáthatja és ez időre pártfogót rendel ki részére. Ha a pártfogó jelentéséből az derül ki, hogy az ipse jól viselkedik a próbaév alatt, akkor semmi bántódása nem esik; de ha korcs- mázik, züliik, vagy bűncselekményt követ el, akkor megint bíróság elibe állítják ás elitélik azért a tettéért, amelyet máskülönben elnéztek volna neki. [ Az igazságügyminiszter mostanában adta ki a rendeletét, amelyben körülményesen intézkedik mindenről, ami az uj törvénnyel összefügg. így a kirendelendő pártfogókat is ellátja bő utasítással, sőt még mintát is közöl, hogy miképpen kell egy pártfogói jelentést készíteni. Hogy az igazságügyminiszterium milyen eredményt vár az uj intézménytől, az legjobban kiderül abból, hogy milyennek képzeli a pártfogói jelentést. A hivatalos iratminta szerint az ilyen lesz: 1910 február 6. Szorgalmasan dolgozik, rendes életmódot folytat. WW) február lő. Este 7 órakor otthon találtam. Szülei teljesen meg vannak elégedve. A korcsmát kerüli. Szülői szerint este 9 órakor mindig hazatér. íjjelre ki nem marad. 1910 március 3. Jelentkezett és kérte, hogy munkát szerezzenek neki. Utasított-, tam, hogy mig állandó munkát kap, ideiglenesen a Patronage- Egylet foglalkoztatójában dolgozzék és ott azonnal jelentkezsék. 1910 » 4. Munkába jelentkezett, dolgozik1910 április 6. Nem találtam otthon. Atyja azt mondja, hogy tőle eltávozott és állítólag Pócsmegyeren tartózkodik. 1910 » 10. Saját lakásomra hívtam. Nem jelent meg. 1910 » 20. Lakásán este 9 órakor nem találta». Utasításom ellenére éjjelenként kimaradt és korcsmában kártyázik. 1910 » 25. Lopáson tetten érték. Stb., stb , «tb., (a pártfogó aláírása.) No — mondok, ha az igazságügyminiszter is ilyennek képzeli a pártfogói jelentést, akkor ugyan kár volt a nagy dérrel-durral csinált ujitás és akik az első tárgyaláson olyan szépen szónokoltak, azok hiába puffogtatták a puskaport. De még valamit muszáj megállapitni a* igaz- ságminiszteriuin mintájából. Azt, hogy az a gyerek egész szépen haladt a javulás utján, amig be nem került a Patronage-Egyesület foglalkoztatójába. Tessék meggyőződni a fönti mintából, hogy ettől kezdve vége volt a gyereknek. Marcial. ' — Kimaradt referádák. Mai számunbkól egy kis nyomdai baleset folytán támadt savar következtében kifeledtük az Ipar és Kereskedelmi bank és a Közgazdasági bank közgyűléseinek referádáját. Nyomdánkban ugyanis, egy a kályhából kipattant szikrától az ott felhalmozott papíranyag tűsét fogott, amit azonban csakhamar elfolytottak. A zavar és ijedség hatása alatt — hamár baj nem történt is — tördelőnk kifelejtette a két referádát s a mulasztást már csak akkor vettük észre, mikor a lap teljesen betördelve, nyomásrakószen a gépbe volt állítva. Mivel az áttördelés olyan technikai akadály lett volna, hogy ez lapunk pontos megjelenését hátráltatta velna, kénytelenek vagyunk olvasóinknak a két közgyűlésen történtek felőli informálását jövő számunkig elhalasztani. Még az is nehezünkre esett ez úttal, hogy egy kevésbé fontos hirünk kihagyásával e sorokat be szoríthassuk. — Iparos ügyek. A mátészalkai iparosok köre f. hó 26.-án választmányi gyűlést tartott. A gyűlésen elhatározták, hogy március 15.-ét ez évben is megiinnepli az iparos kör. Éppen ezért egy 6 tagú bizottságot küld ki a választmányi gyűlés, melynek hivatása lesz, hogy gondoskodjék e hazafias ünnepély minél sikerültebb megtartásáról. A bizottság elnöke Doby Antal, tagjai: Borbáth Andor, Horváth Sándor, Varga Zsiginond, Komáromi Lajos és Sikli Ferenc lettek. A választmányi gyűlés másik nevezetesebb pontja a napibiztosok megválasztása volt. A megejtett választás szerint napibiztosok lettek: Meehlovits Ignác, Fehér István, An- zelik Sándor, Horváth Sándor, Kovács Pál, Orosz József, Schwartz Herman, Szomorú László, Pet- rócy Kálmán, Kállai István, ifj. Nagy Sándor, Lengyel Péter, Sarka Endre, Erdei György, Jancsár
