Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-24 / 25. szám
. or Mátészalka, 1910. 11. évi. 25. (64.) szám. juaíös kó 24. TÁRSADALMI HETILAP. ■I MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. H ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Fclevre — —- — — — — — 4 korona. Negyedévre — —— — — — — 2 korona.----“* Egy szám ára 20 fillér. ——Felel ős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG É.S KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca), A hirdetési díjak előre fizetendők. ír—., . w Dolgozunk-e végre? A szerkesztőségi szoba nyitott ablakán keresztül tompa zsivajt hoz be a júniusi szellő. A ,hangfoszlányokból a munkapárt öntudatos diadalkiáltása tör elő . . . Isten látja lelkünket, nem foglalkozunk, nem is akarunk foglalkozni a napipolitika változó kombinációival. Nekünk, akik a köz egyetemes érdekeinek megvédése, a törvény és jog intenzív fejlesztése az ideálunk ; — nekünk, akik a csöndes munkálkodás katonáivá szegődtünk, — nekünk csak egy kell, munkás parlament. Ennek az országnak balszerencséje, hogy ha akarna sem volna képes kibontakozni a szomszéd állam erőszakosan ölelő karjaiból. Franciaország, Anglia, Németország egymásután hozza a nagy gazdasági reformokat, a modern kor színvonalán álló és a jövendő idők boldogulását felépítő törvényeket, — de Magyarországban: a történelem és az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy bármily magasröptű üdvös és beláthatatlan gyakorlati előnyökkel kecsegtető legyen is a konkrét vita a parlamentben, kényszerbefejezést követel a rövid időszakonként cogenter tárgyalást igénylő közjog. Tévedés azt hinni, hogy egy nemzet szerencsés jövőjének kialakítása csakis az ország közjogi helyzetének tisztázásától függ. A közjogi helyzetnek elég a kontúrjait lerakni, a közállapotok biztos, gazdaságos és rendezett voltát a polgári törvényhozás képes csak előidézni. Egész sereg, ma már idejét múlta, kegyelemdöfésre, lefejezésre váró törvényünk van. A büntető, a kereskedelmi és váltó-kódex; a törvénykezési rendtartás; a magánjog jogforrást képező részei mindmind egy békés és munkás parlament alkotásai és aggódó gonddal lessük, vájjon az uj parlament képes lesz-e a reá várakozó népjóléti feladatnak megfelelni? A külföldön minden uj parlament ösz- szeülése egy-egy gyakorlati törvény hajnalhasadását jelenti; minden feloszló parlament működéséhez egy-egy gyakorlati törvény megvalósulása fűződik. És nálunk : a bemutatkozó kormányok, az összeülő parlamentek stereotip unalommal jelentik be a közjogi jelszavak pazarabb vagy fösvényebb hangoztatása mellett magánjogunk kodifikálását, elavult kódexeink reformálását és az egész serereg külföldi jogintézmény létesítését. A nemzet belső lakója és gazdasági,kulturális éle tének fejlesztése olyan feladat, amelyet már évek hosszú során át elhanyagoltak. A nagy jelszavak a folytonos harcok, a lehetetlen célok kiszipolyozták az energiákat, amelyek végre is ellankadtak s a folytonos meddő küzdelmek után nem maradt vissza más érzés az elcsüggedt lelkekben, mint, a vágy békesség és háborítatlan munka után. Ezt várjuk, ezt reméljük. És ha most is csalatkoznunk kellene, valóban kétségbe kellene esnünk hazánk sorsa felett. Wiegea Hugó a színházról. Irta: Péaer Tibor. Wiegen Hugó most biztosan Parisban van és de la Boche bárónő öltözője előtt ácsorog. Előre elképzelt gyönyöröktől rángatódzik vékony, bíborvörös ajka, amely oly gúnyosan tud széthúzódni és az öltözőkből áradó, nagyon sokféle, a még legkissebb összhangba enyhülni nem tudó, éles és kábító illatok és parfümök rezegtetik orrát, mely olyan bántóan ugrik ki arcából. óh, Wiegen Hugó izgult és a de la Boche öltözőjéből kizengő alsószoknyák suhogásától kábult lélekkel semmit sem fog látni az előadásból, óh, ő ma éjjel nagyon boldog lesz Parisban valamelyik elbújt és néma szálloda pompás szobájában. melynek fogasain a de la Boche hercegnő ruhái függenek, mint pompás, ragyogó tollú madarak, melyekből elszállott az élet és megnyúltak és lekonyultak, óh, Wiegen Hugót, az imádott poétát és rettegett kritikust, meg de la Boch hercegnőt, még imádottabb színésznőt és a megközelíthetőségre még szigorúbb és lelketlenebbb nőt ma éjjel drága, vérpiros és epezöld* és még sok másféle szinü italok fogják hevíteni és óh Isten, menynyire nevetnének rajtam, ha látnák amint itt előadás előtt nyári hideg éjben sör mellett bóbiskolok. Óh Wiegen Hugó, kedves és viszszataszitó barátom, kinek annyi szerencséje van a színésznők körül, de aki nekem annyi ilyen szerencsét elrontottál, aki mindig elképzelhetetlenül rossz és kellemetlen és elképzelhetetlenül hihetetlen időbe szoktál hátulról megbökni, aki most messze Párisba — de ki az! ?' — Ej, ej, — hadarta Wiegen, amint megfordultam és érthetetlenül bámultam keskeny és vérpiros ajkára és arcából kiugró orrára — ej, ej — mondotta — mit bóbiskolsz itt, sötétben és hidegben, állott sör mellett és egyedül, egészen egyedül művészetfilozófiái gondolatokkal az agyadban. Mert ugy-e, hogy — — Igen, igen művészet és művészek, meg művésznők, Páris és de la Boche hercegnő és a parfümöktől párás öltözők, és a váró, izgatott közönség és minden, ami gyönyörű és isteni! És én itt az állott sörrel és ez a város, ez a színpad, és a színészek! — De mit csinál de la Boch hercegnő ? Wiegen Hugó a nyári hideg est dacára mellém húzott egy széket és leült. És felhajtott egy nehány pohárral az állott sörből és beszélni kezdett. — Parist és de la Boche hercegnőt öt napja nem láttam. Nagyon is finom ott minden. Tárgyak, asszonyok és művészek és a művészet. Nagyon finomak. Párisból egyenest ide cseppentem, minden átmenet nélkül, egyebet sem látva az utón, mint egy nehány zajongó és siető állomást. Négy este már, hogy ott ülök, benn abba a szinházacskában és forgatom szemeimet a színpadról reád és rólad a színpadra. Sokszor összeszoritott szád és össze húzott szemeid, meg ideges forgolódásod és az, hogy ismerem egy év előtti nézeteidet és hogy négy előadást veled együtt néztem végig — mindezek minden gondolatodat közölték velem. Miért hát az a nagy ellenszeved a vidéki színészettel szemben ? Wiegen Hugó elhallgatott és gúnyosan nézett reám. Máskor sokkal színesebben és poétiku- sabban szokott beszélni, tele képekkel és hasonlatokkal, minden prózait kerülve, És gyűlölte a fél művészetet. — Miért gyűlölöm a vidéki színészetet —- szóltam — még mindég csudálkozva egyszerű, színtelen szavain. Nem, nem gyűlölöm. Hisz nincsen is. Csak művészet van. És a vidéki színészet gyakran nem is színészet és ezt gyűlölöm. Mert itt nincs alku. Csak egy rosszul kimondott sző, egy félszeg mozdulat, a legkissebb esetlenség, a nagyon éles meglátást követelő helyek legkissebb mértékbeni félremagyarázása, a finom hangárnyalatoknak meg nem értésből, avagy véletlen- ségből való eltévesztése és mennyi minden ezer, kicsi és nagy körülmény böki oldalba és ébreszti fel az embert a valóságot utánzó valótlanságból a valódi valóságba. Óh mennyi minden, mennyi Ékszerek, órák, arany= és ezustnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁROSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM.
