Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-24 / 25. szám

2. oldal.

M A TÍS2 A L K A

25 (64.) szám.

• ,

Macsai állapotok.

Végre valahára a kaszinó-helyiség régóta vajúdó kérdése is megoldást nyert volna, ha az önzés és irigység, a közérdeknek a személyes érdek alá rendelése az elmaradottsággal karöltve ulját nem állják.

Folyton hallatszott a panasz a kaszinó tagok ajkairól, hogy »lehetetlen a régi helyiségben való maradás«, hogy a bűzös levegő, az alacsony és szűk helyiség a kaszinót sűrűn látogató tagok egészségét aláássa, megrontja.« »Tűrhetetlen az állapot tovább, itt tenni kell valamit! »hangoztattákitt is, ott is.« Ha már épitsz, »épits a kaszinónak is!« »Építsen a Bank!« »építsen a Takarék !« röpköd- i tek a szavak a levegőben. Hivatkoztak a várossal és társadalommal szemben való kötelezettségekre, a bérfizetésből eredő jó üzletre slb. stb. De mind hiába ! Nem akadt ember, nem akadt vállalkozó szellem. — De pardon ! Mégis akadt egy ember, aki a sok rábeszélésre hallgatva belement abba, hogy a kaszinónak is építsen s mi történt ?! A jő emberek, a rábes/élók, a város és közönség érdekeit — állítólag — szivükön viselő atyafiak húzódozni kezdtek. Hiábavaló volt a polgári kaszinó érdemes elnökéi tk, Péchy László iőszol- g ti bírónak jóakartitu igyekezete, hiaba ajánlotta a választmány figyelmébe a réginél határozottan jobb, megfelelőbb heljiséget; a választmány elhatározta, hogy határozni fog. Jobban mondva az elnök és néhány modernül gondolkodó s nem befolyásolható polgártársunk ott hagyta a gyűlést, az ott maradt kis érdekcsoport pedig össze-vissza kritizálta cs lekicsinyelt« a dolgot. »Nem kell ennél jobb helyiség ! Nagyon jó ez !« kiáltá az egyik érdekelt. És igy inkább fizet a kaszinó most két alacsony helyiségért 900 koronát, mint ui házban 4 helyiségért 1000 K-dt.

E hó 19.-én aztán tovább mentek az önzetlen atyánkfiái, a mikor ismét választmányi ülés volt a kaszinóban ugyancsak a helyiség változás ügyében. Ugyanis az Ipar- és keresk. Bank r. t. ajánlotta fel a kaszinónak egy nagy utcai teremből és 2 kisebb kártyaszobából álló helyiségét potom 720 koronáért. Az iparbank a tettét tisztán a kaszinóval szemben való jóindulat és udvariasság vezette, mart hisz többször föl lett hánytorgatva az lparbaaknak a még regi időkből fennmaradó 720 koronás igen olcsó házber. Úgy gondolták tehát, hogy

I

megérzés és megértés, mennyi finomság és tudás és műveltség és intelligencia, mennyi minden kell va lódi alakok illúzióinak felkeltéséhez ! És mennyi -—

— Ej, ej — szakította félbe Wiegen Hugó, amint söröspoharát az asztalhoz koppintottá — ei, ej —■ mondotta — ismét theroia, általánosság és ömlengések.' Valót, csak valót, kézzelfoghatót és érthetőt! Láttam, hogy szombaton este »Izraelinél annyi arcfintorgatás és egyébb nem tetszést jelentő izomrángások után mennyire felderült az arcod, amint Németh János Szilvián páter szerepében a színpadra lépett.

— Németh János, igen — mondottam — Német János igazi művész. Csak ne rontanák le a hatást, melyet minden tekintetben kifogástalan játéka kelt, csak ne rontanák le mások gyakori ügyetlen és félszeg mozdulatai, mások gyakori szerep nem tudása és néha minden művészetet nélkülöző állása, járása, ülése, beszéde, éneke és gesztusai. Csak összevágóbb, összehangzóbb lenne a játék, a szereplők egymáshoz vuló viszonyában a valószínűséget csak ne rontanák le a dialógusok között a súgók meghallgatására tartott szünetek, a sokszori, ismétlés elmaradása miatti nyelv- bicsaklások. Egy kis szorgalom, egy kis tanulás kellene — azok részéről, kik ebben hibások — és akkor Füzess Lenke, Németh, Nyárai és Bognár mesteri játékot tudnának produkálni. Igen Wiegen Hugó, jól láttad, Németh János rövid szerepe művészet volt a szememben Páris és de la Boche hercegnő dacára, csak ne zavarták volna meg a többiek. Mennyi szépség, mennyi feszitő jelenet, heves összetűzés, mennyi szenvedély és erő, világot mozgató kérdések megjelenitése rejtezik e darabban, melyből csak alig valami került szemünk elé. Mennyi minden elsikkasztódott! Egyedül Német aknázta ki kicsike szerepét.

— És Bognár — ütötte fel a sok sörtől már nehezedni kezdő fejét Wiegen Hugó — a Bognár

hadd élvezze ezen előnyt, ezen — állítólag — protekció utján »kicsinált« corrupt olcsócságot egy közintézményünk: a »Polgári Kaszinó«. (Elvégre 180 korona évi megiakaritás is (a mostani K 900 helyett K 720) csak ér valamit egy vagyontalan egyesületnek 1) S ezen szívességi ajáníat is el lett vetve. Nem tudom, hogy a már említett érdeken kívül, itt más talán »üzleti« érdekek és előtérbe léptek-e vagy sem, a tény azonban az, hogy minden maradt a régiben. Győzedelmeskedett a személyes érdek, a maradiság, a konservativ gondolkodás !

Te pedig édes szülővárosom : Mátészalka, sirhatsz, hogy ilyeu ellenségeid a saját fiaid, a Te öreg gyermekeid. Mi ifjak pedig hiába hirdetjük a haladást, ha nincs aki azt megértse. Hiába bontogatjuk kis városunk fejlődésének zászlaját, ha van mindég önző érdekcsoport, mely a már nagy nehezen részben kibontott zászlót ismét visszacsavarja és oda dobja a lomtárba többi eltemetett nemes eszmék közé. Nagy hátramaradott- ság, a közérdek lekicsinylése és középkorú gondolkodás kell ahoz, hogy életre való és a megvalósítástól csak egy lépésre álló eszméket), csak úgy könnyedén mellőzzünk vagy a »kiküldött bizott- ság«-ok pospányába temessünk. A közönség kényelmét és egészséges szórakozását akadályozzák meg az ósdi konservative!: és önérdekhajhászók. S csupán az a szerencsénk, és azon múlik a város nagy mértékben való visszafejlődése, hogy mégis van egy Kevés medernül gondolkodó polgártársunk és a szépért, nemesért lelkesülni tudó fiatalságunk. Ezek pedig elitélik és joggal megvetik azokat, kik minden haladást megakadályozni törekszenek. A majdan kifejlődött város pedig megfogja bélyegezni és gyűlölettel fog visszaemlékezni az ő kui- turájának egykori megölőire, fejlődésének, haladásának hajdani hóhéraira!

............

Kerasc

s.

J{averdo jYfária.

összeüllek az öreg, ősz bírák,

És elítélték bűnös Máriát.

De jönnek majd a fiatal esküdtek Öreg, rokkant bölcsek reszkessetek!...

diszkrét és finom játéka semmi?! Ckttlieb Jusztin nagyon is örvendhet, hogy őt vehette fel ruhául. Az igaz, hogy egy kicsit elegánsabb is lehetett volna. De csudálkozom, hogy nem folyamodott tettlegességhez, midőn nehányan elferdítették nevét. De igaz, igaz, báránytürelmü embert játszott.

De kár volt, hogy az »Erdészledny«-nál nem voltál ottan. Füzess Lenke Németh és Nyárai! óh, kedves cimbora dőli, doh (a bor és lelkesedés egyesülésének jele a hosszú ó Wiegen Hugónál) óch a triumvirátus, azaz hogy egy nő is -- de mindegy, sokszor nincs férfi, aki pótolhatná. Ezt látnod kellett volna. Óóh, megérdemli, hogy igyunk az egészségére, a Füzess Lenke egészségére. De la Boche hercegnő, ne haragudj, most messze vagy és talán más ácsorog most ajtód előtt és más íészegedik parfümeidlől, de ládd Fii-Füzess Lenke gyönyörűen játszott az »Erdész!eány«-ban. Hogy játszik, Isten, hogy játszik a hangjával, az áriák itt motoszkálnak mind a fülemben. És hogy mozog, Isten, hogy mozog a színpadon; de la Boche hercegnő, megbocsátasz, de melléd állítom és a termeted sem karcsúbb az övénél.

— Wiegen Hugó — mondtam neki — te akkor nagyon el lehettél valaki által bűvölve, ha engem nem láttál és most meg sört iszol, mielőtt Némethet és Nyárait is elhalmoztad volna dicséreteiddel. Wiegen Hugó, Némethben sohasem fedezhetsz fel hibát és Nyárai kitűnő komikus. Csakhogy, Wiegen Hugó, te nagyon el lehettél bűvölve.

Wiegen Hugó ekkor egész közel hajolt hozzám és igy suttogott a fülembe :

— És N. Zoltán Ilona, mit szólasz hozzá ? Nem érzed ki belőle a finomságokat néha ? Néha valami közzé áll és a művészete közzé és nem engedi elénk. De én látom, én jól látok N. Zoltán Ilonában nagy művészet lappang.

Wiegen Hugó ekkor még két pohár sört felhajtott egyszerre és hadarva folytatta ;

SZÍNHÁZ.

Az előlegezett dicséret, melyet az első 3 előadás után pazar kézzel szórtam e helyén Rácz Dezső színtársulatára, illetőleg annak érdemes tagjaira, — konstatálhatom, és azt hiszem a közönséggel egyetemben konstatálhatjuk, — nem jutott édemteleneknek. — Ma, amikor már a szezon közepén tartunk, elégszer volt alkalmunk meggyőződni, hogv ez a kis társulat jobb sorsra érdemes, hogy e kis társulatnak több érdekes, érdemes és nagy tehetségű tagja van. Már a múltkor üdvözöltem az ismerősöket, kiket már évekkel ezelőtt igen szívesen láttunk színpadon. Most csak Füzess Lenkének s az öreg Bognár bácsinak fejezem ki ismételten legnagyobb mértékbeni megelégedésünket. Mindkettőjük napról-napra öregbilik sikerei- j két s a közönség (jegyezzük meg itt: a naponta í szépszámú közönség) állandó tapsaira és elismerésére bőségesen rászolgálnak játékukkal. Ugya- í nigy Kovács Andor, ki lzrae!-ben a tavalyi ör- 1 dög-höz hasonló kitűnő alakítást produkált a her- I cég szerepében. — A legnagyobb megütközéssel és rosszalással kell azonban megjegyeznünk, hogy ! Rácznet többszöri határozott s úgyszólván követelő kérésünkre máig még egyszer sem láttuk szinpa- ! dón. Eltekintve attól, hogy szerepei avatatlan ke- j zekben vannak s legtöbbször lerontják a teljes si- ! kert, mi nem akarjuk Rácznét e társulatnál nélkülözni s ismételten kérjük az igazgatót, hogy annak a közönségnek, mely teljes erejével pártolja vállalkozását, ne negligája tovább kérését.

Ennyit az ismerősökről.

Az uj tagokról szólva, elsősorban is Németh János-ról kell megemlékeznem, mint olyanról, ki e néhány előadás után a komoly, kész művész benyomását tette a közönségre, ki az első fellépésekor belopta magát a^közönség szivébe s szinte észrevétlenül kedvenc, dédelgetett kedvenc lett e kis színpadon. A mai napig minden egyes szerepében kitűnő volt; Rébusz báró-ban s az Obsitos »Százszorszép« szerepében pedig egyszerűen elragadó.

Méltán osztozik sikereiben partneré és céh- belije : Náray Rezső, ez a fiatal, igen tehetséges | művész, kit ugyancsak nyájas, szerelő tekintetek üdvözölnek minden egyes fellépésekor a nézőtérről.

A legnagyobb elismeréssel szólhatunk Torok Coruétiáról, kit az Izrael előadásáig, mint tehetséges kómikát volt alkalmunk megismerni; Izrael előadásán mint hercegnő bebizonyította, hogy komoly művészi erőt igénylő szerepekben is kitünően megállja helyét.

Rámászunk csak a kórusra van, a kórusra,

amely — nincs.

Jól tudjuk, hogy ily kis színpadon nagy kar- ! személyzettel dolgozni nem lehet, de azt is tudjuk, j hogy az egész szereplő személyzetnek kötelessége

A legtöbb finomságot a »Fösvény«-ből éreztem ki. Tudásának, tanultságának, öntudatos és öntudatlan művészetének, a színi hatás titkaiban való jártasságának legtöbb jelét adta Németh e szerepében. Mennyit meglátott, mennyit olvasott ki a sorok közül! És finom és diszkrét, meg vaskos humorával hogy, de hogy megnevettetett 1

— Wiegen Hugó — mondtam tréfásan megfenyegetve — Wiegen Hugó te nagyon háládat- lan vagy, avagy nagyon feledékeny.

Mennyit nevethettél te Török Cornéüán és Nyárain is, kivált Török Cornclián; és nem is említed. És nem vetted észre, hogy az összjáték ellen is alig lehet ez előadásban kifogást tenni ? És Kelen Rózsiról is — kiről én is azt hittem, hogy mosolygása a fő fegyvere — lám megfeledkeztél. Redig egész ügyesen játszotta áim Elis szerepét. Wiegen Hugó, te —

— Már javába játszanak — szólott hozzám valaki — kár elmulasztani, mert »Rébusz báró« Németh, legjobb alakítása.

Ijedten hőköltem fel és kerestem, kutattam Wiegen Hugót, aki Iáin csak bóbiskálás kőiben keresett fel és mégis csak Párisban van és de la Boche hercegnő öltözője előtt ácsorog. És szomorúan ballagtam be a »Rébusz báró« előadására, hol azonban Németh, Eüzess Lenke, Török Cornelia, Nyáray, Bognár, K*len, Zoltán J. és a többiek is mind, mind úgy, de , úgy megkacagtattak engem is és mindenkit. De hogy a Németh és a Füzess Lenke játékai igazán fel legyenek dicsérve, ahoz Wiegen Hugó kellene borközi állapotban. Siettem is azután haza, hogy lefirkantsam, amivef bóbiskálásoraban Wiegen Hugó tele beszélte a fejem.