Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-10 / 23. szám

3. oldal. M ÁTÉSZA 1. K A 23. (02:) 3zám. rét igazgatóra és a társulatra. Csütörtökön »Keserű mézeshetek« került színre jó, összevágó előadásban. —kas. * MŰSOR: Ma — — — — TATÁRJÁRÁS. Szombaton — — ELVÁLT ASSZONY. A J Ö VŐ HÉT MŰSORA: Vasárnap j — — Hétfő — — — — Kedd — — — — Szerda — — — Csütörtök -- — — SZÖKÖTT KATONA. A SMOCK CSALÁD. JACK A SENKI- DOLLÁR KIRÁLYNŐ. KIVÁNDORLÓ. OBSITOS. haladást, a fejlődést e társulatnál. Konstatáljuk, hogy már érdemünkön felüli műélvezetben része­sülünk ahhoz mérten, amit és arnennvit mi a kul­✓ túrának ezen legszimpatikusabb ágáért, a sz.inmű­vészetért teszünk. Hiszen még ma is a »szaletli« Thália teinplo ma, a »kuglizó« a primadonna öltözője söröshordókon recseg a világotjelemő deszka és »kuckó« a szín­pad, melyen a színész legszebb törekvése is hajó­törést szenved. És kérdezzük meg őszintén önma­gunktól : tettünk-e, vagy csak próbáltunk-e tenni egyetlen lépést is színészetünk előbbreviteleért ? Áldoztunk-e csak egyetlen fillért is arra, hogy e darabka kultúra pár heti ittartózkodását neki kel­lemesebbé, kívánatosabbá, nekünk élvezhetőbbé tegyük ? Nem tettünk semmit. Politizáltunk, kalábereztünk és — aludtunk. Magunkra vessünk hát, ha a modern szini- irodaloui legújabb világhírű termékeit — a színé­szek hibáján kívül — csak eltörpülten élvezhetjük és tapsoljunk azoknak a színészeknek, kik nemes ambícióval igyekeznek ezeket & Mucsához sem illő technikai nehézségeket leküzdeni. * Az első előadás kedden, e hó 7.-én volt. Lengyel Menyhértnek szenzációs sikerű japánszin- müve »Taifun« került színre, eléggé összevágó, jó előadásban, Dr. Tokeramo szerepében Kovács Andor, a tőié megszokott kitűnő alakítást nyújtotta. Jó volt Mezei Elia, Kerner liona szerepében és hódún Margit Hempel Teri szerepében. A rende­zés gyönge volt. Szerdán az »Erdész leány« előadása, melyen az operetle-személyzet mutatkozott be, már sok­kal értékesebb előadás volt. A színészek is meg­szokták már »kuckót«, szabadabban mozogtak, aztán mindegyik színész inkább jutott szerepköréhez. Krisztina szerepében egy régi ismerősünket, Etizess Lenkéi láttunk örömmel viszont, ki 2 vagy 3 évvel- ezelőtt Molnárék társulatával játszott ná­lunk. A pár év alatt sokat tanult úgy játékban mint énekben s tudom, biztosan tudom, hogy az operette-előadások az ó szimpatikus bemutatkozása után igen látogatottak lesznek. Minka cigányleányt Boddn Margit személyesítette, ki ismét intelligen­ciájáról tett tanúságot; bebizonyította, hogy éne­kelni is tud s elismerjük, hogy egyik legértékesebb tagja a társulatnak.' — 11. József szerepében Ko­vács Andor excellált. Megismerkedtünk a két ko­mikussal is: Németh Jánossal Gróf Leoben - és Nya­rai Rezsővel Vaipern Péter szerepében. Mindkettő értékes komikus egyéniség, menten az ízléstelen túlzásoktól. Nyarai ügyes lokális kupiéval is ked­veskedett a közönségnek. Csáky Antal Pöldesy F. szerepében kis indiszpozicióval küzdött. Lange Hans szerepében az öreg Bognár bácsi kedves és jóizü volt. Általában az egész előadás a készült­séget s a nemes igyekezetei árulta el. A közönség megelégedéssel távozott s ez a legnagyobb dicsé­H I KE K. Felhívás! Mindazon előfizetőink, kik az előfizetéseikkel hátralékban vannak, tisz­telettel felkéretnek, hogy — tekintettel a lapunk jentartására szükségelt tömeges kiadásokra — az elő fizetési dijakul kiadóhivatalunk cí­mére mielőbb beküldeni sziveskedenek. — Vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztős, -g ! Becses lapjuk f. hó 3-iki számánalc »válasz­tási beszámolójában« megjelent s az én letartóz­tatásomra vonatkozó közleményére nézve — mivel az nem az ott előadott módon történt, ■— kérem a következő helyreigazítást közzétenni. Letartóztatásom a köveikezőleg történt. F. hó 2-án délelőtt 10 óra tájban észrevettem a Szúnyog- párt táborában, hogy onnan két férfi a Schreiber féle faraktár északi kerítése mellett elmegyen, s én mert pártunk azon részén karhatalmi kordon állott, utána mentem a két embernek s azokat a farak­tár közepe táján utolértem. Ezt meglátta Keller Miksa ur, aki a faraktár sarkánál tartózkodott s utánam kiáltott, hogy menjek csak oda. Én a hívásra odamentem s odaérve már két csendőrt láttam ottjtöbb legénynyel s a Keller ur utasítására a csen­dőrök bekísértek a másik sarkon lévő kordonhoz, ahol a főszolgabíró ur, majd az oda hivott vá­lasztási elnök ur rendelkezésére bekísérlek és to­vábbra is fogva tartottak. Minthogy a Syunyog- párt táborának a faraktár felőli oldalán kordona nem volt s a Szalkai-párt táborának végső kor­dona a faraktár sarkánál volt, én tilalmas helyen nem jártam s ott is ahol voltam, kalapom mellett Szúnyog tollal jártam, távol lévén tőlem a szán­déka is annak, hogy tiltott helyre menjek, — de h& az a hely esetleg tiltó!t volt, annak nemcsak ream, hanem Keller Miksa útra is tiltottnak kellett lennie.jj Szívességüket köszönve, maradok Mátészalkán, 1910. junius 3.-án kellő tisztelettel Szilágyi Gábor. van-e gyermekem? Nem feleltem, hisz tudom én, hogy én az a »másik* vagyok, és ahhoz beszél, nem hozzám. Csak, ha a karjaiban tart megint magammá változom, magammá, mert hisz más is vagyok, mint az a másik, és hozzám is jött talán?! De ha szeretjük egymást, akkor nem a másik va­gyok, akkor saját magam vagyok. . . . Így csa­lom meg! . . • Csak el ne veszítsem valahogy 1 Sokszor úgy érzem, ha ránézek, hogy nem tarthat már soká és azt kívánom: bár jönne egy napon és hallaná a kapuban a lányoktól: »az a lány meg­halt, ma vitték el«. És valahányszor elmegy, mon­dogatom magamban: »Jól nézd meg, nem látod többé!« Keveset is beszél már hozzám, alig néz rám, és utoljára, mikor egy darabig rám bámult, megütött! Nem fájt és én sírtam a gyönyörtől, ő »eg mint egy gyerek, szembe állt homlokkal a falnak, zokogott szégyenében és gyöngeségében és aztán elment. Féltem a tekintetétől. Kezét nyúj­totta és rámnézett, mintha először látna engem : ezért féltem. Mert inkább vigyenek holtan ki ebből a házból, semhogy ne jöjjön többé: . . . Pedig már olyan régen nem jött! . . . Mi történhetett vele ? Félek 1 Az arca még olyan jól az emléke­zetemben volt és most egyszerre nincs. Csak ülök s belebámulok a tükrömbe, busán összeszorult szájjal és nehéz szempillákkal és azon kapom rajta magam, hogy nem is ő rá gondolok, hanem arra a másikra, az asszonyra 1 Most mindig arra gon­dolok, aki úgy hasonlít rám, összeszoritott szájá­val és álmos két szemével . . . Máshová költözöm és arra gondolok : keres és nem bir megtalálni. Azok a férfiak, a kik az­előtt ismertek, nem jönnek és ez jó nekem. A nyolcszáz koronát kivettem a takarékpénztárból és eladtam a tarka rongyaimat. De még mindig kell, hogy legyen a menésemben és a külsőmben valami, amitől az emberek megfordulnak utánam. Ez nagyon bánt. Mert most félnapokat kószálok a városban, valami kerget ; nem is tudom, mit keresek. De tudom, most már tudom ! Tegnap láttam azt a másikat! A tükrömből megismertem. Kocsiból szállt ki és keresztben előttem a járdán át bement egy divatáruüzletbe. Világosszőke, mint én, a termete is az enyém, ugyanaz a gyermeknyaka, álmos a tekintete és össze van szorítva az ajka, de sápadt, nem elő­kelő tettetésből, hanem mintha a valóságban nem akarná kinyitni a szemét, hogy a világot lássa és a száját sem, mert valami titkolni-valója van »Ez az!< — mondtam magamban. És megint érez­tem azt rettenetes félelmet, mint akkor, mikor őt. — Doktoráíss. Herman Károly városunk szü­lötte, Herman József izr. el. iskola igazgató fia a napokban szerezte meg a kolozsvári tudomá­nyos eg\ etemen az orvosi doktorátust. — Rajz- és festmény kiállítás. A polgári fiú­iskola f. hó 14.-tő! e hó végéig a vizsgálat ideje aiatt a tanulók ez évi rajzaiból kiállítást rendez. Ezzel kapcsolatban Somogyi Arthur rajztanár az utóbbi években készült akvarell és olajfestményeit és rajzait mutatja be a közönségnek. A kiállítás mindennap 8-—12 és d. u. 2—7-ig tekinthető meg. Az érdeklődőket szívesen látja a polgári iskola tantestülete. A kiállítás megnyitása f. hó 14.-én lesz. — Kivándorlás. Járásunkat a múlt hónapban 13 földmivelő hagyta el, mely szám, minthogy be­állottak a nyári munkanapok, csökkenést mutaV az előbbi hónapok kivándorlásaihoz képest. Az útlevelet kérelmező egyének járásunk községei kö­zött a következőleg oszolnak meg: Kántorjánosi 4, Mátészalka 2, Ilk 1, Gebe 1, Szamosszeg 1, Éábiánháza 1, Nagyecsed 1, Gyűrtelek 1, Nyir- csaholy 1. — Nincsen ebzárlaf. Felszólaltunk volt már az ellen, hogy hiába rendelte el a főszolgabíró ur az ebzáriatot, hogy szájkosár nélkül a kutyák­nak szabadon járni nem szabad, úgy látszik nem igen volt eredménye, mert mostanában még több kutyát látunk szájkosár nélkül csantongolni az ut­cán, 'mint annakelőtte. Felhívjuk tehát ujjólag a főszolgabíró ur figyelmét, s kérjük bunkóztassa le a szájkosár nélkül járkáló kutyákat. — Esperesi látogatás. Ványek Antal fehérgyar­mati plébános, róin. kát. esperes, f. hó 5.-én a meglátogatta a helybeli róm. kath. iskolát. — Évzáró vizsgálatok. A mátészalkai állami polgári iskolában junius hó 24.-én d. u. 2 órakor kezdődnek az osztályvizsgálatok az 1. osztály vizs­gálatával. 15.-én d. e. fog megtartatni a II., 16-án a 11L, 17.-én pedig a lV. osztályé. A tanártestület jun. hó 8.-án megtartott ülésén már megállapította ugyan az osztályzatokat, a vizsgáló bizottság a classificatiot, mindazáital csak az osztályvizsgála­tok megejtése után fogja lezárni, igy tehát a vizsgálaton adott feleletek a leggyengébb tanulók­nál még számításba vételnek. A vizsgálatokon való clnökölésre ezúttal is Dome Károly igazgató ka­pott megbízást. A tanulók rajz- és egyéb munká­latai a IV. osztály tantermében lesznek kiállítva. E kiállítást jun. 14.-étől kezdve jun. 19-ig tekint­heti meg az érdeklődő közönség. — Szakfel Ügyeli látogatás. Sztankay Farkas, a debreceni ipariskola egyik szaktanára, f. hó 5. -én meglátogatta a helybeli iparostanonc iskolát. — Á mátészalkai hitelszövetkezet pénzintézet igazgató választmánya f. hó 6.-án gyűlést tartott a ref. iskola egyik tantermében. A gyűlés főbb tárgyai: Gyúró Sándor könyvelő nagy elfoglalt­sága miatt lemondott a könyvelőségről. Gyúró helyébe Bertók Béla róm. kath. tanítót választotta a gyűlés. Több hitelszövetkezeti ügy elintézése után a gyűlés szétoszlott. utoljára láttam . . . Azt a rettenetes félelmet! . . . Követtem az asszonyt a boltba, odaálltam a köze­lébe és keresgéltem valami szövetet. A segédek, akik kiszolgáltak bennünket, kimeresztették a sze^ műket, titokban egymásra néztek és szemtelen ar­cokat vágtak, de a hölgy nem vett észre semmit, ilyet csak a magamfajtáju vesz észre. A pénztá­ros kisasszonytól aztán megtudtam a nevét. Az uj ruhámban egész tisztességes a képem, senki sem tartana utcalánynak, inkább nevelőnek, jobbfajta szobalánynak, vagy ilyesminek. Tegnap ott voltam a hölgynél. Azt mondták, nem fogad senkit. A kilincs a kezembe volt, (hányszor tart­hatta Ö a kezében?!) egészen gyenge voltam, engedtem, hogy elutasítsanak és csak annyit mond­tam bátortalanul, hogy egy pár nap múlva visz- szajövök. Azt hazudtam, hogy manikür vagyok és, hogy a hölgyhöz ajánlottak. Megakarom tanulni ezt a mesterséget és megpróbálom, megélek-e be­lőle. El is mentem mindjárt a manikűrünkhöz a Krisztina-utcába és megfigyeltem, hogy hogyan csinálja. És holnap megint elmegyek a hölgyhöz és ha a szobalányt agyon kellene ütnöm, megte­szem, de bejutok és megtudom, hogy mi történt a kedvesemmel 1 (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents