Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-10-22 / 29. szám
Mátészalka, lilt október lió 22 I. éri. 2f. szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. !#&■ / A telefon-kérdés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta f. hó 7.-én tartott rendes évi őszi közgyűlésén, hogy a vármegyei teleionháiózat létesítése érdekében feliratot fog intézni a m. kir. belügyminiszterhez. Más szóval ez annyit jelent, hogy Szatmárvármegye törvény Hatósági bizottsága jó pár esztendőre újra föld alá tette a megyei telefonhálózatnak mindnyájunkra fontos, előhaladást jelentő s mielőbbi megvalósítását óhajtott kérdését. Ha Magyarországon a sürgős szükség kényszere már nagyon égetővé tesz valamely kérdést, úgy, hogy az elől többé kitérni nem lehet, de viszont a közóhajtott intézmény létesítését az illetékes kötök ellenzik, akkor a bizottságok, értekezletek és feliratok azok az eszközok, melyek segélyével a tennikészség látszatát Jeheí kelteni, holott tulajdonképpen a megvalósítandó reform vagy újítás temeteseröl van szó. Bizottság, értekezlet és felirat azok a nagy temetők, melyekbe a magyar közelet nagy kérdéseit elföldelik. A bizottságok elhatározzak, hogy határozni fognak; az értekezletek csak vitáznak, de nem is határoznak ; a feliratot pedig előbb meg kell koncipiálni, aztan szépen leírni, aztan elfogadtatni, aztán felterjeszteni; mikor aztan a felirat fel leit terjesztve, egy darabig elfekszik az iktatóban, jjtzián a referensnél, aztán a miniszternél, majd ismét a referensnél és a kiadóban, mig végre e kálvária és az odisseüsi bolyongások után vissza érkezik — semmivel. A mi feliratra bízott megyei telefon hálózatunk sorsa tehát a legopptimisz- tikusabb felfogás szerint se mondnató biztosítottnak. Mennyire nem, azt legjobban a „.V—/y.“ cimü lap f. évi 23. szamának következő cikke bizonyítja: »Nem szorul részletes indokolásra, hogy helyes közigazgatás egy o'' in nagy kiterjedésű megyében, miiít Szaímárvámegye, telefonhálózat nélkül cl sem képzelhető. Ennek tudatában az ország majdnem minden megyéjében már régen megvan a telefonha.ózat. Oly kis megyékben is, mint pl. a szomszédos kis Szilágyban és Ugocsánan. SzatiTiármegye törvényhatósági bizottsága még az 190?». év március 26.-án tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta egy vármegyei telefonhálózat létesítését, annak kimondása mellett, hogy egyelőre csakis a járási székhelyek és Felsőbánya rendezett tanácsú város kapcsoltassanak ösz- sze a megye székhelyével. Az államépitészeti hivatal által szerkesztett költségvetést elfogadta, azonban kijelentette, hogy a hálózat létesítése költségeiről alap hiányában nem gondoskodhat. Egyben feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy ezen határozatának jóváhagyása mellett, a hálózat létesítésének költségeit a megye részére államsegélyként megadni szíveskedjék. A gyűlésen Dr. P a 1 u s s y Árpád főispán nagyban fogadkozott, hogy a kérelem teljesítését kieszközli. És ezt a megye közönsége joggal el is várta volna tőle, mert abból a sok ígéretből, amit a megye jövendő fejlődésére vonatkozólag hivatalába történt beiktatásakor tett, mindezideig egyet se váltott be. A belügyminiszter azonban Szatmárinegye kérelmét arra se méltatta, hogy érdemileg elintézze. Vissza irt, hogy mégegyszer kérjék alázatosan, akkor talán határozni fog arról, hogy mit határozzon. Dr. P a 1 u s s y Árpád főispán tehát ezúttal se váltotta be Ígéretét, vagy ha igen: a belügyminiszter egyáltalában nem reagál az interveniálására. Ami igy is, úgy is jellemző körülmény. A belügyminiszternek ez a leirata még 1908. évben, október hó 4.-én kelt és ezt a feliratot — hála a meggyorsított es most már automobil jse- bességgel rohanó megyei közigazgatásnak — a törvényhatóság egy év és három nap múlva a folyó hó 7.-én tartott gyűlésen vette tárgyalás alá. És ennek következtében a múlt évi kérelmének a beiügyérhez való újbóli felterjesztését határozta el. Hiába.... Hiába mondják azt fontoskodó képpel A prózai lelkek, Hogy a sebzett szivre a szép délvidékek Feledést lehelnek. Hiába mondják azt a jó ismerősök, Oly biztatón szépen: »Csak menjen Ön Delre és az a szép leány Elfeledve lészen!« Kinek a lelkében igaz az érzelem, Tiszta és eszményi, Nem lehet abból már azt az égi szikrát Sohse kibeszélni! _____ Crraao. Thea-estély legjobb barátomtól. Irt«: SZ0M0RY EMIL Van nekem egy áldott jó barátom, aki ifjúságának minden egyéb kiváló tulajdonságától eltekintve, arról is nevezetes, hogy hat éves korában már oly virtouzitásssl kezelte a hegedűt, hogy szülővárosának, Nagykárolynak, egyébként oly békés természetű lakosait valósággal lázba hozta. Ezestul azonban nagyon csúnya fiú az én barátom és nagyon kis pénzű legény. Egyetlen egyszer láttam nála egy forintot s mint utóbb kisült, az sem az övé rolL A szépség és gazdaság hiányáért azonban bőven kárpótolják egyéb adományok. így például tetőtől-talpig bohémé és mindenekfelttt óriási tá- lentum. Paganini nem írhatott olyan darabot, melyet ő kétszeri eljátszás után kívülről ne tudna és amikor magyar nóta vagy a saját szerzeményű magyar ábrándjainak egyike csendül meg hegedűje húrjain, a márványt is megtudja indítani vele. Mikor néhány esztendő előtt, húsz éves korában elérte magyar ember létére azt, a miért a benszi- lött párisiaknak megősz ülésükig kell várniok, hogy a francia arisztokrácia által a Hotel de Viliében rendezett tavaszi ünnepélyen játszott, Carnot, a köztársaság elnöke, igaz lelkesedéssel gratulált neki, Carnot asszony pedig beniutattatta magának és kezét csókra nyuitá felé. És mikor másnap az újságok dicséretével voltak teli, ő maga otthon a felett emelkedett, hogy hol lehetne egy deieunerhez jutni. Ebben a percben léptein szobájába és magam is éhes lévén, azzal a tanácscsal szolgáltam neki, hogy menjen el reggelizni az Elyséebe, ahol bizonyára örülni fognak neki, s hívjon meg engem is. Hosszú megfontolás után végre is még kissé rövidnek találtuk az ösmeretséget s igy koplaltunk vidáman tovább a jövő hó elsejéig. Jó szerencse, hogy már csak két hét választott el bennünket ez áldott dátumig . . . De valamint véget ér minden a világon, véget ért ami gyakori anyagi küzdelmünk is. És nagyon gyakran láthatott bennünket Paris a Paillard egy asztalánál, avagy a Noel Petersnél; a Boulevard des ltaliens-i Americain-Coctail-Bart pedig valósággal mi mentettük meg állandó látogatásainkkal a biztos bukástól. Egyszer azonban megesett velünk, hogy kisded főkönyveinket hanyagul vezetvén, egy vagyon passzívval szemben egy garasunk sem volt. Sohasem aludtam annyit, mint ebben az időben. Valóságos téli álom volt. Némi merészséggel megebédelhettem volna ugyan a szállóbeli Table d’hőte- nál, de nem volt bátorságom at ágyból kiugrani. Odakőnn nagyon hideg volt s a szobámban is olyan hőmérséklet uralkodott, a melynél teljes nyugodtsággal kelhettek volna ki a jeges medvék. Én tehát két rossz közül a rosszabbikat választottam ; elhatároztam magamban, hogy ha már meg kell halnom, hát inkább vesszek éhen, de megfagyni semmiképpen nem vagyok hajlandó. Nem tudom biztosan, hány napja alhattam már, mikor kopogás zaja riasztotta fel szobám siránkozó csendjét. Mintegy másfél órahosszat kopogtak az ajtómon, anélkül, hogy én megmoccantam volna. Végre megsokaltam a dolgot és hangos szitokban törtem ki, de anélkül, hogy a kívánt célt elértem volna. Az idegen csak kopogott és tekintet nélkül arra, hogy többek közt már visz- szaesésben sínylődő apagyilkosnak is neveztem. A szitkolódással is elmúlt másfél óra, mire én elhatároztam, hogy kinyitom ágyán az ajtót, a kopogtatót azonban megölöm. Lapunk mai számához melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: Ír. VIZSOLY! MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — —- — S koron*. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona, ügy here — — — — — — — 1 korona-—Egy szám ára 20 fillér. ----
