Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-10-04 / 40. szám
2‘ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. vánosan fölkínálják, szó sincs, nagyobb pénzintézeteink erre az egyenes és tisztességes üzleti eljárásra, erre az üzleti tisztességre képtelenek. Ez eljárásuk folytán azután beállott az a csak nálunk elképzelhető fordított és visszás helyzet, hogy a nagytőkének kamatlába sokkal nagyobb, mint a kisebb betéteké. Azonban a kistőke is nagyobb kamatozást keres s ezért szaporodtak föl gombamódra a kisebb betétek után legkevesebb öt százalékos kamatoztatást ígérő és biztositó kisebb pénzintézetek, különösen hitelszövetkezetek. A kisemberek pénzügyi romlásának az elsőből folyó második oka nálunk a kisebb pénzintézeteknek és különösen a szövetkezeteknek ez a rendkívüli és a gazdasági követelményekkel épenséggel nem indokolt szaporodása. A közérdek hangoztatásával, de tulajdonképen az uzsorás haszon szerzésének vágyával és célzatával alakulnak ezek a kisbankok és szövetkezetek s pedig alapittatnak legtöbbnyire olyanok által, akiket az uzsoratörvény és a büntető törvénykezés a törvénytelen kamatozású működés teréről leszorított. Ezeknek az alapításoknak tehát első, eredendő hibája az alapítóknak, igazgatóságnak és üzletvezetőknek megbizhatlansága, még üzleti szempontból is erkölcsi fogyatékossága. Ezek a kisbankok nagy kamatot, a szövetkezetek még az évtársulatok keretében külön üzleti hasznot és üzletrészesedést is ígérnek. A kisember tehát rohan különösen a szövetkezetekbe, kivált ha kölcsönt is akar s pénzét ott helyezi el, nem is sejtvén, hogy jegyzett üzletrészei erejéig a veszteségekért is szavatol. Azt, hogy egy üzletrész milyen összegről szól, egyáltalában senki sem tudja, mert ezt vele sem szóval, sem Írásban vagy nyomtatásban nem közük. Például egy most válságban levő szövetkezetnél senki sem tudta, hogy egy üzletrésznek értéke 312 korona, aki tehát például öt üzletrészt jegyzett, 1560 koronáig szavatol a veszteségekért. Az érdekelteket valósággal a kétségbeesés környékezte, amikor ezt a mostani válság folyamán megtudták. Ezek a szövetkezetek azonban, épen azért, mert megbízhatatlan és lelkiismeretlen egyének által vezettetnek, nem elégszenek meg tagjaik hiteligényeinek a kölcsönösségen alapuló kielégítésével, amint ezt a hitelszövetkezeteknek természetszerű, a törvény és alapszabályok által előirt célja követeli, hanem a kisembereknek keserves filléreiből, heti egy koronás befizetésekkel összegyűjtött összegekkel százezreket, sőt milliókat igénjdő kockáztatott üzletekbe és vállalkozásokba bocsátkoznak. Ha ezek sikerülnek, a haszon a derék igazgatóké és üzletvezetőké, ha nem sikerül, a kár és veszteség, a sirás és jajgatás azé a nyomorult kisemberé. Következnek a mentési kísérletek, ismét a közérdek hangoztatásával s ismét működésbe lépnek a nagyobb 40-ik szám. pénzintézetek, de nem azért, hogy mentsenek, hanem hogy a mentést megakadályozzák és a rombolást befejezzék. Ök a legelsők, akik tudnak a szövetkezet válságos helyzetéről. Nem figyelmeztetik erre a nyilvánosságot, hanem engedik, hogy az a szegény kisember hordogassa csak tovább filléreit a szövetkezetbe, ők pedig egész csöndben megvonják attól a visszlesz ámitolási hitelt, hogy egész bizonyosan tönkre menjen. Mert a nagyobb pénzintézeteknek betétek kellenek s ezért pénzügyi politikájuk oda irányul, hogy a kisebb pénzintézeteket vagy tönkre tegyék, vagy irántuk a bizalmat csökkentsék, mert csak igy érhetik el s el is érik, hogy a kisebb kamatozással is beérő betétek hozzájuk özönlenek. Ezzel aztán minden mentési kísérlet vagy vállalkozás lehetetlenné válik, mert a nagybankok önző és zsaroló pénzügyi politikájával senki sem mér- kőzhetik meg, nem még az állam sem, amely csak erkölcsi nyomást gyakorolhat, a számtalan Ids pénzintézet és szövetkezet megmentésére azonban anyagi áldozatokra nem hajlandó. A kisemberek, üzletrészesek sírnak és jajgatnak, segítségért fühöz-fához szaladgálnak, de csak azt érik el, hogy más, látszólag segítséget nyújtó, de valójában a saját önző érdekeiket vadászó, lelkiismeretlen egyének hálójába kerülnek, akiknél ismét veszítenek és károsodnak, tehát mindenképen vesztesek lesznek. képen még irigyem se volt. Mindenki helybenhagyta a dolgot. Egyszer azonban azt kezdtem észrevenni, hogy a menyasszonyom — mert hiszen annak tartottam — nagyon furcsán kezdett viselkedni velem szemben. Nyájas- kodásaimat hidegen vette, udvariasságom láthatólag terhére volt. Nemsokára megtaláltam a rejtély kulcsát. Jobb „parti1- kínálkozott, tehát engemet skartba tettek. Barátaim, nincsen komikusabb figura, mint egy tartalékos udvarló. Mindenki részvéttel mosolyog rajta. Nahát, én is ilyen tartalékos udvarló : lettem. Nagyon szivemre vettem a dolgot. Fiatal voltam. Azt hittem, hogy vége van a világnak. Akárhogy próbáltam magamat vigasztalni, mindig csak az jött ki a dologból, hogy nekem meg kell halni. Nincs rosszabb dolog, mintha egy fixa idea befészkeli magát az agyba. Nekem is ilyen fixa ideám volt, hogy meg kell halni. Elkezdtem válogatni a halálnemek között. Előbb kloroformra gondoltam, de tudtam, hogy ez az édes illat csak látszólagosan okoz könnyű halált. A ciankáli hamar végez, de borzasztó kinokat okoz. Felkötni nem akartam magamat. Azt csak suszter-legény teszi. ___________________ Vi zbefulni . . . brr! . . . még a gondolattól is irtózom. A viz rémitően el változtatja a halottat. Az én testemből ne lakomázzanak a halak. Utoljára maradt a revolver. Vettem egy finom kis buldoggot. (Akkor még nem volt Browning.) Mikor este hazamentem és elővettem a gyilkos kis szerszámot, hideg borzadás fogott el. De azért csak megtöltöttem. Megnéztem az órámat. Kilenc óra volt. Gondolkoztam : nem kellene-e levelet Írnom. Elhatároztam, hogy nem irok. Minek ? Kinek ? Kinek mi köze az én dolgomhoz. Még két órát adtam magamnak. Tehát tizenegy órakor megfogok halni. A revolvert letettem. Ideges lehettem, mert nagyot koppant az éjjeliszekrény márványán. Hirtelen az a gondolat futott át agyamon, hogyha most fordítottam volna magam ellen, már talán nem fájna semmi. Nagy fejfájás fogott el. Nem szégyenlem bevallani, hogy reszkettem. A halál hideg fuvallata csapott meg. Nem igaz, hogy a halálrakészülő nem szenved. Szenved a teste is, a lelke is. Kinos perceket éltem át. Láttam magamat végigzuhanni a padlón. A vérem lassan szivárgott a fejemből. Elhatároztam, hogy nem a fejembe fogok lőni. Nem, nem. Hiszen a szivem fáj. _____Igen, a szivemet fogom keresztül lőni. Az ó ra tizet ütött. Sohase kongott még az óraütés olyan szomorúan. Még van egy órám ! Próbáltam meggyőzni magamat. Nem sikerült. A fixa idea, a meghalás gondolata egészen hatalmába kerített. Lassan teltek a percek. Mintha mindegyik egy óra lett volna. A szomszédos kávéházból zene hangjának a foszlányait hozta be a szél az ablakon. A csonka ütemek lassanként egygyé olvadtak össze. Igen, igen. Egészen tisztán kivettem. A „Rácsos kaput“ húzta a cigány. Két forró könycsepp gördült ki a szememből. Sírtam. Mikor a refrainra került a sor, hirtelen elhatározással a revolver után nyúltam. A zenét egy rekedt hang kisérte: „Úgy el megyek messze innen ...“ Többet nem hallottam. Megnyomtam a ravaszt. Nem hallottam, hogy dörrent volna a revolver. Arra azonban tisztán emlékszem, hogy megtántorodtam és végigzuhantam a padlón. Nem jól találtam. Izgatott voltam. Hiába, nem vártam be a tizenegy órát. Most nagyon hálás vagyok magamnak érte. Egy hosszú szobában ébredtem föl. Lassan kezdett tisztulni az agyam, mert borzasztó nyomást éreztem. Mi lehet velem ? Hol lehetek ? Ez volt az első gondolatom! ____Próbáltam felemelni a kezemet. Nem rr a a 5Z0DYE6 E5 BUIURSZOUET 6YTIR050K HAAS FÜLÖP ÉS FIAI DEBRECENBEN, PIAC-UTCA 59. SZÁM ALATT. Mindenféle kivitelű bútorszövet, finomabb és olcsóbb minőségű szobaszőnyeg, futószőnyeg és 140 centi széles halina, ágy és asztalterítő, hencser átvető, szövet és csipkefüggöny, aplikált tülle függöny és ugyanolyan stoor és ágyteritő, paplan, gyapjutakaró, lópokróc, utitakaró, kecske és angora bőrök, bel- és külföldi tapéta, valódi keleti perzsa és Smyrna szőnyeg, nemkülönben soproni gyárunk kézzel csomózott szőnyegeiből rendkívüli választék. Kérjen bútorszövet mintákat és képes árjegyéket. gpama□□□□□□□□□□ 3—4 □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a
