Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-09 / 32. szám
2'ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 32-tk szám természetes, hogy ezekre vonatkozó istenségekre nincs többé szüksége. S igy haladt a kultúra és a tudomány fejlődésével az ember ama komplikált fejlődési fokig, melyen az emberiség a kultúra és a tudomány minden ágában bámulatos vívmányokra tett szert. Oly fokra lépett az emberiség, mely a régi istenségek csodatetteit magasan túlszárnyalj a. S ha még tekintetbe vesszük, hogy mindazt, amit kultúrában és tudományban bírunk, az emberiség csak kis részének a müve, úgy jogosan kérdezhetjük : Mennyire nagyok, mennyire hatalmasak lennének a kultúra és tudomány vívmányai, ha a nagy munkában az egész emberiség vagy annak nagyobb része résztvett volna? Van-e gyakorlati haszna az egészségtan tanításának?*) Irta: Dr. fiosenäerg listás. Trefort Ágoston, Magyarország egykori közoktatásügyi minisztere nemzetünk fejlődését és boldogságát ezen hármas feltételekhez kötötte: legyen a magyar nép kellő anyagi jólétben, bírjon kellő műveltséggel és légyen egészséges! Nem hiszem, hogy volna inteligens ember, aki ezen hármas tétel fontosságát és igazságát be ne látná; ezen alkalommal mellőzve két előbbit, a *) Ezen cikk a »Közegészségügy* cimü Országos közegészségügyi szaklapban is megjelent. harmadik tényező körébe vágó egyes dolgokkal kívánok foglalkozni. Hazánk egészségügyének visszamaradását különösen abban találom, hogy a szorosan vett köznépünknek, de meg inteligenciánk egy nagy részének is egészségügyi érzéke és tudása nem áll arányban culturális fokával és állapotával. Tagadhatatlan dolog, hogy hazánk népessége nagy részének elemi iskoláztatása és ennek nyomában járó alapismeretek szerzése az utolsó negyed században hatalmas arányban haladt előre, de ezzel szemben sajnosán tapasztalható, hogy egészségügyi tudása még mindig minimális ; kuruzs- lás, babona, veszedelmes előítéletek tekintetében ottan állunk, ahol egy évszázaddal ezelőtt. Ennek okát hosszas vidéki gyakorlatomban szerzett tapasztalataim alapján abba találom, hogy még mindig nem nyújtunk kellő módot és alkalmat arra, hogy az alsóbb néprétegek egészségügyi érzéke fejlesztessék és a hygienikus alapismeretek tudása beiskoláztassők, szóval nem gondoskodtunk még mai napig sem arról, hogy az egészségtant végig az egész vonalon a tanuló fiatalság korához és szellemi munkabírásához mérten fokozatosan tanítsuk. Mindössze annyi történt az utolsó évtizedben, hogy ezen igaz fontos közismereti tárgyat a középiskolák 7-ik osztályában heti egy órában előadják, de polgári és elemi iskolákban e téren táplált kívánságaink még mindig a kegyes óhajtások ködvilágához tartoznak. Tudomásom szerint talán a mátészalkai állami polgári fiúiskola az egyedüli kivétel ezen a téren, ahol az egészségtant és baleseteknél való segélynyújtást heti egy órában magam adom elő felsőbb megbízás alapján. Érdemes a megemlítésre, hogy ez Deine Károly jelenleg kolozsvári polg. iskolai igazgató érdeme, ki a hygine tanítását a mátészalkai iskolában szorgalmazta illetékes helyen Eleinte nem teljesítették kívánságát, de ő ismételt felterjesztéssel élt és az ököritói rémes pusztulásnak kellett bekövetkezni, hogy az egészségtan tanításának fontosságát belássák! Szóval igaz marad a régi közmondás „A maga kárán tanul a magyar !“ Ezenkívül még a mátészalkai iparos-tanonciskolában is foglalkozom a hygienikus ismeretek terjesztésével, utóbbi helyen azonban csakis jószántamból. Ezen iskola felügyelő bizottságának elnöke lévén, az iskolában tett látogatásaimat arra használom fel, hogy esetről-esetre népies előadási modorban a tanulók felfogásához mérten tartok a tárgyból előadásokat. Mondhatom figyelemmel halgatnak és előadásaim végén az arcokról olvashatom le azt, hogy az uj ismeretek érdeklődést keltettek a tanulókban. Ilyen alkalommal sokszor jut eszembe régi, jó piarista tanárom hasonlata a szántó-vetőről ős a tanítóról. véletlen, s mivel Ön arról nem tehet. S különben is, Önnek bókolni — ahhoz nagy elhatározás kell. A bókon bizonyára Ön is mosolyogna, de az nem volna az a szivből jövő, őszinte mosoly, mint más asszonyé. Az Ön mosolya, mely mindig egyformán szabályos, mint a trigonometria sarktételei, csak arra való volna, hogy elleplezze, eltakarja azt, hogy Ön a lelke mélyén a legforróbb bókot — egy mosolyra sem érdemesíti. Hisz Ön oly józan, hogy a lelkesedés Önnel szemben fagyasztó bámulattá hül s az önfeledt, heves szárnyalás szkeptikus megfontolássá dermed. S ki akarna meghűlni s megdermedni még egy szuverén asszony körében is ? Mégis, néhány hete, hogy találkoznom kellett Önnel; a házában meg kellett, hogy látogassam. És ön kegyes volt engem fogadni. Valóban az volt, mert ha a kegyességét csak egy fokkal lejebb szállítja, úgy már csak a visszautasítás következett volna. S akkor néhány év utáni viszontlátás után láttam, hogy nemcsak ugyanaz, aki volt, de még jobban ugyanaz. Ha nem tudnám jóizlősü asszonynak, azt kellene feltennem, hogy talán a jólét még magasabb trónusába való emelkedése idézte fel Önben ezt a majdnem lehetetlen mérvű változást. A spanyol étikét szerint eljáró felség barátságosabb a cerkle alkalmával csak a néhány perccel ezelőtt bemutatott alattvalókkal szemben, mint a milyen Ön volt. A polgári szívélyességről pedig egyáltalán ne beszéljünk, mert ez valahol kint rekedt akkor. Önnek erre tán több oka volt, de ha százszor annyi oka is lett volna, akkor sincs igaza. Semleges helyen kedvére cselekedhetik az ember, de a vendéglátónak bizonyos elengedhetetlen kötelességei vannak a vendéggel szemben, amivel önmagának tartozik. Ön ezt kétségtelenül jobban tudja, mint én s ha mégsem járt el e szerint, bizonyára tervszerűen és kiszá- mitottan cselekedett igy. Helyzetem meglehetős kínos volt, hiszen a körülötte levő hangulat-atmoszférában még a pajkos amorettek is dermedten hulltak volna le. Dehát a látogatás elől nem térhettem ki. S ez az, miért tulajdonkép e levelet irom. Mert csak azt akarom tudomására adni — s erről, ha tetszik, meggyőződhetik — hogy erkölcsi kényszer alatt tettem önnél akkor látogatást. Mert ha ellenkezően cselekszem, az oly célzatos- nak látszott volna, melylyel a dolgot felruházni nem lett volna helyes a részemről. Egyébként — Isten bizony — én nem kerestem volna a találkozást. Tulajdonkép csak ennyi a Mondanivalóm, a többi közömbös. De hát a színdarab első felvonásai is csak az utolsó megértésére íródnak. Elégtételre pedig igtzán nincs szükségem. Arról még csak szó se essék! Midőn akkor Öntől távoztam, kissé lesújtva nyúltam a kalapomhoz, mit természetesen Ön észre sem vett. De most hogy e levelemmel búcsút mondok Önnek, így veszem a kalapot, mint a „Molnár örtöge“ a végjelenősben: meghajtván magamit és gondolatban Önre mutatva; „voila.“Nem az ördög gúnyos és diadalmas mosolyával — erre még nincs okom — de a nyugolt ember öntudatában rejlő erkölcsi főlémyel, kinek ez az eset némi tanulságul is szegült. Tovább nincs. Üdvözlettel: olvashatatlan aláirásu ismerőse. A másolat hiteléül: Szikra. KONCZ A szántó-veto elszórja a magvakat jó akarattal, egy részük termékeny talajba kerül, a magvakból eleven növény, majd gyümölcs lesz, másik részét azonban el viszi a szél és a hulló falevél pusztuló sorsára jutnak. Felvetem olykor magamba a kérdést, hogy jó szándékomnak vájjon van e valamelyes gyakorlati haszna? A véletlen 3 példát szolgáltatott nekem, melyek kitartásra buzdítanak és a melyek elég érdekesek arra, hogy a Közegészségügyben közöljem. A múlt esztendőben egy helybeli iparos beszélte, hogy vidéki szeszgyárban dolgozván, egyik tanulója munkaközben kezén megsérült. Legott megjelenik a gépészsegéd a jólismert piszkos pókhálóval és azt akarja a sebre tenni. Ámde az inasgyerek vissza utasítja a pókhálót, tiszta vizet és- tiszta vászondarabot kér és csakis ezzel engedi vérző sebét bekötözni. Tehát az egyszerű kis iparos tanulónak helyes tudása és ismerete volt arról, hogy a sebhez tiszta folyadékkal és tiszta kötszerekkel szabad nyúlni. Másik esetben egy kőmivesmester elmondja, hogy faluhelyen, egy föld- birtokosnál lakóházat építvén, reggel amint már ez szokás vidéken, pálinkával kínálják a munkásokat. A kis kőműves tanuló azonban nem fogadta 0 fest és ve#ile| tisztit mistdeaaseßiü ruhát kifogástalanul a leg^ .....' " ‘ ' ~ Gyár és füzlet: Te lefon 701. 0 Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan ezközöltetnek. jutányosai*árak Mellett. DEBRECEN. Telefon 7)1. Hriny János-utca 10. sz. □ Fiók-üzlet: ISyirejsyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. 0
