Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-17 / 20. szám
2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 20-ik szám. törekvés felett lebeg, mint egy károgó holló, a csalás és a hazugság. Talán a második özönvizre célzott, mely megint eljön a világ fejének megmos ás ára és megtisztítására, a szellemes francia Doudet, mikor azt mondta: „Majd egyszer minden jóra fordul.“ A vidék, a falu, a város nemcsak akácfa virággal van tele, hanem csalással és hazugsággal. Mint Siranus, zsarnokoskodik fölöttünk a rideg önzés. Mióta a japán győzött az orosz felett, a sárga faj diadalmas előnyomulása előre veti árnyékát, mert már itt van köztünk a — sárga irigység. A közélet ierén mozgó férfiak legtöbbje ajkán hordja a hazafiasság szent eszméjét, a közérdekről regélő hangzatos frázisokat csak azért, hogy a valóságban a saját boldogulásuk és előre juthatásuk eszközévé alacsonyit- sák le. A hiúság mai vásárjában személyes indokok a nagy jelszavak köpenyegébe burkolóznak, hogy elérjék alantas céljaikat. Puhányokká válunk, hogy hiúságunk bálványának áldozhassunk, gerinctelen lényekké, hogy a hatalmasok kegyét megnyerj ük. Modern emberáldozatot mutatunk be, mert fejét vesszük azoknak, kik csak félig- meddig is zavarják érdekeinket. Emberszeretettől és irgalomtól csepeg az ajak ős ökölcsapásra lendül a kar. A hang a Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei. Az egyenlőség elvéről szónokolunk a fórumon és a legbántóbb kasztrendszer divatozik a valóságban. A családi és baráti kötelékek mindjobban lazulnak, a gyanúsítás, a rágalmazás, a becsületben gázolás, az irigy káröröm orgiákat ül. A felvilágosodás századában az előitőletek sötét éjszakája teríti holló szárnyait a társadalomra és a jog még mindig az erősebb joga a gyengébbel szemben. Ezek a falu, a vidék, a kis város, az ország, a társadalom bajai. A hatodik nagyhatalom a sajtó akkor áll hivatása magaslatán, ha van benne akarat, erő, kitartás, ha ég benne örökké a tűz, mint Rómában a vesta szüzek templomában, hogy mindenki, aki gondolkodni akar, meggyujt- hassa ott a csodát, hogy segítsen felperzselni a kis és nagy csalások, elv- csusztatások hamis templomát. A sajtó munkása azonban ne vágyjon Heroszt- ratusi dicsőségre, aki felgyújtotta az epirusi Diána templomát, mert hírnévre vágyott, mert legtöbbször az emberekben szunyád a jó érzés és nem halt meg, hanem mint a bibliai leányzó csak — aluszik. Ez az én rövid programmom. fi járásbíróság bérlete. A járásbíróság bérletének ügye most állandóan napirenden van. Mindenütt tárgyalják, ahol a város ügyeiről beszélgetnek. Bizonytalanság vesz körül bennünket ebben az ügyben és nem tudjuk, hogy fog az ügy eldülni. Nagy és fontos érdekek fűződnek hozzá, az bizonyos. Az első kérdés ebben az ügyben, hogy vájjon az igazságügyminisz- terium elfogadja-e a város legutóbbi ajánlatát vagy nem ? Hogy a bíróságot a képviselőtestület legutóbbi határozata után felosszák, nem hisszük. Már annál inkább nem, mert hiszen a törvényszék igazságos érzésű elnöke, ki irántunk való jóindulatáról tett nyilatkozatot, megígérte, hogy igazunkat a legfelsőbb helyen pártfogolni fogja. Második eshetőség ebben az ügyben arra az először sziikebb körben suttogva, majd mindinkább szélesebb körben elterjedt verzióra vonatkozik, mely szerint a bíróságot kiviszik az egyenes útra. Vannak, kik ezt a hirt pozitív formában terjesztik, mert állítólag az egyenes ut tulajdonosai egy ingyentelket ajánlottak volna föl a bíróság céljaira és állítólag lépéseket is tettek volna ezen ügyben ős ennek tulajdonítják azt a merev álláspontot, melyet az igazságügyminiszter a várossal szemben elfoglalt. Ez a verzió érthető megdöbbenést kelt a Kossuth-utcai lakók között, mert bármily nagy is a 'szimpátia az uj városrész iránt, mégis igazságtalan és helytelen dolog volna a járásbiróságot a város főutcájáról egy most épülő uj városrészbe, a város végére kihelyezni. De ez a körülmény tönkre tenné a Kossuth-utca forgalmát is, mely az utóbbi években úgyis tetemesen csappant. De ez a verzió egyszersmind rejtett vádat foglal magában az egyenes ut tulajdonosai ellen, kik meg sem hallgatva, már is elítéltettek. Éppen azért mindenképpen helyénvalónak láttam, hogy a közvélemény megnyugtatása végett, megvilágítsam az ügy állását és maguktól az érdekelt felektől tudjam, mi igaz hát e lappangó hírben ? Megintervjuoltam tehát ezen ügyben minden hivatott férfiút, minek eredményét az alábbiakban közlöm: Schreiber Bertalan nagykereskedő, közs. képv. tag. Van-e tudomása Uraságodnak arról a hírről, hogy a járásbiróságot az egyenes útra viszik, hogy erre nézve egy ingyentelket ajánlottak föl az államnak? — Csak szó volt róla, de mondhatom magának, hogy én, mint egyik tulajdonos, nem ingyen, de százezer forintért sem adok telket, — a város érdekeit tekintve, a járásbiróságnak! — Köszönöm. Ez egyenes beszéd, ügy látszik, Ön először képv. test. tag és csak másodsorban kereskedő. — Igen, ezt vallom és vallani fogom. — Megengedi, hogy ezt a választ nyilvánosságra hozzam ? — Kész örömmel. — Ezt is köszönöm, bár megjegyzem, hogy engedelem nélkül is nyilvánosságra hoztam volna, mert közérdekű dologról van szó. Egy érdekelt fél nyilatkozata. — Van-e tudomása uraságodnak arról, hogy az egyeries-ut telektulajdonosai a járásbíróságra nézve egy ingyen telket ajánlottak fel az államnak és ezáltal a város érdekei ellen cselekedtek? De a Kossuth-utcai háztulajdonosok közt is nagy a felháborodás ezen hir miatt, mert igazságtalannak tartják, hogy egy uj városrész — mely iránt különben általános a szinpatia — úgy akar fej lődni, hogy ezáltal a legrégibb utca forgalmán érzékeny sebet ejt? — Az egész dolog semmi más csak pletyka. Magam is csak úgy értesültem erről, hogy a suttogásokat én is meghallottam. Mondom — tudtommal —- ennek alapja sincs s ezzel csak azok foglalkoznak, akik szeretnek a vesébe nézni s azt hiszik, hogy a szemeik Röntgen-sugarakkal vannak telítve Az egyenes útnak, mint ilyennek megvan a jövője s ezer mestersége is természehadiszállása — előtt kifeszitett nagy ernyőtől, szépen kezdett tisztulni és az árusítást végző urleányok nagy örömére 10 óra tájban megjelent a jő öreg nap és szeretettel köszöntötte a főhadiszállás felé siető bájos leányokat. Hamarosan kiosztották a cukorkákat és megindult az árusítás. A nagy csalódás. Tíz óra után nehány perccel elegáns fogat közeledett a Vasut-utca felől. Éppen javában folyt a cukorkakiosztás. Itt is ott is lehetett hallani: „Én még kérek 25 darabot!“ — „Én csak 40 darabot kaptam, kérek még vagy húszat!“ stb. stb. . . . Közben a kocsi elrobog. Már a református templom felé jár, amikor valaki elkiáltja magát: „Jaj . . . meg kellett volna állítani azt a kocsit, hiszen abban gróf Tisza István ült!“ . . . Már késő. A kocsi már el is tűnt a kanyarodónál. Az eset egy kicsit desperálja a hölgyeket. De csak egy kicsit. Annál nagyobb buzgalommal indul azután meg az árusítás. Mondom, a kegyelmes ur visszavonhatatlanul elkocsizott Kocsordra. Kocsiját 17 bájos urileány fájdalmas sóhaja követte. (Vájjon nem hallotta meg a kegyelmes ur?) Ami ezután következett, az fényes bizonyságát adta annak, hogy a mátészalkaiaknak van érzékük a humánitás iránt. Urileányaink szives szóval, nyájas mo- solylyal kinálgatták ennivaló portékáikat, a finom Gerbeaud-cukorkákat. Vették is azokat, „mint a cukrot.“ Mind gyakrabban és gyakrabban kellett megtölteni az apró kis kosárkákat és dr. Fárnek Lászlóné, Feld- mann Dezsőné, meg Rohay Gyuláné — ez a három jóságos úrasszony — alig győzték osztogatni a kelendő portékákat. Egy kegyes csalás. Tizenegy órakor hiába jelentkezett a két bájos Rohay leány friss cukorkáért. Nincs több . . . Elfogyott ... Ez volt a válasz. „Már pedig mi árulni akarunk még“ — erősködött a kőt urleány. Közben jöttek mások is, a fáradhatatlan Sarkady Erzsiké és mind, mind a fürge elárusítók. Mit volt mit tenni, hozatni kellett egy doboz szalon-cukorkát és azt osztották ki az ellenálhatatlan kis seregnek. És folyt tovább az elárusitás. Dezső meg Gyula folytonosan húzta a szebbnél szebb nótákat, keringőket ős buzgón igyekeztek kifelé hegedülni a hatosokat. A mindenre kiterjedő figyelmű elnöknő először húzódozott a kegyes csalástól, de hát „szükség törvényt bont.“ Ugyan ki haragudnék meg, midőn a jótékonyság nevében történik a kegyes csalás ? Csalás ? ! . . . Nem jól mondom. Nem telt bele egy félóra, az ál-Gerbeaud is mind elfogyott. Egy mentő gondolat. Háromnegyed 12-kor már sem igazi, sem ál-Gerbeaud nem volt kapható. Mind a kettő elfogyott egy szálig. Erre egy fiatal fiskális, aki a tömeges kínálás elől a központnál keresett menedéket, azt a tanácsot adta, hogy próbáljanak meg cigarettát árulni. A cigaretta egy finom és kelendő árucikk. Meg aztán férfiember szívesebben is Areszi, mint a cukrot. Például ő mindjárt venne, ha volna. A gondolatot tett követte és a jó tanács fényesen bevált. Egy félóra alatt 100 darab kelt el a kapós cigarettákból. Milyen jó dolog is, ha fiskális van a háznál! . . . Óvszerek, gummiáruk! Fényképészeti cikkek! Sai“8ÄÄÄBLOMBERG József kfzíyü, Kötszer és füzőgyárában betegápolási cikkek nagy raktárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. — Telefon 796. Külön próbaterem. Illatszerek. Szappanok.
