Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-05-17 / 20. szám

20-ik szám.

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE.

3-ik oldal.

tes akadály között nagyon kielégítő a jelenje is.

A vállalkozók az egyenes utat házhelyek parcellázására vették meg, de semmi kifogásuk sincs az ellen ha ott egy középület is emelkedik. Sőt szívesen vennék is ezt. Lépések ismétlem — tudtommal — ilyen irányban eddig nem tétettek, mert úgy nem akarnak vállalkozók operálni, hogy a község károsodjon. Kizárólag a községre való tekintettel nem történt semmi, ezt hangsúlyoztam, merthogy a Kossuth-utcai lakók hogy éreznék magukat az a vállalkozókra nem tartozhat, épugy minthogy senkinek semmi köze alioz, hogy a vállalkozóknak mi a terve.

Egy eset azonban van, a mikor vállalkozóknak ki kell lépni — szerintem is — eddigi paszivitásukból. Ha ugyanis — amint beszélik — a kincstár a tárgyalásokat a községgel tényleg megszakítaná, ügy tudom, hogy a jelenlegi bírósági helyiségek és melléképületek a célnak egyáltalán nem felelnek meg. Az uj polgári perrendtartással kiszélesített járásbirósági hatáskör folytán pedig kizárt dolog, hogy a jelenlegi helyiségek elég befogadó képesek volnának s amennyiben ezt felsőbb helyen mérlegelnék s e miatt uj igazságügyi épület emelése határoztatnék el, vállalkozóknak nézetem szerint mindent el kell követni, hogy az az épület az egyenes útra vagy a jelenlegi vásártérre kerüljön. Az már nagyon ártana a vállalkozóknak, az egész vasúti utcának sőt az egész városnak ha a járásbirósági épület a Bencsibe vagy a temető mellé, (a hová egy város atya a kórházat is tervezi) helyeztetnék. Az igazságügyi kormánynak ugyan mindegy, hol legyen a járásbíróság, mert hisz aki perel, az elmegy a fehér-tagba is, ha oda idézik meg, de vállalkozóknak nem lehet ez közön- bös és ez esetben — ismétlem elérkezik a tettek ideje, hogy a bíróság az egyenes útra helyeztessék.

— Tehát ön határozottan állítja, hogy eddig még ebben az ügyben, a bíróságnak az egyenes útra helyezése iránt semminemű lépés az egyenes-ut telektulajdonosai részéről nem történt?

— Ismétlem tudtommal sem kezdő, sem később a község és a minisztérium között folyó levelezések folyamán ilyen néni tétetett.

— De mégis honnan veszi Ön azt az értesülést, hogy a bírósági helyiségek nem felelnek meg céljaiknak és »az uj polgári perrendtartással kiszélesített járásbirósági hatáskör folytán kizárt dolog, hogy a jelenlegi helyiségek elég befogadóképesek volnáEgy merész haditerv.

A cigarettaárulás is bevált. És még mindig sokan voltak a jókedvű adakozni kívánók. Jött egy egyszerű munkásember. Letett az asztalra 30 fillért. Kínáltam egy pár megmentett (vettem kérem!) cukorral. Köszönte . . . nem fogadta el. Csak maradjon ... Jó lesz majd másnak. Nem ismerem, de akárki volt, derék ember volt. Áldja meg az Isten.

íme, ez csak egy példa, hogy még mindég meg volt az adakozásra való hajlandóság. De kérded kedves olvasóm, hogy mi volt az a haditerv ?! Hát, az nem volt más, mint az, hogy a már eladott Gerbeaud-cu- korkákat vissza kellene kérni. Merésznek egy kicsit merész terv, de hát nem kivihetetlen. Nem is volt olyan nehéz visszakérni az eladott portékát. Visszaadták szívesen. Akárhány .,en gross“ vásárló maga hozta vissza.

Akarják tudni a végeredményt? Igen? . . . Nahát elkelt még a visszaadott cukorka is. Elkelt még az elnöki asztalt díszítő orgona-csokor is, melylyel a szeretetreméltó házigazda, Almer kedveskedett a hölgyeknek. És ha akarják tudni, hogy minő eredménynyel járt az árusítás, vessenek egy tekintetet a hírek rovatába, ott megtalálják az eredményt. A számok mindennél ékesebben beszélnek. Egy tényt azonban leszögezhetünk : Mátészalka büszke lehet arra a cukorkanapra, melyet 1912. május 12-én rendezett.

Ince.

nak ? Történt már erre nézve illetékes tényezők részéről vélemény nyilvánítás ? S hogy ezen okokból a bíróság semmiesetre sem maradhat a jelenlegi helyén!

— Az említett erre vonatkozó hírem is, csak onnan ered, hogy »hallottam« a helyi lapok annyit Írtak arról, hogy mennyire szüle a jelenlegi helyiség, hogy ez már a köztu- datba ment át.

Hogy azonban a bíróság milyen nézeten van, tényleg azt nem tudom, mert hangsúlyozom senkivel erről a kérdésről nem tárgyaltam, mert mindaddig, amig a község igényt tart a bérletre, nem is gondolok arra, hogy ebben a dologban lépéseket tegyek.

— Midőn megköszönöm eddigi szives készséget, melylyel ezen ügyben rendelkezésemre állott, még egy kérdéssel állok elő. Van-e tudomása Uraságodnak arról, hogy ezen ügyben szintén érdekelt Schreiber Bertalan helybeli nagykereskedő képv. testületi tag olyan nyilatkozatot tett, hogy a járásbirő- sági épületre az egyenes utón telket, bármilyen érdeke is az, de tekintettel a közügyre, 100.000 forintért sem adna ?

— Igen, hallottam s ebből is csak azt állapítom meg, hogy Schreiber hivatásának magaslatán áll, amikor distingvál a város- és magánérdeke között. Schreiber olyan karakter, hogy elvártam tőle ezt az egyenes, becsületes feleletet.

— Meg is vagyok győződve arról, hogy Sch. be is tartja ígéretét. Ámde Sch. üzletember is, még pedig ügyes kereskedő s igy feltételezem, hogy ő csak az esetre Ígérte ezt, ha a minisztérium a községi helyiséget elfogadhatónak tartja, de semmi esetre sem helyezkedhet erre a merev álláspontra, ha ennek az volna a következménye, hogy a minisztérium megfelelő telek hiányában olyan ajánlatot is elfogadhat, mely nemcsak az egyenes ut vállalkozóit, de az egész város érdekét is mélyen sújtaná. Mert azzal ugyebár a község sem nyerne, ha a járásbíróság nem az egyenes utón, hanem valamelyik kültelken épülne? Már pedig tudvalévőén, van itt a városban más telekparcellázás is, akik a legnagyobb készséggel adnának ingyen is telket egy felépítendő járásbíróság céljára.

— Midőn bocsánatot kérek, hogy szives türelmét ennyire igénybe veszem, engedje meg, hogy még egy kérdést kockáztassak meg, Ígérve, hogy több kérdést ezen ügyben — tekintettel kimerítő feleleteire — nem intézek. Mi van az adóhivatal bérletével ? Azt is beszélik, hogy az adóhivatalt is kiviszik egyenes útra.

— Ez nem áll! Ebben az ügyben semmi lépést nem tettünk, nem is tehetünk, mert ennek értelme sem volna, mert hiszen, ha a járásbíróság ebben az utcában marad, az adóhivatalt semmiképpen sem helyezik ki, ellenkező esetről pedig még korai volna beszélni.

Rohay Gyula főjegyző:

— Tud-e ainjól főjegyző ur, hogy a járásbíróság helyiségei sem felelnének rendeltetésüknek ? Felmerült-e a bérleti tárgyalások alatt ez akifogás? Van-e tudomása főjegyző urnák arról, hogy az uj perrendtartás értelmében a jelenlegi helyiségek a hatáskör szélesbitése folytán teljesen alkalmatlanok lennének ? S ha ez a kérdés felmerülne, a város hajlandó-e nagyobb helyiséget a járásbíróság rendelkezésére bocsátani illetve pótépitkezéseket csinálni ?

— Arról, hogy a járásbíróság jelenlegi helyiségei rendeltetésüknek meg nem felelnek tudomásom nincs. E tekintetben a bérleti ügy tárgyalása során, sem a helybeli kir. járásbíróság vezetője sem a törvényszék elnöke által nem emeltetett kifogás, csupán az köttetett ki, hogy az eddig Ipar és Kereskedelmi Bank által bérelt helyiség ablakai vas roletával az ajtó pedig vas burkolattal látandó el.

A bérleti ügy tárgyalása során azon körülmény, hogy a kincstár az eddig bérelt helyiségeken kívül az Ipar és Kereskedelmi bank által bérelt, de a járásbíróság helyiségeivel egy fedél alatt levő szobákat is kibérelni hajlandó, arra enged következtetni, hogy erre a helyiségekre éppen a legközelebb életbelépő perrendtartás miatt van a kincstárnak szüksége.

Miután tehát a jelenlegi helyiségek miatt eddig kifogás nem tétetett, képviselőtestületnek ezen ügyet alkalma sem volt tárgyalni és igy nem is nyilatkozhatott arra nézve, hogy a netán szükséges pót építkezéseket vállalja-e a község.

Bányai Bertalan

kir. járásbiró.

— Engedje meg a járásbiró ur, hogy közérdekű ügyben egy kérdést intézzek Önhöz. Megfelelnek-e a járásbirósági helyiségek rendeltetésüknek? Nem kicsinyek-e, felmerült-e ilyen kérdés ?

— Kérem nem olyan régen épült. Ilyen kérdés nem merülhet fel.

— S ha az uj perrendtartás folytán nagyobb hatásköre lesz a bíróságnak, nem lesznek-e kicsinyek a helyiségek ?

— Hiszen kérem azért vesszük ki a jelenlegi kaszinó helyiségeit is, egész kényelmesen megférünk benne, tessenek nyugodtak lenni.

M-. S-.

A járásbíróság bérlete rendben.

Lapunk zártakor vettük a kedvező hirt, hogy a járásbíróság itt maradása immár biztosítva van. Nagy elégtételünkre szolgál s örömmel jelenthetjük, hogy az ominózus ügy végre dűlőre jutott s a községre nézve — törvényszéki elnök kedvező felterjesztése folytán — kedvező elintézést nyert. Az igazságügyminiszter leirata tegnap- érkezett le Bányay vezető járásbiró- hoz, mely szerint elfogadja a jobb belátásra tért községi képviselőtestület ajánlatát és hajlandó a bérletet megkötni 3500 koronás bérösszeg mellett. Az egyidejűleg leküldött bérszer- ződés a községre nézve az aláírással egyidejűleg az igazságügyi kormánynyal szemben a szokásos jóváhagyás megtörténte után lép hatályba. Miután az aláírásnak már semmi akadálya nincs, ezzel a nagy port felvert ügy aktái lezáródnak és igy elvonul Mátészalka feje fölött minden baj nélkül az a terhes felleg, mely annyi vészes csirát hordott magában. Hogy ez igy történt, az némi részben lapunk érdeme.

Színház.

Csütörtökön „A bíboros“ cimii papidráma került színre. A címszerepet Tarján Aladár játszotta olyan kiváló művészettel, hogy a közönséget többször kitűnő, megszűnni nem akaró tapsokra ragadtatta. Ezúttal is tanúságot tett arról, hogy egyik legkiválóbb tagja a társulatnak. De Nagy Margit és a többi szereplők is jól játszottak. Sajó igazgató pedig Stroziájában felejthetetlen alakítást nyújtott.

Pénteken Guthi Soma kitűnő bohózata „A kegyelmes űr“ került színre itt először. Á kegyelmes úr, szigorú erkölcsi prédikátor, ki nem tud a női bájnak és mosolynak ellen tállni és magát is egy kétes existenciáju nővel való viszonya folytán csinos botrányba keveredik, mely csaknem nyilvánosságra kerül, ha a megfizetett Köpeci Náci, az al- teregoja ki nem menti nagy ügyességgel. A legkacagta több jelenetek egymást követték és a közönség jól mulatott a szellemes ötleteken és párbeszédeken. Kitűnő volt Kálny István ,,Köpeci“ szerepében, de D. Nagy Kálmán (mint miniszter) T. Szigeti Ibolyka (miniszterné) Sajó (Pista gróf) Kürthy Frida és Várdai is megállották a helyüket.

Szombaton „Leányvásár“ cimü operette került színre zsúfolt ház mellett, ami némi kedvet öntött a direktorba. Az előadás elég élvezhető volt, bár jó hangban a társulat szűkölködik. Katona Terus valósággal brilli-