Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-23 / 34. szám
Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK @00 HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ■ ■ Ügynök-törvény - iparvédelem. A kereskedelmi miniszter törvénytervezetet küldött a kereskedelmi és iparkamaráknak, amely a vándoripar és ezzel kapcsolatban az ügynöki működés szabályozására vonatkozik. A törvénytervezet lényege, hogy magánfelekkel csak azok az ügynökök köthetnek üzleteket, akik erre engedélyt kapnak, az engedély pedig csakis magyarországi cégek ügynökeinek, amelyeknek Magyarországon fiókjuk, vagy legalább képviseletük van. A vásárló közönséget legjobban érdeklő része a tervezetnek az, amely arról intézkedik, hogy részletre vett árunál a részletfizetés pontos teljesítésének elmulasztásánál nem lesz az egész összeg azonnal esedékessé, illetve, bogy egy részletnek az elmulasztása az egész hátralékos tartozásnak egy összegben való lefizetését nem vonhatja maga után. Az ügynöki működés rendezése már igazán sürgősen szükséges, mert egyrészt a mai rendszer mellett éppen a magyar ipar az, mely fejlődésében a külföldi erőszakolt és sokszor nem a legtisztességesebb verseny folytán szenved, másrészt pedig az ügynöki kar reputációja is megkívánja, hogy a működésűk bizonyos megszabott keretek közé állittassék és ezáltal azok az elemek, melyek az eddigi szabadsággal visszaéltek, kiküszöböltessenek. A miniszter intenciója, amely a törvénytervezetből kiviláglik, minden tekintetben helyeselhető. Meg kell védenünk fejlődő hazai iparunkat, elsősorban pedig az osztrák iparnak nálunk való tultengését kell visszaszorítanunk. A többi külfölddel szemben az ipari beözönlés ellen ipari vámokkal megvédve, Ausztria azonban szabadon küldheti hozzánk ipari termékeit, azokat semmiféle vám nem terheli és a fürge osztrák ügynökök azt az előnyt ki is használják a legnagyobb mértékben. Bizonyos mértékig a szabad versenynek is meg van a létjogosultsága, különösen akkor, ha egyenlően erős felek állanak szemben egymással. Hol van azonban még a magyar ipar az osztráktól? Bizon}*- még any- nyira messze, hogy ezen a téren a szabad versenyt még nem hagyhatjuk érvényesülni. Az adó szempontjából is helyeselhető a tervezet, mert megszünteti azt a lehetetlen állapotot, hogy külföldi cégek az ügynökeik által nálunk elért jövedelmeik után adózatlanok maradnak, mig a hazai iparosnak le kell rónia tetemes adóját. Ha a külföldi cég fiókot állít nálunk, azt meg lehet adóztatni és a létesített üzletek alapján megfelelő adó róható ki rájuk. Ma a külföldi ügynök csak aratni jár hozzánk, busás hasznát lefölözi, de a teherviselést fillérrel sem teszi részünkre könnyebbé. Az ügynökök működése különben általában nem mondható kifogástalannak nálunk. A miniszter maga is elismeri ezt, amidőn tervezetet a hazai ügynökök működésének szabályozására is kiterjesztette. Áll az különösen a részletfizetés ügynökeire, akik, hogy csak mennél több árut helyezhessenek el, szívesen veszik a részletre való fizetést, sőt szívesebben, mint a készfizetést, mert az üzlet ezen módja a cégre csak előnyt, a vevőre pedig csak hátrányt jelent. Hogy pedig az ügynökök a részletfizetésre eladott áruból származó üzlet alkalmával hányszor és mily mértékben éltek vissza, arról az a mérhetetlen számú pör tudna beszélni, amely ma is folyamatba van ^n^éllque. W. L. George. Mademoiselle Angélique Lacour 1869-ben Givetben született. Negyvenkét évvel utóbb ugyanabban a városban öngyilkosságot követett el, miután meglátogatta egyszer Párist és kétszer Mézierest. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy életében nem történt semmi. Angélique kisasszony néző volt, nem pedig színésznő. Az ünnepélyes babyból különös kisleány serdült. A jó nővérek megtanították mindenre, amit egy ifjú hölgynek tudnia kell; várta az eljövendő férjet, de nem találta meg. Látta meghalni anyját, másodízben is megházasodni atyját s mikor húsz éves volt, megérte, hogy kis féltestvére született. Atyja és mostoha anyja majdnem egy időben haltak meg s reá hagyták a gondot, kis nővérének gondját. Angélique sirt. De minthogy már ezen a világon volt, csinos summa pénzzel is el volt látva, megértette, hogy nem várhat más teendő reá, minthogy Givetben éljen és illőképpen fölnevelje kis húgát. Napok és évek múltak, szinte hangtalanul, elfojtva a kis város által, mely oly méla- busan tapadt oda a Maas két partjára. _____ Há romezer frankot tevő évi jövedelme jólétet, de nem örömet jelentett számára. Örömet talán semmi pénzen se lehetett megváltani Givetben, Angélique talán nem is tudta, mi az öröm. Elég az, megtett Júliáért minden megtehetőt, mindent, amit jónak tartott. Néha, mikor lassú léptekkel egymás mellett haladtak a széles utca ropogó kavicsán, Angélique egy-egy rejtett pillantást vetett bájos húgára. Nem mintha Julia valami különösképen csinos lett volna; meglehetősen vézna, sötét hajú leány volt, olyan arcbőrrel, mely néhány év alatt okvetlenül elsárgul, fekete szemű, ritkás hajú, de Angélique szemében meg volt e kis leányban minden : szépség, iideség, nemes magatartás. Ostoba hallgatását a nénje nevelt tartózkodásának vélte, tipegő járását egy előkelő hölgyhöz illőnek ; tudatlanságát ártatlanságnak, lustaságát kellemnek. Valóban ez ifjú leány, Angélique szerető szemében egy másik Angélique szellemének, a húsz év előtti Angélique szellemének tűnt fel, amikor még ismert reményt és félelmet, amikor még kis macska módjára kerek szemmel és bámulva nézte a világot. Julia életpályája az izgalmak végtelen sorát jelentette a nővére számára. Izgalmat hozott, mikor a zárdában megkapta a kék kitüntető jelet, izgalmat, mikor gyér hajában babérlombbal tért haza a díjkiosztásról és megint izgalmat, mikor a Gambette-utcán megfordult az ő összehasonlíthatatlan Júliája után egy ifjú katonatiszt. Az öreg Angélique, valahányszor reá nézett e barna, közönséges arcra, végtelen szépséget, végtelen reményt vélt találni benne. Egy reggelen, mikor Angélique éppen galantinet rendelt a hentestboltban, igy szólt hozzá madame Bouland, a hentes felesége: — Nagyon csinos kis leány a madamo- iselle Julie, már megérett reá, hogy férjhez adják. Az öreg Angélique egyszerre elpirult, szinte megbántódott s a lehető legnagyobb sietséggel hagyta el a boltot. De a mag el volt vetve lelkében, többé nem felejtette el. Ez időtől fogva gyakran kapta magát azon az igyekezeten, hogy minden lehető férjet gondoljon ki a kedves gyermek számára. Gyönge kísérleteket tett, hogy találkozzék orvosának katona fiával, meg a kissé már vénülő békebiróval, hogy megítélje, mit érő emberek volnának s melyik volna a méltóbbik kettőjük közül. Reávetette szemét Julia sötét, egyszerű vonásaira s bántotta az a [Értesítés! \ ■ A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel 1 SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól kezdve mek- és gyászkalapokban. nrii l/nlor&nlf készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb llUI KdldpUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyer- Átalakitások és igazítások azonnal eszközöltetnek. 33Z
