Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-23 / 34. szám
2tík oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 34-ik szám különösen a csekélyebb intelligenciájú kisbirtokos osztályhoz tartozók ellen. A gépügynök, képügynök, bútor- ügynök stb. ma már nem is szivesen látott vendége a falunak. Ezek iránt a falusi lakosság a legnagyobb mértékben bizalmatlan, mert nem egyszer járták meg velők. Az ügynökök, mint testület, ez ellen nem is tehettek semmit, mert maguk közül ki nem re- keszthettek senkit, lelkiismeretlen cég pedig mindig akad, amely szivesen szemet huny ügynöke visszaélésén, ha az neki is hasznot hoz. A kereskedelmi miniszter törvénytervezete az ünynö- kök szempontjából is üdvös, mert alkalmas arra, hogy a szolid alapon működő ügynökök iránti bizalom — visszatérjen. Vármegyénk szőllősgazdáihoz! Európa hatalmas, gazdag és nagy ipar- vállalatokkal dicsekedő nemzetei között mi a tőkeszegény kis állam kizárólag agrikultur nemzet vagyunk. Mezőgazdaságunk képezi jövedelmi forrásunk legjelentékenyebb részét. Az a szerencsétlen szövetség, sőt alárendeltség, a melyben a telhetetlen és kapzsi Ausztriával élnek teljesen kizárja azt, hogy versenyképes nagy ipari vállalatokkal és biztos alapokra fejlesztett kereskedelemmel bírjunk. A magyar termő föld ereje, a mezőgazdasági kultúra intenzív fejlesztése biztosíthatja nekünk azokat az erőforrásokat, amelytől létünk, önálló és egységes nemzeti fennmaradásunk függ. Ausztria vámmentes ipari termékeinek beözönlése, megbénítja, megakadályozza a magyar ipar fejlődését. Kereskedelmünk szegény. A tőkehiány miatt kereskedőink nagyrésze a bécsi kereskedő zsebében van. A bécsi gazdag és nagy cégeknek a bizományosaként működik a magyar kereskedő. Ezért kevés azután nagyvárosainkban a solid kereskedő. A gazdag termőfölddel biró Magyarországot Ausztria mint gyarmatát kezeli. Ausztriát kidobták a világkereskedelemből. Anglia, Francia és Németország óriás iparával és kereskedelmével nem mérkőzhe- tik, külföldi gyarmatokkal nem rendelkezik egyedüli piaca Magyarország, amely szolga- lelkű kormányainak bűnös indolenciájából egészen vazallusává, tribatáriusává lett az osztrák érdekeknek és piacává a bécsi és csehországi kereskedelemnek. E szomorú helyzetben mi csak a magyar föld termő erejében, a termőképesség fejlesztésében és az összes mezőgazdasági termények értékének fokozásában biztosíthatjuk nemzeti és magánvagyonunk gyarapodását és jövedelmünk szaporodását. Nem csak ipari ős kereskedelmi törekvéseink, de földünk, mezőgazdaságunk jövedelme ellen is állandó támadást látunk az osztrákok részéről. Mindnyájunk előtt ösmeretes az a szerződésszegés, amikor az árgentiniai husbe- liozatallal az osztrák körök a magyar állat- tenyésztést tönkre tenni akarták. — Látjuk, hogy a bécsiekkel szövetkezett budapesti börze miként akarja mesterséges eszközökkel, börze manőverekkel ős a nagymalmok üzemredukciójával gabona terményeink árát letörni. — holott a mai gabona árak az idei termés értékének legalsóbb árát képezik. A pénzszűke miatt kiéheztetett gazdákra vetette magát a közvetítő kereskedelem abban a hitben, hogy kényszer eladásokkal tudja a terményt potom áron megvásárolni. Erről a ,,manőverről“ kapunk hirt a szőlősgazdáktól is. A szőlőtermő vidéket a bécsi borkereskedők ügynökei lepték el. A pénzszűke, hitelmegszoritás, felmondás és a magas kamatlábok miatt kiéhezett“ szőlőbirtokostól olcsó áron remélik elvenni az idei bortermést. Fájdalom — sok gazda — hogy ,,pénzt lásson“, — hogy előleget kapjon, beugrott és potom árom adta el termését. Pedig két évtized óta nem volt a szétlőnek és bornak oly nagy értéke mint ma van. Hiszen ha reális szemmel vizsgáljuk az idei országos termést, azt látjuk, hogy szőlőben még közepes termésünk sem lesz, gondolat, hogy ezek a vonások egy ismeretlen férfiúra mosolyoghatnának; mégis kellemes borzadály fogta el, ha Julia menyegzőjére gondolt. De a szerénység hirtelen visszatartóztatta, hiszen sohasem volna bátorsága, hogy efféle érzelmeket is tartogasson maga számára is. Angélique egyszer aztán felfedezett egy férfiút. Ifjú tüzértiszt volt, csinos, szőkehaju viking-bajuszu ifjú legény. Csak fölületesen ismerte, — a bank főnöke mutatta be neki. De az ifjú tiszt, mikor az utcán találkozott a nővérekkel, köszönt nekik s mosolygott, különösen Julia irányában. S később egyszer azt mondotta róla Julia, hogy csinos ember. Ez elég volt Angéliquenek; gondos tudakozódás után kitűnt, hogy az ifjú katonának nincs egyebe a tiszti fizetésnél; ennek következtében egy ötvenezer frankos hozomány, Julia örökrésze teljesen elég is volna számára. Az öreg Angélique örömmel odaadta volna még a saját örökrészét is s boldogan koldult volna a kenyérért azután az utcasarkon. Godolatai a szivárvány minden színébe öltöztették a kalandot. Víziók üldözték a sötéthaju Julia és a viking-bajuszu ifjú tiszt szerelméről. Látta ifjú húgát fehér atlaszruhában, narancsvirád koszorúval. Júliát barna szövetruhában, az olaszországi nászutazásra készen . . . Júliát boldogan s gyermekáldásban gazdagon . . . Júliát férje oldalán, kinek kabátujja évről-évre újabb arany zsinórral ékes.________________________ Ily buják voltak álmai, hogy beszélni se mert róluk. Egyszer, midőn Julia említést tett az ifjú emberről s azt modta, hogy köszönt neki, mikor az ablakban állt, az öreg Angélique dobogó szivéhez szorítva kezét, némánt áll izgatottságában. Fenséges volt megérni Julia regényét. Aztán egy reggel, oly váratlanul, mintha egy puskaporos torony repült volna a levegőbe, azt hallotta Angélique, hogy az ifjú katona jegyet váltott az alprefektus leányával. Nem kiáltotta világgá fájdalmát. Elvégezte szokott napi teendőit, a szokott dolgokat mondontta idegen környezetének. Angélique annyira kétségbe volt esve, hogy vidám lett, felelőtlenül vidám, mikor ebéd után kijelentette, hogy el kell mennie hazulról, merit meg akart látogatni egy beteg asszonyt; derülten, szinte kacagva ment végig az utcákon; jókedve, elbizakodottan jókedve volt, mikor a viz partjához ért . . . azután a bolondos öreg Angélique, kinek agy vei ej ében elszakadt valami, Givet őlmos ege alatt a vízbe ugrott. Julia ott ült a hálószobájában, fésülte a gyér haját s mérlegelte az ujdunságot. Az a fiatal tiszt, gondolta magában, nem volt éppen csúnya ember, de nagyon bolondos formájú volt. Mégis megházasodik. Ó maga is goldol valamikor a férjhezmenésre. De ráér arra még. Aztán lefeküdt és elszuny- nyadt, gondolva, hogy az öreg Angélique kissé később jön haza. Oly álmos volt . . . mert a kilátások az egész országban kedvezőtlenek. Már a téli és tavaszi fagyok is óriási kárt okoztak a szőlő venyigéjében és fakadó hajtásaiban. Az Ampelológiai intézet hiteles jelentése szerint alig van szőlő és hegyvidék, ahol a peronospora óriás pusztításokat ne tett volna. A folytonos esőzések és nedves időjárás e pusztítást nap-nap után fokozzák. A Duna—Tisza közén, a bácskai nagy terjedelmű homoki szőlőkben, a dunántul, Szabolcs megyében sőt Erdély legtöbb borvidékén 6—8 permetezés után is csörög a levél a peronospora pusztításától. Most a fürt peronosporáról kapunk hirt az Érmelléktől, amely már eddig is nagy károkat okozott. Több helyen pusztít az oidion, lisztharmat és szőlőmoly, amely veszedelmek a szőlő további fejődésében fogják romboló hatásukat kimutatni. Ily körülmények között a múlt évihez képest legfeljebb féltermésre számíthat a szőlősgazda. A múlt évről pedig tartalék nincs. A múlt évben az osztrák borkereskedők szedték össze termésünk 60 °/o-át hektoliterenként 36—50 koronáért. E nagy vásárlásnak is meg van az oka. Az osztrák borkereskedő mióta a magas borvám elzárta előlük Olaszországot — (addig felénk sem jöttek) — bor szükségletüket az Ausztriához tartozó isztriai szigeteken és a dalmát partokon szerezték be — olcsón. Igen ám, de e helyeken két év óta fellépett a filoxera, amely az adria partján lévő szőlők 50 °/o-át elpusztította. Ez okból az osztrák borkereskedők az eddig mellőzött, magyar borvidékre vetették magukat és vásároltak eddig el nem ért magas árakon. A homoki mustért 42—44 koronát, a beregi kifort borért (seprőstől) 50 koronát is adtak, mig vármegyénkben és az Érmelléken 36—40 koronás eladásokról értesültünk. Ma ezen az áron mustot eladni nagy hiba volna, — mert: 1. ez évben jóval kevesebb termés lesz az országban, mint a múlt évben volt; 2. Ausztriában a termés silánynak mutatkozik ; 3. a külföldön: Németországban a Rajna vidékén, Farciaországban, sőt Olaszország nagy részében is rossz termés kilátásáról jönnek a hírek ; 4. az országban a múlt évről eladó borkészlet nincs; 5. a szőlőbetegségek elleni védekezés ez évben a szőlősgazdának sokkal többe került, mint a múlt évben! 6. a napszámbérek ez évben a múlt évihez képest legalább 20 százalékkal emelkedtek. A külföldi, ausztriai és magyarországi rossz terméskilátást, valamint a tetemesen megszaporodott szőlőbetegségek elleni védekezés fokozódó költségeit és a felemelkedett napszámbéreket figyelembe véve, vármegyei szőlősgazdáinknak azt a tanácsot adhatjuk, hogy ne siessenek a bor eladásával, ne vegyék irányadóul egy-két megszorult gazdának eladását, hanem türelemmel várják ki az időt, midőn a szőlő beérése közeledik és akkor is azon igyekezzenek, hogy boraikat a múlt évi árhoz képest legalább 20 százalékkal drágábban adják el. Ne kótyavetyéljék el azt a csekély termést, amelyet oly sok munkával és költséggel, az időjárás viszontagságaival szemben eddig megtartani tudtak. Ne üljenek fel az ügynököknek, akik a csábításnak és félrevezetésnek minden eszközével dolgoznak, akik álszerződésekkel is igyekeznek a gazdát olcsó eladásra bírni, hanem várják be a természetes áralakulást, amely a szüret előtti hetekben fog reális alapon megnyiltakozni. ____________________ Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók C áT* ú- §-» yr-m §F" gry §m —m k Ö íl y V-, Z6 H6IT1Ü- és 3d l 11 y 1 $6Ft6Ü^L JL papirkereskedésében, DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM. ■ ■ Ügyeljen a címre
