Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1912. január 1. MÁT ÉSZALKA ÉS VID ÉKE 3. oldal. S éppen azért körkérdéssel fordultunk városunknak és vidékünknek ez irányban mértékadó férfiaihoz, hogy miképpen volna a kórház ügye dűlőre vihető. Ezen actionknak ha nem is lesz meg az a sikere, hogy a kórház rövid időn belül létesíthető volna, de azzal is megelégszünk, ha ebben az ügyben céltudatos törekvéseket ébresztünk fel. Körkérdésünk a következő volt: Felkérjük,hogy városunk és járásunk fontos érdekét képező közkórház ügyében, melynek felállítása már ré óta közszükségletet képez, szíveskedjék véleményt adni, vajon nézete szerint a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett, mily módon lehetne mihamarább, lehetőleg még a jövő évben a közkórházat létesíteni, vagy legaláb a kórház ügyét a megvalósulás stádiumához egy nagy lépéssel közelebb hozni? E kérdésünkre adandó b. válaszát lapunkban kö zölni fogjuk, miért is kérjük azt mihamarább hozzánk juttatni. Fogadja a közügy nevében előre is hálás köszönetíinket. Teljes tisztelettel A SZERKESZTŐSÉG. Erre a kérdésre a válaszokat itt adjuk beérkezésük sorrendjében és az összes válaszok alapján alkotjuk meg véleményünket és jelöljük ki azt az utat, melyet ezen ügyben követnünk kell. Annak előre bocsátása után, hogy itt gy közkórházra feltétlenül szükség van, véleményem szerint e kérdés nyilatkozatokkal nem oldható meg. Szükségesnek tartanám egy széles körű értekezlet egybehivásat, melyen mindenek előtt az nyerne megbeszélést, hogy az 1902. évi 35000 tetest, akkor mindig ő prédikált a templomban, még pedig olyan szépen, hogy a nép étleu, szom- an elhallgatta volna volna estig is. Ha a pataki fő-fő pap elfogadja a meghívást, akkor ki sem kell költöznie az özvegy tiszteletesnének a papi házból, úgy is rokona lesz az uj tiszteletes, majd megférnek együtt. Ezt a tervet mindenki helyeselte, de megint felvetődött a fogas kérdés, hogy hát akkor Erzsikét ki veszi el ? Erre Csutak Ferenc uram, aki az eszmét felvetette hamiskásan hunyorított egyet a szemével és azt mondta, hogy az uj pap aztán majd elkomendulja Erzsikét valami derék fiatal papnak, a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Hát bizony jó lesz az úgy hagyta rá az egész presbitérium és Balog Áron a kurátor mindjárt ajánlkozott is, hogy ő bemegy és vasárnapra harmad-negyed magával elment Patakra. A következő szombaton reggel el is indult a kurátor, meg három presbiter. Jó egy napi járó földre esik ugyan Patak, de hát minek mennének vonaton, mikor igy nem kerül semmibe. Raktak jó szénaülést, a saroglyába is tettek egy kötél illatos szénát. Csutak uram egy néhány karika jóféle szamosháti dohányt is beletett a széna ülés közepébe, meg egy kis jó »kis üstön főttet« egy takaros kulacsba. Hogy megörül annak a pataki nagytiszteletes. Olyan jó dohányt bizony nem pipál a püspök, inni sem iszik olyan jó szilvóriumot. (Folytatjuk.) sz. B. M. rendeletben megállapított feltételek miként volnának létesíthetők. Péchy László. 1. Mátészalka község képviselőtestület, a- jánljon fel a felállítandó közkórház céljára szükséges telket, mely célra, szerintem megfelelőnek tartanám, a községi faiskola mellett levő, a község tulajdonát képező földterületet. 2. Mátészalka község képviselő testületé az építendő kórház részére megfelelő anyagi támogatást biztosítson. 3. A járás községeinek képviselő testületéi felkérendők, hogy Afátészalkán felállítani szándékolt közkórház céljára egy bizonyos ősz- szeggel járuljanak hozzá. 4. Ezeknek megtörténte után állami és vármegyei támogatás kérendő. Tisztelettel Almer Béla. A Mátészalkán létesítendő kórház ügyében hozzám intézett felszólítására véleményem a következőkben van szerencsém ismertetni. Tagadhatatlan tény, hogy egy Mátészalkán felállítandó kórház létesítése úgy Mátészalka város, mint a mátészalkai járás közönségének régen érzett szükségletét képezi, mert hiszen sajnos, de a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében fellépő járványos betegségek és a megélhetés gondjaival küzdő szegényebb sorsú nép hiányos táplálkozása miatt előálló szervezet gyengülés folytán a vármegye területén lévő kórházakat oly nagy mértékben lepi meg, hogy azok a jobb kezelésre szorult betegeket befogadni képtelenek, sőt ha befogadják is, a betegek egészségi állapotuk némi javulása esetén már csak azért is elbocsáttatnak a kórházból, hogy helyöket másnak adhassák át. Ezen állapot lényeges megszüntetésére helyénvalónak sőt elengedhetetlen kötelességnek tartom egy Mátészalkán felállítandó kórház létesítéséről gondoskodni. Tagadhatatlan tény, hogy egy legalább 40 ágygyal berendezett kórház felállítása tetemes anyagi áldozatot követel, amelynek egy részét társadalmi utón vélem összehozandónak, másik részét és pedig a tekintélyesebb részét úgy vélem előteremthetni, ha úgy Mátészalka község, valamint a járás minden egyes községének képviselő testületé átérezve ezen emberbaráii intézmény létesítésének égető szükségét, anyagi viszonyaihoz mérten biztosítaná a kórház é- pitésére szükséges összeget, amelynek hiányzó részét kormánysegély igénybe vételével vélem fedezni. Nem vonom kétségbe, hogy Mátészalka község képviselőtestülete az emberbaráti intézmény felépítési költségének megszavazásánál szügkeblüséget tanúsítana, azonban tekintettel a város nehéz anyagi helyzetére és arra a körülményre, hogy a község lakosait ez idő szerint 100 % pótadó terheli, Mátészalka község nincs abban a helyzetben, hogy a kórház építésére szükséges összeg megszavazásánál az adófizető polgárok teherviselő képességének figyelmen kívül hagyásával, tekintélyes összeggel járuljon a a kórház létesítéséhez. Ugyanazért részint ezért, részint pedig mert tapasztalatból tudom és ösmerem a községi képviselőtestületeknek az ily emberbaráti intézmények létesítése körül tanúsított indolenciáját, — szükkeblüségét — a Mátészalkán felállítandó kórház felépítését csakis úgy és aként látnám biztosítva, ha a tekintetes szerkesztőség a községi elöljáróságok jóakaratát feltudná kelteni és úgy a körjegyzők, valamint a járásba való lelkészek és tanítók bevonásával egy oly nagyobb szabású mozgalmat lenne szives indítani, amely azt eredményezhetné, hogy a községek a törvényhatóság által is jóváhagyott határozatokkal kötelezettséget vállalnának arra, hogy a község évi állami adója után 5 éven keresztül 1 % községi földadóval fognának a kórház építés költségéhez hozzájárulni. Ezek képviselőtestületi határozattal megerősítést nyernének, Mátészalka község bármely pénzintézetnél kölcsön vehetné az építéshez szükséges összeget és azt mint kórházi alapot kezelné mindaddig mig a községek hozzájárulása befizetve és a felvett kölcsön visszafizetve nem lenne. Egyebekben megköszönve a bizalmat, melylyel a kórház ügyében véleményem nyilvántartására alkalmat adott, maradtam tisztelettel Rohay Gyula főjegyző. Minden helyesen gondolkodó és intelligens ember manapság már megvan győződve a kórház közszükségéről és méltányolni tudja a kórházat, mint fontos egészségügyi tényezőt. Tudatosan említettem az intelligens szót, mert sajátságos dolog, hogy a lakosságnak éppen az a szegény sorsban lévő rétege, mely megfelelő házi ápolás hiányában egyenesen rászorul a kórházra, valami régi korból visz- szamaradt előítéletből még mindig irtózik az „ispotálytól.“ Mint volt kórházi orvos ezen kérdés felett sokat gondolkoztam és ennek az előítéletnek gyökerét, alapokát nagyrészt abban találom, hogy a régi világban maga az orvosi tudomány nem rendelkezett annnyi és oly sokféle enyhítő szerekkel, amelyek az egyes betegségekkel járó fájdalmakat megszüntetni avagy csillapítani tudták; már pedig a beteg inkább tud tűrni és szenvedni családja, szeretett hozzátartozói körében, mint idegnek között ahol szigorú szabályokhoz kell ragaszkodnia. Másrészt aztán a közegészségügyi tudomány vívmányait és tapasztalatát nem értékesíthette még a kórházak építésében és berendezkedésében, úgy hogy azok alacsony, szűk, sötét kazamata-szerű alkotmányok voltak, a melyek még külső formájukban sem tudtak bizalmat kelteni. Manapság már a hygi- éne felállította azokat a formákat és szabályokat, amelyek mellett kell és szükséges a kórházakat felállítani. A régi kaszárnya formák helyett pavillon- szerüeknek kell az egyes épületeknek lenniök ; legalább két belgyógyászati teremből, férfiak és nők részére két sebészeti és szemészeti teremből, két teremből „specifikus“ betegek részére, megfigyelő osztályból elmebetegek részére és külön osztályból fertőző betegek részére kell állnia. Hozzá jön orvosi lakás, gondnoki és gazdasági osztály, lakás az ápoló személyzet részére, konyha, fürdő szoba stb. — és végül helyi csatornázással, vízvezetékkel és fűtéssel kell bírnia. Ilyen módon kell nemcsak a nagyobbszerü hanem a kisebb kórházakat is felépíteni és berendezni, hogy azok igazi céljuknak megfeleljenek. Nagyon jól tudom, hogy lesznek ezen sorok olvasói között egyesek, akik azt mondják, hogy vannak Mátészalka nagyságának és népességének megfelelő olyan városok, a melyek kórházai a fentebb felsorolt kellékekkel nem rendelkeznek ? Ezeknek csak azt felelem, hogy hivatalos kimutatások, jelentések és tapasztalatok azt i- gazolják, hogy ezen hiányos kórházak nagy része a kívánt célt egyáltalában nem szolgálják
