Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-11 / 2. szám

3. oldal. Hogy Mátészalkának és vidékének egy Má­tészalkán felállítandó közkórházra szüksége van azt hiszem mindenki elismeri. E nemes intézmény felállithatásának csakis az lehet az akadálya, hogy hiányzik az ahoz szükséges'összeg. Annak mielőbbi összehozása, szerény véleményem szerint a kö­vetkező módokon volna’ előteremthető: 1. ) A mátészalkai járáshoz tartozó községek hozzájárulása. 2. ) A járás területén működő pénzintézetek az általok megszavazni szokott (jótékonycélra) összeget, vagy annak legalább egy’ jó részét át­engednék a kórház céljaira. 3. ) Egy sorsjáték rendezése. 4. ) Mulatságok rendezése, a falusi bálok en­gedélyezésénél azt hiszem ki lehetne vinni, hogy az ilyen bálok tiszta jövedelme a kórház javára volna átadandó. Ilyen módon talán sikerülne egy évtized alatt oly összeget gyűjteni, hogy abból egy állandó kórházat lehetne felállítani, hogy pedig a kórház egy pár év alatt felállítható:legyen, azt csak úgy tartom helyesnek, ha volna Mátészalkán egy kór­házi célra alkalmas helyiség, melyet kilehetne bé­relni s az esetben elég volna olyan öaszjg, mely­ből a felállítandó kórház belső berendezésének költségei fedeztetnének, amely sokkal hamarább volna összehozható. Ezek után kiváló tisztelettel maradtam Dr. Belénycssy László. 1912. január 11. ___ Lap unk mai számával leközöltük az összes válaszokat, melyek körkérdésünkre beérkeztek. A válaszokra majd visszatérünk, hogy megállapítsuk azokból azt az utat, melyet erre hivatott férfiak részünkre kijelöltek és melyet a kórház ügyében követnünk kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy a kórház ügye meddő cikkezések és szóharcok eredménytelen munkájában merüljön ki. Meg­hallgattunk ezen ügyben minden illetékes, irányitó és szakvéleményt és most’eljött az ideje, hogy cselekvés terére lépjünk. Ezekre a szakvé­leményekre azonban feltétlen szükség volt, meit semmiféle értekezlet nem világította volna meg az ügyet olyan tisztán, világosan, mint ezek a nyugodt, megfontolt írásba foglalt nyilatkozatok. Most legalább a közönség előtt teljes világításban áll az ügy. Ezekből a nyilatkozatokból .minden­ki megállapíthatja, hogy mi az amiért küzdünk, mit kell tennünk, hogy a kórházat létesítsük és létesithető-e az a közel jövőben, ha igen, hogyan vagy csak távoli idők zenéje az! ? Mi az újság­író lelkiismeretes kötelességét teljesítettük, mutat­ja az az általánosan megnyilatkozó érdeklődés, mely a válaszokat a közönség köréből kisérte, de hogy helyes nyomon jártunk, mutatja az is, 1 ogy a helyi sajtó is legteljesebb elösmeréssel a- < ózott ezen actiónk iránt. .Nem mulaszthatjuk el azonban mi sem, hogy legteljesebb elösmerésün- iket és a közügy nevében hálás kőszönetüket ki ne fejezzük mindazoknak, akik szives előzékeny­séggel fogadták körkérdésünket és udvarias kész­séggel adták meg arra a választ és ez által a közügyek iránt táplált hajlandóságukról tettek ta­núságot. HÍREK. Adomány. A Stollverk testvérek csokoládé gyára, a csokoládé gyártás menetét feltüntető dí­szes és tanulságos gyűjteményt díjmentesen a jándékozott polgári fiúiskolánknak. Ezen tech nologiai gyűjtemény nagy becsenek jellemzésért fölemlítjük, hogy 20 drb. hengeres üvegben, a gyártásnak megfelelő sorrendben vannak elhelyez­MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE ve a csokoládé készítéséhez szükséges nyersanya­gok (kakaobab stb.) és a gyártás melléktermé­nyei úgy, hogy a csokoládé gyártás menetéről egyszeri áttekintés által tiszta képet nyer a szem­lélő. Ezen önzetlen adományért a lapunk utján is polgári iskola igazgatósága igaz meleg köszöne­tét mond Stollwerk Testvéreknek, mert ezáltal nemcsak értékes gyüjteménynyel szaporították az iskola szertárát, hanem egyúttal hozzájárultak az ismeretek terjesztéséhez s továbbá példát mutat­nak arra, hogy tettekkel miképen kell a magyar ipáit ismertetni s ezáltal annak sokat hangozta­tott fellendülését elősegíteni. Egy kis statisztika. Az elmúlt évi esőzé­sekről érdekes adatokat küldött hozzánk a polgá­ri iskola, ahol ugyanis a m. kir. országos mete­orológiai és földmágnességi intézet vidékünket megfigyelő ombrometriai (csapadékfigyelő) állo­mást állított fel. Az állomás vezetőjének jelentése szerint — aki az évi megfigyeléseket most zárta le — vidékünkre nézve az 1911. évet a legszárazabb esztendők közé sorozhatjuk, mivel az egész éven át csupán 386'4 mm. az összes csapadék (eső és hó) mennyiség, ami 2148 mm.-rel kevesebb az 1910. év csapadék összegénél s az 'játlagcs m nnyiségénél még jóval kevesebb. Dacára an­nak mégis 10-el több a csapadékos napok szá­ma, mert mig az 1910. évben 116, addig tavaly 126 erős nap volt. Ebből azonban csupán 82 o- lyan erős nap volt, amelyen 1 mm.-nél több az eső. . Az sémi érdektelen, hogy mindkét esztendő­ben junius hónapban találjuk azt a napot ami­kor a legnagyobb eső volt. És pedig 1910-ben a jelzett hónap 12-én most pedig 15-én volt a 24 órai maximalis mennyiség. Ez 717 mm. volt az előző-, s csupán 20'1 mm. az utóbbi esz­tendőben. Végül azt is megemlítjük, hogy az elmúlt év folyamán 25 olyan nap volt amelyen megmér­hető mennyiségű hó esett. « Lopások. Földvári Károly hodászi lakos földmives Spíelberger Lajos ugyanottani lakostul három szekér szalmát emelt el. Éles Sándor mátészalkai lakostól ösmereí- len tettesek egy drb vörösesbarna kocza sertést és egy drb süldőt elloptak. Herskovits Márton Ujfalussy tanyai lakos szeszfőzőj’pinczéjét feltörték és alaposan megdézs­málták. A nyomozás Szuronni József és Horváti. Mária ellen irányult. Marosán György nyircsaholyi lakos szobájá­ból f.: hó 5-én 14 koronát loptak ki. A csendő­rök megtalálták a tettest Korbács András szemé­lyében. Pihenés napján. Vasárnap történt, hogy Kézi István és két testvére az utczán, a temp­lomba menők megbotránkozására Szabó Károlyi és családját megtámadták és csúnya hétköznapi szitkokkal illeték. Hatóság és küzesend elleni ki­hágásért folyik ellenük az eljárás a csendőrség feljelentése folytán. Az ételhordó czipői.-Mata Sándor éthordó a Központi vendéglőben;és'gvasárnap midőn ki­menő czipőjét felhúzni akarta, azokat seholsem találta. Rögtön Karikás Sándor tüzifiura gondolt ki azóta elment a Központból és többször irigy­kedve nézett az ö elegáns czipőire és nem egy­szer adott azon reménynek kifejezést, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér, lesz még az ő lábán is fi­nom czipő, amikor a Matáén nem’lesz. Iszonyú dühbe gurult Mata Sándor, mikor társa óhaját beteljesülni látta. íme' neki nincs "már kimenő ci­pője és a kenyeres társa valahol Budapesten gras- sál az ő fincm gin mucii cs czif eilen. El is h­tározfa, hogy rögtön Karikás után megy Buda­pestre és ha addig él is, de felkutatja és meg­tanítja becsületre. Azonban ebben az üzletbe az előrelátó vendéglős Tatay sehogysem akart bele- mennni. Mit tehetett tehát egyebet a szegény kis éthordó, mint levelet irt a budapesti rendőrkapi­tánynak, melyben kiadta az ő nagy mérgét. A budapesti rendőrkapitánytól pedig pecsétes leve­let kapott Mata Sándor. A levélre különben mind­járt gyanút fogott, mert azt igen könnyűnek találta» mert ő úgy gondolta, hogy ha a budapesti rendőr- kapitány neki levelet ir, ahhoz bizonyosan melléke­li az ő czipőit is. De nem igy történt. Más volt a levélben szomorú hir. Nincsen nyoma Budapesten sem Ka ikásnak, a csalfa tüziiiunak, sem a Mata Sándor czipőinek. A Leánytársaság bálja. A „mai fiatalság“ ismert közönyösségét végre megunva, a leányok merészet gondolva elhatározták, hogy a rendezés­ben teljesen mellőzve a fiatal embereket önálló­an rendeznek egy »leány-bált“— ez a vállalkozá­suk, minden ndvariasságot félretéve mondhatjuk fényesen sikerült. A Központ táneztermének méltó fölavatása volt ez a bál. A terem minden zugán a gondos női,kezek ízléses és pedáns munkája látszott meg. A terembe lépve olyan érzés fogta el az embert, hogy ez után még kevésbé me­részkedünk bált rendezni, mert jól föl kell köt­nünk a nyakkendőnket, hogy csak megköze­líthessük a leányok-bálját. A két piros rózsa-sátor szinte árasztották a hangulatot, egyiket ostromol­ta a rendezőség által készített, részben adomá­nyozott dísztárgyakat vásárlók tömege mig a má­sik sátorban fáradhatlan kitartással még a lágy zenéjü bostonról is lemondva töltögették a pezsgő kedvű lakkosoknak a Talismánt. Örömmel szá­molunk be a védnöknőknek mindenkivel szemben tanúsított tapintatos figyelmükről.— A rendezőség élükön Szálkái Annuskával olyan fáradhatianul, i- gazán a túlzásig menő gondossággal látták el a rendezést, hogy ez már előre biztosította a legfé­nyesebb sikert, a mit bizonyít a Mátészalkán eddig még el nem ért bevétel, melyet a rende­zőség fél-fél részben a nőegyletnek és a leendő kórháznak volt kegyes adományozni. —n—ő. Nyugtázás. A f. hó 6-án a r. kát. templom kifestése költségeinek fedezésére rendezett tánc- mulatságon felülfizettek, illetve jegyeiket megvál­tották: Pechy László 10 k. Almer Béla 8 k. Kol­ler Béla 8 k. Müller József 20 k. N. N. 10 k. Rohay Gyula 5 k. Kánya Sándor 5 k. Jancsár József 5 k. Bodnár György 5 k. Tatay Pál 5 k. Nagy Bertalan 4 k. Doby Antal 4 k. Dr. Csathó Sándor 3 k. Zechmeinster Alajos 3 k. Keserű Endre 3 k. N. N. 3 k. Bertók Béla 3 k. Domb- rády Endre 2 k. Linner József 2 k. Hocksári András 2 k. Csechticky József apát plébános 3 k. Vasas András 4 k. Ifj Kursinszky Pál 1 k. Ke- rezsi Zsófi 40 f. Fehér Barna 1 k. Kovács Pál 1 k. Péter Ádám 1 k. Horváth Lajos 1 k. Iklódy Lajos 1 k. Forró Imre 1 k. Varga Lajos 1 k. B Kovács István 2 k. Olasz József 1 k. Tóth József 1 k. Petróczy József 1 k. Ifj. Nagy Sándor 1 k. Vild József 1 k. Erdei György 50 f. Tóth Árpád 1 k. Weisz Zsigmond 1 k. Radoszta Jenő 1 k. Összes bevétel 273 K. — f. Összes kiadás 117 „ 50 „ Maradvány 156 K. 50 f. E szép számú felülfizetésöknek ez úttal is hálás köszönetét fejezi ki a rendezőség. Ágyúból — harang. A szabadságharc alatt megtörtént nem egy helyen, hogy a harangokból ágyút öntöttek. Harangokból kerültek ki Gábor Aáron hires ágyúi is. Most nagyot fordult a vi­lág. Ágyukból öntött harangja lesz a nagybányai ág. egyháznak is, amennyiben a hadügyminiszter az egyháznak harangöntésre kedvezményes árban ágyuércet engedélyezett.

Next

/
Thumbnails
Contents