Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-11 / 2. szám

4. oldal. MÁT ÉS ZALKA ÉS VIDÉKE Szerkeszti: Dr. Burger Dezső. 1912. január 11. CSENGER 6s VIDÉKE A Járásbíróság. Húsz esztendeje annak, hogy Csengetnek és környékének intelligent'ája szükségét kezdte érez­ni annak, hogy a szatmári járásbíróság kettéosz­tásával a csenged érdekeltség részére egy igaz­ságszolgáltatási fórum szereztessék. Érintkezésbe léptek az akkori kormánykö­rökkel, szervezkedtek deputatioztak, de bizony fá­radságukat az ígéretnél egész siker nem koro­názta. Pedig a mi községünknek, úgy kulturális, mint gazdasági szempontból vizsgálva a kérdés feltétlen jogos aspiratioja az, hogy követelje a já­rásbíróság létesítését. Mert eltekintve attól, hogy egy igazságügyi szervezet a maga tisztviselőivel egy kisebb hely kulturéletére óriási befolyást gya­korolna, hogy úgy a kereskedelmi, mint a gaz­dasági éle.r.ek határozott, fellendülését jelentené, még a nagyszámú lakosság érdeke is azt kívánja, miszerint az igazságszolgáltatás forrása legköny- nyebben és leggyorsabban megközelíthető legyen. Meg azután tradicionális okok is vannak. Évszázadokkal ezelőtt Csenger község a vár­megyének első rangú tényezője volt. Zsigmond királyunk a mai „Kasté y-domb“ helyén állott é- pdletben országgyűlést, később pedig a protestáns egyház országos zsinatot tartott, a miből látható, hogy Csenger valamikor nem csak helyi, vagy vármegyei, hanem országos érdekű kérdések meg- magvitatásának a helye is volt. De tudnunk kell azt is, hogy mi tulajdon­képen nem is egészen uj creatiát hanem —úgy­szólván reconstruktiót vélünk a Járásbíróság felál­lításával elérni, mert hiszen az ötvenes években már volt itt „Járásbíróság“, igaz, hogy az abso­lut uralom jóvoltából, de az is igaz, miszerint e tény csak azt mutatja, hogy az absolut kormány az igazságszolgáltatás decentralizációjának kérdé­sét a sok szomorú emlékű intézmény mellett is a mainál mégis helyesebben fogta fel. A húsz esztendő alatt, a mint tudjuk e kér­désben semmi sem történt. Legfeljebb annyi, hogy törvénnyé vált az uj polgári perrendtartásról szóló és régóta vajúdó ja­vaslat. Ismeretes pedig, hogy ezen törvény a Já­rásbíróságnak hatáskörét annyira kiterjeszti, hogy előre látható, miszerint a szatmári Járásbíróság a két járásnak megnövekedett jogvitás-anyagát csak úgy tudná ellátni, ha a létszáma megkét­szereződnék. E körülmény pedig a „sommás“ bíróságnak a törvény által contemplált szellemével élesen ei­le ke. né . Meg az is történt e húsz év alatt, hogy végre a csengeri járás olyan képviselőt küldött a parlamentbe, aki tovább ment elődeinél és a bí­róság felállításának hangoztatásán kívül erélyes kézzel fogott hozzá ahoz, hogy a sok szóbeszéd helyett teherrel és áldozatkészséggel mutatta meg az ügy iránti készségét és szeretetét. Kép/iselőnk érintkezésbe lépvén a kormány­körökkel, egy legújabban fentjárt deputáció és személyes interventió révén olyan közel vitte a kérdést a teljes megoldáshoz, hogy ma a csen­geri Járásbíróságról — úgyszólván — mint posi- tivumról beszélhetünk. Az az ajánlat tétetett ugyanis az Igazságü­gyi kormánynak, hogy a község és környéke fel­épiti és 10 éven át díjmentesen rendelkezésére bocsájíja a kormánynak a járásbíróság részére szükségelt összes helyiségeket. Igazán impozáns módon nyilvánult meg e kérdésben a község és a járás lakosságának ál­dozatkészsége és helyes kulturérzéke. De Csenger községe 2500 kor. évi hozzájárulást ajánlott meg 10 éven át erre a célra egyhangú képviselőtestü­leti határozattal, mig az összeg másik fele a já­rás többi községeinek budgetjét fogja terhelni. És itt bár nem vagyunk jogosítva politikai színezetű kérdéseket pertraktálni — és igy nem is lehet ez célunk, mégis kell egy zavaró körül­ményről emlékeznünk, a mely bár politikai sebek sajgásaiként jelentkeznek, mégis olyanoknak mi­nősíthetők, a melyek egy ilyen nagy horderejű gazdasági és kulturális kérdés megoldását óhajtják megakadályozni. A régi regmie néhány alakja élénk elke­seredéssel figyelte képviselőnknek a járásbíróság felállítása körül kifejtett tevékenységét és áldozat­készségét (az utóbbira vonatkozó számok sokat mondhatnának, de ez ismert szerénységet hono­rálni óhajtva, nem hozzuk azokat nyilvánosságra) attól tartva, hvgy egy uj választás esetén az eb­ből folyó nyinbust nem lesznek kepesek ellensúlyoz­ni, nem csak saját személyükben igyekeztek ezen közérdekű kérdésben a legmesszebb menő appo- sitiot kifejteni, hanem egyes községek képviselő- testületét is megpróbálták több kevesebb sikerrel terrorizálni. Ennek lett az eredménye az, hogy pld. a Csengertől 4 kméternyire fekvő Pátyod és 3km.- nyire fekvő Sima községek a csekély hozzájárulá­si összeget tényleg meg is tagadták, mig a 15— 20 kmnyire fekvő községek a kérdés horderejűt felismerve, örömmel ajánlották meg a rajuk eső összeget. Természetes, hogy egyes urak okvetetlenke- dése nem fogja a kérdésnek óhajtott megoldását késleltetni, vagy megakadályozni. HÍREK. Az árverés fináléja. Az elmúlt év utolsó napjainak egyikén Bontya György csengerbagosi lakos elárvereztette Deák György ugyanottani la­kos belsőségét. Természetes, hogy Deák György nem fogadta valami nagy örömmel az esetet és már az árverés színhelyén is élénk hangon pro­testált a bírói eljárás ellen, de az igazi jogorvos­latot csak az aktus befejezése után, sötét este nyújtotta be, még pedig nem a bíróság iktatójá­ba, hanem a felperes kalapja mellé. S minhogy a jogorvoslat nem is tollal, hanem tölgyfával lett eszközölve, ennek következménye volt az, hogy nem igen sok ténta, de annál több vér folyt el a perrendtartásban nem codifikált eme joglépés nyomán. Ugyannyira, hogy a csengeri csendőrőrs a hova Bontya György a maga illetékességét le­szállítva, gyors intézkedés végett a beadványt át­vette, súlyos testi sértés miatt megindította a nyo­mozást Deák György ellen. Mivelhogy a többször említett „jogorvoslat“ folytán nem ugyan a pénz­ügyi hatóság, banem dr. Losonczy Sándor kör­orvos vette fel a leletet. T. i. nem a beadvány volt bélyeg-hiányos, az jól volt eszközölve, hanem annál hiányosabb volt a Bontya György feje, a mely is előreláthatólag 14 nap múlva lesz abban a helyzetben, hogy az érdekes jogesetet kellő mó­don felgondolni tudja. A fizetésnek egy uj módja lett Csenger- ben felfedezve. Megyesi Ignác csengeri lakos 300 korona összeggel tartozott Grünteld Mózes csen­geri kereskedőnek. Erről a hitelezőnek váltót is adott. Történt azonban, hogy Megyesi időközben összes ingó és ingatlan vagyonát elidegenítette, nyilván nem azon célból, hogy Grünfeld az ő követeléséhez minél előbb hozzájusson. Ezt hall­va Grünfeld felszólította, Megyesir, hogy vagy fizesse ki tartozását, vagy pedig írassa alá a vál­tót jómódú feleségével is. Megyesi az utóbbi meg is ígérte és elkérte Grünfeldtől a váltót. Ek­kor azonban azzal a radikális módszerrel akarta a kérdést megoldani, hogy a váltót egyszerűen szét­tépte. Okirathamisitás miatt folyik ellene az eljárás. Főúri vadászat. Br. Vécsey Aurél csegöldi uradalmában szép sikerű hajtóvadászat volt a na­pokban. A társaságban a házigazdán kivül sok vármegyei notabilitás vett részt; terítékre került 300 nyúl, 35 fácán és 2 őz. A vallás őrültjei A Bukovinszky család nem régen még előkelő szerepet játszott a felvi­déki magyarság intelligentiájában. Egyik ágának utolsó sarja magtalanul halván el, egész vagyo­nát alapítványi célokra hagyta, többek közt néhány olyan alapítványt is létesített, a melyeknek jöve­delmét elszegényedett családtagok tanuló gyerme­kei kapják. Egy ilyen alapítvány ügyében buzgól- kodott Bukovinszky István szamos-sályi-i tanító is, a ki a 700 koronás alapítványi járandóságot fiainak akarta volna elnyerni. Megtudta azonban, hogy a járadék engedélyezése a kath. valláshoz van kötve, a mi végzetes hatással volt reá. Buko­vinszky ugyanis eredetileg katolikus családból származott, de egyik állomásán az ottani plébá­nossal ősszekülönbözvén, áttért a ref. hitre. Ez még nőtlen korában történt. Most tehát azon al­ternativa előtt állott, vagy elveszti gyermeke a 700 korona alapítványi dijat, vagy pedig vissza kell térni a katolikus egyházba. A szegény ta­nító idegzetét a kétszeri áttérés lelki tusája annyi­ra megviselte, hogy megőrült és elmegyógyinté­zetbe kellett szállítani. Milliók használják rekedség, hurut és elnyálkásodás ellen a K AIS E R-íéle „3 fenyővel“ PAKA Biztos hatásáról közjegyzőileg hi- ÖU0U telesített bizonyítvány tanúskodik------------ Különösen jó izü bombon. ----------­Cs omagban 20 és 40 f. Dobozban 60 fillér. KAPHATÓK: Almer Béla — = és Kálmán Ernő gyógyszerészeknél MÁTÉSZALKÁN. 12.—

Next

/
Thumbnails
Contents