Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-11 / 2. szám
MÁT ÉSZALKA ÉS VIDÉKE találjuk fel mindnyájan igazi „Énulinket. Itt a hol mindenkit ismerünk, ahol mindenki ismer bennünket: ez az otthon. És ezt az otthont úgy kezelni, úgy szervezni, úgy berendezni, úgy irányítani és munkálni, hogy lakója benne jól találja magát, hogy megbecsüljék munkássságát, egyéni értékét, feltalálja szellemi hajlékát nehéz napi fáradalmai után, az üdítő szórakozást: ez a feladata a vezető egyéneknek. És ennek elérésére egyik hatalmas eszköz egy olyan kaszinónak a létrehozása, amely erkölcsi súlyával, művelő karakterével az egész müveit társadalmunkat uralja. Amelyben helye legyen minden emberi értéknek. Ahol otthont találjon minden müveit ember. Ahol nem választ el bennünket a foglalkozás, hanem a különböző müveit elemek érintkezéséből kifejlődik egy egészséges közszellem, amely mindenkit saját pályakörében végzett munkássága után Ítél és becsül meg. Kicsi társadalmunknak meg vannak a kijelölt vezérei, akikre tisztelettel, munkálkodásukra bizalommal tekint egész közönségünk. Sem irigység, sem féltékenység nincs ellenük . . . Vegyék kezükbe a társadalmi erő értékesítésére nézve ezt az igazán jelentős ügyet s hívják való életre — a már agonisaló, kultur-egyletet. Amit nemes szándékkal, jól akartak csinálni külön-külön: a közérdekében fogjanak össze csinálják újra jobban s vezessék pangó társadalmunkat uj tömörítés által uj életre. 2. oldal. ___________________________ be n, hogy hátha van már menyasszonya a leendő papnak, de viszont abban igaza van a nagytisz- tele.ü urnák, hogy olyan derék leánynak, mint Erzsiké, akad kérője. Hát, hogy ne is akadna. A- kad, de bizony akad. A következő Vasárnap megint befogott a kurátor és negyed magával elment Tárkonyba papot hallgatni. Megtetszett az esperes fia, de nagyon, Szép szál ember, a hangja kemény, dürgő, de azéri a szava olyan, mint a csurgatott méz. Isten- tisztelet után azonnal meghívták papnak. Elmondták neki, hogy mi lesz a fizetése és kérték, hogy minél előbb foglalja el az állását. Csutak uram aki szintén jelenvolt a küldöttségben, addig fészkelőd tt, mig ki nem bökte, hogy a kurátor által elmondottakon kívül van még valami Szamosfalván, amiért érdemes oda elmenni és egy jelentőségteljes mosollyal zárta be a mondókát... Szegedi Sándor, a fiatal pap megköszönte és elfogadta a meghívást és egyúttal kérte a kurátort, hogyha majd hivatalosan megválasztják, azonnal jöjjenek érte. Ne jöjjenek csak két szekérrel, nem lesz sok holmija. Mindössze egy nagy láda könyvet akar magával vinni, annak kell az egyik szekér, a másikon pedig ő maga megy. Mondják meg az özvegy tiszteletes asszony- nek, hogy tisztelted és egy kis szobát üritessen ki a számára. (Folytatjuk.) Közkórhazat Mátészalkának! A múlt számunkból elmaradt válaszokat itt adjuk: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Egy Mátészalkán létesítendő 50-60 ágyra szóló kórház gondolatával szemben ezideig nagyfokú skepticismussal viseltettem, mert lehetetlennek tartottam, hogy az e célra szükséges 10000C ko- ronányi összeg magán adakozás utján összegyűjthető volna. Éppen azért helytelennek tartottam a kórház-mozgalom megindítását addig, amig reális számításon alapuló kilátás nem nyílik arra, hogy ez a mozgalom sikerre vezet. Tartottam ugyanis attól, hogy az esetleges kudarc nyomán támadó elkcdvtelenedés a kérdés megoldását beláthatatlan időkre visszaveti, ezt pedig őszintén fájlalnék mindnyájan, akiknek nem az ige hirdetése, hanem annak tettre váltása a főtörekvésük. Most azonban arról értesülünk, hogy a mi minden szép eszméért rajongó főszolgabírónk megtalálta a módját annak, hogy a megkívánt összeg egy tetemes részét a járásbeli községek hozzájárulása utján szerezze meg és hogy hajlandó is nagy tekintélyét és befolyását latba vetni arra a célra, hogy a községeknek ezt a hozzájárulását kieszközölje. Ha az áll, akkor nincsen többé helye a habozásnak, hanem álljunk össze mindnyájan, akik áthatva a kórház iránti humanisztikus és gazdasági jelentőségétől, annak mielőbbi létesítését tettel is óhajtják előmozdítani és főszolgabiránk vezetése és útbaigazítása mellett tegyük meg egyesült erővel mindazt, amit a szent cél érdekében megtehetünk. Ha a kivihetőség biztató kilátásával látunk nozzá a munkához, akkor kitartunk mellette és akkor a siker sem maradhat el. Ami a megalakítandó kórház egyesület legközelebbi teendőit és munkabeosztását illeti, azt majd ennek az egyesületnek a tagjai közös tanácskozáson fogják majd elhatározni, konkrét in- ditványnyal erre nézve eiőállani most még nem időszerű. De kívánatos volna, szerény nézetem szerint, elsősorban egy alkalmas telket kijelölni, továbbá az építkezés és felszerelés szakszerű tervezetét és költségvetését elkészíteni, mert a gyűjtési akció arányai ehhez kell, hogy igazodjanak. Lelkes helyi sajtónk pedig, ha már ezt a kérdést az érdeklődés gyupontjába helyezte, gondoskodjék, hogy ez az érdeklődés ébren is maradjon. Nemesebben nem is töltheti be hivatását, mintha a kórház közlelkesedéssel találkozó eszméjét állandóan propagálja, számára minél szélesebb rétegekben uj meg uj híveket toboroz és rajta van, hogy ezt a magyar felbuzdulást szinte jellemző szalma-láng sorsot, a hirtelen fellobbanás és gyors elmúlás sorsát elkerülje. Nagyrabecsülésem kifejezése mellett maradtam szerkesztő ur igaz hive Dr. Bródy Sándor. Tisztelt Szerkesztő ur! Talán szükségtelen kifejezést adnom annak mennyire fontosnak tartom úgy köz-, mint közegészségügyérdek szempontjából egy Mátészalkán felállítandó közkórház mielőbbi létesítését, mert ha bizonyos, hogy az eszmét minden értelmes ember melegen óhajtja, párto'ja, mennyivel inkáb mi orvosok, kik legjobban ismerjük felette szükséges voltát és azon előnyöket, miket egy kórház a város és vidék szegényebb néposztályának betegség esetében nyújtana, hisz lépten-nyomon kénytelenek vagyunk sok beteget távolabb eső kórházakba küldeni, mert otthoni gyógyításuk leküzdhetlen akadályokba ütközik s igy természetes, hogy mindnyájunknak a legnagyobb igyekezettel kellene ez eszmét felkarolni, és megvalósításán dolgozni. De ismerve városunk közadókkal amúgy is túlterhelt voltát, számolnunk kell azzal, hogy a létesítés által a várost uj nagyobb megterheltetés ne érje, mert ezt úgy sem bírná ki. Azért szükségesnek tartom minden további lépés előtt tájékozást szerezni egy ilyen közkórház felállításának költsége felől, mert én megvallom és talán legtöbben is úgy vagyunk vele, hozzávetőleg sem ismerem és tájékozatlan vagyok, mennyibe kerülhet és honnan volna fedezendő a kórház felállítása? Célszerűnek tartanám ezéitegy, két megfelelő kórháznál, mint Kisvárda, Fehérgyarmat tudakolni mibe kerültek és mivel járultak hozzá ezen községek, esetleg az állam is. Csak ezek tudatával lehetne egy megfelelő számítás a- lapján tudomást szerezni s esetleg tisztába jönni azzal, hogy egyáltalában képesek leszünk-e akár adózás, akár társadalmi utón a szükséges költségeket összehozni és ez esetben aztán a kórház létesítéséhez erélyesen hozzáfogni. Ajánlanám e célra egy ideiglenes kórházlétesítő bizottságot vagy a társadalom, vagy talán a képviselő-testületből kijelölni. Ezek volnának ez ügybeni b. felhívására szóló nézeteim. Kiváló tisztelettel Dr, Csató Sándor járás-orvos. 1912. január 11. Nagyon szükséges és üdvös dolog volna a kórház létesítése, de egy kórház megteremtéséhez 510 korona nagyon csekély összeg. Ha az épületet csak bérelnők és az átalakításhoz, felszereléshez, házbérre, dologi kiadásokra oly sok pénz- kellene, hogy pár ezer korona tőke nélkül nem foghatunk hozzá. Okvetlenül szükséges volna négy kórterem; 1—1 ragályos, 1—1 nem ragályos férfi- és nő- betegek részére, orvosi rendelő szoba, váró-terem, hulla-kamara stb. A községtől 100 %-os pótadója folytán kevés segélyt kaphatunk, az összeget nekünk kell társadalmi utón (adakozások, hangverseny, táncvigalom, tárgysorsjáték stb.) előteremtenünk, esetleg államsegélyt is eszközölhetnénk ki. Tehát legalább pár évig várnunk kell a kórház megnyitásával. Dr. Vida József községi orvos. Tisztelt Szerkesztő úr! Hogy a Mátészalkán fölállítani szándékolt kórház régen érzett hiányt pótolna, az vita tárgyát nem képezheti, mert olyan nagy kiterjedésű vidéknek hozzá számítva Mátészalkát is föltétlenül szüksége volna egy jól berendezett s legalább is 30 ágygyal rendelkező kórházra, annyival is inkább, mert jó darab földet kell bejárni, mig körházra találunk. — Ennek szükségét mi orvosok érezzük. Mint előbb is emlitetttem: jól berendezett kórházra volna szükség, nem pedig holmi inség- barakkra, mert ilyenben csak nyomorog a beteg is és az orvos is. A felállításhoz pedig csak egyetlen egy dologszükséges, de abból bőven legyen, Montecuc- coli recipéje szerint: pénz, pénz, pénz. Hogy ezt aztán milyen utón szerzik be, az egyre megy. Akár társadalmi adakozással, akár megyei- vagy állami segítséggel, esetleg kölcsön utján, a fő mindig az, hogy a kellő mennyiségű pénz meglegyen. Más megoldást nem tudok elképzelni. Tisztelettel Dr. Glatter Béla.
