Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-01 / 1. szám

2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE hogy a járásbeli községeket városunkkal minél jobb összeköttetésbe hozzuk. Egy pár mizéria a sokból, mely foly­tonos és együttes munkára serkenthet ben­nünket. Komoly, tárgyilagos hangot, az objectiv kritika fegyvereit fogjuk mindég használni és bárkinek van valamely igaz­ságos ügye, e lap hasábjai védelemre talál. S most útra bocsátunk kis lapunk . . . Hirdesd, hogy e járás, e városfejlődéséért, közönségének jóvoltáért szállott síkra egy kis csapat . . . Kopogtass be minden házba, hol nem csak szükségessé, de nélkülözhetetlenné a- karunk válni . . . Mindenkinek boldog uj évet kívánunk. A vármegyei tűzoltó szövetség és a községi tűzoltóságok. Tudvalevő dolog, hogy vármegyénkben a tűzoltói kérdés meglehetősen el volt hanyagolva. Annál örvendetesebb, hogy az utóbbi idők­ben erős agitáczió indult meg vármegyénk tűz­oltói intézményeinek fejlesztése érdekében. Még a múlt évben, uj tetterőre ébredt a vármegyei tűzoltó szövetség s ennek érdeméül tudható be, hogy úgy a társadalom, mint a ható­ságok figyelme reá lett irányítva erre az annyira fontos kulturális intézményre. A nyár folyamán megtartott nagybányai szö­vetségi közgyűlés már a nagyobb érdeklődés je­gyében igen népes volt, s a tárgysorozat gaz­dagsága igazolta, hogy ott komoly munkára jöttek össze vármegyénk tűzoltói. E nagybányai szövetségi közgyűlésen ha- tároztatott el, hogy a szövetség oly értelmű elő- terjseztést tesz Szatmár v. m. törvényhatóságához, hogy mondassák ki a községekre nézve kötelező­nek a szövetségbe való belépés. A törvényhatósági bizottság az 1911. évi szept. hó 12. napján rendkívüli közgyűlésén át­látva ez előterjesztés czélszerüségét, ily értelemben határozott, melynek hiteles szövegét szükségesnek véljük közölni. 10343/911. bjkvi sz. 16109/911. alisp. sz. Határozat. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsá­ga az állandó választmány véleményével egyező- leg a törvényhatóság összes községeinek 1912. január 1-től a v. m. tűzoltó szövetséghez való kötelező csatlakozását kimondja és utasítja a köz­ségek képviselő testületéit, hogy az évi rendes 12 kor. tagsági díjnak a községi költségvetésekbe leendő beállításáról évenkint kellő időben gon­doskodjanak, v. m. alispánt pedig felhívja, hogy a bizottság eme intézkedésének kellő foganatosí­tását megfelelően ellenőrizze. Miről stb. E határozat mely immár jogerőre emelkedett járásunk egyik legaktulisabb kérdése s jelentősé­gében sokkal nagyobb mint az első pillanatra gondolnánk, miért is szükségesnek tartjuk itt egy-két oly momentum megvilágítását, a mi a határozat jelentőségét kidomborítja. Törvényben gyökerező, kötelessége a köz­ségeknek a tűzoltói intézményről való gondosko­dás. De, csitt álljunk meg egy pillanatra, ki ne tudná azt, hogy az egyébként is agyonterhelve eme kötelezettségének magára hagyatva eleget tenni nem tud. Ép ez az oka annak, hogy a községek e té­ren úgyszólván semmit sem tettek, sőt az ismert országos hirü anekdota a vizipuskáról meg a bí­ró krumplijáról ezt az állapotot a gúny tárgyává is teszi. Ez eléggé jellemezi a helyzetet s a ta­nulsága az, hogy a községeket nem szabad eme súlyos kötelezettségével magára hagyni, hanem erkölcsi, s ha kell am'agi támogatásban kell őket részesíteni. Erre a feladatra van hivatva a v. m. tűz­oltó szövetség, mely még csupán ezentúl kezd­heti meg tulajdonképpeni áldásos működését. Aztán meg minden egyesülés szövetkezés ép arra van hivatva, hogy a gyengét erősítse. Al­kalmas arra, hogy a kitűzött feiadat egyesítésé­vei, annak megoldása iránt egyesült erőt fejtsen ki. Ez ad lehetőséget arra, hogy járásunk tűzoltó felügyelője a községekkel a már elavult és hasz­nálhatatlanná vált tűzoltó szerek helyett tömege­sen s igy olcsóbban és jobban szerezhessen be uj felszerelést, továbbá, hogy a községi tűz­oltó parancsnokok, s a helybeli tűzoltóság kiok­tatása czéljából a vándor tanfolyamot ide Máté­szalkára is lehozhassa, hogy a gépek, szerelvények karbantartására községeink közösen alkalmazhas­sanak szakavatott munkást, melynek alkalmazása egyébbként drágasága miatt egy-egy községre nézve lehetetlen lett volna, s igy lehet csak a kontárok kezéből kimenteni a még el nem ron­tott drága gépeket. Ki tudná felsorolni e szövetkezés összes e- lőnyeit. A mire mi most rá mutattunk az csak perspektívát tár elénk. Örömmel üdvözöljük községeinket a szö­vetségbe való belépésük alkalmából, azoknak pe­dig a kik ezt lehetővé tették a közérdek nevében köszönetét mondunk. iül 2. január 1. Közkórházat Mátészalkának. Tagadhatatlan, hogy a közkórház ré­gi közszükségletet képez Mátészalkán. Ez a kérdés már régen felszínre került, de cikkeztünk róla mi, cikkeztek róla mások is, de a kérdést a megoldáshoz közelebb hozni eddig nem sikerült. Lapunk ugyan már ez ügyben a tettek mezejére is lépett és összegyűjtött a kórház javára 510 ko­ronát. Bár még igen sokan városunk és já­rásunk tehetősebb polgárai közül nem nyitot­ták meg erszényeiket és remélhető, hogy ez alap még sokkal pagyebb-lesz, A~ gis ezt az utat nem tudjuk teljesen vezetőnek, mert tisztában vagyunk az^ , hogy kórházat adakozásból létesíteni nem lehet, mi is csak kiindulási pontul kezdtük meg a gyűjtést. vissza visszük a mi tiszteletes asszonyomékat a parókiára . . . Engedelmet kérek a tiszteletes asszony unokája Erzsiké már eladó lány. Hozunk ide egy derék fiatal papot, az majd elveszi. Én amondó vagyok tiszteletes asszonyom, hogy ne hagyjon minket. . . rosszul esne az nekünk, ha elmenne innen. Nem is akad itt egy szekér se, a- melyik kivinné innen a holmiját. Az özvegy papné meghatva hallgatta az egyszerű ember beszédét. Milyen jó is' az Isten. Nem hagyja el az árvát és az özvegyet. A kurá­tornak nagyon megköszönte a jóságát és megkér­te, hogy keressen neki egy kis hazat a faluban, ahova az év leteltével beköltözhessen, mert azt az ajánlatot, hogy az ő házába költözzék be — nem fogadhatja el. Nem szeretne terhére lenni senki­nek. A faluból nem akar ő elköltözni, Ugyan ho­va is menne? Ha meg nem halt volna a fia, meg a menye, oda költözne hozzájuk, ott is papi háznál tenne, de igy már csak itt marad egyetlen unokájával, legalább lesz aki ápolja azt a hantot, amelyik hű élettársát befödte. A mint a kurátor megtudta, hogy az özvegy papné nem akar eltávozni a faluból, azonnal tanácskozni kezdett a presbiterekkel, hogy kit kellene megválasztani az öreg pap helyébe. Szó volt arról, hogy a szomszéd falu papját kellene meghívni, egy presbiter meg azt ajánlotta, hogy megkellene keresni azt a deákot, aki valamelyik valamelyik esztendőben karácsonykor legátusa volt a községnek — az lenne derék papi ember. De mind a két dolog nehézségekbe ütközött. A szom­széd papnak jobb fizetése van, meg már nős em­ber, azt a legátust meg hol keressék, mikor még a nevét sem tudják? . . . Abban azonban közös megegyezésre jutottak, hogy nőtlen pap kell, aki elvegye Erzsikét, mert az öreg tiszteletes asszonyt nem szabad elereszteni a faluból . . . Arra nem is számítottak a jó emberek, hogy házasságot rá erőszakolni senkire sem lehet. 0 szerintük Erzsiké épen papnénak való, papnak a leánya, papnak pedig épen pap lány való. Már minek menne mesz- sze, mikor itt helyben is kaphat olyan derék pap­nénak valót, amilyent keresve sem találna. A meghívandó pap személyére nézve azon­ban sehogysem tudtak megegyezni. Egyik másik emlegette a harangodi papot is, de hát azt mond­ják, hogy annak a felesége olyan büszke, hogy be sem ereszti a házba a szegény embert, hanem a pitvarban kell megállani, ha pedig mégis be talál menni valaki a szobába, még a kilincset is megsurultatja utána. Ök bizony nemcsak a papot nézik, hanem a papnét is. Nekik nem kell olyan papné, aki azt mondja, hogy ő még a szagot sem szereti a parasztnak. Mikor pedig a harangodi pap kortese mégis kardoskodott, azal torkolták le, hogy talán feles földet igért neki a pap, meg ingyen temetést, hogy annyira eröskődik mellette. Az u- tán meg mi lesz akkor a közmegegyezésből ? Ki veszi el Erzsikét, ha nős papot választanak. Erre az erős argumentum, aztán a véresszáju kortes is, hogy »való a« — aztán ezzel véglegesen eldőlt a harangodi pap sorsa. Csak maradjon Harangodon. Végre valaki kisütötte, hogy tud ő egy olyan papot, aki épen alkalmas volna. Az öreg tisztele­tesnek van egy rokona Patakon, a papnak valókat tanítja, hívják meg azt. Azt úgyis szereti mindenki. Mikor le-le jött néha meglátogatni az öreg tiszte­c3 £ P 45 cd be tám gép eket, fy^Ököt szei>int ferdülés elleni készít: Sérvkötöket, haskötőket BSumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terem! Nyíregyháza, kath. paróchia épület. i

Next

/
Thumbnails
Contents